Sopron, 1902. január-március (32. évfolyam, 1-74. szám)

1902-01-01 / 1. szám

2 SOPRON, 1902. január 1. télére, de mérsékelésére is. És gyönyörködve­­ ülés elején a jövő évi költségvetés látta, mily eredménynyel küldesz önmagad a tárgyalásra. Weinberger Gusatav ellen, némán gyűrve le a megkisértéseket, melyek olykor időnek előtte felszólalásra nó­gattak. Mindezt megfigyelve, látva megérke­zendő időd órájának harangja felett ütésre készen tartotta kalapácsát, hogy midőn majd tettre szélit hazád s félrevonultságodból sorompóba hiv mint Écziust, — ő adja meg hozzá a jelt és hangulatot. És a harang megkondult! Felgördült a negyedszázad óta lebocsátott függöny, és Te, mint a Jupiter fejéből kikelt Mars, állig fegy­verben jelentél meg az elhagyott küzdtéren, megizmosodva, aczél mellel, aczél pajzszsal. És amióta szablyád elsőben megvillant, aratod a diadalokat egyre. Nemcsak legyőzhetlen, de megközelithetlen viadornak bizonyulsz. Egykor jeles szónok voltál, most mester vagy. Asszi­miláltad a történelmi, politikai, jogi tudomá­nyokat , átutaztad a köz-, a nemzetgazdaság, az ipar és kereskedelem világait s mint minden oldalról fedezett, mint minden oldalról har­­czolni tudó hérosz fogod föl és osztod a csapásokat. Pezseg benned a visszavonultság negyedszázada alatt meggyűlt erő s magad ragadod tova a parlamenti diszkussziék vo­natát, mint egy mozdonynyá vált üstökös. Az ország szemei előtt Marsból Mózessé alakulsz, kezedben varázsvesszővé modernizálja magát a kard s az Ígéret földjének kör­vonalairól kezdünk álmodozni. Nagy re­ményekkel tekintünk feléd: a légy azzá, minek mutatkozol! Légy Jozvánnká! A ézségek bástyáit szónoklataid harsonál­ják halomra a parlamentben ; bölcsességed, cseltátod, tudományod tevékenysége a légy út terén! Légy e hazáé sokáig, viszed azj£ amig az Ígéret földjére nem mányzásod és szelőte fakadjon kor­balsorsa már hogy e nemzet amelyet parlamentje és o. ver“, végre-valahára, aránt élvezhesse a „ határán belül, egy- és a jólét áldásait! A város kik — II. nap. Vése: Sopron A budget, ember 31. Tegnap délután Printz l­vezetése mellett folytatta ülését Sopoz dr. köztörvényhatósági bizottsága. Mindjártás a­mi a források szolgáltatási képessége fokozható volna. Az összes kiadás 1.529.067 korona. Itt feltűnik neki, mint a legtekintélyesebb tétel, a 38-ik: a tőketörlesztés és a köl­csönök után járó kamatok tétele. A város kölcsöneinek törlesztésére és azok kamataira horribilis összeget, 340.645 . 66 fillért fizet Ez maga megfelel 62 % -os pótadónak.És 1 számvevő ismertette a költségvetést, szerint a kiadások 1,529 067 koronára rúg Ez a kiadás a rendes bevételen kívül 3 % házbérkrajczár és 65 % -os pótadó révén is fedezetet ! W­a­­­­­n­e­r Ignátz dr. szólott elsői általánosságban a költségvetéshez. Többszö hogyan "állott ez elő? Kölcsönt vettünk fel, hangzott fel — úgymond — az óhaj, hogy 50logea után­ig építettünk minden tervszerű­­a költségvetés beterjesztését a tanács feje, a híján. Annyira, hogy — jóllehet ily óriási polgármester, kimerítő expozéval kísérje, mely kölcsönterhünk __ még sincs közkórházunk, kellő indokolása legyen a budgetnek. Ez az óhajtás ma már nem teljesedhetik. Nem vár­hatjuk tehát, hogy a város vagyoni helyzetéről áttekinthető képet nyerjünk. A jövőre való okulásul azonban megemlíti ezt még egy kérése volna. Ez a kérés a költségvetés miként való összeállítását érinti. Mert hogy készül ma a költségvetés ? A számvevőség állítja azt össze azon adatok alapján, melyeket az egyes városi hivataloktól kap. Az egyik hivatal nem tud arról, mennyit kér a másik, de mindegyik hivatal magasabb összeget kér, mint a­mennyire szüksége van, jól tudván, hogy abból még töröl a pénzügyi bizottság, töröl a tanács. Ily formán a rendszeresség, a tervszerűség szenved csorbát és az egyes szükségletek nem lehetnek egységesen ki­egyenlítve Ez az eljárás nem eredményezhet reális költségvetést. A kapkodás, az ötlet­szerűség bélyegét hordja magán. Nem akarja szóló kétségbevonni a számvevőség lelki­­ismeretes gondosságát. A számvevőség sem tehet mást, minthogy feldolgozza az anya­got, úgy, a­hogy kapja. Aztán megjárja az így összeállított költségvetés a rendes útját, a pénzügyi bizottságon át a tanácsig. Mindegyik simít, töröl rajta s több kevesebb sikerrel összhangzásba is jut. De teljesen észszerű harmónia még­sem érvényesül az egyes szükségletek között. Mert a törlések nem mindig szerencsések, így, hogy példát hozzon fel szóló, a mérnöki hivatal bizonyos összeget kér a tatarozásokra. Ebből aztán nagyobb összeget törölnek. Az összes tatarozások így nem foganasíthatók, vagy legalább nem oly mértékben, mint szükségesek volnának. Ennek aztán a városi épületek adják meg az árát. Ma már ugyan haladást lát ebben az irányban, mert nem az átalány összegekből törölnek, hanem a határozott rendeltetésű tételekből. Indítványozza, hogy ezentúl a számvevőség összeállítása után ne a pénzügyi bizottsághoz, hanem a tanácshoz kerüljön a költségvetés, az egységes irányelv kijelölése végett s csak aztán a pénzügyi bizottsághoz, majd pedig újra a tanácshoz. Áttér ezután a 65%-os pótadóra, mely magas ugyan, de el nem kerülhető, miután a bevételeket fokozni nem lehet. Mindenesetre óhajtandó volna új forrá­sok kiderítése, mert alig hiszi, hogy az eddigi m vittük keresztül az általános csatornázást. Hajlandónak tartaná­m a 11 -­e­r dr., ha ere a kölcsön törlesztések tételeinél az *98 kölcsönök lejáratát is feljegyeznék a kivetésbe, hogy legalább tudnánk, meddig f*nak még a nyomasztó terhek. Arány­tul nagynak tartja a tisztviselői és szolga- 87 fyzet fizetéseit stb . (az 1 — 7 tételeket e melő 64-2°/0-os pótadónak felelnek meg a­z, hogy sok a teendő, így sok a kiadás is, talán idővel még­is megfontolandó volt személyzet létszámának leszállítása. Szert volna azt is, ha az adminisztratív kiadást együtt, világosabb csoportosításban illesztenél­ a költségvetésbe. A köz­­művelési czélok és a segélyezések rova­tainál em volna helyénvaló a takarékos­ig 2 %ból törölni tehát nem lehet. Egy alkaloa­in£lk0zott volna arra, hogy a pót­adónak 150g évre való 2%-os emelése el­­odáztass­á kövezetvám jövedelmének fel­­használásagygg szükségletek fedezésére. Ezt azonban­­ lehetett keresztülvinni, mert törvény­i szabályrend­elei szerint e jövede­lem másra mint az utak fentartására nem fordítható. F­okozta, hogy a pénzügyi bizott­ság abbeli fejezetében, hogy a város­kö­zönséget a átadóemelés rémétől megóvja, akadályra blant. Kifogásolja szóló azt is, hogy a városi épületek tatarozására felvett összegből majtem 20 000 korona esik a lak­tanyákra, míg többi városi épületekre alig ennek egy hartda. Végül kijelenti, hogy a költségvetést alánosságban elfogadja, mert kellemetlen úgy a 65 %-os pótadó, de segí­teni, amint ő is ebizonyította, alig lehet, ha csak valami fináz zseni úl jövedelmi forrást fel nem fedez. N­e­­­k y c­sef nagy bajnak tartja, hogy a budget­seállítás mai formájánál a számvevőségre vannk utalva. Töröl abból a pén­zügyi bizottsá töröl a tanács. A városi tanács volna arra hivatva, hogy egységes irányelveket állapjon meg, mely mintegy fonala volna a könyvelés összeállításának. De erről eddig náluk szó sem volt. Minden gondolomformán, másabb konc­epczió híján ment. Kifogásolja az hogy ilyen kis város, mint Sopron, oly am­i személyzeti kiadások­kal tudja csak ellát az adminisztrác­iót. 204.000 koronába kelnek évente csak a tisztviselők. Okvetlen foglalkozni kell a sze­mélyzet létszáma apadásának gondolatával. Ne értsék szólót félt, nem az első rangú állásokról szól, hanem a sok kisebb állást érti. Azt sem akarja,­ogy egyes tisztviselő­ket elbocsássanak, hanem azt, hogy ha valaki nyugdíjba megy, állását ne töltsék be újra. Így 5—6 .év alatt meg siet takarítani vala­mit a személyi járandó ágokon. Tervszerűt­­lenséget is lát a város izdálkodásában. Mi szükség volt a Vághy kerre? (Úgy van! Úgy van!) Az Erzsébet-kert­ség volt, hogy ki­elégítse a sétálók igényt, mégis megvet­ték drágán a Vághy-keret. Szóló mindig ellenezte ezt. (Hangok : Ajuk el!) Tervsze­­rűtlenséget lát abban is, hogy a város 40— 50 épületének tatarozását­ hét, mind hét ezer korona van előirányoza, a laktanyák jó­­’k­arban tartására pedig 20­00 koronát fordí­­tunk évente. Meglepő k­öltségvetésben az is, hogy járdára egy krajcárt sem irányoz­tak elő. Ez nem gazdálkodó, ez minden csak nem tervszerűség. Mutatja e az egy tény is, mennyire nélkülözi a költségvetés összeállí­tása az általátos irányelvet. Ne gondolják, hogy ez okszt.’ű, indokolt takarékoskodás. Majd évek múltáig olyan államiba jutnak a járdák, hogy egyszerre kell iíyen belenyúlni a zsebünkbe, ha ugyan a nagy összeget meg­­bírjuk. Z­s­o­m­b­o­r Géza :nem biálja a mostani költségvetést, mert 20 év tö­nélek eredménye együtt imádkoztak a Mindenhatóhoz merültek. A hold hívogató reájok. Álomőr fényt árasztott Sötét börtönben sintődött Pál. Vádolták 7 naszmnolkit­.A' AT/ • - t hogy kitutódott adott összeesküvő Mégis négy év múltán nem ártatlansága, hitelt, a fogoly azonban maga a vádoló tiszt, hatalom ugyan szavának, végre •• I i * —-t, megtörve a Szatffn. rd8lá30k alatt’ beVall°'tan h°^ Pál nemes alakja megtört, szánalmas kínos szenvedései közben csak egy remény tartotta benne a lelket, hogy mégis csak tán viszont fogja látni még egyszer a forrón szeretett lányt,­­ mátkáját. Könnyű szivv.l­e­­tt.* a tó-A hold­ hívogató sugarai még nem értek meg. Halvány fénye átszűrődik a 2 ., . D’ 'SY PisI°g az alvókra, odafenn, all ko!“iitett kastélyban. Mosolylyal ajkán mink ^ £a' Boldogságáról álmodik. A hold EllemPSmeFn^ érzelmeit, erősebben hívogatja ablakot-81*4 100 er0 vezeti Olgát. Kinyitja az Magasság kilép rajta- Nem ,át- csak érez­ mokban es vágyik‘ koromfekete haja hullá­­repül fül­emu? *lá' Mint valami túl világi lény meredekei föL“táp .77. boldogságához. Sziklák magasabb csúj­e 81^ik’ fekszik föl a leg­jár. Most eltűnt' Hajmeresztő ügyességgel kirítu ’ majd megint felbukkan kiálló sók fán. Tekintetét az égre valamelyik tegezi, nézi a holdat, mely mindig feljebb, adig feljebb hívogatja. dut Lent a sötétségben egy vándor­ban­­magaFáradt, bágyadt tagjait csak vonszolja már mt.- Éjjel nappal jött_ ideig. Nincs rövid idő, a czéltól, talán kibírja még egy össze elgémázik, rongyait szorosabban húzza ismerős tájat,redeff testére. Vizsgálja az sziklavárat. LiG£rsitía :léPteit- Már látja a szívja a leve­st fut közelebb. Mohón ki az ott ! B 7 ott!e kimerülten hullámzik, ismerős haja léi. ' eg-V ^ •' • : oly °|ga a! ■ • .“ kiáltó és' V ”°'ga ' ' y. • jaj — szerelmes ég látja voao hozzá. De rezzen s ijedten nyítá fel’ az alak meg* 876-rít . ves év hallja k le sikoltását, amint egyensúlyt a mélységbe. Ifjir Pál Pál, s vándor, őrülten forditá fekszik Park­' 'A föld P°rában élettelenül ekszik az ő egyedüli reménysége. Meg­üvegesedett szemei elárulják, hogy boldog Oh, Olgám ! ébredj ! s csókkal halmozza lelketlen testét Eljöttem hozzád, téged egyszer átm Isten! Jaj, szivem! , boldogok mindketten, már,­el a még Erdélyben máig is mutogatják az ör­mények azt a sziklát, melyről a boldogtalan a mélységbe közös sírjukba. Ifj. Szakáll Kálmán, jegyesek lebuktak

Next