Sopron, 1904. szeptember-november (34. évfolyam, 106-144. szám)

1904-09-02 / 106. szám

106. szám XXXIV. évfolyam.__________ Péntek 1904. szeptember 2. SOPRON A SOPRONI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT KÖZLÖNYE. —^—­(SOPRONI ÚJSÁG.) Megjelenik: Szerdán, pénteken és vasárnap. (SOPRONI HÍRLAP.) Előfizetési árak: Felelős szerkesztők: Dl. KOVátS ISzTÍR ÉS Dl. MfiiSZÜGl EKi, Hirdetések közlése a legolcsóbb díjtétel szerint Helyben: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona, egy hóra I korona. Vidékre : Egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyed évre 4 korona, egy hóra 1 korona 40 fillér. Egy példánynak ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér­­*.­Előfizetni az év bármely napjától lehet. Helyközi távbeszélő 25. szám. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hirdetések, úgymint előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Mindennemű fizetés teljesítési helye Sopron. A szerkesztőség kéziratok visszaküldésé: ■ vállalkozik. Laptulajdonos: Berecz Ábel. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Várkerület 121., I. emelet. Az a bizonyos rokonszenv. Sopron, szeptember 1. Ekkehardt, a szent-galleni szerzetes legnagyobb megbotránkozással beszéli el azt, a­mit a magyar vitézek a klastrom­ban miveitek. A buzgó és elfogult ke­resztyén előtt a legégbekiáltóbb, legel­­vetemedettebb gonoszságnak tűnt fel az, hogy e keleti pogány fajzat a temp­lomba köti be lovát; a szentelt­ viz tar­tót etető vályúnak használja fel és más egyébb szörnyűbbnél szörnyűbb dolgo­kat mivel. Nem emelkedett még fel az akkori miveltség fokánál fogva a tárgyi­lagosság azon magaslatára, hol belát­hatta volna, hogy a keresztény templom iránti tiszteletlenség csak az ő szemében, a keresztény és azon felül szerzetes gondolkodása szerint bűn, istenkáromlás, de azok a szabad emberek, kik a kék égboltozat alatt, berkek árnyában, for­rások csörgedezése mellett szokták imádni Istenüket, annak a szent épületnek nem tulajdonítanak semmi fontosságot. Azt se gondolta meg, s az akkori felfogás szerint nem is gondolhatta meg a jámbor barát, hogy a keresztények sem tanúsítanak a más vallásnak temp­lomai, istentiszteletei, vallásos szokásai iránt több tiszteletet. Lám például ná­lunk a keresztény papok elpusztítottak minden oltárt, minden felszerelést, az isteni tiszteletnek minden eszközét, me­lyek ősi vallásunkra emlékeztetnének, még írásjegyeinket is. Vájjon mi nagyobb barbárság, az-e amit a magyarok cse­lekedtek a szerb­-galleni zárdában, vagy amit a keresztények vittek véghez a mi őstörténelmünk emlékein ? Ma már magasabb szempontból te­kintve a föld kerekségén hullámzó jelen­ségeket nem tartjuk miveletlenségnek az egyes népek, nemzetek egyéni tulajdo­nainak megnyilvánulásait. Mert minden nemzetnek, államnak vannak bizonyos egyéni sajátságai. És a miveltség nem abban áll, hogy ezeket az egyéni saját­ságokat levetkőzzük, hanem inkább, hogy kifejlesszük oly módon, hogy azok az általános emberi mivelődés, értelmi és erkölcsi haladásának erőivel össz­­hangzatosan működjenek. Ha Tisza István gróf azon szavai­val, miszerint: „igyekezzünk a magunk részéről is megadni (a király és a fő­hercegek ittartózkodásának) előfeltételeit a magyar társadalmi életnek és a ma­gyar közéletnek olyan kialakítása által, amely vonzerőt gyakorol, rokonszenvet ébreszt, mely tiszteletet és becsülést pa­rancsol“ ; ha mondom, e szavak azt akarják jelenteni, hogy az osztrák urak ízlése kedvéért sarkantyúinkkal és forgó­­­tollainkkal együtt vessük el mindazon­­ tulajdonainkat is, melyek ezeréves fenn­­­­állásunk alapjait és védbástyáit képezik, milyenek például a szabadságsze­retet, alkotmányosság, tisz­tesség, mely az anyagi érdekeknek mindig föléje helyezi a becsületér­zést, akkor az ő álláspontja semmiben se különbözik az ezer évvel­­ ezelőtt élt kegyes barát korlátolt felfogásától, akkor­­ ő ép úgy lenézi sőt talán megveti a mi nemzeti jellemünket, mint a mily ma­­laszt teljes fensőségből kicsinyeivé szem­lélte Ekkhardt a mi őseink derült vidám­ságát és szilaj divaskodásait. Más tekintetben pedig az elfogu­latlan szemlélő alig állítja, hogy a bécsi társadalmi és közélet sokkal magasabb­­ színvonalon állana, mint a budapesti. Azok a kellemetlenségek, melyekkel ná­lunk az idegen az utcán, a közhelyeken, főkép pedig hivatalainkban találkozik, több kevesebb mértékben máshol is elő­fordulnak. A harácsolok felekezete — azokat értem, kik állásuk, befolyásuk okos és szabadelvű felhasználásá­val a közjavak fájának törzsébe és ágaiba bocsátják nedvszívó gyökereiket — aránylag ott sem lesz kisebb, mint nálunk. A felebaráti szeretet ott sem lobog magasabb lángokkal, mint itten. A törvény iránti tiszteletlenségnek talán több jelével találkozunk hazánk határain túl, mint belül. És ha akadnak egyesek, kik a mi állapotainkat általában véve kicsinyleni szeretik, azt hiszem, hogy a nemzet túlnyomó többsége nemes büsz­keséggel emeli föl fejét annak tudatában, miszerint van annyi joga tiszteletet kö­vetelni maga iránt, mint bármelyik európai népnek. Az bizonyos, hogy vannak olyan tulajdonaink, melyek Bécs szemében sohase voltak és hacsak Bécs meg nem változik, sohasem lesznek rokonszenve­sek. De ezeket illetőleg nem a mi kö­telességünk Bécs kedvéért átalakulni, nem lehet a mi hivatásunk Bécsre vonzó erőt gyakorolni, Bécs rokonszenve után áhítozni, hanem bizonyára Bécsnek kö­telessége, talán hivatása is volna fel­emelkedni a politikai belátás és lelki műveltség azon magaslatára, a­honnan az elfogulatlan és önzetlen fej az egyes nemzetek egyéni tulajdonságainak jogosultságát elismeri és az emberi mű­velődés teljessége érdekében méltányolni tudja. Kemenes Iván, Városi közgyűlés. Sopron, szeptember 1. Sopron sz. kir. város törvényhatósági bizottsága egy havi vakációzás után tegnap tartotta meg e havi rendes közgyűlését T­ö­p­­­e­r Kálmán dr. polgármester elnöklé­sével. A közgyűlés lefolyásáról következők­ben számolunk be : A belügyminisztérium számtételileg helyesnek találta a az 1902. évre vonatkozó zárszámadást és a nyugdíjalapra vonatkozó számadást azzal, hogy a vagyonleltárra nézve észrevétel nem merült fel. A belügyminisztérium számtételileg helyesnek találta városi gyámpénztárnak az 1904. évi első negyedében foganatosított vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet és az 1903. évi mérleget. A belügyminisztérium tudomásul veszi a 350.000 korona kölcsön felhasználása tárgyában hozott közgyűlési határozatot. A tanács előterjeszti a belügyminiszté­riumnak leirata értelmében átdolgozott szín­házi szabályrendeletet. A belügyminisztérium helybenhagyja a közgyűlés által magalkotott szabályrendeletet a saját termésű boraikat kimérők által meg­tartandó záróra tárgyában. Tudomásul szolgáltak. A belügyminiszter a közgyűlés ama ha­tározatát, mellyel az új építkezéseknek köz­ségi adómentességet biztosított, nem hagyta jóvá, hanem megengedhetőnek tartja, hogy a régi házak lebontásával megüresedett helyen építendő új házaknak a város községi adó­­mentességet adjon. Ily értelemben határoztak. A belügyminisztérium helybenhagyta a villamos vasút „Pannónia“-szálloda és köz­­vágóhídi vonalának megszüntetése s a sör­gyári vonalnak kiépítése tárgyában hozott közgyűlési határozatot. Tudomásul szolgál. A tanács előterjeszti a középítési és pénz­ügyi szakbizottságnak egybehangzó javaslatát az Eötvös és Magyar­ utcáknak átkövezése tárgyában. Steiner György hozzászólása után a javaslatot a közgyűlés elfogadta. A belügyminisztérium jóváhagyván a szélmalmi laktanya átalakítására vonatkozó közgyűlési határozatot, a tanács előterjeszti a honvédelmi minisztérium leiratát, mely sze­­rint a szélmalmi laktanyának átalakítására vonatkozó terveket egy zászlóalj elhelyezésére elfogadta és a bérmegtérítést 25 évre bizto­sította. Egyúttal előterjeszti az V. hadtest­parancsnokság átiratát a hadügyminisztérium által átdolgozott részletes tervek és észrevé­telek kapcsán azzal a javaslattal, hogy a költségek fedezésére 60.000 korona kölcsön vétessék fel. A pályázatra felhívott hat pénz­intézet közül a „Soproni Takarékpénztár“ ajánlatát fogadták el, mely 4*/* % -ra ad kölcsönt. A belügyminisztérium jóváhagyta a marhavásártéri szállásoknak villamos lámpák­kal való megvilágítására vonatkozó közgyű­­lési határozatot. A főispán Scheffer Oszkár dr. gya­korló orvost tiszteletbeli kerületi orvossá kinevezte. A főispán L­a­c­z­a József okleveles állatorvost napidíjas állatorvossá kinevezte. Szmeringa Szilveszter, városi állat­

Next