Sopron, 1902. október-december (32. évfolyam, 225-299. szám)

1902-10-01 / 225. szám

XXXII. évfolyam. Szerda, 1902. október 1. 225. szám. SOPRON (SOPRONI ÚJSÁG.) POLITIKAI NAPILAP, (soproni hírlap.) Előfizetési árak: Melyben: Egész évre 16 korona, fél évre 8 torona, negyed évre 4 korona,­­­gy hóra 1 korona 40 fillér. Vidékre : Egész évre 20 korona, fél évre 10 korona, negyed évre 5 korona, egy hóra 1 korona 70 fillér. Egy példánynak ára helyben fillér, vidéken fillér. Előfizetni az év bármely napjától lehet. Szerkesztőségi és kia­d­ álutoz­a­ta,l. Romwalter Alfréd kő- és könyvnyomdai műintézetében Sopron. Várkerület 121. szám, Távbeszélő 25. szám, Távbeszélő 25. szám, Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Mindennemű fizetés teljesítési helye Sopron. A szerkesztőség kéziratok visszaküldésére nem vállalkozik. Fenyegetések: Sopron, szeptember 30. Közeledik a parlament új ülésszaka s bár az új fedél alatt nyílik meg, a régiek azok a fenyegetések, a­melyek évtizedek óta felhangzanak az ellenzéki sajtóban, a­nélkül, hogy — szintén évtizedek tanúságai szerint — valaha valóra váltak volna. Nem a szándékot, hanem az eredmé­nyeket illetőleg. Gátolni gátolták a tisztessé­ges törekvések sikereit, de azok minden ellen­zéki poklokon keresztül mégis érvényesültek. így hát nyugodtak lehetünk a belülről nagy garral hirdetett harcok kilátásai felől a múltak tanúságai szerint. A kormány körökben erősen foly a munka a törvényhozás elé terjesztendő javas­latokon. Ezek közt a költségvetés lesz egyike a legelsőnek és legfontosabbaknak. Összeállí­tása ezúttal nehezebb volt a szokottnál, mert nem könnyű dolog volt a szakminiszterek kö­veteléseinek összeegyeztetése a pénzügyi hely­zet követelte takarékossággal. Mindazáltal a költségvetés készen van s a pénzügyminiszter az első ülések egyikén elő fogja terjeszteni. Ezzel tehát nyugodtak lehetünk. Az ország érdekei minden vonalon meg lesznek óva e tekintetben. De nem mondhatni ezt közéletünk va­lóságos tengeri kígyójáról, az oly régóta ké­szülő kiegyezésről. Ez még most sem kész és a magyar miniszterek ismét Bécsbe mentek, hogy a tárgyalásokat folytassák, ha lehet, be­fejezzék. Úgy látszik, nem annyira a szorosan a „kiegyezés“ körébe tartozó kérdések okozzák a nehézséget, — ezekkel jóformán készen vannak, — mint inkább a vámtarifa, melynél még nagyok az eltérések a két kormány közt. A nyers termények megfelelő védelmét az­­ osztrákok nem akarják megengedni, viszont ■ magyar részről méltán kifogásolják az osztrák­­ részről a szövött árukra követelt túlságos vámemelést, mert ezen áruk vámja már eddig is igen magas volt. A pénzügyi vámoknál is nehézségeket okoz nem annyira az osztrák érdek, mint az osztrák irigység. Nem akarnak ugyanis belemenni a ká­vévám fölemelésébe, nem mintha az ebből származó bevételi többlet az osztrák kincs­tárnak is jól nem esnék, hanem mivel az általános föltevés szerint a kávéfogyasztás Ausztriában aránylag sokkal nagyobb, mint Magyarországon. A kiegyezés megszavaztatásának kilátásai Ausztriában az utóbbi napokban is inkább romlottak, mint javultak.­ A Körber által eddig alkalmazott eszközök, melyekkel a csehek makacsságát megtörni igyekezett, bár rengeteg pénzbe kerültek, nem érték el cél­­jukat. Majdnem bizonyos tehát, hogy Körber politikája Csehországban kudarcot fog vallani. Eszközeit jóformán kimerítette s eredmény nincs. Az osztrák félhivatalosak már a reichs­­rath felosztását és új választások kiírását kezdik pengetni. Ez az utolsó eszköz is ren­delkezésére áll Körbernek, erről biztosítják lapjai politikai ellenfeleit s azt mondják, hogy az új választásoknál nagy veszteségeket szen­vednének egyfelől a nagynémetek, másfelől az ifjú csehek. Vájjon meghátrálnak-e erre ezek a szélső pártok, a jövő nemsokára meg­fogja mutatni. A politikai helyzetnek ez a bizonytalansága okozza, hogy a kiegyezési ja­vaslatok előterjesztéséről a két parlament megnyitása után egyelőre nem lehet szó. — Pedig ezeknek a javaslatoknak újévre tör­­vénynyé kellene válniok. Egy elsárgult levél. — A „Sopron“ eredeti tárczája. — Künn egyhangú zizegéssel hullnak, pe­regnek a fák elsárgult, haldokló levelei . . . Nyitott ablakomon behallatszik az öreg torony­óra egyhangú ütése, éjfél van . . . zúg a szél . . . zúg, sír, süvölt majd panaszos, halk nyö­géssel suhan át a beteg faleveleken . . . Az emlék, az a kegyetlen őszi szél, meg­rázza az én lelkemet is, hogy most, mikor vége, mindennek vége, mikor le fog hullni az ősz utolsó, sárga, fonnyadt falevele is, elém táruljon puszta életem minden üdve, minden kárhozatra . . . Most utoljára! Hej, ha elküldhetném Hozzád azt az én fájdalmában vergődő lelkemet, hogy beléd le­helje utolsó sóhaját! . . . De­­minek, hisz ha megértenél is, úgyis mindennek vége van, nemsokára le fog hullni az ősz utolsó sárga falevele ! . . . Te voltál az én egyetlen ragyogó sugá­­rom, egyetlen derűje kietlen, szomorú életem­nek, te bontottad ki szívemben az első sze­relem festő bimbóját. A te ragyogó szemeid mutatták meg nekem a menyországot, a te mosolyod ülte té édes álmaimba a reményt, hogy én annak az üdvözítő menyországnak valaha még lakója leszek. Te emeltél föl a ragyogó csillagok szé­dítő légkörébe, hogy annál nagyobbat essem! A fénylő sugárra te küldted a borongó gyászfelhőt, a festő bimbónak te fagyasztot­tad meg rózsás szirmait, te loptad le ajkam­ból a mosolyt, te ültetted szemeimbe az égő könnyeket. Te űztél ki a menyországból, hogy tévelyegve bólyongjak kopár, kietlen, úttalan utakon, míg elérek oda, hol már nem érzem e kínos szenvedést . . . De azért én még most is szeretlek téged, te édes, te drága, te szent, te gyötörve, kínozva üdvözítő, egyetlen angyalom ! Húsz év óta hordozom e töviskoronát, melyet fejemre tettél, de most már nem fogom tovább, pedig még csak most vagyok a férfikor delén! . . . Emlékszel-e az első találkozásra? Azt a virágot, melyet adtál, most is őrzöm, csalja zálogául egy elhervadt reménynek . . . Akkor állottam életpályám elején! Enyém volt akkor a világ! Ott állott a régi mosolygó udvarház folyondáros ablakaival, körötte a magas rezgő nyárfák hivógató suttogásukkal, ott várt a szép virágoskert, sűrű rózsalugasával . . . Csak te kellettél volna belé! Te másnak adtad a szivet, a kezet, melyet merész ábrándjaimban már-már enyém­nek gondoltam. Te nem is sejted, mit szenvedtem akkor, mikor te másnak esküvél örök hűséget! Ott álltam a templom egyik oszlopánál, édes reményeim rongyos foszlányaival, vonagló szivemmel . . . Oh, milyen szép voltál ! Láttam, mikor vőlegényed szemébe néztél, tiszta lelked ott ült boldogságtól ragyogó arcodon, láttam édes ajkad mosolyát, mintha szived lázas dobogását is hallottam volna . . Néztelek, csodáltalak ! Hogy pazarolhatott reád ennyi imáda­tot a teremtő s miért nem adott nekem ! Elrebegtétek az esküt, mely egymásévá tett benneteket s én koldus lettem, eldobhat­tam reményem fakadó rózsabimbójának elher­vadt szirmait! Azóta meghalt a szívem ! Hah, mért nem dűlt össze akkor a templom nehéz boltozata, hogy maga alá temetett volna­­ veled! Kivonultál a templomból a férjed kar- Sopron, szeptember 30. - A kiegyezési tárgyalások. A magyar kormány elnöke és gazdasági mi­nisztériumainak vezetői, úgyszintén a szak­­referensek a vasárnapot és a tegnapi napot is az osztrák fővárosban töltötték a kiegyezés és az autonóm tarifa még vitás anyagának elintézése céljából. A magyar kormányférfiak még ma is Bécsben maradtak, hogy a tárgya­lásokat befejező pontjukhoz minél közelebb juttassák. Vasárnap délelőtt 10 órakor meg­jelentek a bankgassei magyar házban Körber dr. osztrák miniszterelnök, Call báró keres­kedelemügyi miniszter, Giovanelli földmívelés­­ügyi miniszter s Böhm-Bawerk pénzügymi­niszter szakelőadóik kíséretében délután óráig folytatták a tanácskozásokat, melyek­ben a magyar kormány részéről ezúttal is Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Darányi Ignác földmíve­­lésügyi miniszter és Láng Lajos kereske­delemügyi miniszterek vettek részt, míg a magyar szakelőadókhoz Toepke Alfréd pénz­ügyi államtitkár is csatlakozott. Az egész hét tartama alatt, mleyet a magyar kormány t tagjai Bécsben töltöttek, a vasárnapi délután volt az első szabad félnap, melyet a tárgya­lások ki nem töltöttek. A magyar miszterek­­ arra szánták az ünnep délutánját, hogy Pozsonyba látogassanak és megtekintsék a mezőgazdasági kiállítást. A miniszerek még az esti vonattal visszatértek az osztrák fő­városba.

Next