Somogyi Ujsag, 1942. december (24. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-05 / 276. szám
4 Somogyországnak is van valami köze Csokonaihoz (Egy irodalomtörténeti tévedés helyreigazítása) „Hét város versenye, — melyikük szülötte Homeros.“ — A magyar Horác-ért, Berzsenyi Dánielért is három magyar megye verseng, Vasvármegye, a költő szülőföldje, Sopron, ahol iskoláit járta és Somogy, ahol férfikorától haláláig élt, s ahol hamvai pihennek. Csokonai Vitéz Mihályt szülővárosa Debrecen vallja a magáénak. Ott született és ott tért örök nyugovóra. De azért nekünk, somogyiaknak isvan valami közünk a bánatoslelkű poétához, hiszen itt sírta el élete halálosan nagy bánatát Somogy földjén, Nagybajomban, Csurgón, Kisasszondon, Szentán, Patcán, Gigében, Kadarkúton és más falvakban, ahol jó bor és jó barátok várták. Csokonai költészetének legszebb gyöngyei is itt születtek Somogyban. A „Tihanyi echojioz“ című versét a szántódi révnél írta. A „Magánossághoz“ című költeménye Kisaszszondon született meg s itt vetette papírra azokat a huncut verseket is, melyek soha nem kerültek nyomdafesték alá, de amelyek vidéki barátainak asztalfiókjában sokáig őrizték a Somogyban járt debreceni költő emlékét. Lilláról, Csokonai nagy szerelméről és annak sírjáról emlékezett meg pár nappal ezelőtt a Magyarság című fővárosi napilap 271-ik számában Doma Ervin. Érdekes visszapillantásában Lilla és Csokonai szerelméről részletesen megemlékezik, de értesülései tévesek bizonyos tekintetben. Azt írja többek között Doma Ervin: „1797-et írtak és Komáromban nagy sürgés-forgás van. Idegenek, de magyar harcosok gyülekeznek az ősi várba ... Nagy veszedelem fenyegette a Habsburg trónt. Napoleon gárdistái már Bécsben tivornyáztak és már Győrig eljöttek a franciák.“ Hát, kérem tisztelettel, a hadtörténelem ezt máskép rögzítette le. Napóleon olaszországi sikerei után 1797 márciusában Ausztriát támadta meg és március 24-én Leobenbe érkezett. Szeretett volna Bécs ellen fordulni, de meggondolta magát s Leobenből békealkudozásokat kezdett Ferenc császárral, mert megtudta, hogy a császár felkészült a támadásra. A szombathelyi táborba tömörítették akkor a magyar nemesi felkelést, ahol hadgyakorlatokat tartottak, de harcra nem került sor, mert október 17-én megkötötték a campoformioi békét s a nemesi felkelést hazabocsátották. (Lásd rugonfalvi Kiss István hatalmas forrásművét: Az első nemesi felkelést.) Amikor Csokonai Komáromban időzött, ott semmiféle baj nem volt, a Diéta szépen ülésezett, Csokonai szerkesztette a Diétái Magyar Múzsát, belszeretett Vajda Juliannába és megkérte a kezét, de kikosarazták. A Napóleoni gárdisták messze álltak Bécstől s Győrig ezúttal nem jutottak el, csak jóval később, 1809- ben, amikor a győrszabadhegyi ütközetben a nemesi felkelőkkel találták magukat szemben. Ez tehát az egyébként érdekes közlemény hadtörténeti tévedése. De van egy bokros irodalmi történeti tévedése is a kis tanulmánynak. Azt írja Doma Ervin: — „Csokonainak állást kellett szereznie s akkor egymáséi lesznek ... Lilla rávet,te a költőt, hogy nézzen állás után s azután jöjjön érte vissza, hűséggel megvárja." Tudvalévő dolog, hogy Csokonait Vajda Pál szenátor uram egyáltalában nem látta szívesen házánál s kereken el is utasította, leányát pedig egy éven belül férjhez adta. Csokonai tehát már akkor, amikor Komáromból Somogyba indult, — Doma szerint állást keresni, — már reménytelen szerelmét cipelte magával. Ez kitűnik a következő soraiból: — És hogy a zajgó világban Ne kelljen tolongani, A rengeteg Somogyországban Elbújtam haldoklani. Ha Csokonai lelkében csak egy halvány szikrája is élt volna a reménynek, miért jött volna haldoklani Somogyba. Ha abban állapodtak meg Lillával, hogy állást keres, miért írt volna ilyen lemondóan : Itt, a halvány holtak fényén Jajgat és sír elpusztult reményén Egy magányos, árva szív. Tehát „elpusztult reményét“ siratta a költő. Hát még amikor így kel ki: — Zordon erdők, durva bércek, szirtok! Harsogjátok jajjaim! Tik talán több érzéssel birtok, Mintse embertársaim! Már most vegyen tükörfényes gumiból Hó CIPŐT I S d.f CIPŐT Kóródy és Sturm tói Kaposvár, Fő-u. — Telefon: 802 Vidékre utánvét mellett szállítok i mini w ii i mim rí i n mmmmrwr n 11 inunwir rrn t~ iriTMWffmnr«MiMM«wr Aztán amikor Nagybajomban Sárközy István vendégeként mulatozik nagy bánatában s a Kisasszond melletti domboldalon álló hársfába belevési nevét, így kesereg: Kiáltozom fűnek-fának, kedves nevét itt Lillának, ő pedig ül más ölébe, S nem is jutok tán eszébe. íme, a költőmár tudja, hogy imádott Lillája másnak a menyasszonya, más ölében ül, akkor hogyan reménykedhetett volna a meghallgatásban? Lilla igenis elpártolt Csokonaitól. Nem szerette annyira a költőt, hogy érette elhagyta volna nyugodt és meleg otthonát. Lilla dúsgazdag “Tiber elkényeztetett leánya volt s ha később sikerült is 1799-ben a csurgói gimnáziumban helyettes tanári állást szereznie, ez amúgyis csak egy évre szólt, de a szegény tanárhoz sem ment volna feleségül. Ezt bizonyítja a nagybajomi Sárközyházból való, búcsúzása alkalmával írt verse. És talán majd lesz köztetek Ki nem felejt el engemet, Ugye lesz talán? Nem úgy, mint Lilla tette, Ki a költőt megvetette, S nevetett dalán. Ha Csokonai, a csurgói helyettes tanár még reménykedett volna, nyílt színen nem mondott volna ilyen lesújtó ítéletet esetleges jövendőbelijéről. Csokonai nem ment többé Komáromba, hanem hazavándorolt Debrecenbe édesanyjához. Ott végleg leverte lábáról a betegség s 1805-ben szerető szülőjének karjai között lehelte ki lelkét. Noszlopy Aba Tihamér. 1942. december 5. lat és diadal (Egy háncs-tanfolyamra) Írta: Harmath Imre Hideg felhők már hozzák, hozzák villogóan a zord telet. Város szeme, falu figyelme ködpárás egekbe ,merev. Tépett, rekedt kiáltást hallat egy-egy vonat a köd megöl, mint hogyha a megölt, királyfi, a holt béke sikongna föl. Nyári és őszi munka fogytán. A réten reng a zúzmara. Mint a harag, lassan lehiggad pincéink háborgó bora. Varjak szállnak sötét seregben, vásott szavuk kárt kárra mond, s mint a varjak, egyre sűrűbben repül felénk a téli gond. Régi, doni hazában őrzi áldott hazáját a magyar. Zúgó csaták őrült viharja a Volgán piros vért kavar. Kiáltás száll a doni szélben húsz nyelven s köztük magyarul, s sok jó vitéz piros sebével a dúlt rögökre leborul. Idehaza mint az avar-lomb mit szél zilál domboldalon, úgy felhőzi be a szívünk egy nyugtalan, szent aggodalom: hová megyünk, mi lesz hazánkkal, a véreső nyomán mi kél? hogyan tartunk, mivel csitítsuk testünk, lelkünk, ha enni kér? Ezer kérdésre egy a válasz, hallja meg minden jó magyar: Hit lobogjon annak szívében, aki ma diadalt akar! Nem lesz szörnyű a gond, a küzdés, ha mindenkit szent hit hevít, s közös munka, szeretet osztja a gyengébb vállak terheit. Míg odakint fegyverrel védik a szebb jövőt, magyar sorunk, idehaza szívvel és kézzel mi is csodát varázsolunk: álljon össze a gyatra háncs is, enyhítsen bajt, kössön szívet, nem magyar az, aki szívéből önzést, dühöt ma nem kivet. Virradjon szép testvériségre minden új nap új hajnala. Hitből, harcból és szeretetből jut győzelemre a haza! Isten nevében s tűzzel, daccal, zúgva kiáltom szét a dalt: higyjetek! e hittel kivívjuk a végső, boldog diadalt! az összes európai nyelveken tökéletesen beszél — ellopta a kaposvári tanítványa télikabátját Rutics Adalbert budapesti kereskedősegéd a múlt hetekben ellátogatott Kaposvárra. A reneatívül nagy nyelvtehetséggel megállott fiatalember elvállalt itt egy kaposvári diák , instruálását olasz és német nyelve. Az összes európai nyelveken tökéletesen beszélő kereskedősegéd kölcsönkérte a diák télikabátját azzal, hogy Budapestre utazik és nincs nála a télikabátja. Rutics elvitte a télikabátot, azonban visszahozni elfe,lejtette. Sőt, amint kiderült, a Teleki-téren túladott hajta. Rutics Adalbertet most vonta felelősségre a a kaposvári kir. járásbíróság lopásért. Lopás miatt bűnösnek mondta ki és elítélte 14 napi fogházbüntetésre. Ne dobja el ezt az újságot ha már kiolvasta, hanem a lapfejen címezze meg valamelyik harctéri ismerősének és dobja be legközelebbi levélszekrénybe.