Sopron, 1905. július-szeptember (35. évfolyam, 79-117. szám)

1905-07-02 / 79. szám

zetvételét, a vágyak és akaratok szár­nyalását megakasztó organizmusát al­kotta itt meg a bűnös párturalomnak s elnyomott minden megnyilvánulást, erő­hatalommal takarta le a forrongó indu­latoknak minden kitörését. Várjon egyné­hány esztendővel ezelőtt ki hitte volna azt, hogy a mozsárba tört, az agyon­láncolt városi közhangulat a nemzeti eszméhez áll s a függetlenségi lobogót juttatja diadalra közöttünk! Hát várjon arra gondolt-e bárki az elsöpört rend­szernek virágzó idején, hogy ennek a vá­rosnak önállóságvesztett, felülről kor­mányzott képviselete egy akarattal foglal állást a nemzeti védelem terén s meg­rögzött típusai a régi világnak ma már nyíltan a porondra lépni se mernek! Valóban: korszakos változás amaz egynéhány hónap alatt, a mely annyi romot temetett el s a nemzeti léleknek legértékesebb kincseit fölszinre hozta, ám benn a hazában a Tisza-Duna men­tének magyar népe harcra készül: erre a harci készülődésre nagyszerű vissz­hangot adott Sopron! A haza szivében a múltak hagyományai, a jelennek ke­­serűsége késztetnek diadalt termő, jövőt adó erőkifejtésre; ehhez a küzdelemhez hatalmas tábor sorakozott Sopronnak állásfoglalásában! Annak az érzelmi együttműködésnek, a­mely ma pártokat nem, csak nemzetet ismer, meg nem becsülhető erőmennyiséget kölcsönöz a minapi fenséges jelenetnek hazafias el­szántsága ! Sopron ma már Magyarországé: a germanizálásnak előre tolt védősáncai porba hullottak a lelkek izzó hevületé­ben s nem leszen azoknak többé feltá­madása ! Dicsőség ezért Sopron városának! Tihanyi László: A válság. Sopron, julius 1 A tegnapi esti lapok, a­melyeknek hír­adását a bécsi lapok is megerősítik, arról ad­j­nak hírt, hogy a király Péter Pál napján­­ Fejérváry audienciája alkalmával az enge­­­­dékenység terére lépett. Hogy mily mérvűek­­ az engedmények és hogy egyáltalában tulaj-­­­donítható-e nekik nagyobb fontosság, az majd­­ csak akkor bírálható el, ha az engedmények­­ részleteire nézve biztosan tájékozódhatunk. Egyelőre regisztrálásra vagyunk utalva, úgy,­­ a­mint következik : Fejérváry a királynál Fejérváry Gáza báró miniszterelnök­­ tegnap reggel nyolc órakor Bécsbe utazott,­­ hogy jelentést tegyen ő felségének a politi­­­kai helyzetről. A miniszterelnök utazásának híre gyor­san elterjedt politikai körökben és a leg­változatosabb kombinációknak adott tápot. Koalíciós körökben az a nézet, hogy Fejér­váry Géza báró egyrészt a svájci és bulgáriai kereskedelmi szerződésekkel szemben köve­tendő eljárásról, de főképen a béketárgyalá­sok megkezdéséről tesz jelentést. Állítólag udvari körökből jön az az értesülés, hogy a király az engedékeny­ség terére lépett s így nem való­színűtlen, hogy a miniszterelnök zsebében számottevő engedmé­nyekkel már a közel napokban megkezdi a béketárgyalásokat. Mint félhivatalosan jelentik, a minisz­terelnök még tegnap este visszatért Buda­pestre. A tárgyalások: Fejérváry Géza báró levelet intézett Kossuth Ferenchez, hogy érintkezést kezdeményezzen az ellentétek elsimítása érde­kében. Kossuth, Apponyi, Rakovszky, And­­rássy, Thaly, Bánffy, Zichy Aladár és Darányi vasárnap délután kezdik meg a tárgyalásokat Fejérváryval Az ellentállás. Az ellenzék akcióját mindez nem állítja meg útjában és nem téríti el eredeti céljától: az önálló vámterület és a magyar kommandó kivívásától. A főváros adómegtagadása máris érvénybe lépett s a kincstár a mai naptól fogva a főváros pé­nz­­tárától semmi pénzt nem kap. Azok, akik ab­ban reménykedtek, hogy a belügyminiszter a főváros határozatát, meg a törvényhatóságok hasonló határozatait megsemmisíti, keserves kiábrándulással látják, hogy ez a reménykedé­sük sem válik be. A főváros tudniillik az abszolút bizalmatlansági határozatát nem jóvá­hagyás céljából terjeszti föl,a belügyminiszter­ágával végig­sepervén a földön, felszedje az­­ éj bánatcseppjeit, a ragyogó gyöngyszemeket,­­ melyek helyébe éltető erőt önt a fakadó bimbókba. . . Egy terebélyes tölgyfa alatt állok, mint­egy megmerevedve, szememet a közeli erdő­ből kivezető ösvényre szegezve. Nem látok, nem hallok semmit csak szivemet érzem, melynek mélyében két gyönyörű kék szem talált hajlékra. Ez a két szem kínoz mindig, ezek lebegnek előttem. Pacsirta röppen fel a rét tarka virágai közül és szárnyát lebegtetve, dalolni kezd, olyan csengő, olyan boldogságot hirdető hangon.. . S ime, az erdőből egy leány lép ki, Ő az. . . Elakad a lélegzetem, el a hangom. Itt állok tehetetlenül a tölgyfa alatt, szememet reája szegezve... Az erdő szélén megáll. Gyenge szellő támad, mely könnyű fehér öltönyét a finom tagokhoz szorítja, elárulva azoknak dombo­rodni kezdő tökéletességeit. . . Gyönyörű kék szemét körüljáratja a réten, fürkésző tekintete keres valamit... Talán engem!... Nem, nem. Engem észre sem vesz...­­ Már megtalálta. Szeme a vadrózsa bokron akadt meg. Arca sugározni kezd az örömtől. Néhány könnyed lépéssel ott van a piros rózsák között, melyek szétnyitván har­matos szirmaikat, leszakításra kínálgatják magukat. Tündérem leszakít egyet, a legszeb­­biket s tüzes csókot nyom piros szirmaira. . . S most felegyenesedvén, nyúlánk, ingó nádhoz hasonló alakja, karcsú dereka olyan szép, olyan kábitó. .. Majd egy mozdulattal feloldozza szőke fürtjeit, melyek most, mint gyengéden ölelő karok fogják át fehér vállait. . . A szellő lágy fugalma beléjük kapasz­kodik , lebegteti néhány szálat, melyek olya­nok, mintha aranyból verték volna a tündérek, hogy szerelmes angyalomnak tiszta homlokára koronát készítsenek belőlük... A piros rózsát szép szőke haja közé fonja s kissé kinyújtván fehér nyakát, oldalt löki fürtjeit, melyek palást gyanánt fogják át egész testét. Most felém jön . . Járása, mint fátyol lebbenése. A csillogó harmattal megrakott fűszálak könnyedén hajolnak meg lábacskái alatt. A virágok színpompájukkal magukra csalják ábrándozó tekintetét, az aranyos lep­kék körülrajongják, a madarak csak neki csicseregnek. Az egész természet az öröm leplébe öltözött. . . Lassan közeledik felém s én tehetetle­nül állok mintegy megmeredve e szép kép látásától. Gyönyörködöm benne... Nézem arcának piros rózsáit, csókra Töpler Kálmán dr. polgármester elő­terjeszti a városi tisztviselők fizetésrendezés, illetve ideiglenes drágasági pótlék iránti kér­vényét. A maga számára nem kér se fizetés­­emelést se drágasági pótlékot, éppen ezért terjeszti ő elő tisztviselő társainak kérelmét. s termett száját, szép szőke fürtöt, nyúlánk­­ termetét. .. . Oh! ha dobogó keblemhez szoríthat-­ nám, ha átölelne liliom karjával, ha vállamra hajtaná fejecskéjét, ha magamhoz ölelhetném és tüzes csókot nyomhatnék égő ajakára, orcái­nak rózsájára, ha azt mondhatnám neki: — bele nézvén ártatlan kék szemébe, Angyalom szeretlek! S­­ nem utasítaná vissza tiszta szerelmemet s hűségét csókkal pecsételné le... Hozzám érkezett. Tekintetünk találko­zott. Oh jaj!... Nem tudtam tekintetét ki­ál­lani. Mint éles tőr hatott szívembe nézése. Úgy éreztem, mintha szívem erős seb lett volna, mely erősen vérzett. Letérdelt hozzám s megcsókolta sebemet. Oh áldott, oh áldott légy édes egyetlenem! Könnyezni kezdett. Két forró könny­csepp gördült le szánakozó arcáról forró képemre. * * * Töltés oldalában, a puha fűben fekszem. Mögöttem néhány öreg fűzfa áll. A nap már nem süt. Az egész égboltozat sötét ólom­felhőkkel borított, melyek lassan szelik át a tikkasztó levegőt. Nagy csöppök esnek... Szememről két ilyen csepp űzte el a boldo­gító álmot. S­O IF Jcc O 3­T. 1905. junus 22___________________________________ hez, hanem csak tudomásulvétel végett. Ha pedig a belügyminiszter nem veszi tudomá­sul, hát az se baj... Pénzt azonban a kor­mány mégsem kap. Katonát sem... E mellett a városok és vármegyék állás­­foglalása egyre impozánsabb mértékben nyil­vánul. Meg kell, hogy győződjenek odafön Bécsben, hogy nemzetet ósdias felfogásukért nem lehet többé bilincsekbe verni. Városi közgyűlés, Sopron, július 1. A város köztörvényhatósági bizottsága június hó 28-án délután tartott ülése legfonto­sabb tárgyáról, a városnak Fejérváry és tár­saival szemben való állásfoglalásáról lapunk múlt számában már megemlékeztünk. Meg­említettük József kir. herceg emlékének a közgyűlés jegyzőkönyvében való megörökítését, végül röviden érintettük, hogy egy napiren­den volt ügyből kifolyólag a bizottság két tagja felkérte a polgármestert, miszerint N­e­c­­s­e­r Károly dr. rendőrfőkapitányt utasítsa hivatali ügyvitelének pontosabb végzésére. Részletes tudósításunk a közgyűlésről a következő: A belügyminiszter nem hagyja jóvá a közgyűlésnek határozatát, melyben a rendőr­legénységnek 5°/6 drágasági pótlékot szava­zott meg. Zsombor bizottsági tag azt in­dítványozza hogy a határozat adassák ki a pénzügyi bizottságnak. Szilvásy és Haj­­n­a­l bizottsági tagok ezt ellenzik, azzal ér­velve, hogy a pénzügyi bizottság csak régi álláspontján maradhat, továbbá, hogy a pót­lékra nincs fedezet. A többség azonban a pénzügyi bizottságnak való kiadást hatá­rozta el. Több tag indítványára elhatározta a bizottság, hogy f. évi július hóban rendes havi közgyűlést nem tart. A márkalevélvizsgáló állásra a kijelölő választmány Fleischhacker Vilmost és Steiner Antalt jelölte. Egyhangúlag Fleisch­­hackert választották meg. A polgári fiúiskola létesítésére felveendő 200.000 kor. kölcsönre vonatkozólag a tanács által előterjesztett kötelezvény és törlesztési tervet a bizottság jóváhagyta. Tisztviselők pótléka: FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kel­lemes izű természetes­­ h­ash­ajtószere.

Next