Sopron, 1905. január-március (35. évfolyam, 1-39. szám)

1905-03-12 / 31. szám

i Japán-orosz háború, Sopron, március 11. A mitől a mindenható orosz cár, a re­megő kis atyuska, megcsorbult tekintélyének a kiruperálását remélte, a mitől lázongó né­pének lecsendz­sedését és megjuhászodását várta, a­min a lázbeteg ember makacs követ­­kezetességével csüngött: fixa ideája, a kike­rülhetetlen nagy orosz győzelem, óriási v­e­­reséggé zsugorodott össze. Kuropatkin tépett babérkoszorúval szökik, a mert v egérutat talál. Mukden, a szent város, ezentúl olyan földrajzi fogalom lesz, melyről az utolsó cipészinas is tudni fog. Neve örök időkig él majd az emberiség történetében Határ­kövét jelenti majd egy lezáródott, sötét korszaknak, melyben a sülyedt embernek min­den bűne: korrupció, hazugság, rablás, gyil­kolás, mint mérges növény, őserdővé burján­zott , és kezdetét jelenti egy tisztultabb, szabadabb, nemesebb epochának. Hekatombái a halottaknak gyűlnek össze dombokká, he­gyekké, a vér pedig patakokká, folyamokká dagad és e rémséges, képzeletet felülmúló vér­­tengerben megtisztul majd a n­é­p­e­k jo­gának eszméje és a gőgjében határt nem ismerő kaukázusi kénytelen lesz végre színes embertársaiban is embert látni, a­ki nem­csak az­ért teremtődött, hogy a fehérbőrnek fejős tehene legyen ! És meghozza a borzal­mat keltő mészárlás egy elnyomott, sz­la­lomia , és jobb sorsra méltó népnek, az oly régen óhajtott önrendelkezés eddigelé megtagadott jogát. Pedig nem ezen célzattal indult meg a háború. A kik megindították, jupiteri székben trónoltak és ugyanazt a korlátlan hatalmat hirdető elér­­hetlen magas trónust temeti maga alá, gaz­dájával együtt, az orosz vereségeknek hosszú láncolata. Mi, a­kik a japán népnek, kinccsel fel nem mérhető erényeit ismertük, a­kik e szabad, nemzeti ideálokért lel­kesedni és cselekedni tudó ha­talmas fajnak fejlődését figyelemmel kísértük, egy pillanatig sem voltunk kétségben a háború kimenetelére nézve. Nem jósoltuk, hanem határozottan tudtuk, hogy a japán kerül ki e harcból győztesként. A kételyt nem tűrő okokra ismételten rámutattunk. De, hogy a japán nemzet oly fölénnyel teperi le a vad, fizikai erejében Bizakodó medvét, még sem mertük remélni. Istenem, mily tanúság lehetne, ha okulni akarnánk, ez mi nekünk is ! Parányi, meg­elégedett, boldog, fajának és nemzetének élő nép lerombol minden tradíciót, nyakra­­valót, kommandót (és ha az mindjárt német is) és győz, a megcsontosodott copf had­serege pedig retirál ész nélkül. Hát miért nem akarják ezt már a Duna mentén is megérteni? vagy ki­sek maradunk az „egy gondolattal elkésett a hagyományunkhoz? Hogy mire képes egy igazi nemzeti hadsereg, fényesen igazolja most a teljes ragyogásában pompázó „felkelő nap." 280 000 japán kiveri bevehetetlennek mon­dott bástyáiból Kuropatkin 370.000 katonáját. Ilyen tettekre nem udvari, csak nemzeti hadseregek képesek. A mukdeni csata hangos szóval hirdeti a mi igazunkat is A kinek füle vagyon, az hallja, a kinek szeme van lássa. Mars­ szükségleteit a vásáron csak helybeli iparosoktól és kereskedőktől szerezze be. Támogassuk saját polgártársainkat, akik velünk együtt viselik e város, ez ország terheit! SPOT Felhívás a közönséghez. A mostani vásár alkalmában is megismé­teljük abbeli hazafias kér­elmünket, hogy s­o­­f Tc­­ 1st. Felhívás! A magyar népszabadság dicső év­fordulóját , március 15-ét ez évben is megünnepli Sopron város hazafias közönsége. Szenteljünk méltó ünnepet a nagy időknek és azok lánglelkű letéteménye­seinek a hálás utódokhoz méltó ünnep­léssel politikai külö­­bség nélkül ! Az ünnepségek sorrendje: Március 14-én, 7 órakor. Díszelőadás a színház­ban. „Szigetvári vértanuk“. 8 órakor. A „Soproni Polgári Kör“ ünnepi estélye. Ünnepi szónok: Bella Lajos. Március 15-én: Fél 10 órakor. A vármegyeházán levő honvéd-emléktábla megkoszorúzása a „Férfidalkör“ közreműködésével. (A koszorút K­o­v­á­t­s István dr. helyezi el a Soproni 48-as és függetlenségi párt nevében.) 11 órakor. Az „Irodalmi és Művé­szeti Kör“ matinée-je. 7 órakor. Díszelőadás a színház­ban. „Mindnyájunknak el kell menni“. 8 órakor. Ünnepély a „Pan­­nonia“-szálló üvegtermében a kö­vetkező sorrenddel: 1. Himnusz. Közének zenekisé­­rettel. 2. Ünnepi szónoklat. Mondja: B­e­r­e­c­z Ábel. 3. Kossuth-nóta: Közének zene­­kisérettel. 4. Nemzeti d­al: Szavalja 5. Ünnepi beszéd német nyel­ven. Mondja: Bella Lajos. 6. Szózat. Közének zenekisérettel. Emeljük tömeges megjelenésünkkel és hazafias lelkesedésünkkel ünneplésünk fényét. Hazafias üdvözlettel Az ünnepélyt rendező bizottság, megnézni a darabot a kis B­e­n­k­ő Gizikó fellépése miatt. Ez az édes apróság elbájolta a közönséget, de ennivaló is volt a kis Csöppség, midőn komolyan, taktusra belibegett a színpadra, s aztán boszorkányos ügyességgel f­ellejtette a maga hallétjét, úgy a­hogy azt Rontai Boriska csinálta. A közönség tap­solta a kis­lánykát, ki kedves, gyermekes szeretetreméltósággal köszönte meg a jól meg­­­­érdemelt tapsokat. Harmadszor érdemes meg­nézni a darabot a rendezés ügyessége miatt; a 2-ik felvonás végén a tánc rendezése, a függöny leeresztésével kombinálva A­n­d­o­r­fi mesteri kezére, találékonyságára és ügyessé­­­­gére vall. Elismerésünk teljes mértékben­­ megilleti őt. Ha e 3 tényezőhöz még egy-két ügyesebb zeneszámot is hozzászámítunk , akkor meg van a darab tegnapi sikerének titka. A szereplők mind beleillettek az együt­­­­­esbe; kiemeljük Fa­­­udi ügyes lány­maszkját, de megrójuk, hogy leány­ruhájában ballet­t­ncolás közben férfi voltával a jó ízlés­­ rovására visszaélt. N­y á­r a­y, az álkanonok, szerepében egyes szókat feleslegesen hang- s súlyozott, s igy a darab azon részét, melyen­­ átsikamlani kell, kiemelte, mi a jó ízlés ellen­­ való vétek, mit N­y­á­r­a­y egyébként már­­ gyakrabban ismételt „marha" viccével is el­­­­követ. Megemlítjük még Zalai Margit és­­ Kaposi Józsa ügyes játékát. A jövő hét műsora.­Hétfőn Hunyady József jutalomjátékául : „János vitéz". Kedden díszelőadás „Szigetvári vér­tanuk". Szerdán díszelőadás „Mindnyá­­j­­unknak el kell menni" történeti kép 1848-ból (újdonság) Csütörtökön „Vándorlegény."­­ Pénteken Ujházy Ede felléptével „Pont Bignet­­ család". Szombat „Crampton mester" Ujházy felléptével. Vasárnap d­e. mérsékelt hely­árakkal „Babszem Jankó", este Ujházy fel-­­ léptével „Falu rossza." Színház. A fecskefészek tegnapi előadásáról nehéz bírálatot írni. Az operett silány, a tar­talma kusza, hellyel-közzel erősen frivol, itt­­ott hosszadalmas és ezért unalmas. Szelle­messég, elmésség csak elvétve akad benne. És mégis nagyon érdemes megnézni, először mert három betét van benne, mind a három Kerner Jenő karmester szerzeménye. Az egyik a tűz kuplé, melyet Kontai Boriska énekel tűzzel és bájjal, a másik kettőt K­a­­p­o­s­i Józsa, ez a csodás hangú énekesnő, dalolja, kit minden szerepében örömmel és szeretettel látunk. A betétek bájosak, fülbe­mászók és hangszerelésük valóban figyelemre méltó, s úgy látszik, hogy erősen fejlődő iz­mos tehetség munkája. Másodszor érdemes 1905. március 12. Rovás.­ Tek. Szerkesztőség ! E lapjuk utolsó számában a „Rovásban“ ! Kulcsár Lajos egy levélíró tollára került. , Megengedjenek azonban, ez egyszer igazság-­­ talanul, s ezt a „Rovás" rovatának reputá­ciója érdekében, hol eddig mindig helyes és­­ igazságos dolgok kerültek sorra, konstatálni­­ kell. Kulcsárnak a „Böregér“-ben legfeljebb­­ az öltözete kifogásolható, de nem a játéka. Amit ott tesz, helyesen és természetesen teszi, szerepéhez tartozik, s ezért, bár sokszor , szükségtelenül túloz, ez egyszer nem rovás illeti. Nagyon leköteleznének, ha soraimat közzétennék. Tisztelettel...

Next