Somogyvármegye, 1910. január-március (6. évfolyam, 1/1366-73/1438. szám)

1910-01-30 / 24. (1389.) szám

­ Elfogták a betörő-királyt. Gyékényesnél került kézre. Nagy küzdelem a vonaton. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, január 29. A budapesti rendőrség majd három hétig tartó fáradságos hajsza után tegnap­előtt éjjel Gyékényesnél elfogta a híres be­­törő-királyt, Endresz Árpádot. A rettegett betörő, ki eddig az ország legnagyobb fegyintézeteiből: Nagyenyedről, Komárom­ból és Eszékről is minden szigorú b óvintéz­­kedés mellett is meg tudott szökni, leg­utóbb január 16-án megszökött a budapesti királyi ügyészség Markó­ utcai fogházából is. Tegnapelőtt este Hegedűs Aladár budapesti titkos rendőr valahogy tudomást szerzett róla, hogy Endesz Árpád Buda­pesten rejtőzködik s hogy este, a 11 órai fiumei gyorsvonattal igyekszik a fővárosból elutazni. Telefonon bejelentette a főkapi­tányságon, hogy a fiumei gyorsvonatot meg fogja figyelni. Hegedűs detektív a keleti pályaud­varon föl is ült a fiumei gyorsvonatra. Csakhamar meg is győződött róla, hogy érdemes volt vonatra ülése. A ferencvárosi pályaudvaron ugyanis három férfi szállt föl a vonatra. Az egyikben Endesz Árpá­dot, a másikban egy Scherer nevű szintén hírhedt betörőt ismert föl a detektív, míg a harmadik ismeretlennek tűnt föl előtte. Azonban egészen bizonyosra mégsem merte venni a detektív a dolgot, mert Endesz nagy eleganciával volt öltözve. Prémes kabát, kemény kalap, aranyóra és aranylánc volt rajta. A detektív, aki az Endeszék mellett levő fülkében foglalt helyet, amelyet egy üvegablakos ajtó választott el a másik szakasztól, jól megfigyelhette a három em­bert. Amikor kikerültek a főváros szem­határából a három utas nyugodtan levet­kőzött és kártyázni és cigarettázni kezdett. Ekkor már határozottan fölismerte Hegedűs a két gonosztevőt, azonban föl­lépni velük szemben még mindig nem mert. Először mert egymaga úgyis gyönge lett volna velük szemben, de azért is, mert még nem volt tisztában azzal, hogy hogyan kerítse kézre a veszedelmes embert, akiről köztudomású, hogy olyan arzenállal jár állandóan fölfegyverkezve, hogy néhány pillanat alatt egész csapattal végezhet. Szorongva leste hát a detektív, hogy honnan kaphatna segítséget. Végre Dombó­vár táján váratlan segítsége érkezett egy csendbiztos személyében, aki ott szállott föl a vonatra A kalauz segítségével hama­rosan magához kérette Hegedűs a vidéki rendőrt s néhány pillanat múlva megvolt a haditerv. A csendbiztos beszállt abba a fülkébe amely Endeszék előtt volt, de amelynek átjáró ajtaja volt s ott a detektív utasítása szerint helyezkedett el. Gyékényesen azután akcióba lépett a detektív. Kinyitotta azt a fülkét, amelyben Endeszék voltak s szán­dékosan, hogy Endesz észrevegye és föl­ismerje őt, akire látásból ugyancsak emlé­kezhetett, így szólt: — Nem, kalauz úr, ide nem szállok be, itt nagy a füst, hanem ide előre. A következő pillanatban már benn volt Hegedűs a csendbiztos fülkéjében. Jól számított. A vakmerő Endesz nem hogy leugrott volna a vonatról, amikor fölismerte a detektívet, hanem utána ment, még­pedig tőrrel a kezében, hogy némán végezhessen vele. A kelepcébe csak­ Endesz alig tette be lábát a fülkébe, amikor az ülések mögül előugrottak a detektív és a csendbiztos és p­llanat má­ra már ott he­vertek mind a hárman a koc­­­pa alóján. A küzdelem Endesz legyőzetésével végző­dött, amelyet nagyban elősegített a vidéki csendbiztos óriási ereje. Amikor Endesznek keze lába össze volt kötözve, a detektív és­­ a rendőr Endesz társaihoz léptek be.­­ Scherer megsejtve a bajt, a félreeső hely­­ ablakán próbálkozott elillanni, illetve leugo­r­rani a vonatról. Sikerült azonban őt is,a­ másik társát is ártalmatlanná tenni. Az elfogott betörőket Gyékényestől elvitték Zágrábig, ahonnan tegnap szállí­tották föl őket Budapestre. Az este a kilenc órakor érkező vonat elé kimentek Kocsányi­­ detektivfőnök és számos újságíró. Endesz ezekkel a szavakkal lépett a detektivfő­nök elé: — Tanácsos úr, engedje meg, hogy gratulálhassak önnek, engem, Endesz Ár­­pádot, engem a mamlaszt, ez a szürke detektív el tudott fogni! Gratulálok! A pályaudvaron nem sokat teketó­riáztak a hírhedt emberrel, hanem hama­rosan beszállították a főkapitányságra, ahon­nan még tegnap éjjel átvitték az ügyészség Markó­ utcai fogházába­ vagló ruhát, csizmát, lovagló készüléket és sok más értékes holmit loptak el. Január 13-án Kolb Kálmán villájába törtek be és onnan nagymennyiségű ruhaneműt emeltek el. A kaposvári rendőrség széleskörű nyo­mozást indított a betörők után, de ered­­­­ménytelenül.­­ Az egyik kaposvári zálog­házban megtalálták az ellopott tárgyak egy részét. A lopott holmikat részben egy hordár, részben egy kilenc esztendős gyer­mek zálogosította el. Időközben történt, hogy Pécsen ha­sonló módon követtek el többrendbeli betörést. Az állandósulni kezdett betörések egyik tettesét, Schaurer Ferenc 19 eszten-­­­dős szabólegény személyében azután Pé­csen letartóztatták. Időközben a pécsi ren­­­­dőrség érintkezésbe lépett a kaposvári rendőrséggel, amely figyelmessé lett a Pécsen sűrűn megismétlődő betörésekre. Gerhardt Gaszton rendőrkapitány Polt rendőrtizedest küldte át Pécsre, aki a pécsi rendőrséggel egyetértően járt el a további nyomozás során. Hamarosan kézrekerült a másik betörő is: Márusz József 16 eszten­dős lakatosinas személyében. A két fiatal bűnös eleinte tagadott, de a kihallgatás során végül bevallották, hogy a kaposvári és pécsi betöréseket ők együtt követték el.­­ Schaurer Ferenc és Marusz József Kaposváron három ízben, Pécsen hat ízben követtek el betöréses lopást. Házkutatás alkalmával a lopott tár­gyak egy nagy részét megtalálták lakásu­kon, a többit — saját bevallásuk szerint — Kaposváron részben értékesítették, részben elzálogosították. A két betörő regénybe illő részlete­ket beszélt el arról, hogy operáltak ők Kaposváron, mint vetették magukat a szel­­lőre és végül, hogy menekültek vissza in­nen Pécsre és ott vígan folytatták a garáz­dálkodásukat, mig le nem fü­l­ték őket. Polt tizedes tegnap Kaposvárra hozta a két jómadarat, akik hamarosan bekerülnek az ügyészség fogházába. Nász ajándékok túlzsúfolt raktár miatt gyári árakon vásárol­hatók ...................Csalághy Antal ékszer- és óra­üzletében Kaposvár, Korona­ utca 5. Telefon: 122. SO­MOGYVÁRMEGYE 1910. január 30. Lefülelt villafosztogatók. Rablóhadjárat Kaposvár és Pécs között. Két suhanc bünlajstroma. Fosztogatás nagyban. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, január 29. Még a múlt hó 17-én történt, hogy ismeretlen tettesek álkulcs segítségével behatoltak Krieger Ödön vármegyei tb. főjegyző kisrómahegyi villájába és onnan lószerszámokat és egyéb holmikat loptak el. A rendőrség akkor kereste az ismeret­len betörőket, de nem sikerült kinyomozni kilétüket. Január 12-én ismét betörtek Krieger Ödön villájába és ekkor egy öltöny ló­ hírek. Kaposvár, január 29 Elhervadt tulipán. Négy esztendő előtt, a nemzeti küzdelem idején a harci jelvény a tulipán volt. A tulipán a harcot jelen­tette. Harcot az osztrák ipar ellen és támogatását a magyar iparnak. A gon­dolat szép, okos és nemes volt. Csak­hogy aki a tulipánt kitűzte, az min­denre inkább gondolt, mint az osztrák iparcikkek bojkottjára és a magyar áruk kolportázsára. A jelszót termé­szetesen hamar fölkapta egy egyesü­let is, mely nyomban meg is alakította a tulipán-szövetséget. Egy-két eszten­deig még csak ment valahogy a do­log, a szövetség emberei eljártak a

Next