Sopron, 1902. január-március (32. évfolyam, 1-74. szám)
1902-01-01 / 1. szám
2 SOPRON, 1902. január 1. télére, de mérsékelésére is. És gyönyörködve ülés elején a jövő évi költségvetés látta, mily eredménynyel küldesz önmagad a tárgyalásra. Weinberger Gusatav ellen, némán gyűrve le a megkisértéseket, melyek olykor időnek előtte felszólalásra nógattak. Mindezt megfigyelve, látva megérkezendő időd órájának harangja felett ütésre készen tartotta kalapácsát, hogy midőn majd tettre szélit hazád s félrevonultságodból sorompóba hiv mint Écziust, — ő adja meg hozzá a jelt és hangulatot. És a harang megkondult! Felgördült a negyedszázad óta lebocsátott függöny, és Te, mint a Jupiter fejéből kikelt Mars, állig fegyverben jelentél meg az elhagyott küzdtéren, megizmosodva, aczél mellel, aczél pajzszsal. És amióta szablyád elsőben megvillant, aratod a diadalokat egyre. Nemcsak legyőzhetlen, de megközelithetlen viadornak bizonyulsz. Egykor jeles szónok voltál, most mester vagy. Asszimiláltad a történelmi, politikai, jogi tudományokat , átutaztad a köz-, a nemzetgazdaság, az ipar és kereskedelem világait s mint minden oldalról fedezett, mint minden oldalról harczolni tudó hérosz fogod föl és osztod a csapásokat. Pezseg benned a visszavonultság negyedszázada alatt meggyűlt erő s magad ragadod tova a parlamenti diszkussziék vonatát, mint egy mozdonynyá vált üstökös. Az ország szemei előtt Marsból Mózessé alakulsz, kezedben varázsvesszővé modernizálja magát a kard s az Ígéret földjének körvonalairól kezdünk álmodozni. Nagy reményekkel tekintünk feléd: a légy azzá, minek mutatkozol! Légy Jozvánnká! A ézségek bástyáit szónoklataid harsonálják halomra a parlamentben ; bölcsességed, cseltátod, tudományod tevékenysége a légy út terén! Légy e hazáé sokáig, viszed azj£ amig az Ígéret földjére nem mányzásod és szelőte fakadjon korbalsorsa már hogy e nemzet amelyet parlamentje és o. ver“, végre-valahára, aránt élvezhesse a „ határán belül, egy- és a jólét áldásait! A város kik — II. nap. Vése: Sopron A budget, ember 31. Tegnap délután Printz lvezetése mellett folytatta ülését Sopoz dr. köztörvényhatósági bizottsága. Mindjártás ami a források szolgáltatási képessége fokozható volna. Az összes kiadás 1.529.067 korona. Itt feltűnik neki, mint a legtekintélyesebb tétel, a 38-ik: a tőketörlesztés és a kölcsönök után járó kamatok tétele. A város kölcsöneinek törlesztésére és azok kamataira horribilis összeget, 340.645 . 66 fillért fizet Ez maga megfelel 62 % -os pótadónak.És 1 számvevő ismertette a költségvetést, szerint a kiadások 1,529 067 koronára rúg Ez a kiadás a rendes bevételen kívül 3 % házbérkrajczár és 65 % -os pótadó révén is fedezetet ! Waner Ignátz dr. szólott elsői általánosságban a költségvetéshez. Többszö hogyan "állott ez elő? Kölcsönt vettünk fel, hangzott fel — úgymond — az óhaj, hogy 50logea utánig építettünk minden tervszerűa költségvetés beterjesztését a tanács feje, a híján. Annyira, hogy — jóllehet ily óriási polgármester, kimerítő expozéval kísérje, mely kölcsönterhünk __ még sincs közkórházunk, kellő indokolása legyen a budgetnek. Ez az óhajtás ma már nem teljesedhetik. Nem várhatjuk tehát, hogy a város vagyoni helyzetéről áttekinthető képet nyerjünk. A jövőre való okulásul azonban megemlíti ezt még egy kérése volna. Ez a kérés a költségvetés miként való összeállítását érinti. Mert hogy készül ma a költségvetés ? A számvevőség állítja azt össze azon adatok alapján, melyeket az egyes városi hivataloktól kap. Az egyik hivatal nem tud arról, mennyit kér a másik, de mindegyik hivatal magasabb összeget kér, mint amennyire szüksége van, jól tudván, hogy abból még töröl a pénzügyi bizottság, töröl a tanács. Ily formán a rendszeresség, a tervszerűség szenved csorbát és az egyes szükségletek nem lehetnek egységesen kiegyenlítve Ez az eljárás nem eredményezhet reális költségvetést. A kapkodás, az ötletszerűség bélyegét hordja magán. Nem akarja szóló kétségbevonni a számvevőség lelkiismeretes gondosságát. A számvevőség sem tehet mást, minthogy feldolgozza az anyagot, úgy, ahogy kapja. Aztán megjárja az így összeállított költségvetés a rendes útját, a pénzügyi bizottságon át a tanácsig. Mindegyik simít, töröl rajta s több kevesebb sikerrel összhangzásba is jut. De teljesen észszerű harmónia mégsem érvényesül az egyes szükségletek között. Mert a törlések nem mindig szerencsések, így, hogy példát hozzon fel szóló, a mérnöki hivatal bizonyos összeget kér a tatarozásokra. Ebből aztán nagyobb összeget törölnek. Az összes tatarozások így nem foganasíthatók, vagy legalább nem oly mértékben, mint szükségesek volnának. Ennek aztán a városi épületek adják meg az árát. Ma már ugyan haladást lát ebben az irányban, mert nem az átalány összegekből törölnek, hanem a határozott rendeltetésű tételekből. Indítványozza, hogy ezentúl a számvevőség összeállítása után ne a pénzügyi bizottsághoz, hanem a tanácshoz kerüljön a költségvetés, az egységes irányelv kijelölése végett s csak aztán a pénzügyi bizottsághoz, majd pedig újra a tanácshoz. Áttér ezután a 65%-os pótadóra, mely magas ugyan, de el nem kerülhető, miután a bevételeket fokozni nem lehet. Mindenesetre óhajtandó volna új források kiderítése, mert alig hiszi, hogy az eddigi m vittük keresztül az általános csatornázást. Hajlandónak tartanám a 11 -er dr., ha ere a kölcsön törlesztések tételeinél az *98 kölcsönök lejáratát is feljegyeznék a kivetésbe, hogy legalább tudnánk, meddig f*nak még a nyomasztó terhek. Aránytul nagynak tartja a tisztviselői és szolga- 87 fyzet fizetéseit stb . (az 1 — 7 tételeket e melő 64-2°/0-os pótadónak felelnek meg az, hogy sok a teendő, így sok a kiadás is, talán idővel mégis megfontolandó volt személyzet létszámának leszállítása. Szert volna azt is, ha az adminisztratív kiadást együtt, világosabb csoportosításban illesztenél a költségvetésbe. A közművelési czélok és a segélyezések rovatainál em volna helyénvaló a takarékosig 2 %ból törölni tehát nem lehet. Egy alkaloain£lk0zott volna arra, hogy a pótadónak 150g évre való 2%-os emelése elodáztassá kövezetvám jövedelmének felhasználásagygg szükségletek fedezésére. Ezt azonban lehetett keresztülvinni, mert törvényi szabályrendelei szerint e jövedelem másra mint az utak fentartására nem fordítható. Fokozta, hogy a pénzügyi bizottság abbeli fejezetében, hogy a városközönséget a átadóemelés rémétől megóvja, akadályra blant. Kifogásolja szóló azt is, hogy a városi épületek tatarozására felvett összegből majtem 20 000 korona esik a laktanyákra, míg többi városi épületekre alig ennek egy hartda. Végül kijelenti, hogy a költségvetést alánosságban elfogadja, mert kellemetlen úgy a 65 %-os pótadó, de segíteni, amint ő is ebizonyította, alig lehet, ha csak valami fináz zseni úl jövedelmi forrást fel nem fedez. Nek y csef nagy bajnak tartja, hogy a budgetseállítás mai formájánál a számvevőségre vannk utalva. Töröl abból a pénzügyi bizottsá töröl a tanács. A városi tanács volna arra hivatva, hogy egységes irányelveket állapjon meg, mely mintegy fonala volna a könyvelés összeállításának. De erről eddig náluk szó sem volt. Minden gondolomformán, másabb koncepczió híján ment. Kifogásolja az hogy ilyen kis város, mint Sopron, oly ami személyzeti kiadásokkal tudja csak ellát az adminisztrációt. 204.000 koronába kelnek évente csak a tisztviselők. Okvetlen foglalkozni kell a személyzet létszáma apadásának gondolatával. Ne értsék szólót félt, nem az első rangú állásokról szól, hanem a sok kisebb állást érti. Azt sem akarja,ogy egyes tisztviselőket elbocsássanak, hanem azt, hogy ha valaki nyugdíjba megy, állását ne töltsék be újra. Így 5—6 .év alatt meg siet takarítani valamit a személyi járandó ágokon. Tervszerűtlenséget is lát a város izdálkodásában. Mi szükség volt a Vághy kerre? (Úgy van! Úgy van!) Az Erzsébet-kertség volt, hogy kielégítse a sétálók igényt, mégis megvették drágán a Vághy-keret. Szóló mindig ellenezte ezt. (Hangok : Ajuk el!) Tervszerűtlenséget lát abban is, hogy a város 40— 50 épületének tatarozását hét, mind hét ezer korona van előirányoza, a laktanyák jó’karban tartására pedig 2000 koronát fordítunk évente. Meglepő költségvetésben az is, hogy járdára egy krajcárt sem irányoztak elő. Ez nem gazdálkodó, ez minden csak nem tervszerűség. Mutatja e az egy tény is, mennyire nélkülözi a költségvetés összeállítása az általátos irányelvet. Ne gondolják, hogy ez okszt.’ű, indokolt takarékoskodás. Majd évek múltáig olyan államiba jutnak a járdák, hogy egyszerre kell iíyen belenyúlni a zsebünkbe, ha ugyan a nagy összeget megbírjuk. Zsombor Géza :nem biálja a mostani költségvetést, mert 20 év tönélek eredménye együtt imádkoztak a Mindenhatóhoz merültek. A hold hívogató reájok. Álomőr fényt árasztott Sötét börtönben sintődött Pál. Vádolták 7 naszmnolkit.A' AT/ • - t hogy kitutódott adott összeesküvő Mégis négy év múltán nem ártatlansága, hitelt, a fogoly azonban maga a vádoló tiszt, hatalom ugyan szavának, végre •• I i * —-t, megtörve a Szatffn. rd8lá30k alatt’ beVall°'tan h°^ Pál nemes alakja megtört, szánalmas kínos szenvedései közben csak egy remény tartotta benne a lelket, hogy mégis csak tán viszont fogja látni még egyszer a forrón szeretett lányt, mátkáját. Könnyű szivv.lett.* a tó-A hold hívogató sugarai még nem értek meg. Halvány fénye átszűrődik a 2 ., . D’ 'SY PisI°g az alvókra, odafenn, all ko!“iitett kastélyban. Mosolylyal ajkán mink ^ £a' Boldogságáról álmodik. A hold EllemPSmeFn^ érzelmeit, erősebben hívogatja ablakot-81*4 100 er0 vezeti Olgát. Kinyitja az Magasság kilép rajta- Nem ,át- csak érez mokban es vágyik‘ koromfekete haja hullárepül fülemu? *lá' Mint valami túl világi lény meredekei föL“táp .77. boldogságához. Sziklák magasabb csúje 81^ik’ fekszik föl a legjár. Most eltűnt' Hajmeresztő ügyességgel kirítu ’ majd megint felbukkan kiálló sók fán. Tekintetét az égre valamelyik tegezi, nézi a holdat, mely mindig feljebb, adig feljebb hívogatja. dut Lent a sötétségben egy vándorbanmagaFáradt, bágyadt tagjait csak vonszolja már mt.- Éjjel nappal jött_ ideig. Nincs rövid idő, a czéltól, talán kibírja még egy össze elgémázik, rongyait szorosabban húzza ismerős tájat,redeff testére. Vizsgálja az sziklavárat. LiG£rsitía :léPteit- Már látja a szívja a levest fut közelebb. Mohón ki az ott ! B 7 ott!e kimerülten hullámzik, ismerős haja léi. ' eg-V ^ •' • : oly °|ga a! ■ • .“ kiáltó és' V ”°'ga ' ' y. • jaj — szerelmes ég látja voao hozzá. De rezzen s ijedten nyítá fel’ az alak meg* 876-rít . ves év hallja k le sikoltását, amint egyensúlyt a mélységbe. Ifjir Pál Pál, s vándor, őrülten forditá fekszik Park' 'A föld P°rában élettelenül ekszik az ő egyedüli reménysége. Megüvegesedett szemei elárulják, hogy boldog Oh, Olgám ! ébredj ! s csókkal halmozza lelketlen testét Eljöttem hozzád, téged egyszer átm Isten! Jaj, szivem! , boldogok mindketten, már,el a még Erdélyben máig is mutogatják az örmények azt a sziklát, melyről a boldogtalan a mélységbe közös sírjukba. Ifj. Szakáll Kálmán, jegyesek lebuktak