Sopron, 1905. július-szeptember (35. évfolyam, 79-117. szám)
1905-07-02 / 79. szám
zetvételét, a vágyak és akaratok szárnyalását megakasztó organizmusát alkotta itt meg a bűnös párturalomnak s elnyomott minden megnyilvánulást, erőhatalommal takarta le a forrongó indulatoknak minden kitörését. Várjon egynéhány esztendővel ezelőtt ki hitte volna azt, hogy a mozsárba tört, az agyonláncolt városi közhangulat a nemzeti eszméhez áll s a függetlenségi lobogót juttatja diadalra közöttünk! Hát várjon arra gondolt-e bárki az elsöpört rendszernek virágzó idején, hogy ennek a városnak önállóságvesztett, felülről kormányzott képviselete egy akarattal foglal állást a nemzeti védelem terén s megrögzött típusai a régi világnak ma már nyíltan a porondra lépni se mernek! Valóban: korszakos változás amaz egynéhány hónap alatt, a mely annyi romot temetett el s a nemzeti léleknek legértékesebb kincseit fölszinre hozta, ám benn a hazában a Tisza-Duna mentének magyar népe harcra készül: erre a harci készülődésre nagyszerű visszhangot adott Sopron! A haza szivében a múltak hagyományai, a jelennek keserűsége késztetnek diadalt termő, jövőt adó erőkifejtésre; ehhez a küzdelemhez hatalmas tábor sorakozott Sopronnak állásfoglalásában! Annak az érzelmi együttműködésnek, amely ma pártokat nem, csak nemzetet ismer, meg nem becsülhető erőmennyiséget kölcsönöz a minapi fenséges jelenetnek hazafias elszántsága ! Sopron ma már Magyarországé: a germanizálásnak előre tolt védősáncai porba hullottak a lelkek izzó hevületében s nem leszen azoknak többé feltámadása ! Dicsőség ezért Sopron városának! Tihanyi László: A válság. Sopron, julius 1 A tegnapi esti lapok, amelyeknek híradását a bécsi lapok is megerősítik, arról adjnak hírt, hogy a király Péter Pál napján Fejérváry audienciája alkalmával az engedékenység terére lépett. Hogy mily mérvűek az engedmények és hogy egyáltalában tulaj-donítható-e nekik nagyobb fontosság, az majd csak akkor bírálható el, ha az engedmények részleteire nézve biztosan tájékozódhatunk. Egyelőre regisztrálásra vagyunk utalva, úgy, amint következik : Fejérváry a királynál Fejérváry Gáza báró miniszterelnök tegnap reggel nyolc órakor Bécsbe utazott, hogy jelentést tegyen ő felségének a politikai helyzetről. A miniszterelnök utazásának híre gyorsan elterjedt politikai körökben és a legváltozatosabb kombinációknak adott tápot. Koalíciós körökben az a nézet, hogy Fejérváry Géza báró egyrészt a svájci és bulgáriai kereskedelmi szerződésekkel szemben követendő eljárásról, de főképen a béketárgyalások megkezdéséről tesz jelentést. Állítólag udvari körökből jön az az értesülés, hogy a király az engedékenység terére lépett s így nem valószínűtlen, hogy a miniszterelnök zsebében számottevő engedményekkel már a közel napokban megkezdi a béketárgyalásokat. Mint félhivatalosan jelentik, a miniszterelnök még tegnap este visszatért Budapestre. A tárgyalások: Fejérváry Géza báró levelet intézett Kossuth Ferenchez, hogy érintkezést kezdeményezzen az ellentétek elsimítása érdekében. Kossuth, Apponyi, Rakovszky, Andrássy, Thaly, Bánffy, Zichy Aladár és Darányi vasárnap délután kezdik meg a tárgyalásokat Fejérváryval Az ellentállás. Az ellenzék akcióját mindez nem állítja meg útjában és nem téríti el eredeti céljától: az önálló vámterület és a magyar kommandó kivívásától. A főváros adómegtagadása máris érvénybe lépett s a kincstár a mai naptól fogva a főváros pénztárától semmi pénzt nem kap. Azok, akik abban reménykedtek, hogy a belügyminiszter a főváros határozatát, meg a törvényhatóságok hasonló határozatait megsemmisíti, keserves kiábrándulással látják, hogy ez a reménykedésük sem válik be. A főváros tudniillik az abszolút bizalmatlansági határozatát nem jóváhagyás céljából terjeszti föl,a belügyminiszterágával végigsepervén a földön, felszedje az éj bánatcseppjeit, a ragyogó gyöngyszemeket, melyek helyébe éltető erőt önt a fakadó bimbókba. . . Egy terebélyes tölgyfa alatt állok, mintegy megmerevedve, szememet a közeli erdőből kivezető ösvényre szegezve. Nem látok, nem hallok semmit csak szivemet érzem, melynek mélyében két gyönyörű kék szem talált hajlékra. Ez a két szem kínoz mindig, ezek lebegnek előttem. Pacsirta röppen fel a rét tarka virágai közül és szárnyát lebegtetve, dalolni kezd, olyan csengő, olyan boldogságot hirdető hangon.. . S ime, az erdőből egy leány lép ki, Ő az. . . Elakad a lélegzetem, el a hangom. Itt állok tehetetlenül a tölgyfa alatt, szememet reája szegezve... Az erdő szélén megáll. Gyenge szellő támad, mely könnyű fehér öltönyét a finom tagokhoz szorítja, elárulva azoknak domborodni kezdő tökéletességeit. . . Gyönyörű kék szemét körüljáratja a réten, fürkésző tekintete keres valamit... Talán engem!... Nem, nem. Engem észre sem vesz... Már megtalálta. Szeme a vadrózsa bokron akadt meg. Arca sugározni kezd az örömtől. Néhány könnyed lépéssel ott van a piros rózsák között, melyek szétnyitván harmatos szirmaikat, leszakításra kínálgatják magukat. Tündérem leszakít egyet, a legszebbiket s tüzes csókot nyom piros szirmaira. . . S most felegyenesedvén, nyúlánk, ingó nádhoz hasonló alakja, karcsú dereka olyan szép, olyan kábitó. .. Majd egy mozdulattal feloldozza szőke fürtjeit, melyek most, mint gyengéden ölelő karok fogják át fehér vállait. . . A szellő lágy fugalma beléjük kapaszkodik , lebegteti néhány szálat, melyek olyanok, mintha aranyból verték volna a tündérek, hogy szerelmes angyalomnak tiszta homlokára koronát készítsenek belőlük... A piros rózsát szép szőke haja közé fonja s kissé kinyújtván fehér nyakát, oldalt löki fürtjeit, melyek palást gyanánt fogják át egész testét. Most felém jön . . Járása, mint fátyol lebbenése. A csillogó harmattal megrakott fűszálak könnyedén hajolnak meg lábacskái alatt. A virágok színpompájukkal magukra csalják ábrándozó tekintetét, az aranyos lepkék körülrajongják, a madarak csak neki csicseregnek. Az egész természet az öröm leplébe öltözött. . . Lassan közeledik felém s én tehetetlenül állok mintegy megmeredve e szép kép látásától. Gyönyörködöm benne... Nézem arcának piros rózsáit, csókra Töpler Kálmán dr. polgármester előterjeszti a városi tisztviselők fizetésrendezés, illetve ideiglenes drágasági pótlék iránti kérvényét. A maga számára nem kér se fizetésemelést se drágasági pótlékot, éppen ezért terjeszti ő elő tisztviselő társainak kérelmét. s termett száját, szép szőke fürtöt, nyúlánk termetét. .. . Oh! ha dobogó keblemhez szoríthat- nám, ha átölelne liliom karjával, ha vállamra hajtaná fejecskéjét, ha magamhoz ölelhetném és tüzes csókot nyomhatnék égő ajakára, orcáinak rózsájára, ha azt mondhatnám neki: — bele nézvén ártatlan kék szemébe, Angyalom szeretlek! S nem utasítaná vissza tiszta szerelmemet s hűségét csókkal pecsételné le... Hozzám érkezett. Tekintetünk találkozott. Oh jaj!... Nem tudtam tekintetét kiállani. Mint éles tőr hatott szívembe nézése. Úgy éreztem, mintha szívem erős seb lett volna, mely erősen vérzett. Letérdelt hozzám s megcsókolta sebemet. Oh áldott, oh áldott légy édes egyetlenem! Könnyezni kezdett. Két forró könnycsepp gördült le szánakozó arcáról forró képemre. * * * Töltés oldalában, a puha fűben fekszem. Mögöttem néhány öreg fűzfa áll. A nap már nem süt. Az egész égboltozat sötét ólomfelhőkkel borított, melyek lassan szelik át a tikkasztó levegőt. Nagy csöppök esnek... Szememről két ilyen csepp űzte el a boldogító álmot. SO IF Jcc O 3T. 1905. junus 22___________________________________ hez, hanem csak tudomásulvétel végett. Ha pedig a belügyminiszter nem veszi tudomásul, hát az se baj... Pénzt azonban a kormány mégsem kap. Katonát sem... E mellett a városok és vármegyék állásfoglalása egyre impozánsabb mértékben nyilvánul. Meg kell, hogy győződjenek odafön Bécsben, hogy nemzetet ósdias felfogásukért nem lehet többé bilincsekbe verni. Városi közgyűlés, Sopron, július 1. A város köztörvényhatósági bizottsága június hó 28-án délután tartott ülése legfontosabb tárgyáról, a városnak Fejérváry és társaival szemben való állásfoglalásáról lapunk múlt számában már megemlékeztünk. Megemlítettük József kir. herceg emlékének a közgyűlés jegyzőkönyvében való megörökítését, végül röviden érintettük, hogy egy napirenden volt ügyből kifolyólag a bizottság két tagja felkérte a polgármestert, miszerint Necser Károly dr. rendőrfőkapitányt utasítsa hivatali ügyvitelének pontosabb végzésére. Részletes tudósításunk a közgyűlésről a következő: A belügyminiszter nem hagyja jóvá a közgyűlésnek határozatát, melyben a rendőrlegénységnek 5°/6 drágasági pótlékot szavazott meg. Zsombor bizottsági tag azt indítványozza hogy a határozat adassák ki a pénzügyi bizottságnak. Szilvásy és Hajnal bizottsági tagok ezt ellenzik, azzal érvelve, hogy a pénzügyi bizottság csak régi álláspontján maradhat, továbbá, hogy a pótlékra nincs fedezet. A többség azonban a pénzügyi bizottságnak való kiadást határozta el. Több tag indítványára elhatározta a bizottság, hogy f. évi július hóban rendes havi közgyűlést nem tart. A márkalevélvizsgáló állásra a kijelölő választmány Fleischhacker Vilmost és Steiner Antalt jelölte. Egyhangúlag Fleischhackert választották meg. A polgári fiúiskola létesítésére felveendő 200.000 kor. kölcsönre vonatkozólag a tanács által előterjesztett kötelezvény és törlesztési tervet a bizottság jóváhagyta. Tisztviselők pótléka: FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószere.