Sopron, 1899. április (29. évfolyam, 75-99. szám)
1899-04-01 / 75. szám
A szóban forgó indítvány tárgya a mi nyomorúságos szegényügyünkkel áll szoros kapcsolatban. Kétségen túl van, hogy városunkban község, egyházak, nagyszámú jóltevők igen jelentékeny áldozatot hoznak évenként az anyagi nyomor enyhítésére. De az eredmény semmi arányban sincs az áldozat nagyságával. Sőt azok száma, kik a közjótékonyság segítő karjára támaszkodnak, napról-napra szaporodik. Miben rejlik ennek oka ? Abban, hogy az anyagi gyámolítást czélnak tekintjük, és nem annak, aminek lennie kellene: arra szolgáló eszköznek, hogy a segélyünkre szoruló testvéreket erkölcsileg emeljük. Nem célzok azokra, kikben a segélyezés erkölcsi feltételei megvannak. Szemem előtt lebegnek azok — s attól tartok, ezek képviselik a többséget — akik a szegények gondozásának magasabb érdeke tekintetében biztosítékot egyáltalán nem nyújtanak. A mai segélyezésrendszer nem nyugszik etnikai alapon, azért csak a koldulást neveli nagyra. Abba a hibába esünk, mint az orvos, ki a baj symptomáit, jelenségeit szünteti meg, annak okát fel sem fedezvén, a beteg test egyik részében eltűnik ugyan az aggasztó jelenség, de csak rövid időre, a test más részében, vagy ugyanabban, a tünetek csak hamar mutatkoznak ismét, mégpedig nagyobb mértékben, rontóbb hatással, mint előbb. Ott kell kezdeni a munkát, hol sikert várhatunk. A felnőttek a legtöbb esetben meghiúsítják a gondos, áldozatkész, szamaritánusi szeretet munkájának sikerét. Menteni kell azt, a mi még menthető — az elzüllött szülők gyermekeit. Mi lesz a koldusszülő gyermekéből ? — A legjobb esetben koldus, ki a község nyűgévé válik, — a legrosszabb esetben gonosztevő, ki a büntetőtörvénynyel folytonosan összeütközve, a társadalom sújtó ostorává lesz. Ne mondja senki, hogy ez eszmék a sentimentális elmélet szüleményei. Én nagyon is szem előtt tartom a reális világot. Ezrekre rugó adományainkért nem kapunk aequivalens értéket. Pedig a reális világban az a törvény uralkodik: ki mennyit vesz társaitól, annyit adjon társainak. Gyakorlati üdvös eredménye a segélyezésnek csak úgy lesz, ha erőinket összpontosítjuk azok támogatásában, kik még megmenthetők. A hazafias idealizmus ma is nyilatkozott, felemelkedünk a sasok régiójába. Szálljunk alá a reális világ porába. Itt nyílik közvetlenül és a hazafias kötelesség előtt, az elzüllés veszélyének kitett gyermekek munkás, erkölcsös polgárokká való nevelésének hálás tere. Mentsük meg őket a hazának! A szóban forgó indítványt, melynek foganatosításában úgy az anyagi, mint a Mennyi ragályos kórnak a csirája terjed a vezeklés csókjával, jóságos istenkulturális érdek biztosítékát látom, a legmelegebben ajánlom. De nem gördülnek-e legyőzhetlen nehézségek ez üdvös eszme megvalósításának útjába ? Nem hiszem. A múlt évben állapodott meg a tek. közgyűlés abban, hogy a birtokhullámzással együtt járó telekkönyvi átíratások költségeinek egy százalékát a a szegények gondozására fordítja. Ez jelentékeny összeg, melynek felét a szóban forgó üdvös czélra lehet fordítani. Továbbá: tudtommal néhány évvel ezelőtt a soproni takarék-- és kölcsön-egylet 25 éves jubileuma alkalmából egy 3000 frtnyi alapítványt bocsátott a tekintetes tanács rendelkezésére, hogy az oly intézmény életbeléptetésére szolgáljon alapul, melyet a beterjesztett indítvány kontemplál. És vannak Sopronban hála a jóságos Istennek, még elég szép számmal polgárok, kik nemcsak bőven megvannak áldva anyagi javakkal, a kiknek szivük is van, mely a gyermekekért, a veszendő gyermekekért dobog s a népért melegen érez. Nem irtózom végre attól az intézkedéstől sem, hogy a mi magas községi adónkat emelve, annak 1,2 százalékát a nemes czél megvalósítására, oly kölcsön elhelyezésére fordítsuk, mely előbb utóbb kamatostól visszatérül. Néhány halvány vonással iparkodtam a tek. Közgyűlés előtt azt a veszélyt ecsetelni, mely a bűn útjára tévedt szerencsétlen gyermekek részéről a társadalmat fenyegetik. Mentsük meg őket! Ez szükséges, elodázhatlan, de lehetséges is, lehetővé teszi a komoly férfias akarat. Bátorkodom a tek. köztörvényhatósági bizottság becses figyelmébe a következő határozati javaslatot ajánlani: „A közgyűlés meleg rokonszenvvel üdvözli s teszi magáévá a „Testvérisülés“ soproni szabadkőmives páholynak, az elzüllött szülők gyermekei részére alapítandó „szeretetház“ állítása érdekében beterjesztett indítványában azt a korszerű üdvös eszmét, melynek sikeres megvalósításától a társadalmi bajoknak részben való orvoslását, névszerint a szegények gyámolítása erkölcsi érdekének hathatós előmozdítását várja s felhívja a tek. tanácsot, beterjesztett javaslatának mellőzésével, hogy a megpendített eszmét beható tanácskozás tárgyává téve, a javaslatba hozott intézménynek Sopronban való életbeléptetése tárgyában, az e czélra szükséges költségek mely forrásokból való fedezésére kiterjedő, véleményes jelentését a közgyűlésnek mielőbb terjessze be.“ Napi hírek. Napirend 1899. április 1. TM Naptár: Szombat: április 1. — Hóm. kath. Nagyszombat. — Prot. Hugó. — Görög-orosz (márczius 20.) Szabb. 'tk. — Augustinetz Antal lemondása. A sopronvármegyei szabadelvű párt nagyérdemű elnöke, báró Augustinetz Antal, erről az állásáról lemondotl! — Ez helyi politikai életünk legnevezeteseb eseménye, mely bár nem jött egészen vratlanul, mégis bizonyára a legszélesebb körén kelt élénk meglepetést és sajnálatot. Amesi báró az utóbbi időben többször említete, hogy gyöngélkedése megakadályozza őt teékenysége kifejtésében s ezért szükségét éri a pártelnökségtől való megválásnak.ajnos, ez a sejtetése valóra vált s ma már hivatalosan is bejelentette lemondását. Bró Augustin ez Antalban, ha nem sikerül őt lemondásának visszavonására bírni, egy agilis, örökifjú, lelkiismeretes,tapintatos elnököt veszit a vármegyei szabadelvű ipart,amelynek harczait a háborúkban, békéjét a békében csodálatos kitartással és szeretettel vezettemindenha. Élete folyása kiterjedt a szorosan vett pártéleten kívül a közügyekre is. Augusztinetz Antal bárót ott le sietett találni mindenütt, ahol reális vagy ideális, de mindenkép a köz javát czélzó intézmény létesítéséről volt szó; meleg hazaszeretetének, magyar érzésének, hamisítatlan demokrataságának, a vezetés és résztvevés iránti hivatottságának, buzgalmának minden tettével, minden lépésével jelét adta. E sokoldalú képességének köszönhető a sopron megyei szabadelvű párt megerősödése, mely pártot ő teremtette meg s vezette a legutóbb is kivívott fényes diadalra. De ép ez a buzgalom, ez a lelkiismeretes munkásság járult ahoz is, hogy az előrehaladott korú férfiú fizikai erejét meggyöngitse s az olyan mérvben való munkásságra, mint a—báró kifejteni akart, képtelen nőst, a jól végzett munka után. ... körülményt hozva föl aggódó gondoskodással távozása okául, szerényen más, fiatalabb és erősebb kezekre óhajtja bízni a vezetést. —Csak becsülendő és tiszteletreméltó ez a szerénység, méltó Augustinetz Antal báró nemes jelleméhez, de reméljük, hogy egészségi állapota nem olyan természetű, mely miatt a konszolidált viszonyok közé jutott pártéletet ne vezethetné továbbra is előre, mindig csak előre. Érdemei, melyek kézenfekvők, méltánylásra leltek nemcsak szűkebb hazánkban, hanem a legfelsőbb helyen is, kitüntetvén őt a Felség a Lipót-renddel. A távozni készülő elnöknek a vármegyei szabadelvű párt tagjaihoz intézett lemondó levelét azzal vesszük mi is tudomásul, hogy a nemes báró elhatározása nem végleges s hogy talán sikerülni fog őt vissza tartani az elnöki székben, melyet oly hosszú időn át mindeneknek a megelégedésére töltött be. Lemondó levele igy hangzik : Mélyen tisztelt tagtárs úr! Egy pártot csak az az elnök képes vezetni, a kiben megvan az igazi munkakedv, a ki kellő szorgalmat tud kifejteni és a kiben a kitartás lankadatlan , tulajdonságok nélkül eredményes működés lehetetlen és jóllehet beteg nem vagyok, de előre haladott korom miatt tartósan gyöngélkedem és azért a reám bízott feladatnak a többé nem felelhetek meg. A mai nappal tehát a sopronvármegyei szabadelvű párt elnöki tisztségétől megválók és tudatom, hogy erről az elhatározásomról a pártelnökét Haller József kir. tanácsos úr ő nagyságát egyidejűleg értesítettem. A kitüntető bizalom, amelylyel megajándékozni kegyesek voltak és az erőteljes támogatás, melyre mindenkor számíthattam és melyet mindenkor meg is találtam, megnehezíthették megváltozhatlan elhatározásomat. Fogadják tehát mindezekért szívem mélyéből fakadó őszinte és hálás köszönetemet és engedjék reméljenem, hogy a szívélyes viszony, mely együttműködésünk alatt köztünk kifejlődött, továbbra is fennmarad. Kiváló tisztelettel és hazafius üdvözlettel Sopron, 1899. márczius 28-án Báró Augustinetz Antal. — Személyi kir. Széchenyi Manó gróf a latere miniszter, Niczky Pál gróf kíséretében ma délelőtt Széchenyi Gábor gróf látogatására Hegyfaluba utazott, hol a húsvéti ünnepeket fogja tölteni. . — A hadsereg köréből. A király elrendelte Schieb Károly számfeletti főhadnagynak a 11. tábori vadászzászlóaljnál, tanító a katonai alreáliskolánál Kismartonban és Kruchina Rudolf főhadnagynak, az Ernő főherczeg 48. sz. gyalogezrednél, a m. kir honvédség tényleges állományába való áthelyezését. — Bubics püspök a munkái nak. Nagy a lelkesedés a kassai iparos munkások közt Bubics püspök iránt, onnan jelentik, a kassai iparosokét . Ez a mai nap az igazi böjt napja. Egyszer egy esztendőben még a rossz keresztény is magába száll s könnyít a lelkiismeretén azzal, hogy Nagypénten nem eszik zsiros ételt. Ilyenkor kerül az okosan és módjával böjtölők asztalára a tejes leves, vagy borleves, a töltött tojáska, a heringek, angolnák és egyéb halfélék sokféle fajtája. Isten nagy és izgalmas és annak, akinek a gyomra nem ilyenekre van berendezve, elnézi ha feketelábú csirkét, avagy böjti szárcsát tálalnak is az asztalára. S milyen más az a mély, benső, boldogító hit, amelyik rajongó szíve egész szerelmével akarja megadni Alkotójának azt, amivel neki tartozik! Egy falat ennivaló, egy korty innivaló nem kerül a valósággal böjtölők szájába egész nap. Teljes huszonnégy óráig legalább is. És az önsanyargatás e komolyan veendő gyakorlata után, megszépül előttük a világ, mert megnövekszik minden reménységük, ami a másvilágra emlékezteti őket. SOPRON, 1899. április 1