Sopron, 1901. szeptember (31. évfolyam, 200-224. szám)

1901-09-01 / 200. szám

2 visszavonul a politikától a magánéletbe és mandátumot sem fog többet vállalni. • Új beruházási kölcsön. A kor­mány, mint jó forrásból értesülünk, még ez évben 500 millió korona névértékű kölcsönt szándékozik kibocsátani, mely az égetően szükséges beruházások fedezésére fog szol­gálni. E beruházások között lesz a budapest­­csongrádi csatorna, melynek traszírozását most végzik Hoszpocky Alajos osztály­­tanácsos vezetése alatt a kereskedelmi mi­nisztérium szakközegei, a budapesti keres­kedelmi kikötő, a székely vasutak és a buda­pesti új pályaház. Igen örvendetes, hogy a kormány rászánta magát e sürgős beruházá­sokra, melyek busásan fogják megtéríteni a befektetett tőke kamatait. A kis emberek bankja. — Statisztika a zálogházakról. — Sopron, augusztus 31. Van bankja a kis embereknek is. Nem olyan fényes üveges palota, nincs is annyi úri hivatalnok benne, de azért szoros össze­függésben áll a kis­emberek bankja azzal a másikkal. Körülbelül úgy áll, ha valahányszor megnyílik annak az elsőnek az ajtaja, a másikban is nyikorog a kilincs s a­milyen arányban hordják az úri bankokba a bankót, olyan mértékben viszik a kis emberek bank­jából a nyomorúságosak a fillért. Mert a kis emberek bankjában nem pénz gyűl halomra, azt elhordják onnan és ott hagynak érte mindent, amit csak el lehet mozdítani otthon a helyéről, le lehet húzni a testéről s ki­venni az ágyból. Igaz nevén a kis emberek bankját zálogháznak hívják. A legszükségesebb valami az a mai világban, mikor rongya után mérik a kis ember becsületét Az úr, a kikopott, tönkre­ment dzsentri előtt felpattan a legwertheimabb kassza zárója is, a szegény ember a lim-lom­­jára írja a nevét : ez az ő váltója s egy­szersmind legvégső menedéke is. A zálogház tehát nagy jótétemény a szegény emberre, a ki végső reményét, bizo­dalmát leli abban a pár garasban, amihez annak a révén jut s a­mi elviselhetővé teszi neki a nyomorúság keserves napjait. így tartjuk ezt valamennyien, igy tartja az a nyomorúságos soron lévő ember is, akit rákényszerít a szükség. Pedig aki belenéz ebbe a szomorú világba, felháborodva fordul az ellen a lelkiismeretlenség ellen, a­mivel megejtik a telhetetlenségnek a nyomorúságot. Egy statisztika fekszik előttünk, amelyet a kereskedelmi miniszter készíttetett a zálog­házakról. Egy kicsit felháborítók azok az adatok, a­mik kiágaskodnak ebből az írásból. Tessék csak elképzelni, hogy 107 olyan zálogháza van ennek az országnak, a­melyben 36 krajczár kamatot szednek minden forint után egy esztendőre. Egy harmadrészét veszik kamatként a kölcsön adott pénznek a tetejébe még előre is levonják a kölcsönből. Ennek a száz és egynéhány zálogháznak két és fél millió forint az évi forgalma, a­mivel majd­nem egy millió forint kamatot zsebelnek be a boldog tulajdonosok. A kis emberek, a szegény emberek bő­rén gazdagodott mindenha a világ, csoda-e, ha a leggyatrább finánczzseni is mer e fajta vállalkozásba fogni? Van olyan intézet, a­melyik 24 százalékra dolgozik a szegény ember utolsó holmijával. Legalacsonyabb százalék 18, ennél olcsóbb pénzhez csak az állam juttatja az embereket, a­mely két buda­pesti zálogházában 9 százalékos pénzt ad s ■utólagosan szedi a kamatot. A kereskedelmi miniszter most — mint tudjuk — országosan akarja rendezni a zá­logosok dolgát s e végből készült a statisz­tika is. Nem tudható, milyen elvek vezetik a minisztert ebben a munkájában, de elkép­zelhetetlen a zálogházak rendezése más­képpen, mint úgy, hogy az állam kiterjeszti pesti intézeteink ügykörét az egész országra s ezzel kiveszi a nyomorúságot a perfid nyerészkedés karmai közül. sok-ac­­at. a vásár­kérdés. Sopron, augusztus 31. E lapok hasábjain többször foglaltunk már állást a vásárok ellen, melyeknek a mai viszonyok mellett Sopronban már semmi ér­telmük, azonfelül káros hatásukat a soproni ipar és kereskedelem — sajnos — még min­dig érzékenyért­éiüti. Most, hogy a soproni kereskedők és iparosok a napok­ban egy értekezletükben újból kérelmezték a vásárok beszüntetését, a kérdés ismét aktu­álissá vált s vele kapcsolatban némely dolog­ról a közérdek ügyében kénytelenek vagyunk megemlékezni. Hogy a vásároknak egyes vidékeken talán még mindig lehet jelentőségük, azt készséggel elismerjük. Vannak oly részei az országnak, a­hol minden nagyobb vidéki ke­­eskedelmi kóczpont hiányzik s a vásárok időn­ként ezeket pótolják; ezek a vidéken azon­ban, hála istennek, elég jó helyiérdekű közle­kedésünk mellett mind ritkábbakká és rit­kábbakká válnak. Ma már minden megyében van egy, sőt két, három olyan város, mely a vidéknek ipari és kereskedelmi igényeit min­denkor, állandóan és teljesen kielégítheti. Ilyen vidékeken a vásárok teljesen fölöslegesek s manapság már leginkább csak a vidék lakos­ságának naivsága tartja fenn őket, mert min­den értelmesebb ember tudja, hogy a vásári holmi olcsósága mellett nem versenyezhetik az állandó piacz szolid termékével. Ilyen he­lyek közé tartozik Sopron is, a­hol a ke­reskedelemnek és iparnak minden czikke ren­delkezésére áll a közönségnek s a vidék olcsó és gyors közlekedési eszközökkel érintkezhe­­tik a várossal naponként. Nálunk ezenfelül még más, sokkal fontosabb körülmény vádas­kodik a vásártartás ellen, a vásári elárusítók legnagyobb része ugyanis Ausztriából, főleg Bécsből kerül ki s elárasztja piaczunkat olcsó, de selejtes osztrák portékával helyi kereske­dőink és iparosaink nem csekély kárára. Or­­szágos mozgalom indult az utóbbi időkben a magyar ipar pártolása érdekében; a mozga­lom, a nemes felbuzdulás hullámai mi hozzánk is elértek, mi értelme van tehát annak, hogy e városban, mely úgy is ki van téve Ausztria erős hatásának, még hatóságilag is károsítsuk a magyar és a helyi ipar érdekeit. Nem­csak, hogy kérjük és óhajtjuk, de egyenesen követeljük ennél­fogva kereskedőink és iparo­saink sérelmének orvoslását s a vásároknak minél előbb való teljes megszüntetését. E kérdéssel kapcsolatban újítjuk fel az állandó vásárcsarnok ügyét is, mely Sopronban minden körülmények közt életbe vágó kérdés marad. Lehetetlen, hogy ekkora városban, ily drága piac­i árak mellett az intézmény legyőzhetetlen akadá­lyokba ütközhetnek. Megoldása­ a kérdésnek pedig sok kívánalmat, óhajt elégítene ki, rendezné a piaczot külsőleg és árfolyam te­kintetében is, e mellett a városhoz méltó, előkelő és nagyvárosi színezete is volna, mert valljuk meg, az aszfalt burkolathoz, villamos vonathoz, díszes épületekhez és úri közönséghez éppenséggel nem illik a baromfi­illat és baromfi-szemét, a Kofák éktelen bó­déja és lármája. Tanügy. A Lahne-féle tan- és nevelő­ inté­­zetben szeptember 4-ikéig tartanak a be­iratások. Ajánlhatjuk azoknak a szülőknek, kik gyermekeiket intézeti nevelésben óhajtják részesíteni. 1901. szeptember 1. Megyei hírek: Sopron, augusztus 31. * Beled. (U­j n­ő­e­g­y­l­e­t a m­e­­­gyébe­n). Beled község ág. evang. vallásu­­ hölgyei nőegyletet alakítottak, melynek hu­­­­manus czélja a szegények istápolása és segé­­­lyezése. Az egylet elnökéül Rózsa Sándor beledi ev. lelkészt választották meg. * Bec. (Ú­j részletek a tűz­vészről). A beci nagy tűzvész részleteiről még a következőket kapta a „Meg.“ ottani tudósítójától. A tűz folytán való károsodás­­ oly nagy, hogy a társadalom nemes jóindu­­l­tához fordulva, kérni kell mindazokat, akiknek­­ a Gondviselés kedvezéséből fölöslegük van, s adjanak jó szívvel a károsultaknak. A legsze­gényebb néposztályt sújtotta a pusztító tűz­vész s mivel olyanok is vannak, kik minde­nükből kifosztvák, talán helyén való volna lépéseket tenni a kormánynál, hogy a káro­sultak kamat nélkül való, vagy legalább olcsó kölcsönt és vetőmagot kapjanak az államtól. A tűz igy kezdődött: Délelőtt 1/4 10 órakor a község éjszaki részén Rozmán Imre pajtájának közvetlen közelében a szalmakazal kigyulladt s a tűz a nagy szél következtében rohamosan terjedt délnyugati irányban, elham­vasztván mindent, mit útjában talált Elégett 59 ház összes melléképületével, továbbá 67 pajta, sok kévés és szemesgabona, a károsultak összes takarmány és szalmakészlete, továbbá nagymennyiségű tűzifa, gazdasági eszköz és ruhanemű, úgy hogy a károsultak legnagyobb részének csak a rajtalevője maradt meg. A tűz áldozata len nyolcz szarvasmarha, 80—90 darab sertés és több száz darab szárnyasállat. A kár mindezideig megállapítható nem volt, de körülbelül 200.000 koronára tehető. A tűz keletkezésének oka ezideig nem volt kinyomozható, de nagy a valószínűség, hogy gyermekek okozták, mert ahol a tűz támadt, nem voltak otthon a szülők. Nagy baj különben, hogy a tűz ellen alig lehetett védekezni, mert Beő községben alig van néhány kút, a Répczéhez pedig a nagy füst miatt nehezen lehetett eljutni. * Kapuvár. (Vízbefúlt gyer­­m­e­k.) Mint tudósítónk írja, tegnap megren­­dítő szerencsétlenség történt Kapuvárott. S­z­­­o­m­k­a József műszerész 7 éves Valéria leánya a Rábából vizet akart meríteni, mi­közben egyensúlyát elveszítve a vízbe esett. Daczára a gyors segélynek a szerencsétlen kis leánykát már csak halva húzták ki. A szülőket ért súlyos csapás fölött általános a részvét. Napi hírek. Sopron, augusztus 31. — Személyi hírek. Dégen Gusztáv dr., a nagymartoni kerület képviselője ma délután 3 órakor Petőfalvára utazott, hogy résztvegyen a holnapi templomszentelési ünnepélyen. — Berg Gusztáv báró, herczegi nagybérlő Mührhof-ból, hol hoszszabb ideig üdült, legjobb egészségben tegnap visszaérke­zett Kapuvárra. — Horváth János dr., az országos központi hitelszövetkezet ipar­szakosztályának főnöke ma délután Sopronba érkezett. Holnap délelőtt 10 órakor a torna­­csarnokban gyűlés lesz, a­melyen Horváth dr. mint előadó az érdekelt iparos köröket fel fogja hívni helyi iparszövetkezet ala­kítására. — Rendkívüli városi közgyűlés ? A városházán, mint értesülünk, az a terv merült fel, hogy a szeptember havi rendes közgyűlés előtt, szeptember folyamán még egy rendkívüli közgyűlést is tartanak. Ezen a rendkívüli gyűlésen kerülnének tárgyalás alá a Sopron-pozsonyi sziniszövetség és a tisztviselői fizetés­rendezés fontos és égető kérdései. A rendkívüli közgyűlés napjában még megállapodás nem történt.

Next