Somogyi Ujsag, 1903. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-07 / 27. szám

X. évfolyam. fával játszva felgyújtotta a szérfis kert egyik szalma kazalját az oltásra odaseregl A cselédség a kis­fiú már csak megszenese­­dett holttestét húzta ki az óriási lángok közül. A legmegrettentőbb a dologban az, hogy Nyulasinak már harmadik gyermeke szenved ily módon tűzhalált. — Helyreigazítás. Múlt számunkban közölt »Veres kakas« czimü hírünkre vo* *­­ natkozólag a következő helyre igazítást­­ vettük: Nem felel meg a valóságnak, hogy Biró Sándor jákói földbirtokos birka akol­­jait bárki is beszuból gyújtotta volna fel. A tűz keletkezésének oka egy kis fiúnak gyufával való játszása volt. A kár különben csekély, miután a közelben foglalatoskodó munkások emberfeletti munkássága s fára­dozása még ideje korán elfojtotta a vesze­delmes elemet. — Agyonlőtt vadorzó. Nem ritka eset megyénkben, hogy majd itt majd amott egy ember élet esik áldozatául vadász szenve­délyének s a mi legcsudálatosabb a dolog­ban, hogy az ilyen egyéneket, kik meggondolatlanságukban egy egy ember életet oltanak aki felmenti az igazságszol­gáltat­ás, miután majd a véletlen, majd az önvédelemnek tulajdonítják az ily eseteket, így legutóbb mint értesülünk múlt hó 27-én délután Horváth György kálmáncsai lakos erdőőrnek egy kocsis azt jelentette, hogy Farkas József kálmáncsai lakost egy fej­szével a Kuszos hegyi fáczánosba látta bemenni. Az erdőőr ki már régóta ellenséges viszonyban volt a vadorzó híré­ben álló Farkas Józseffel, testvérével együtt rögtön az erdőbe sietett s ott kétfelé válva nyomozni mentek. A nyomozók közül Horváth akadt csakhamar a vadorzó nyo­mába s előadása szerint távozásra szóllitotta fel a vadorzót, midőn az távozás helyett gorombán felelt, dulakodni kezdtek s midőn a vadorzó a kezében levő fejszével az erdőőr felé akart csapni az erdőőr elsü­tötte fegyverét s oly szerencsétlenül lőtte fejbe a vadorzót, hogy az menten holtan rogyott össze. A vizsgálat különben szigo­rúan megindult. — Jó tanács. Mindazoknak, kik pázsi­­tot akarnak létesíteni, ajánljuk, ,hogy sze­rezzék be Mauthner Ödön csász. és Hr. ud­vari magkereskedéséből Budapesten a »Séta­­téri* vagy a »Margitszigeti* famagkeveré­­ket. Ezeket már 29 éve szállítja Mauthner Budapest és a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére. — Magzat elhajtás Andik Jánosné béczi lakos a legnagyobb lelkiismeretlenség­gel hajtotta el 5 hónapos magzatát. A lel­ketlen anyának különben a büntető bíróság­gal gyűlik meg baja, miután az ügyben szigorú vizsgálat indult meg. — Halottrablás. Mint must számunkban említettük, a legborzas­ztóbb bűncselekmé­nyeket követtek el nemesvidi lakosok az el­temetett hullákon.­­ A megindított vizsgá­latnak csakhamar sikerült az emberiséget magukról levetkőzött egyéneket Német János igazabban György főtettes és Glacovek János bűntárs nemesvidi lakosok személyében kézrekeriteni.­­ A letartóztatott bűnösök tényállásként a következőket adják elő: Német János ezelőtt Söjtör zalamegyei köz­ségben a sírásónál lakott ; egyik nap a sír­ásó azzal állt elő, hogy ő a sirokat fel szokta bontani, mert ő ebben gyönyörűségét leli s e naptól kezdve a két jómadár együtt több sirt fel is bontott. — Majd Német Söjtörről Hahótra, innen pedig Nemesvidra került, hol valóságos szenvedéllyel űzte a sírfelbontáso­­kat. — Majd titkába beleavatta unokatestvérét Glacovek János nemesvidi lakost, kivel most már közösen űzték gyalázatos mesterségüket. — Borzasztó az a czinizmus, amivel ezek a vadállatias emberek cselekedeteiket véghez vitték. Beismerésük szerint Söjtörön 6, nemesvidon­c­sirt bontottak fel s a felásott hullákat nemcsak kirabolták, de meg is becs­­telenitették. — A hullákról lelopott hulla­foltos lepedőkön aludtak, egyéb elrablott ruhák viselésében kéjes örömet leltek’ — Sőt Német vallomása szerint az egyik hulla hashártyájából kivágva egy darabot, azt amulettként nyakára kötve inge alatt hor­dozta és esténkint, mikor lefeküdt, szagol­gatta és ez neki igen jól esett. — Hogy mit képesek elkövetni az ily perverzitásban szen­vedő emberek, erről ez ideig mi fogalmunk sem volt, de most a legborzasztóbb valósá­gában látjuk magunk előtt. — Hogy mi büntetést fog reájuk róni az igazságszolgál­tatás súlyos keze, nem tudjuk, de vélemé­nyünk szerint az ily egyéneket életfogytiglan kellene elzárni valami hidegvízgyógyintézetbe avagy őrültek házába, nehogy még, valaha kiszabadulva megmételyezhessék amúgy is igen sok romlott erkö­csű embereinket, mert az ilyen egyének salakjai az emberi társadalomnak és itt élésük valóságos meg­mételyezés az emberiségre. — Még egy levegőt színi is bűn ilyen vadállatokkal. — Jókai a Magyar Könyvtárban. A Wodianer czég e népszerű vállalata, mely eddig csak Jókai kisebb elbeszéléseit, raj­zait, beszédeit tette közzé, legújabb soroza­tában kibővíti programmját és rá­ér a mester regényeire is. Kezdi pedig azok sorát azzal az époly érdekfeszítő, mint mesterien meg­irt munkával, a mely Jókai késő öregségének legméltóbban csudáit remeke: az »öreg ember nem vén ember” czimü regénynyel, mely tudvalevőleg akkor keletkezett, mikor a költő pár évvel ezelőtt újból házasságra lépett, s a melyhez az inspirácziót is saját életének ez a mozzanata szolgáltatta. Ez a regény, mely bájos fantasztikumával Jókai legszebb művei mellé sorakozik, a Magyar Könyvtár kiadásában Csak három számot (a 341—343-at) tölt meg, ennélfogva ára csak 90 fillér. A vállalat összes eddig meg­jelent számaiból kimerítő, számos író arcz­­képével díszített jegyzéket bárkinek ingyen­­ küld a kiadóhivatal: Lampel R. (Wodianer­­ F. és Fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedése, Budapest, Andrássy út 21. sz. — Hazánk legszebb, legrégibb és leg­­­­kedveltebb fürdője Herkulesfürdő. Gyönyörű regényes hegyvölgyben fekszik, pormentes és ózondus levegője, szép modern és kényel­mes épületei vannak. Páratlan gyógyhatású, kondus és kősó meleg forrásai, melyek ischiás, idült csűz, köszvény, bőr- és csont­betegségek, aranyér, altesti bántalmak, vese­bajok, vérszegénység stb. ellen csalhatatlan sikerrel használtatnak. Kiváló lég- és villamos fürdők, svéd torna. Hidegvízgyógyintézet. Kitűnő vasút és hajóközlekedés. Világhírű orvosok is ajánlják és a föld minden tájé­káról se keresik a déli Kárpátok e világ­hírű gyöngyét, Herkulesfürdőt. Prospektust ingyen küld az igazgatóság. — Mű hazafiság. Nincs magasztosabb érzés a hazafiságnál, de nincs furcsább annál, ha valaki a hazafiságot csak azért fitogtatja, hogy ebből hasznot húzzon. Egy kitívő példája az ilyen mű-hazafiaknak egy gyáros, ki nagy garral hirdet »magyar* Thomass-alakot »Kartellen kívül* mintegy reá­mutatván ezzel arra, hogy a többi Thomas­­salakgyárak kartellbe léptek volna a gazda­közönség kizsákmányolására a mi nem egyébb merő ráfogásnál. Továbbá azt hirdeti említett gyárosunk, hogy „ugyanoly foszforsavtarta­­lomm­al és porfinomsággal mint a német vagy a cseh salak, a világért sem említené azonban, hogy ezen foszforsavból mennyi az oldható, mert megvan a maga oka, hogy erről bölcsen hallgasson ! Ugyanis tény az, hogy a magyar Thomassalak ugyanannyi foszforsavat tartalmaz mint a német vagy cseh áru, de ami a magyar salak oldható­ságát illeti, úgy jobb erről nem is beszélni, míg p. o. a német gyárak legalább 80°/0 oldhatóságot szavatolnak, már­pedig a nö­vénynek oldható foszforsav kell, nem pedig olyan, amilyet egyáltalán fel nem vehet, táplálkozására fejlődésére nem fordíthat Ha már állást akarunk foglalni a cseh gyárt­mány ellen, mert a csehek is azon igyekez­­nek hogy a magyar lisztet kiszorítsák, ám tegyük, megvan az okunk rá, de hogy csupa képzelt hazafiságból a kifogástalan minőségű német, »csillag« védjegyű árut saját ká­runkra szintén visszavessük, ehhez nem elég az hogy ily eljárással elősegítjük egy magyar gyár felvirgoztatását, mert ezt csak az eset­ben tehetnők; de ekkor hazafias köteles­ségünk is volna, ha a magyar gyár ugyan­azon árért, ugyanazon minőségű árut szál­lítaná. — Zágrábiak Kaposvárott. Tudva levő dolog az, hogy a zágrábi m. á. v. magyar munkásai tekin­tve a zavargós horvát ke­délyeket, ha kedvükre amúgy magyarosan mulatni szeretnének, még azt sem tehetik­ meg, ha csak valami kellemetlenségnek ki nem akarják tenni magukat. Ezért azt ha­tározták el, hogy egy mulatság rendezése végett Kaposvárra jönnek dalárdájukkal 8 levelet intéztek a kaposvári »Rokkant- »SOMOGYI ÚJSÁG.« 1903 Julius hó 7. * könnyűt a Rózsika kendőjébe akarta letö­rölni, abba a kendőbe, melyet Rossika búcsú könnye s édes gyermeke végső könnye áz­tatott. Szétbontotta, felemelte s midőn arczát bele akarta temetni, egy levél esett ki be­lőle s hangos koppanással Ütődött a földhöz. — Oh hála néked Isten ! — zokogott fel az­ öreg — megadtad a reményt:... — Kedves jó atyám ! — szólt a levél — Bocsásson meg szegény gyermekének. A mindenható igaz Isten a tanúm, h°gy ártat­lan vagyok. Ártatlan s mégis meg kell hal­nom, Legyen meg az ő akarata ! Én bele­nyugszom, nyugodjék meg ön is a változha­­tatlanba’! Az egész bűnöm pedig ez . Drága felejthetetlen anyám évfordulóján elmentem a templomba, hogy lelke üdvéért imádkozzam csendben... nyugodtan... Imádkoztam so­káig s midőn lassan kint elhomályosodott a templom, úgy tetszett, m­ntha egy fény­sugár futott volna keresztül a templomon s nagy fényben megjelent volna jó anyám megdicsőült arcza, ki nyájasan mosolygott rám s magához hivott. Én nem bírtam meg­mozdulni s akkor jött ő, csendesen, szelíden hozzám. Szinte éreztem homlokomon fagyos csókját s hideg kezének lágy érintését, mi­dőn mellém ülve gyengéden ölébe hajtó fejem... Elaludtam... És csak reggel éb­redtem fel, midőn a felkelő nap első sugara arczomat érte. Rohantam a kaszárnyába s útközben elestem s orromat betörve, véresen állítottam be, hol rögtön elfogtak, vasra vertek s setét börtönbe zártak. Másnap hadbíró elé állítottak s mivel Istenemen kívül mással nem tudtam am ár­tatlanságom bizonyítói, elítéltek. Hiába mond­tam, hogy a templomba vottam, mert ki­nevettek; hiába esküdöztem, mert két ember megesküdött, hogy én gyilkoltam meg éj­félkor X. kapitányt, ki egyszer hozzám igen goromba volt. A két feketelelkű ember esküje halálos ítéletet von maga után. Holnapután végeznek ki. De ne fájjon a szive értem, hisz felmegyek oda, hol anyám van s ketten fogunk őrködni árva élete felett... Isten vele... Isten vele... Két év múlt el azóta, öreg Takács ! Pált is sírba vitte a fájdalom, Rózsika is sorvadt, sorvadt, s egy szép tavaszi napon tiszta lelke felköltözött az égbe. Később Jóska ártatlansága is kiderült, mert az igazi gyilkost elfogták, ki töredel­mesen beismerte, hogy ő gyilkolta meg ka­tonaruhában öltözve a. kapitányt, ki alamizsna helyett végig korbácsolta... így pusztult el három élet két gonosz, feketelelkű ember miatt. Váljon az egy igaz Isten itélőszéke előtt ki fog felelni a három életért ?... (Vége.)

Next