Somogyvármegye, 1912. október-december (8. évfolyam, 222/2183-297/2258. szám)
1912-10-01 / 222. (2183.) szám
Belezna község iskolát kér. (Küldöttség a főispánnál és a tanfelügyelőnél. Somogymegye fontos érdeke, hogy teljesítsék a kérelmet. Belezna a közoktatásért ) •— Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30. Belezna község Somogy vármegye csurgói járásának, valamint a vármegyének is a délnyugati szögletében, a horvát határszélen fekszik. Ezen községnek ezelőtt pár éve még felekezeti jellegű rom. kát, elemi iskolája volt, melyet azonban több okból kénytelen volt átadni a politikai községnek. A politikai község vállalta az iskola ideiglenes fentartását, átvette a romákat, felekezeti tanítókat, gondoskodott a fizetésükről, és viselte az iskola föntartási terheit. Azonban mert úgy a hitközség, valamint maga a községi képviselet az iskola föntartására, valamint annak fejlesztésére, kérelmezte mintegy másfél év előtt az iskola állami kezelésbe vételét az ezúttal iskolaföntartó. Most, miután másfél év után sem történt semmi az iskola átvételére nézve, az iskolaszék képviseletében Tarr Lajos iskolaszéki elnök, Krénusz János iskolaszéki jegyző, Kondric István községi bíró és Petró György helyettes bíró, iskolaszéki tagok küldöttségileg keresték föl a vármegye főispánját, valamint az új, népoktatás ügyét valóban szívén viselő királyi tanfelügyelőt, tőlük kérvén támogatást az ügyben. Egyébként alább adjuk a kultuszminiszterhez intézett kérvény szövegét, mely a helyzetet, a beleznai tanügyi viszonyokat egész alaposan ismerteti. »Nagyméltóságu miniszter ur! Alulírottak Belezna község nevében azon alázattal teljes kérelemmel járulunk a nagyméltóságu miniszter ur, kegyelmes urunk színe elé, hogy iskolánkat, a volt »beleznai rómákát, elemi népiskolát«, állami kezelésbe venni kegyes legyen, illetőleg az eziránt már két ízben is beadott ezirányu kérelmünknek mielőbb eleget tenni méltóztasson. Kérelmünk támogatására bátrak vagyunk fölhozni, hogy községünk Somogyvármegye délnyugati szögletében, Horvátország határán fekszik. Lakosai horvát anyanyelvűek, s bár törik ma már a magyar nyelvet, gyermekeiket azonban sajnos, még a szülők ma is horvátul tanítják beszélni úgy, hogy az iskolába kerülő tanulók(6 évesek) 10—15 százaléka egyáltalán nem, 40—50 százaléka pedig csak keveset beszél magyarul. Nemzeti érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a magyarságnak itt védőbástya, állami elemi népiskola emeltessék. Ugyan a róm. hát. hitközségtől átvette az egyházi főhatóság jóváhagyása után a politikai község az iskola föntartását, azonban azt továbbra is fönntartani, az iskolát tovább fejleszteni, dacára, hogy erre égető szükség van, a község nem képes. Az iskola pedig s főként itt, nemzeti missziót teljesít. Nemzetművelődési szempontból pedig kell, hogy a jövőben ezen hivatásának fokozottabb mértékben tegyen eleget. Mi erre hivatottnak csakis az állami elemi népiskolát tartjuk s éppen, mert különben ez a cél megközelithető sem volt, nem riadt vissza a község közönsége még anyagi áldozattól sem, s azért vállalta magára a községi iskola ideiglenes föntartását is. A hitközség óhaja is az volt mindenkor, hogy aziskola állami legyen. Ezúttal is nemcsak a körülmények kényszerítő hatása alatt, de a közóhajnak megfelelőleg kérelmezi a községi iskolaszék az iskola állami kezelésbe való vételét. Tarthatatlan is a helyzet nagyméltóságú miniszter úr! Szeretnék, ha gyermekeink most már nem csak szívben, de nyelvileg is igazán magyarok lennének. Ezt így nem érhetjük el. Közel 200 elemi és 100 ismétlő tanköteles van községünkben és mindössze két kicsi, 150—150 köbméter űrtartalmú tanteremés két tanító. Áldoznánk iskolai célokra még többet is, csak ez esetben meg kenyér nélkül maradnánk mi is és gyermekeink is. Földjeink kétharmad része ugyanis futóhomok, alig a vetőmagot adja vissza. Határunkat ezen fölül majd minden évben jégeső éri, állítólag, mert»a vízhez közel vagyunk«, mellettünk folyván délről a Dráva, nyugatról pedig a Mura. Állami adónk 800 korona, községi pótadónk 600 korona, így a pótadó az iskolai százalékos pótadón fölül mintegy 70 százalék. Nagyobb terhet elviselni pedig képtelenek vagyunk. Ezen indokok alapján bátorkodunk fönt a már előadott alázattal teljes kérelmünket megújítani és kérni nagyméltóságodat, hogy kérelmünknek mielőbb eleget tenni kegyes legyen. Ezek után vagyunk nagyméltóságu miniszter urnak, kegyelmes urunknak Beleznán, 1912. szept. 29-én, alázatos szolgái: Krénusz János, iskolaszéki jegyző s. k. Tarr Lajos, iskolaszéki elnök s. k. Mint megbízottak: Kondric István biró s. k. Peskó György s. k.« * Nekünk nem sok hozzátenni valónk van. Elég világosan beszél ez a folyamodvány. Csupán mi is — a Vármegye népoktatásügye érdekében — Gönci Ferenc tanfelügyelőhöz és a vármegye főispánjához, mint a közigazgatási bizottság elnökéhez fordulunk és sürgős intézkedésre hívjuk föl őket. "Mi bízunk, ha ők a magaskormány előtt fölemelik hathatós szavukat, úgy az eredmény rövid idő alatt meglesz. SOMOGYVÁRMEGYE — 1912. október 1. ♦ :---------r— ■ .t. 7 . . r . ., : -■ . s. jjt,: g r - r.ff A „Somogyvármegye Almanachja" a 350 oldalas diszkötetet 171 minden előfizetőnk ingyen kapja. |_| A terézvárosiak Kaposváron. (A kaposvári »Testvériség« sportegyesület és a budapesti terézvárosi tornaklub mérkőzése. — 8:0 lett az eredmény a terézvárosiak javára.) A kaposvári Testvériség sportegyesület agilis futballistái tegnap délután a budapesti terézvárosi tornaklub elsőosztályú futballcsapatával mérték össze erejüket Árpád utcai pályájukon. A mérkőzést, sajnos, csak kisszámú közönség nézte végig, mely azonban mindvégig élénk figyelemmel kísérte az élvezetes és dacára a nagy góldifferenciának, változatos és erős iramú, fér játékot. A góldifferenciának természetes és logikus következménye az lett volna, hogy a terézvárosiak óriási fölénye még csak lélekzethez sem engedte a kaposváriakat. A mérkőzésen jelen voltak azonban örömmel látták, hogy a Testvériség gyakran előrenyomult és csatársora több ízben vehemens támadásokkal és sattokkal veszélyeztette a terézvárosiak kapuját. Óriási hibája volt azonban a kaposváriak csatársorának az, hogy nem anynyira az összjátékra, mint inkább az egyéni játékra törekedtek. Ez a körülmény volt az okozója annak, hogy 3—4 biztos góltól menekült meg a terézvárosiak kapuja. Egyénenként elismerést érdemlő, s ügyes labdatektíikára valló játékot produkált a Testvériség minden futballistája, ámde hiányzott az összjáték, ami a terézvárosiaknál a legfontosabb volt és ami a győzelmet is meghozta részükre. A kaposvári csapatban különösen a kapus bravúros játéka érdemel elismerést, aki ügyes helyezkedésével több erőteljes sattot védett ki. A terézvárosiak csapatában különösen Fekete és a kapus voltak elsőrangúak, migt a többiek közül csak egynéhány mutatott jó formát. Mindjárt az első félidő elején a terézvárosiak erős tempót diktáltak és ez a tónus vonult végig az egész mérkőzésen. A kaposvári fiúk mindvégig bámulatos energiával bírták az őrületes tempót és ha egy kis szerencse is kedvezett volna nekik, úgy a mérkőzés eredménye sokkal kisebb góldifferenciával végződött volna. Az első félidőben 4:0 volt az eredmény, a második félidőben ismét négyszer juttatták a terézvárosiak a labdát a kaposváriak hálójába és igy az eredmény 8:0 lett a terézvárosiak javára. A mérkőzést, amelyen Makfalvay Géza főispán is megjelent, Kádár Károly vezette. Este a Turulban a Testvériség bankettet rendezett a vendégek tiszteletére. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30.