Sopron, 1903. január-március (33. évfolyam, 1-39. szám)

1903-01-04 / 3. szám

2 A vidéki színészet válsága. Sopron, január 3. Több ízben tettük már lapunkban szóvá a kerületi rendszer fogyatékosságát. Újabban a „P. N.“ közöl a vidéki színészet válságára vonatkozó talpraesett megjegyzéseket, amiket érdekességeknél fogva mi is reprodukálunk: „A legkompetensebb szakember a magyar­­országi színészet terén válságosnak mondja a vidéki színészet helyzetét. Az aradiak subvenciót akarnak kierőszakolni a kor­mánytól igazgatójuk részére, akinek éppen­séggel nincsen több kiadása a pécsi színigaz­gatóénál, de igenis 60.000 korona bérlete van a pécsi igazgató 10.000 koronás bérleté­vel szemben, amellett a színházat legalább is annyian, tényleg azonban kétszer annyian látogatják, mint a pécsit. Az aradi polgár­­mester Institoris Kálmán, aki valamikor maga is színész volt, személyesen járt el a belügyminiszternél, hogy a közgyűlés kérel­mét, mely jelentős állami támogatását kéri a színháznak, illetékes helyen szorgalmazza. Be­­zerédj Viktor miniszteri tanácsos az aradi polgármesternek egyenesen kijelentette, hogy az államsegély fölemeléséről ez idő szerint nem lehet szó. Pedig a vidéki színészet szo­morú helyzete nem ismeretlen irányadó he­lyen. Igazolja ezt az Bezerédj Viktor kijelen­tése, aki az aradi polgármesternek ezeket mondotta: — Meggyőződésem, hogy két-három év múlva válságba kerül az egész magyar vidéki színészet. S a miniszteri tanácsos érdekesen indo­kolta meg vészes jóslatát. Hivatkozott arra az egészségtelen állapotra, hogy a vidéki színigazgatók igyekeznek a tagok szerződte­tése körül rálicitálni egymásra. Nem a költ­ségvetésük keretén belül angazsálják társula­tuk tagjait, hanem előbb magukhoz csábít­gatják őket minden áron, s azután csinálják meg a költségvetést. Bizony, így hamar meg­billen az egyensúly. Egy alkalommal felme­nt Budapestre Monori Sándor színigazgató, hogy egy énekes színésznőt keressen magának a fővárosból. Bezerédj felhívta a vidéki direk­tor figyelmét a m. kir. operaház egyik fiatal tagjára, ki akkortájt végezte el iskoláit, s az operánál havi ötven forintért végezett holmi kisegítő munkát. A miniszteri tanácsos meg­jegyezte, hogy ha eddigi fizetését megkétsze­rezi, vagy legfeljebb megháromszorozza a kis színésznőnek, az bizonyára­ örömmel megy vele egy, vagy két kezdő esztendőre. S mi történt? Monori hatszáz korona havi fizetés­sel angazsálta az énekesnőt. Szóba hozta Be­zerédj, hogy a nagyváradi színháznak van egy tizennégyezer koronás tagja, a temesvári­nak egy tizenhatezer koronás, s a szegedinek pedig pláne egy huszonkétezer koronás tagja. Ilyen körülmények között aztán nem kell csodálkozni, ha a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között egyik-másik színigazgató anyagi válságba kerül. — Ha csak az aradi színház küzdene nehézségekkel, szólt a miniszteri tanácsos, azon lehetne segíteni, de Aradon kívül még négy nagy város van országban, ahol a szí­nészet ügye válság előtt áll. A miniszteri tanácsosnak sajnos igaza van, mert a közönség igényei most már szertelenek, semmivel sincs megelégedve és ezt tudva, a valamire való énekesnő (mert ezek eszik meg az igazgatókat) havi 800—1000 koronán alul szóba se állanak az igazgatókkal, akiknek még akkor is, amikor ezek a drága tagok játszanak, gyakorta saját zsebjükből kell a napi költséghez hozzáadni, mely napi költségekbe a gázsi nincs is belefoglalva. Egyik jeles énekesnőnket Somogyi Károly 12.000 korona évi fizetéssel szerződtette, de a pécsi színigazgató is 11.000 korona évi fizetéssel szerződtetett jövőre egy énekesnőt és e mellé kell még három más énekesnő. És mikor pl. a pécsi intelligencia számot tevő része egyáltalában el se jár a színházba, éppen az, melynek a színészet támogatása talán kötelességét is képezné, hogyan találja meg az igazgató számadását ? Tény, hogy a vidéki színészet ma válsággal küzd. Ezt a miniszteri tanácsos úr bölcsen tudja, csak azt nem tudjuk még, hogyan lehetne e fenyegető válságnak elejét venni.“ Érthető mindezekből, hogy közelgő ma­gyar színházi évad elé mily kiváncsi érdek­lődéssel tekint a magyar színészetért lelkesülő, sajnos, nem nagy számú, soproni közönség. SOPRON. Felhívás előfizetésre. Sopron, január 3. A „Sopron“ politikai lap XXXIII. évfolyamára új előfizetést nyitunk. Hangzatos ígéretekkel nem akarjuk a figyelmet felénk terelni. Becsületes munkás­sággal, fennálló közállapotaink nyílt, őszinte bírálatával kívánjuk a jövőben is szolgálni szűkebb hazánk, városunk nemzeti és kulturá­lis törekvéseit szabadelvű és demokratikus alapon. A viszonyok kényszere alatt, de a jövőbe vetett rendíthetlen bizalommal a „Sopron“-t, mely eddig temérdek áldozatok mellett, naponként jelent meg, heti háromszori meg­jelenésre redukáljuk. Kérjük mindazokat, akik eddig a „Sop­ron“ irányában jóindulatot tápláltak, a jövő­ben se vonják meg azt tőle és támogas-­­ sanak bennünket abban az őszinte lelkes­­ törekvésben, melylyel a közügyet szolgálni­­ akarjuk. Lesz gondunk arra, hogy lapunk, habár a jövőben hetenként csak háromszor jelenik is meg, olyan színvonalon álljon, hogy közmegbecsülést, tiszteletet vívjon ki maga iránt és elnémítsa azt a szünte­len felénk agyarkodó rosszindulatot, amely­­lyel egyesek fennállásunk ellen törnek. Mi bízunk abban, hogy a tisztességes törek­vés újból utat tör magának és a „Sopron“ hatványozott mértékben felelhet majd meg ama hivatásának, melyet eddig is önzetlenül betöltött. Kérjük a közönséget, nyújtson nekünk ehhez segédkezet. A „Sopron“ szerkesztősége. A „Sopron“ előfizetési ára: Helyben: Egész évre . ..................... 16 korona Félévre . . ..................... 8 Negyedévre. ........................ 4 ft Egy hóra. .. . . . 1 korona 40 fillér Vidéki előfizetési pénzek legczélszerűbben postautalványon a „SOPRON“ kiadóhiva­talába (Sopron, Várkerület 121. sz.) küldendők. Akik a „Sopron“-ra, mint napi­lapra fizettek már eddig elő, azok a lapot az előfizetésnek megfelelő időtartamára kapják. A kiadóhivatal. Egész évre . ..................... 12 Korona Félévre . . ..................... 6 Negyedévre ................... 3-1­ 1 Egy hóra . ..................... 1 Vidékre:­­) 1903. január 4. Napi hírek Sopron, január 3. Farsangi naptár. Január 3. A „Soproni Férfidalkör“ kedélyes farsangi ünnepélye a Pannóniában. „ 6. A Jótékony nőegylet hangversenye a kaszinó nagytermében. „ 8. Burm­ester hangversenye a kaszinó termében. „ 10. A megyehuszárok bálja a Palatinban. „ 10. A Gazdapolgárok férfidalegyletének bálja a kaszinó nagytermében. „ 14. Az evang. ifjúsági egylet estélye a ka­szinó nagytermében. „ 17. Az Irodalmi és Művészeti kör estélye. „ 17. A soproni citera-egylet mulatsága. „ 21. A kaszinó-egylet kalikó-bálja. „ 28. Katonatiszti bál a kaszinó összes ter­meiben. „ 31. Az ev. lyeeura zenetársaságának táncmu­latsága a kaszinó nagytermében. Febr. 1. A nyomdász-egylet mulatsága a Pannó­niában. „ 7. A kereskedőifjak bálja a kaszinóban. „ 15. Az iparos munkások önképző egyletének bálja a Pannóniában. „ 21. Az Irodalmi és Művészeti kör felolvasó estélye a kaszinóban. — Katonai hírek. Beiener József Beisner Henrik soproni rendőrkáplár fia, aki tavaly szolgált mint egyéves önkéntes a 46. gyalogezrednél Szegeden, tényleges állo­mányú hadnagygyá nevezték ki. — Suhaj Viktor, a 76. gyalogezred főhadnagya nyu­galomba helyeztetett. — Hiller Pál, a 48. gyalogezred tartalékos hadnagyának meg­engedtetett, hogy tiszti rangját letegye. — Katonai áthelyezések. Had­­nagygyá való egyidejű előléptetés mellett át­helyeztettek . P­o­c­k János tartalékos tiszt­­helyettes a 7. gy.-ezredtől a 48-ikhoz ; Har­fa­a­t­h Gottfried tartalékos altiszt a 4. gy.-e.-től a 76. gyalogezredhez; — továbbra Esterházy Móric gróf tartalékos had­­apród-őrmester a 9. h.-e.-től a 15-ikhez; F­e­s­t­e­t­i­c­h György gróf a 9. h.-e.-től a 8-ikhoz. — Hadapródtiszthelyettesé való egy­idejű előléptetés mellett Kovács Róbert tar­talékos hadapród-őrmester a 18-tól a 76. gy.­­ezredhez helyeztetett át. — Áthelyeztettek még a következő újonnan kinevezett had­­apród-őrmesterek : Erkel Jenő az 1-ső, Bie­r­­­i­ng Ernő a 3-dik, Sc­hm­it­z Lajos a 2-dik, Baumann Oswald a 3-dik K­­­a­p­e­t­e­k Ferenc a 2-dik és C­s­á­s­z­ár Károly dr. az 1-fő számú tiroli vadász­ezredtől a 76. gyalogezredhez, Kovács Béla, az 51. gyalogezredtől, Kausch Mi­hály dr. a 29. gy.­e.-től, S­a­l­g­ó Rudolf a 24-ik vadászzászlóaljtól, Kliburszky Gyula a 68. gyalogezredtől, Engel Hugó a 24-ik vadászzászlóaljtól, Szalatzky Béla a 29-ik gyalogezredtől, Seehofer Viktor a 43-ik gyalogezredtől, Bruck Sándor dr. az 1-ső, Halász Zoltán a 2-ik és Resnitsek Árpád a 3-dik tiroli vadász­ezredtől, Szűcs Gedeon és B­a­g­i Géza, mind akettő a 24-ik gyalogezredtől, W­a-­­­e­n­­­a Hugó a 19-iktől, Serényi Ákos a 11. gyalogezredtől, Waldvogel Gyula a 32-ik gyalogezredtől, Sziebert Frigyes a 31. és Lustig Ödön a 9-ik gyalogezred­től a 76-ik gyalogezredhez. — Új ügyvéd. Már megemlítettük, hogy Meiszner Ernő dr. a soproni ügy­védi kar legfiatalabb, nagytehetségü tagja át­veszi H­a­n­n­y Tódor dr. irodáját. M­e­i­s­z­n­e­r dr. e hó elsejével az irodát átvette és Szt. György u. 6. sz. I. em. alatt fogja vezetni. — Áthelyezés. Az igazságügymi­niszter Laczhegyi Dezső kismartoni járásbirósági írnokot a deési kir. törvény­székhez helyezte át.

Next