Soproni Hirlap, 1928. október (15. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

1928 október 2. SOPRONI HÍRLAP moly politikusa, aki aktuálisnak tartaná. Ha ez a véleményem minden komoly politikus­ról, úgy hatványozott mértékben az Bethlen István grófról, kinek politikai bölcsességében, okosságában megbizom és akiről nincs okom feltételezni, hogy a nemzeti társadalom nagyobb és feltétlenül tekintélyes részének arculcsapásával, érzel­meinek és meggyőződésének sárbatiprásá­­val olyan meggondolatlan lépést megkoc­káztasson, amely a nagynehezen megterem­tett konszolidációt alapjában megrendítené. De mivel egy államtitkári állás szervezésé­vel és olyan politikussal való betöltésével kapcsolatosan, kinek egyénisége, elvei és a múltban tanúsított szereplése a legitimiz­mus szempontjából nem bizalmat keltő, mégis inkább a múlt reminiszcenciája, mint konkrét tünetek alapján olyan hírek keltek szárnyra és leltek hitelre, hogy a legitimiz­mus fájának gyökerére a fejszét rátették: kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy megingathatatlan hűséggel viseltetem a törvényes király iránt és hogy csak ő és senki más jogosult Szent István koronájá­nak viselésére. Mint honatya, mint a nemzetgyűlésnek, illetve országgyűlésnek tagja vezércsillago­kat követve dolgoztam a politikai élet fó­rumán, hazámnak, a legboldogtalanabb ha­zának felvirágoztatásán,­­ támogatva a kormányt, amikor úgy láttam, hogy igaza van s úgy éreztem, hogy felelősségem tu­datában az ő helyében én sem tehetnék máskép, ellene szavazva, amikor azt véltem, hogy tévúton jár, hol hallgatva, mert a hó­héroktól körülvett és ellenőrzött trianoni Magyarországon sokszor hallgatással és néma szótlansággal többet lehet használni a nemzet érdekének, mint hangos beszéd­del és a kormánynak kérdőrevonásával és arra való kényszerítésével, hogy — fontos külpolitikai szempontból — vagy hazudjon, vagy olyasmit akarata ellenére eláruljon, amit ellenségeink előtt elrejtenünk kell, hol szót emelve, de ez esetben is mások poli­tikai meggyőződésének tiszteletben tartásá­­val és jóhiszeműségének elismerésével. Mint kerületem képviselője pedig a man­dátummal járó befolyást és összeköttetést választóim, kerületem és főleg kerületem székhelyének érdekében iparkodtam érvé­nyesíteni és hasznosítani. S ha e téren min­den méltányos óhajt s jogos igényt nem tudtam kielégíteni, a felelősség nem engem terhel, mert a sikertelenség nem jóakara­tom hiányán múlt, — ha pedig tán egyet­­mást sikerült elérnem, úgy érzem, hogy ez nem érdem, hanem kötelesség, melynél töb­bet senki nem tehet s melynél kevesebbet senkinek tennie nem szabad. S ha önök most mégis olyan kitüntetés­ben részesítenek, amilyet meg nem érde­meltem s ha olyan ünnepélyt rendeznek, melynek érdemetlen központja vagyok, ezt nem úgy fogom fel, mint érdemeim jutal­mát, hanem mint biztatást, hogy továbbha­ladjak azon az úton, amelyen elindultam. S én ezt a bátorítást s buzdítást köszö­nettel és hálával fogadom s — van reá okom. Sokan, akik nagy lelkesedéssel és duzzadó bizalommal lépnek közéleti pályára, rózsakoszorúról álmodnak, de tövizskoszo­­rúra ébrednek. Én nekem az én kedves Csornám képviselőségem harmadik ciklusá­ban, ami elég hosszú idő arra, hogy egy emberből s főleg képviselőből, ki legjobb akarata mellett sem tehet mindenkinek ele­get, kiábránduljanak, rózsakoszorút nyújt s én ezt elfogadom, mert nem művirágból, nem parancsszóra, vagy számításból fonó­dott össze, hanem a szívekből virágzott ki, örömmel, mert társadalmi, osztály- és fele­­kezetbeli különbség nélkül a községnek egész lakossága fűzte össze, hálával, mert dolgos, kérges, de erkölcsileg tiszta és erős kezek nyújtják, tisztelettel fogadom, mert a szegényeknek, özvegyeknek és árváknak könnye permetezte s megindulva fogadom, mert abba néhány szál virágot az én lelki gyermekeim, drága sóskúti híveim is fűztek, kik eljöttek ide, hogy részt vegyenek lelki­­pásztoruk örömében, amint ő is résztvesz örömükben és fájdalmukban. S amikor a szeretetnek ezen megható megnyilvánulásáért köszönetet mondok, a Rábaköz szivének szivemet újból ünne­pélyesen elkötelezem, minden egyes lako­sára, minden családi tűzhelyére, földjének minden hantjára s göröngyére Isten áldását kérem, egy régi legendával fejezem be kö­szönő felszólalásomat. Mikor Barbarossa Frigyes keresztes hadaival a Szentföld fel­szabadításáért harcolt, volt táborában egy lovag. Kölnbe való volt. Vitéz, kemény­­kötésű harcos. Száz csatában harcolt, min­dig az elsők közt, míg végül nyíllövés érte, halálos sebet kapott. Kórházba vitték, ahol sokáig élet és halál között lebegett. Keserves gyötrelmei között fogadalmat tett: Uram! Ha meggyógyulok, a Te szent sírodnál meggyujtok egy gyertyát és égve viszem Kölnbe, ott felteszem a dómnak oltárára. Meggyógyult s a szent sírnál meg­­gyujtotta gyertyáját. Körülhordta a templom­ban, aztán kiment az utcára s utcákon, tartományokon, városokon, országokon, hegyeken, völgyeken, sivatagokon, renge­tegeken keresztül vitte szent gyertyáját haza, Köln felé. Ha elégett az egyik, meg­­gyujtotta a másikat. Ha szélvész támadt, vihar kerekedett, a kezével védte, ha ki­­gúnyolták, szívesen tűrte, de a lángnak égnie kellett mindaddig, míg hosszú, fá­­rasztó hónapok után haza nem ért vele­­ Kölnbe, ahol föltette a fölséges dómnak oltárára. Polgártársaim! Barátaim és Testvé­reim ! Én is egy gyertyát tartok kezem­ben, ennek a betegágyon, halálos gyöt­relmek közt kínlódó szegény, megtiport, megalázott, megcsonkított haza rajongó szeretetének lobogó gyertyáját, ezt hor­dozom, bevilágítva fényével a sötét­ségbe, az irigykedés, gyűlölködés, félté­kenykedés, szeretetlenség és kétségbeesés sivár éjjelébe, sivár sötétségébe, szél­ben, viharban, úttalan utakon, hazafelé, ami régi, drága, kedves Nagy-Magyar­­országunk oltára felé. Ti körülöttem vagytok és kísértek engem ez után, amelyen leghőbb imádságunk az, hogy zendüljön föl mielőbb a Kárpátoktól az Adriáig, az ojtozi szorostól a dévényi sziklavárig Nagy-Magyarország feltámadásá­nak allelujája s feltehessük a hazaszeretet gyertyáját a sirbatemetett, halottaiból feltá­madott, megdicsőült, nagy, boldog Magyar­­ország oltárára. Társasebéd a Korona-vendéglőben Az ünnepi díszközgyűlés után társasebéd volt a Korona-szálló nagytermében, ahol számos felszólalás történt. A hétfői napot Griger Miklós választóinak körében töltötte. A Katholikus Kör gazdag és változatos programot állít össze az őszi szezonra A Kath. Kör csütörtök este tartotta a szezon első érdemleges választmányi ülését, melyen a tagok igen nagy számmal vettek részt. Ferisák Jenő elnök örömmel jelentette, hogy a tisztikar az utóbbi hetekben mindent el­követett, hogy a kézi helyiségekben a tagok­nak eddiginél több kényelmet és szórako­zást biztosítson. Ezt annál is inkább meg­teheti, — a közeljövőben még fokozottabb mértékben, — mivel Ringhofer Mihály pénz­táros jelentése alapján az építkezés, a mo­dern igényeket kielégítő átalakítások és be­ruházás folytán támadt adóság még ez év­ben teljesen törlesztve lesz. Ekkor a tiszti­kar minden anyagi erejét a közt élet fel­lendítésére fogja fordítani. A pénztáros je­lentését legnagyobb örömmel vette tudo­másul a választmány. Majd Halász Gyula dr. főtitkár terjesztette be az általa kidolgo­zott házszabálytervezetet, amelyet a választ­mány egy hattagú bizottsághoz tette át meg­vitatásra. Ugyancsak a főtitkár közölte a kultur- és vigalmi bizottságok őszi programm tervezeteit is. A szezonnyitó estély október 28-án lesz, amelyen Feichtinger Mátyás alelnök vetített képes előadást fog tartani a lourdesi zarán­dokújáról ; Struglits karnagy vezénylete mellett pedig a Szt. Mihály énekkara fog néhány lourdesi vonatkozású Mária-éneket bemutatni. November 11-én nemcsak a kör, hanem Sopron egész kath. társadalma nagy tobor­­zót tart a Kaszinóban. A Nemzeti Újság író- és művészgárdája tölti ki az estélyt, melyet banket követ a kör dísztermében. November 25-én a kör alapítójának, Hummel Ferencnek, százéves születési év­fordulóját üli meg. A kegyeletes emlék­ünnepély szónoka Bürchner László dr. prépost lesz. Az Irgalmas Nővérek leánykara pedig néhány énekszámot fog előadni. A sorozatos adventi estélyek programmja a következő: december 2-án Piacsek Jeromos ny. lel­kész „Fegyenc lélektana“ címen tart fel­olvasást. Az előadónak a kőhidai fegyház­­ban szerzett évtizedes tapasztalatai igen érde­kesek lesznek. A felolvasást bevezető és be­­­­fejező énekszámmal az Iparos Dalkör látja el;­­ december 9-én Medl János városkáplán előadása és a Concordia énekkara tölti ki az estélyt; december 16-án Szolomajer Tasziló bencés­igazgató élvezetesnek ígérkező felolvasást tart „Karácsonyi népszokások" címén. A kísérőszámokat a gimnázium ifj. zenekara szolgáltatja. December 23-án karácsonyfa-ünnepélyt rendez a kör. A gyermekkar bevezető ének­száma után Papp Kálmán városplébános a karácsony jelentőségét fejtegeti. Majd Ivány Bella, Csűrő Miklós, Drosnyák János ver­seket mutatnak be a legújabb termésük­ből. Borsitzky kanonok zongorán előadott karácsonyi dalai után Dr. Halász Gyula „karácsonyesténi kórusban“ című tárcáját olvassa fel. A kulturbizottság nagyböjtje szintén ter­vez sorozatos előadást, „A család és a nevelés“ címen. A város neves pedagógu­sait fogja felhívni az előadások megtartására. A vigalmi­ bizottság pedig november 17-én tánccal egybekötött műsoros családi estélyt fog rendezni, amelyen az alakulóban lévő köri zenekar fog bemutatkozni. A hagyo­mányos szilveszter estét, továbbá farsangban a kab­­­bált nagy gonddal fogja előkészíteni. Az összes estélyekre a kör tagjai névre szóló meghívót kapnak. A kultur- és családi estélyekre a meghívó egyúttal belépőjegyül is szolgál. A főtitkári jelentést a választmány élénk tetszés mellett vette tudomásul. Az elnök zárószavában ismételten kérte a tagokat, hogy a közi élet fellendítése céljából sűrűb­ben látogassák azt. A jól felszerelt olvasó és játékterem, a kényelmesen berendezett társalgó — télen gondos fűtés mellett — a legkényesebb igényeket is ki fogja elégí­teni. Végül az elnök arra kérte meg a vá­lasztmányt, hogy az új kori vendéglős meg­nyitóján lehetőleg teljes számban vegyen részt. Az utóbbit lapok útján fogja közzé­tenni az elnökség. — Üzlethelyiségváltozás. Krenn Paula kalapszalonját Színház­ utca 33. szám alá helyezte. Állandóan nagy raktár. Javítások a legrövidebb időn belül elkészülnek. Központi Hufogarage Sopron pénzügyi palota mögött ■MT (BE­HAHT ÖGÖK-TÉR ÉS ERZSÉBET,UTEH) "pS Saragh­ozás, javítás, tiszti* no­tás jutányos áron. oo Benzinkiszolgálás éjjel* oooo nappal onoo 3 ­c.]

Next