Sopron, 1902. július-szeptember (32. évfolyam, 150-224. szám)
1902-07-02 / 150. szám
230P20- kedésre, úgy legalább a tejkereskedésre. De az orvosi betegbejelentésekkel magukkal nem ismerhetjük föl a járvány kiterjedését. Ahhoz szükséges, hogy a törvény rendeleteit a családfők és házigazdákat illetőleg pontosan betartassuk. S a betegbejelentéseknek az a következménye is kell hogy legyen, hogy a szegény betegek a járványkórházban orvosoltassanak, így sikeresebben fogunk megküzdhetni a fertőző betegségekkel. Dr. Leszner Rudolf. Dolog. Sopron, július 1. Már volt szó e hasábokon arról, hogy voltaképen — és minden alaptalan híresztelés dacára, a mi okból nyert befejezést a magyar parlament ez évi első ülésszaka, s nyíltan rámutattunk arra, hogy azért, mert dolgozni kell. Ha pedig a parlament együtt van — az ellenzékek mindig keresik a jogot a fejlemények megakasztására, sőt az előzmények fejtetőre való állítására. Ez a valóságos dolog nélküli dolog — az ő futólagos javukra, ámde az ország kárára. Hanem a kormány és a szabadelvű párt, a koronával egyetértve nem igy gondolkozott. Lerázta magáról az okvetlenkedés nyűgét s felelőssége egész mértékével és annak teljes tudatában dologhoz fog. Mert tenni való úgy önálló államiságunk, mint az Ausztriával fönnálló közjogi kapcsolat megszilárdítása tekintetében van elég. Szemben a lazuló kötelességérzettel, amire épen állami szupremáciánk magasabb érdekei parancsolólag hívnak föl. Szóbeszéddel nem lehet dolgozni, ám ha a hazafias munka eredménye előttünk áll, akkor tessék bírálni. Ez volt a kormány alapelve, amikor hazaküldte azokat az elemeket, amelyek párt- és jórészt önérdekből a becsületes munkával szemben az üres szóáradatot zúdították. Mert hát komoly, a nemzet életébe vágó kérdésekről kell higgadtan, becsületesen megállapodni. A szóáradat dacára ma már, óriási s eléggé nem becsülhető önmegtartóztatás árán — kormányunk jóvoltából — oda jutottunk, hogy az osztrák részéről és a mi részünkről oly sokszor megkezdett s eddig soha be nem fejezett alkudozások súlypontja ma már kizárólag a vámkérdés. Ezzel kapcsolatban áll a nemzetközi kereskedelmi szerződések felmondásának kérdése is. Mennyire időszerű ez, az már abból is világos, hogy ha a szerződéseket fel akarják mondani, erre nézve idegenhez, hiszen Bakos Margit édesanyja volt az egyedüli nő, akit Gábor szeretett és akit feleségül akart venni. Szülei ellenezték, hogy szegény lányt vegyen el, kiküldték utazni s mire útjáról visszatért, menyasszonya Bakos Imre felesége lett, sőt már a kis Margit is megszületett. Mire újra megfordult a házasság gondolata agyában, belenézett a tükörbe s úgy találta, hogy már késő. S íme, most őszülő fejjel adta magát erre a lépésre. De mit meg nem tenne ő azért a kislányért, az ő menyasszonya gyermekéért ? Szegény asszonynak még utolsó szava is ez volt: „Gábor, viseld gondját a leányomnak“. Oh bár lenne rút az a gyermek, tele testi hibákkal, akkor talán elhinné a világ, hogy ő csak azért veszi el, mert az a makacs fej ezt így akarja. De Margit szép, szép mint egykor édesanyja és Gábor szereti, alig meri bevallani, hogy úgy, mint egyszer az anyját szerette. Szivének ez az érzelem volt a másodvirágzása. Úgy érezte, mintha vénülő tagjaiba visszatérne az erő. Járása ruganyosabb, öltözete gondosabb lett. S ha csinos, bár deresedő bajuszát kipödörte a tükör előtt, ne vegyük neki rossz néven, ha arra a gondolatra jön, hogy hátha szerelemből vonzódik úgy hozzá Margit, pár nap alatt határozni kell. Akár Ausztria, akár Magyarország követelheti a szerződések felmondását. Valószínű, hogy erről a két kormány közt már eddig is volt tárgyalás, de minden esetre határozni fognak e hónap vége előtt. És pedig minden valószínűség szerint oly értelemben, hogy a felmondási joggal ezúttal élni nem fognak, mely esetben a szerződések még egy további évre, azaz 1904 végéig érvényben maradnak, föltéve természetesen, hogy sem Német- sem Olaszország, sem Svájc — mert e három államról van szó — a felmondás jogával nem él. Ahogy azonban a dolgok most állanak, egyáltalán nem valószínű, hogy ezek az államok felmondási jogukat gyakorolják. Csak ezt az egyet vettük ki találomra a megoldásra várakozó kérdések közül. De még mennyi van ! Ha a parlament a napi szenzációkban utazhatnék, akkor nem maradna ideje a kormánynak komoly kérdésekkel foglalkozni. Jobb tehát az országra nézve, hogy a hecmájszterek elmennek fürdőzni, s maradnak helyükön a komoly elemek. — Ha aztán megint összejönnek, tessék bírálni. Mi a dolgosokat soha nem féltjük a dologtalanok bírálatától. (Med.) (Folytatása következik.) A kivándorlási kongresszus. Sopron, július 1. A Siófokon tartott kivándorlási kongreszszusról szombaton közölt tudósításunkat a következőkkel egészítjük ki: A kongresszus megnyitása után, a szaktanácskozásokra került a sor. Ezek során számos életrevaló eszme került megvitatásra, melyek megvalósítása jelentékeny mérvben elő fogja segíteni a nagyfontosságú kérdés megoldását. Elsőnek a termelési és értékesítési szakosztály kezdte meg tanácskozásait. Báró Fáth Pál elnök megnyitó beszéde után Újhelyi Imre előadó a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséről és a tojásértékesítési szövetkezetről tartott szakszerű előadást. Hertelendy Ferenc országgy. képviselő azt fejtegette, hogy a dunántúli kivándorlás egyik oka a borértékesítés pangásában keresendő és erre vonatkozólag határozati javaslatot terjeszt elő. Horváth Jenő a Pozsony megyei Gazdasági Egyesület titkára sikerült előadást tartott a kivándorlás okairól és a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Mondja ki a kongresszus, hogy a szövetkezeti eszme, mint az önsegély egyik leghatalmasabb fegyvere társadalmi úton terjesztendő; ebből a célból, ahol a körülmények szerint a tényezők megvannak, szövetkezetek alakítása kívánatos; ezek mellett szükséges az is, hogy a gazdasági mívelődést elősegítő olvasókörök és népkönyvtárak is szerveztessenek. Élénk vita után Horváth javaslatát elfogadták. A birtokpolitikai, hitel és adóügyi szakosztály ülésén dr. Dömötör László tartott érdekes előadást és határozati javaslatot nyújtott be, amely főleg az uzsora ellen tartalmaz intézkedéseket. Végül Óváry Ferenc a hitelügy, a magas kamatú kölcsönök konvertálása, hitelszövetkezetek fejlesztése és a takarékpénztárak reformjáról, továbbá a tagosításról tartott előadást. Ezekre vonatkozó javaslatait elfogadták. A vasárnapi tanácskozások lefolyásáról a következőkben számolunk be. Elsőnek Szilassy Zoltán előadó szólalt fel, széles keretben tárgyalván a kivándorlás kérdését. Elfogadásra ajánlja beterjesztett következő határozati javaslatait, melyek megfelelnek úgy mai előadásának, mint a miskolci kongresszuson hozott határozatnak . Mondja ki a kongresszus, hogy a) a kivándorlási ügy országos felügyeletére és vezetésére kivándorlási országos tanács szerveztessék; b) a kivándorlók útbaigazítására, a kivándorlás irányítására, a kivándorlás közvetítésére, az ügynöki csábítók ellenőrzésére kivándorlási irodák állíttassanak fel; c) a kivándorlásra üzletszerűen csábító ügynökök szigorúan ellenőriztessenek és büntettessenek; d) a kivándorlási engedélyek kiadása szabályoztassék és szigoríttassék; e) a külföldön élő magyarok érdekeinek képviselete szerveztessék; a dunántúli viszonyoknak megfelelőleg gondoskodjék a kormány, hogy a Horvát- Szlavónországokba Magyarországokból átköltözöttek részére magyar iskolák felállítása és magyar lelkészek alkalmazásának lehetősége biztosíttassák; g) a külföldről hazatérők visszaköltözködése megkönnyíttessék és állami eszközökkel előmozdíttassék ; h) a kivándorlottak megtakarított pénze lehetőleg megbízható pénzintézetek kezébe összpontosittassék. Ráber László tanulmányát a sopronmegyei kivándorlásról Berányi László olvassa fel. A nagyérdekű adatokkal illusztrált felolvasás elmondja, hogy mily eszközökkel csábítják a magyar embert a kivándorlásra. Rátér ezután a kivándorlás okaira. Hennel Károly az önálló vámterület felállításában látná a gyökeres orvosságot. Dobránszky Péter a kivándorolt katonaszökevények visszatérését a büntetés elengedésével óhajtja megkönnyíteni. Szabolcsi Miksa szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az itt tapasztalt fáradozásra ő is áldást kér és imádkozik annak sikeréért, kik úgy gondolkoznak, mint ő, mert tagadhatatlan, hogy e bajok nemzeti kárt jelentenek, ezeken segíteni közös kötelesség. és a vele egyetértők szintén elítélik a tisztességtelen kereskedelmet. Gróf Széchenyi Imre Szabolcsi mai felszólalásának tapintatosságát elismeri. Örül annak, hogy elismerte, hogy a magyar közvélemény csak a tisztességtelelen kereskedelmet üldözi. Délután gróf Hoyos Miksa elnöklete alatt az I. osztály ülésén dr. Horváth János elsősorban kiemeli, hogy iparunkat mezőgazdasági alapokra kell fektetnünk. Gróf Széchenyi Imre konstatálja, hogy a kereskedelem nem táplálja a magyar ipart. Ami egészen természetes, mert az ő feladata az, hogy a közvetítést gyakorolja. Csak akkor lehet szemére vetni a kereskedőnek a hazafiatlanságot, hogyha ugyanazon körülmények közt az idegen árut propagálja. Javasolja, létesíttessék egy nagy áruház, szövetkezeti után a fiókokkal, vidéken, mely csakis magyar termékeket bocsát áruba. (Helyeslés.) Többek hozzászólása után apró módosítással a kongresszus elfogadta a javaslatot. A közművelődési osztály jelentését Porzsolt Kálmán terjesztette a kongresszus elé. Ezután a záró-ülést tartották meg Fenyvessy Ferenc elnöklésével. A záró ülésen beterjesztették az osztályok javaslatait, amelyeket a kongresszus elfogadott. Ezzel a kongresszus véget ért. 1902. julius 2. Napi hírek. Előfizetési felhívás. Sopron, julius 1. A „Sopron“ cz. politikai napilapra július 1-től új előfizetést hirdetünk. Miként eddig, úgy a jövőben is tántoríthatlan buzgalommal fogja a „Sopron“ a közönség érdekeit szolgálni. Őszinte szókimondás mindenkivel szemben lesz mindenkor jelszavunk. Ezt annál inkább is tehetjük, mert függetlenül, minden befolyástól menten szolgálhatjuk a közügyet. Mint eddig, úgy ezentúl is támogatni fogunk minden olyan törekvést, mely városunk, megyénk ügyeit híven és szabadelvű szellemben szolgálja és kérlelhetlenül fogjuk ostorozni a szabad fejlődés kerékkötőjét. A „Sopron“ a múltban az igaz és megalkuvás nélküli szabadelvűséget írta zászlajára, ennek lesz tántoríthatlan híve a jövőben is. E szabadelvű eszmék védelmében nem fogunk elcsüggedni sohasem, különösen most nem, amikor azt kell észlelnünk, hogy éppen azok, akik ezreknek őreiül rendeltettek, akik ezeknek ápolására és fenntartására a beléjük helyezett bizalom folytán hivatvák, my';'1