Sopron, 1902. július-szeptember (32. évfolyam, 150-224. szám)

1902-07-02 / 150. szám

23­0P20- kedésre, úgy legalább a tejkereskedésre. De az orvosi betegbejelentésekkel magukkal nem ismerhetjük föl a járvány kiterjedését. Ahhoz szükséges, hogy a törvény rendeleteit a csa­ládfők és házi­gazdákat illetőleg pontosan be­tartassuk. S a betegbejelentéseknek az a követ­kezménye is kell hogy legyen, hogy a sze­gény betegek a járványkórházban orvosoltas­­sanak, így sikeresebben fogunk megküzd­­hetni a fertőző betegségekkel. Dr. Leszner Rudolf. Dolog. Sopron, július 1. Már volt szó e hasábokon arról, hogy voltaképen — és minden alaptalan híresz­telés dacára, a mi okból nyert befejezést a magyar parlament ez évi első ülésszaka, s nyíltan rámutattunk arra, hogy azért, mert dolgozni kell. Ha pedig a parlament együtt van — az ellenzékek mindig keresik a jogot a fejlemé­nyek megakasztására, sőt az előzmények fej­tetőre való állítására. Ez a valóságos dolog nélküli dolog — az ő futólagos javukra, ámde az ország kárára. Hanem a kormány és a szabadelvű párt, a koronával egyetértve nem igy gondolkozott. Lerázta magáról az okvetlenkedés nyűgét s felelőssége egész mértékével és annak teljes tudatában dologhoz fog. Mert tenni való úgy önálló államiságunk, mint az Ausztriával fönnálló közjogi kap­csolat megszilárdítása tekintetében van elég. Szemben a lazuló kötelességérzettel, a­mire épen állami szupremáciánk magasabb érdekei parancsolólag hívnak föl. Szó­beszéddel nem lehet dolgozni, ám ha a hazafias munka eredménye előttünk áll, akkor tessék bírálni. Ez volt a kormány alapelve, a­mikor hazaküldte azokat az elemeket, a­melyek párt- és jórészt önérdekből a becsületes munkával szemben az üres szóáradatot zúdították. Mert hát komoly, a nemzet életébe vágó kérdésekről kell higgadtan, becsületesen megállapodni. A szóáradat dacára ma már, óriási s eléggé nem becsülhető önmegtartóztatás árán — kormányunk jóvoltából — oda jutottunk, hogy az osztrák részéről és a mi részünkről oly sokszor megkezdett s eddig soha be nem fejezett alkudozások súlypontja ma már ki­zárólag a vámkérdés. Ezzel kapcsolatban áll a nemzetközi kereskedelmi szerződések fel­mondásának kérdése is. Mennyire időszerű ez, az már abból is világos, hogy ha a szer­ződéseket fel akarják mondani, erre nézve idegenhez, hiszen Bakos Margit édes­anyja volt az egyedüli nő, a­kit Gábor szeretett és a­kit feleségül akart venni. Szülei ellenez­ték, hogy szegény lányt vegyen el, kiküldték utazni s mire útjáról visszatért, menyasszonya Bakos Imre felesége lett, sőt már a kis Margit is megszületett. Mire újra megfordult a házasság gondo­­lata agyában, belenézett a tükörbe s úgy találta, hogy már késő. S íme, most őszülő fejjel adta magát erre a lépésre. De mit meg nem tenne ő azért a kis­lányért, az ő menyasszonya gyermekéért ? Szegény asszonynak még utolsó szava is ez volt: „Gábor, viseld gondját a leányomnak“. Oh bár lenne rút az a gyermek, tele testi hibákkal, akkor talán elhinné a világ, hogy ő csak azért veszi el, mert az a makacs fej ezt így akarja. De Margit szép, szép mint egykor édes­anyja és Gábor szereti, alig meri bevallani, hogy úgy, mint egyszer az anyját szerette. Szivének ez az érzelem volt a másod­virágzása. Úgy érezte, mintha vénülő tagjaiba visszatérne az erő. Járása ruganyosabb, öltözete gondosabb lett. S ha csinos, bár deresedő bajuszát kipödörte a tükör előtt, ne vegyük neki rossz néven, ha arra a gondolatra jön, hogy hátha szerelemből vonzódik úgy hozzá Margit, pár nap alatt határozni kell. Akár Ausztria, akár Magyarország követelheti a szerződések felmondását. Valószínű, hogy erről a két kormány közt már eddig is volt tárgyalás, de minden esetre határozni fognak e hónap vége előtt. És pedig minden valószínűség szerint oly értelemben, hogy a felmondási joggal ezúttal élni nem fognak, mely esetben a szerződések még egy további évre, azaz 1904 végéig érvényben maradnak, föltéve természetesen, hogy sem Német- sem Olasz­ország, sem Svájc — mert e három államról van szó — a felmondás jogával nem él. A­hogy azonban a dolgok most állanak, egyál­talán nem valószínű, hogy ezek az államok felmondási jogukat gyakorolják. Csak ezt az egyet vettük ki találomra a megoldásra várakozó kérdések közül. De még mennyi van ! Ha a parlament a napi szenzációkban utazhatnék, akkor nem maradna ideje a kor­mánynak komoly kérdésekkel foglalkozni. Jobb tehát az országra nézve, hogy a hecmájszterek elmennek fürdőzni, s maradnak helyükön a komoly elemek. — Ha aztán megint összejönnek, tessék bírálni. Mi a dolgosokat soha nem féltjük a dologtalanok bírálatától. (Med.) (Folytatása következik.) A kivándorlási kongresszus. Sopron, július 1. A Siófokon tartott kivándorlási kongresz­­szusról szombaton közölt tudósításunkat a következőkkel egészítjük ki: A kongresszus megnyitása után, a szak­tanácskozásokra került a sor. Ezek során szá­mos életrevaló eszme került megvitatásra, me­lyek megvalósítása jelentékeny mérvben elő fogja segíteni a nagyfontosságú kérdés meg­oldását. Elsőnek a termelési és értékesítési szak­osztály kezdte meg tanácskozásait. Báró F­­­á­t­h Pál elnök megnyitó beszéde után Újhelyi Imre előadó a szarvasmarhate­nyésztés fejlesztéséről és a tojásértékesítési szövetkezetről tartott szakszerű előadást. Hertelendy Ferenc országgy. kép­viselő azt fejtegette, hogy a dunántúli kivándor­lás egyik oka a borértékesítés pangásában kere­sendő és erre vonatkozólag határozati javas­latot terjeszt elő. Horváth Jenő a Pozsony megyei Gazdasági Egyesület titkára sikerült előadást tartott a kivándorlás okairól és a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Mondja ki a kongresszus, hogy a szövetkezeti eszme, mint az önsegély egyik leghatalmasabb fegy­vere társadalmi úton terjesztendő; ebből a célból, ahol a körülmények szerint a tényezők megvannak, szövetkezetek alakítása kívánatos; ezek mellett szükséges az is, hogy a gazda­sági mívelődést elősegítő olvasókörök és nép­könyvtárak is szerveztessenek. Élénk vita után Horváth javaslatát elfogadták. A birtokpolitikai, hitel és adóügyi szak­osztály ülésén dr. Dömötör László tartott érdekes előadást és határozati javaslatot nyúj­tott be, amely főleg az uzsora ellen tartalmaz intézkedéseket. Végül Óváry Ferenc a hitelügy, a magas kamatú kölcsönök konvertálása, hitelszövetke­zetek fejlesztése és a takarékpénztárak reform­járól, továbbá a tagosításról tartott előadást. Ezekre vonatkozó javaslatait elfogadták. A vasárnapi tanácskozások lefolyásáról a következőkben számolunk be. Elsőnek Szilassy Zoltán előadó szólalt fel, széles keretben tárgyalván a kivándorlás kérdését. Elfogadásra ajánlja beterjesztett kö­vetkező határozati javaslatait, melyek megfe­lelnek úgy mai előadásának, mint a miskolci kongresszuson hozott határozatnak . Mondja ki a kongresszus, hogy a) a kivándorlási ügy országos felügyeletére és ve­zetésére kivándorlási országos tanács szervez­­tessék; b) a kivándorlók útbaigazítására, a kivándorlás irányítására, a kivándorlás közve­títésére, az ügynöki csábítók ellenőrzésére ki­­vándorlási irodák állíttassanak fel; c) a ki­vándorlásra üzletszerűen csábító ügynökök szigorúan ellenőriztessenek és büntettessenek; d) a kivándorlási engedélyek kiadása szabá­­lyoztassék és szigoríttassék; e) a külföldön élő magyarok érdekeinek képviselete szervez­tessék; a dunántúli viszonyoknak megfelelő­­leg gondoskodjék a kormány, hogy a Horvát- Szlavónországokba Magyarországokból átköltö­­zöttek részére magyar iskolák felállítása és magyar lelkészek alkalmazásának lehetősége biztosíttassák; g) a külföldről hazatérők vissza­­költözködése megkönnyíttessék és állami eszközökkel előmozdíttassék ; h) a kivándorlot­­tak megtakarított pénze lehetőleg megbízható pénzintézetek kezébe összpontosittassék. R­á­b­e­r László tanulmányát a sopron­­megyei kivándorlásról Berányi László olvassa fel. A nagyérdekű adatokkal illusztrált fel­olvasás elmondja, hogy mily eszközökkel csábítják a magyar embert a kivándorlásra. Rátér ezután a kivándorlás okaira. Hennel Károly az önálló vámterület felállításában látná a gyökeres orvosságot. Dobránszky Péter a kivándorolt katona­­szökevények visszatérését a büntetés elenge­désével óhajtja megkönnyíteni. Szabolcsi Miksa szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az itt tapasztalt fáradozásra ő is áldást kér és imádkozik annak sikeréért, kik úgy gondolkoznak, mint ő, mert tagad­hatatlan, hogy e bajok nemzeti kárt jelentenek, ezeken segíteni közös kötelesség.­­ és a vele egyetértők szintén elítélik a tisztességtelen kereskedelmet. Gróf Széchenyi Imre Szabolcsi mai felszólalásának tapintatosságát elismeri. Örül annak, hogy elismerte, hogy a magyar köz­vélemény csak a tisztességtelelen keres­kedelmet üldözi. Délután gróf Hoyos Miksa elnöklete alatt az I. osztály ülésén dr. Horváth János első­sorban kiemeli, hogy iparunkat mező­­gazdasági alapokra kell fektetnünk. Gróf Széchenyi Imre konstatálja, hogy a kereskedelem nem táplálja a magyar ipart. Ami egészen természetes, mert az ő feladata az, hogy a közvetítést gyakorolja. Csak akkor lehet szemére vetni a kereskedőnek a hazafiat­­lanságot, hogyha ugyanazon körülmények közt az idegen árut propagálja. Javasolja, léte­­síttessék egy nagy áruház, szövetkezeti után a fiókokkal, vidéken, mely csakis magyar termékeket bocsát áruba. (Helyeslés.) Többek hozzászólása után apró módo­sítással a kongresszus elfogadta a javaslatot. A közművelődési osztály jelentését Porzsolt Kálmán terjesztette a kon­gresszus elé. Ezután a záró-ülést tartották meg Fenyvessy Ferenc elnöklésével. A záró ülésen beterjesztették az osztályok javaslatait, a­melyeket a kongresszus elfogadott. Ezzel a kongresszus véget ért. 1902. julius 2. Napi hírek. Előfizetési felhívás. Sopron, julius 1. A „Sopron“ cz. politikai napilapra július 1-től új előfizetést hirdetünk. Miként eddig, úgy a jövőben is tántoríthatlan buzgalommal fogja a „Sop­ron“ a közönség érdekeit szolgálni. Őszinte szókimondás mindenkivel szem­ben lesz mindenkor jelszavunk. Ezt annál inkább is tehetjük, mert függetlenül, minden befolyástól menten szolgál­hatjuk a közügyet. Mint eddig, úgy ezentúl is támo­gatni fogunk minden olyan törekvést, mely városunk, megyénk ügyeit híven és szabadelvű szellemben szolgálja és kérlelhetlenül fogjuk ostorozni a szabad fejlődés kerékkötőjét. A „Sopron“ a múltban az igaz és megalkuvás nélküli szabadelvűséget írta zászlajára, ennek lesz tántoríthatlan híve a jövőben is. E szabadelvű eszmék vé­delmében nem fogunk elcsüggedni soha­sem, különösen most nem, amikor azt kell észlelnünk, hogy éppen azok, akik ezreknek őreiül rendeltettek, akik ezeknek ápolására és fenntartására a beléjük he­lyezett bizalom folytán hivatvák, my';'1

Next