Sopron, 1899. augusztus (29. évfolyam, 174-199. szám)

1899-08-01 / 174. szám

tak­ le Gráczban is, míg számtalan más osz­trák városban izgalmas gyűléseket tartottak. Egy folyamatban levő forradalom min­den jelei nyilvánulnak. De azt a nagy indító­­okot, mely kell, hogy minden forradalomnak alapja legyen, hogy érthetőnek s indokoltnak találjuk azt, nem tudjuk felfedezni és hiábavaló fáradság is lenne eszközt kutatni, mely a kebleket megnyugtatni és a rendet helyreállí­tani képes lenne Mert a sokat szidalmazott nyelvtörvény nem lehet az oka annak, hogy a kedélyek úgy fel vannak dúlva, mert ez esetben Ausztria minden németjének egy emberként kellene összetartani s nem lehetne az, hogy az egyes frakcziók halálos ellensé­gekként támadnak egymásnak és a háborút egy pillanatra sem lehet beszüntetni És aztán, ha a nyelvkérdés valóban érintené a nemzeti életfelté­telt, a mozgalomnak addig kellene hullámait vetni, ameddig a német nyelv terjed, — „so weit die deutsche Zunge reicht,“ — és egész Né­metországban s még nálunk is reszketnie kel­lene az izgalomnak s erőteljes visszhangra találna. De mindebből mit sem lehet érezni, mert egyszerűen nem igaz, hogy a német nemzetiség Ausztriában fenyegetve van s mert oly nemzetiségek által, melyek a kultúrának sokkal alacsonyabb fokán állnak, fenyegetve nem is lehet. A Magyarországgal való új ki­egyezés határozmányai sem okozhatták a forrongást, mert különben egész Ausztriának forrongania kellene, nem csupán a németség­nek, eltekintve attól, hogy egy százszorta rosszabb kiegyezés még mindig előnyösebb lenne Ausztriára nézve, mint a vámterület különválasztása, a­hova pedig vakságukban eveznek. Ezenfelül a hangulatváltozás hirtelen­ségének is meg kell döbbentenie. A kiegyezés lényeges rendelkezései nem tegnap óta ismer­tek ; a furor teutonicus pedig cs­ak a császár rendelet megjelenése után tört ki. Avagy talán a 14. §-nak nagyon messzemenő hasz­nálata szabadította fel a zivatart? Jóságos Isten, hát miért voltak az osztrák németek oly csendesek mint az egér, 1867. előtt, vagy ha az alkotmány oly nagyon a szívükhöz nőtt, miért nem őrizték jobban s miért végezték ők maguk a rombolás művét ? E mozgalomnál a legkülönösebb minden­esetre az, hogy a czukor árának kilónkint 6 krajczával való felemelése volt a ki­indulópontja, tehát oly czikk árának, mely mindenesetre konzumczikk ugyan, de semmi­kép sem játszik oly fontos szerepet, hogy komolyan lehessen a létfeltételek rosszabbo­dásáról beszélni. Csak olyan párt, mely minden táma­szát elvesztette, mely nem lételét védi, hanem eljátszott uralmát akarja visszahódítani, csak egy ilyen párt lehet az eszközök megválasz­tásában oly szerencsétlen, csak egy ilyen párt fejthet ki ilyen virtuozitást az ellenségek fel­halmozásában. A czukorforradalom előreláthatólag a homokban fog szétfolyni, de váljon az osztrák németek gondolkodásmódjában végre jut-e csak egy kis hely a józan megfontolásnak, vájjon végre tudatára ébrednek-e annak, hogy lehetetlen győzelmet kivívni akkor, ha a vi­lágon mindenkinek hadat üzennek,­­ vájjon végre belátják-e mindezt? tudják az istenek. Gyarló emberek ezt a talányt nem képesek megoldani. Napi hírek. Napirend 1899. augusztus 1. Naptár: Ke­nd . augusztus 1. — Róm­rath Péter lancz. Prot. Vas Péter. — Görög-orosz (julius 20.) Illés pr. Sopron, julius 31. — Személyi kir. T­a­k­á­t­s Dé­nes a soproni kir. törvényszék elnöke szabad­ságáról ma hazaérkezett s átvette hivatalát. — Áthelyezés- A vallás- és közokta­tásügyi miniszter Bäumel Ede dr. soproni állami főreáliskolai tanárt, e minőségében, a budapesti II. ker. állami főreáliskolához he­lyezte át. — Iparkamarai illeték. Sopron vá­ros adóhivatala ma kapta meg az iparkamarai illeték beszedése tárgyában kiadott rendeletet, melynek folytán az adóhivatal hirdetményileg fel fogja hívni mindazon adózókat, kik úgy a folyó, mint a múlt évről iparkamarai illeté­kekkel hátralékban vannak, hogy ezen díjakat a városi adópénztárnál mielőbb fizessék be. — Eljegyzés. Pokorny József felső-pulyai szolgabiró eljegyezte Czébán Jolán kisasszonyt Sopronból. — A magyarosodás érdekében. A kormány, igen helyesen, messze kiható in­tézkedéseket szándékozik tenni a magyaroso­dás érdekében. Ugyanis elhatározta, hogy az 1900. évtől kezdve a kereskedők és iparosok, egy szóval bármiféle czímtábla felirata csak magyar lehet, csak magyar szövegű űrlapok bocsáttatnak forgalomba és csakis azon ke­reskedők könyvei fognak hitelességgel bírni, melyek az állam nyelvén vezettetnek. Ez az intézkedés ki fog terjedni úgy a fővárosra,­­ mint az ország egyéb városaira és községeire. — így írja ezt a M. E. czimü kőnyomatos. Szép lesz, ha csakugyan igy lesz. — Adéleirások. Miután több soproni szőlőben a szőlő-penész fellépett, Gebhardt Jószef polgármester legközelebb lépéseket tesz a pénzügyi hatóságnál adóleírások kieszközlése végett. — Sopron város erdészete. Teg­nap délelőtt a városháza bizottsági termében Gebhardt József polgármester el­nök­lésé­vel s Kellner György városi főerdőmester előadása mellett ülés volt, melyen megállapit­­tatott a városi erdészeti hivatal 1900-iki bud­­get-je. E szerint előirányoztatott bruttó bevé­telül 71000 forint, kiadásul 41000 forint; a tiszta jövedelem tehát 30000 forint! — Elég szép summa s nem sok város erdészete mu­tat fel hasonló eredményt. — Ipartelepek összeírása. A ke­reskedelemügyi miniszter egy körrendelete ér­kezet tegnap Sopronba, mely az ipartelepek fejlesztésével foglalkozik. A körrendeletben arra hívja fel a miniszter a várost, hogy mindazokat az ipartelepeket, melyekben husz­nál több munkás dolgozik, írja össze, valamit azt is, milyen eszközök szolgálnának fejlesz­tésükre. — Vizs­álat a sörgyár ellen. Az „Első Soproni Serfőzde és Malátagyár r.-t.“ vezetősége, a legutóbbi hírünkre vonatkozólag, melyben azt írtuk, hogy a sörgyárnál nagyobb jövedéki kihágásnak jöttek a nyomára, kije­lenti, hogy ez a vizsgálat egy már régebben előfordult állítólagos jövedéki kihágás ügyében folyik. Ez a kihágás a vizsgálat folyamán valótlannak bizonyult és az egész, egy a gyár­tól elbocsátott főhivatalnok rosszakaratú és alaptalan denunc­iálására vezethető vissza. — Razzia. A rendőrség szombatról va­sárnapra hajló éjszaka razziát tartott, gyanús egyén nem akadt horogra. Úgy látszik a de­­liquens-jelöltek is nyaralni mentek.­­ A nagyezenki czukorgyár r.-t. tegnap, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg XXX. rendes közgyűlését a részvénytár­saság soproni ülés­termében. Részvényenként 160 frt. osztalék kifizetésében állapodtak meg. Az elhunyt Carstansen Gusztáv lovag igazgatótanácsos helyett Sedlmayr Ernőt választotta meg a közgyűlés. volt. A győriekkel nem egyesülhettünk, mert traynau osztrák fővezér június 28-án Győrött háromszor nagyobb erővel Pöltenberg tábor­no­kot megtámadta és őt a várost elhagyni kényszeritette. Hadosztályunk pedig az ellen­­etes parancsok következtében a Bakonyba ide-oda bolyongva, válságos helyzetbe jutott.­­ Szerencsére Kmetty Görgeinek utolsó paran­csát nem teljesítette és a bennünket körül fogott ellenséget félrevezetni sikerülvén, had-­­ osztályunk Zircznél a Bakonyból, a szorult­ ,­ságból kiszabadult. Már arról is volt szó, hogy ágyúinkat és társszekerünket a Bakonyba hagyjuk és csak a gyalogság és lovasság igyekezzék a a szabadba kiérni. Zirczen, a­hol a papok bennünket jól tartottak, egy napig pihentünk. S itt kaptuk a központi vezérkari iro­dától a parancsot, hogy induljunk a Bácskába, úgy hogy július 15-én reggeli 4 órakor Kó­lánál átléphessük a Ferencz-csatornát. Tábornokunk egyszersmind értesítést ka­pott, hogy útközben a további utasítást fogja kapni. Kmetty hadosztályunknak elszakadását a feldunai seregtől Görgei terhére rótta fel s e miatt igen neheztelt Görgeire, sőt gyanús­nak mondta eljárását. Nekem szigorúan meg­hagyta, hogy az utóbbi napokban kapott el­lentétes parancsokat, illetve az okmányokat őrizzem meg, mert szerinte azoknak a törté­nelem megírásakor fontos szerepet jósolt. Elég sajnos, hogy ezek az okmányok mind elvesz­t­tek. A­mikor ugyanis Törökországba akartunk­­ menekülni, Szakidnál egy osztrák táborra bukkantunk s igy minden iratunkat és pod­­gyászunkat a kocsin hagyva, gyalog szerrel bujdostunk a határ felé. A parancs értelmében azonnal útnak­­ indultunk s Pakson átkeltünk a Dunán. Kalocsán egy napig pihentünk. Itt az érseki palotában szállásoltak el Gróf Nádasdy, s a ki akkor érsek volt, külföldön tartózkodott. Feladatunk volt Verbászon a Jellachich alatt táborozó horvát-szlavon hadsereget két oldalon megtámadni és a Bácskából kiűzni. Mi nekünk nyűgat felől. Guyonnak piedig észak felől kellett Jellachichot megtá­madni Tudva van, hogy az osztrákokra nézve szerencsétlen kimenetelű tavaszi hadjárat után Jellachich az ő erősen megviselt horvát had­seregével nem Bécs felé, mint a többi osztrák seregek, hanem Eszék felé vette útját, hogy hazájába vissza­érkezve seregét kiegészítse és harczképessé tehesse. Horvátországból a 30,000 főnyire kie­gészítette seregével az Alduna jobb partján Szlavónország hosszában Titelig minden aka­dály­ nélkül el tudott jutni és itt a sánczok között, a melyeket úgy is a szlavón határ­ez­­redbeliek megszállva tartottak, táborát fek­­­­­tette. Innen indult ki a Bácskának elfog­lalására és a Magyarország déli részének nyugtalanítására. Az ellene küldött Perczel seregét sike­rült neki Temerinnél szétverni. Már az egész­­ Bácska, Péterváradon kivül, a­hol Kiss Pál tábornok tartotta, a hatalmába került. Albert vezérkari főnököm a hadosztály részére a marsrutát akként állította össze, hogy mi már július 14-én reggel Killánál voltunk. Ide érkezve nem csekély meglepeté­sünkre Hegyesfalu irányából élénk ágyutüze­­lést hallottunk, már pedig csak holnapra vár­tuk az összeütközésünket Mi lehetett annak oka, hogy egy nap­pal előbb csatározzunk ? . . . Valószínűleg úgy volt, hogy Jellachich a hadi tervünkről tudomást nyert, s nem várta be a Guyon által való megtámadását. Az volt a szándéka, Guyont még a mielőtt velünk egyesülne, megverni, s azután velünk külön elbánni. A két ellenséges csapat július 14-én reggel hat órakor találkozott. A hadosztályunk, a­mikor az ágyúzás által az összetűzésről értesült, azonnal átkelt a csatornán és sietett a csatába részt venni. A véletlen úgy hozta magával, hogy Guyonnak segítségére mehettünk. Jellachich látva azt, hogy balszárnya veszélyeztetve van, azonnal hátrált és oly bá­mulatos gyorsasággal igyekezett a titeli sán­czok alá jutni, hogy lehetetlen futó népeit utolérni, ámbár Kmetty embereinek egy pa­rányi pihenést sem engedett. Egész éjszaka követtük a Titel alá futó ellenséget. Itt-amott találtunk egy marodeurt. A futásnak nyomát több helyen lehetett látni. (Vége következik.) 1891). augusztus i SOPEON.

Next