Sopron, 1899. augusztus (29. évfolyam, 174-199. szám)
1899-08-01 / 174. szám
XXIX. évfolyam 174. szám. Kedd, 1899. augusztus 1. SOPRON (SOPRONI ÚJSÁG.) POLITIKAI NAPILAP.. Korom HÍRLAP.) Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 16 koront, fél évre 8 koront, negyed évre 4 koront, egy hóra 1 koront 40 fillér. Vidékre : Egész évre 20 koront, fél évre 10 koront, negyed évre 5 korona, egy hóra 1 korona 70 fillér. Egy példánynak ára helyben fillér, vidéken fillér.♦:Előfizetni az év bármely napjától lehet. Szerkesztőségi és Isiad.els.ivatal. Romwalter Alfréd kő- és könyvnyomdai műintézetében Sopron, Várkerület 121. szám. Távbeszélő 25. szám. Távbeszélő 25. szám. Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Mindennemű fizetés teljesítési helye Sopron.4*- A szerkesztőség kéziratok visszaküldésére nem vállalkozik. Petőfi ünneplése: Sopron, július 31. Szerényebb körben, a szeptemberben rendezendő nagyszabású Petőfi ünnepélyre tartogatva az általános lelkesedést, ünnepelték meg tegnap Sopronban Petőfi halálának 50-ik évfordulóját. A középületeken s egyes magánházakon nemzeti szinü lobogók lengtek s az emberek emelkedett hangulatban tekintettek a busán fájó napot emlékezetbe hozó trikolórokra s gondoltak arra a szép ünnepre, mely Segesvárott, a nagy költő szoboremlékénél lefolyt. Valóban a Petőfi emlékének szentelt nap fényesebben, lelkesebben ünnepeltetett, mint számították ; az egész ország, egyesek és hatóságok, egyesületek és küldöttségek rótták le a kegyelet adóját s még a nemzetiségek képviselői is félretették e napon az áldatlan gyűlölködés fegyverét s koszorúval váltották fel azokat. Az általános lelkesedés tüze áthatotta Sopron város hazafias közönségét is; a keblekben föléledt a zseniális költő, a hős katona, a sokat szenvedett ember s a soproni zöld hajtókás, sárga pitykés nyomorgó közvitéz emléke s ha impozánsabb külső jelekben most nem is juttatták kifejezésre a szeretetet és nagyrabecsülést, szavakban, a nevezetes évforduló alkalmából történt összejöveteleken, sőt a családi körben nem maradt el a fehéregyházi csatasíkon örökre elnémult dalnok dicsőítése. Nagyobb emóczió közepette ezúttal csak a soproni „Petőfi kör“ ünnepelte a költő emlékét; az ifjú kör, mely a kezdet kezdetén áll, sok szeretettel és buzgalommal látott első nagy feladata megoldásához és csak a kezdet nehézségeinek, melylyel az ifjú, szép czélű kör küzködött, tulajdonítható, hogy az ünnepély nem volt, teljes sikerű. * Az ünnepélyen csak kevesen alig 100-an jelentek meg, jobbára iparosok és iparossegédek s néhányan az intelligenczia köréből, mindazáltal az ünnepély erkölcsi sikere kielégítőnek mondható. Az emlékünnepély a „Hymnus“-szal kezdődött melyet a résztvevő közönség felállva énekelt. Ezután Vecsey Lajos, e fiatal törekvő iparos, a „Petőfi kör“ elnöke adózott hévvel előadott beszédében a magyar Tiitaeus emlékének. Majd ezután Bartal F. lépett a dobogóra és sok igyekezettel szavalta el a „Talpra magyar“-t. Ezt követte Rajcs Ernő szavalata, ki Petőfinek próféta-ihletű rapsodiáját . Egy gondolat iránt engemet“ adta elő ; Vojtkó Pál tanár helyett, Rosta Ferencz lyceumi tanár „Petőfi élete és soproni tartózkodásé“-t olvasta fel. A közönség feszült figyelemmel hallgatta a felolvasásnak különösen azt a részét, mely Petőfi soproni tartózkodásáról szólt. Petőfi a „Háromháztéren,“ mint sárga pitykés zöldhajtókás közkatona állott Őrt. Dermesztő hideg volt s a vézna testű, de óriás lelkű költő szilvakék kezében Schiller költeményeit szorongatva járt fel s alá, s a sivitó éjszaki szél elől a „faköpönyeg“-ben keresett menedéket. Nagy hatással volt a kaszárnya jelenet, a hazulról érkezett elemózsia elköltése stb. A felolvasást lelkesen megéljenezte a hallgatóság. Ezután ismét szavalatok következtek: Varga J. „A vén zászlótartó“-t, Racs E. „A ledőlt szobor“-t adta elő Az egyes műsorszámok után a tapsból és éljenzésből bőven kijutott a közreműködőknek. Az ünnepélyt társasvacsora követte, melyen a pohárköszöntők gyors egymásutánban hangzottak Pohárköszöntőt mondottak Rosta tanár, Vecsey Lajos, Tóth István, Ihász Mihály. Kellemesen hatott a hallgatóságra az, hogy egy nemrég még a magyar nyelvet csak törő, szerb származású iparossegéd egy Petőfi költeményt szavalt el, egy megyehuszár kis leánykája pedig kedvesen csicsergett el egy kis költeményt. Az ünnepély a „Szózat“ eléneklésével fél 12 órakor ért véget s összeredményekép annyit örömmel írhatunk, hogy még azokat az iparosokat is közelebb hozta a magyarsághoz, a józan, hazafias gondolkodáshoz, akiket eddig az a bizonyos másik, szocziálismusban utazó iparos társaság akart mindenféle tévtanokkal elbolonditani. Dicsőséges napok emlékezete. Irta: Pogátsnik Miksa. 1849. junius 13-án Csornán kivívott fényes győzelmünk után Kmetty György tábornokunk parancsot kapott a fővezérségtől a Rába mögé, közelebb Győrhöz visszavonulni. Tétdre mentünk, hol kipihentük az elmúlt napok fáradalmait. Kmettynek meg volt hagyva, ha esetleg az ellenség nagyobb erővel megtámadná, ne vegye fel a harczot, hanem vonuljon vissza. Itt megtudtuk, hogy az ellenség nagyerővel Győr alá nyomul, hogy a várost megtámadja. Megtudtuk azt is, hogy a Wies-féle 13-án megvert brigád a Wolf- és Geistnerféle brigádokkal egyesülve, melynek egy része Marczaltőn felül már átkelt a Rábán, a Rába jobb partján előrenyomul azzal a szándékkal, hogy hadosztályunkat arcában és házban megtámadhassa. Kmetty elhatározta, hogy ütközet nélkül nem vonul vissza, már azért sem, mert meg akarta az ellenség erejét ismerni, hogy a fővezérségnek biztos jelentést küldhessen. E czélból elvezette hadosztályát Marczaltőre. Június 27-ik napján korán reggel az ellenség báró Nestritz marczaltői kastélyát ágyúzni kezdte, ahol egyik földszinti szobában a gránátok pattogása és a házfedélről nagy csörgéssel lehulló cserepek zaja között Albert vezérkari főnököm a jelentéseket tollamba diktálta. Tekintettel a beérkezett jelentésekre, melyek szerint az ellenség Marczaltőn alól is átkelt a Rábán, szükséges volt hátrább állást foglalni. Kmetty az iházi major előtti síkságot, amely Marczaltőhöz egy félórai távolságra van, választotta csatatérnek és itt várta be az ellenség támadását. Az ellenség bennünket nyomban követett és tüzérsége a csatát megkezdte, mire tüzérségünk a tüzet azonnal viszonozta.Állásunkat annak daczára, hogy az ellenség 10.000 emberből állott, megtartottuk. Az ellenséges gyalogság egy alkalommal támadólag előre hatolt, de egyik zászlóaljunk szuronyt szegezve elébe lépett és hátrálni kényszerítette. Lovasságunk az ellenséges lovasságot is kihívta a harczra, azonban ez az összecsapást nem fogadta el, hanem a gyalogság háta mögé vonult vissza. Az iházi csata csak feltartóztató csata volt és igy a tulajdonképeni czélt elértük. Kmetty látva azt, hogy az ellenség szárnyai meg akarnak bennünket kerülni, elrendelte a lassankénti visszavonulást. Mindkét oldalunkon két-két ágyú működésben maradt, míg a többiek 50 000 lépésnyire hátrább készletben helyezték magukat, hogy a visszavonult ágyuk után a tüzelést folytathassák. Épen akkor, amikor Kipetty a csatározásnak beszüntetését elrendelte, megtörtént az, hogy a jobboldalon működött mindkét ágyú előtt befogott lovak, ágyúgolyók által találva, elestek, ami nagy zavart okozott a szekerészek között Az ellenség meglátva, egy vadász zászlóaljt vezényelt elő az ágyúink rohammal való elfoglalására. Már a két ágyuk elvesztettnek tartották. Azonban az ágyú fedezetére rendelt 33. zászlóalj egyik félszázadának vezetője szuronyt szegezve, rohamot parancsolt és a fiuk „éljen a magyar“ kiáltással előre törtek, ami által az ellenséges zászlóaljat zavarba hozták, úgy annyira, hogy megállóst és egy lépést sem mert tovább tenni Ez alatt szekerészeink más lovakat vezettek elő és igy sikerült mindkét ágyút megmenteni. Az ellenség a vitéz szegediek elől meghátrált és ezek vesztesség nélkül társaikhoz visszatérhettek. Ezzel a csata véget ért és hadosztályunk Lovász-Patona alatt táborba szállott. Még az éjjel sürgöny érkezett, hogy Szent-Mártonba induljunk. Útközben a fővezérségtől azonban más parancs jött Minden lépésünkről a központi vezérkari irodának Bayer ezredesnek Tatára jelentést küldtünk. Innen másnap figyelmeztettek arra, hogy az ellenség által körül vagyunk véve. Úgyis a Szerzőtől, az „Egyetértés“ utján, már közöltünk egy, a csornai csatáról szóló szép tárczát s most folytatjuk a jelenlegi tárczával, mely amannak mintegy kiegészítő részét képezi. Czukor-forradalom, Sopron, július 31. Bécs utczáin tömeges felvonulásokat tartottak Ablaküvegek csörömpölve hullottak a kövezetre, az emeletekről kődarabok röpültek az embertömegek közé s forró vizet öntöttek a tüntetőkre, mintha ellenséges hordák lennének, melyek zsákmány után járják be a meghódított várost. Hasonló jelenetek játszód-