Soproni Hirlap, 1928. december (15. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

2 A tanfolyamot a leányok által befizetett minimális tandíjból és az étkezdéből tartják fenn. Ez a tanfolyam karácsonyig tart és elegendő jelentkező esetén karácsony után megkezdik a következő hat hetes tanfo­lyamot. Egy barna leány főz a legjobban, de legjobban esik az ebéd akkor, ha egy szőke leány szolgál fel Az étkezdét az Ipartestület régi helyisé­gében állította fel a Leányklub a várkerü­leti Storno-ház melletti átjáró házban, ahol a belépőt kipirult arcú, fehérkötényes és fehérbóbitás leányok fogadják és vezetik az étkezdébe. A kosztosoktól érdeklődtünk az ételek mennyisége és milyensége iránt és meg­tudtuk, hogy a leányok 4—5 fogásos ebé­deket készítenek és bizony még a dalai láma is megnyalná a szája szélét utána, ha megkóstolná. További kiváncsiskodásunk után megtudtuk, hogy mind a tiz leány elsőrangúan kezeli a főzőkanalat, de mégis az egyik barna leány főz közöttük talán a legjobban, viszont olyankor ízlik az ebéd legjobban, ha egy szőke fürtű leány szol­gálja fel. Mindenesetre köszönet és elismerés illeti a Katolikus Leányklubot, hogy ilyen hasz­nos tanfolyamok rendezésével igyekszik meg­ismertetni a leányokkal a jó háziasszony kötelességeit és tudnivalóit. Mert hát nem elég zongorázni, hegedülni, biciklizni, spor­tolni és öltözködni tudni, az a leány, aki főzni nem tud, az bizony vajmi keveset tud. Végezetül még csak annyit akarunk mon­dani, hogyha a rossz kosztot megunt ifjú emberek jó ebédet akarnak enni és az em­lített tíz soproni leány konyháján igyeksze­nek a legjobbat megtalálni, vigyázzanak, és mielőtt átlépik az étkezde küszöbét, igazít­sák meg odakint a szívüket, mert ott bizony azt is hamar puhára főzik, a tűzhely mele­gétől rózsásarcú főző-kisasszonyok. —d . : /—■ Soproni hírlap 1928 december 1. Rablótámadást kíséreltek meg a kópházai erdőben egy soproni hentessegéd ellen Alig másfél évvel korábban a Nagycenk és Kópháza között elterülő erdőség, melyen a sárvári országút vág keresztül, rettegett hírbe került. Tavaszelőte az erdő egyik gyalogútján megtámadott és kifosztottak egy tizenöt éves fiút, aki éppen heti kerese­tével volt hazatérőben. Mintegy három hó­nappal később, közvetlen az erdei őrház mellett, baltával támadtak rá egy bécsi ba­romfikereskedő kocsijára, a kocsiról lerán­tottak egy baromfival telt ládát és a kocsis csak úgy tudott megmenekülni az őt fenye­gető veszedelemtől, hogy vágtatásra ösztö­kélte lovait. Az erdő iránti félelmet csak növelte az a körülmény, hogy a kettős rablótámadás tetteseit a bűnügyi hatóságoknak hosszas nyomozás után sem sikerült kézrekeríteni. Az utóbb említett támadással kapcsolatban a csendőrség ugyan előállított egy idősebb férfit, akit át is kísértek a királyi ügyész­ségre, ártatlansága azonban kiderült és né­hány napos fogvatartás után szabadon bo­csátották. Hosszabb idő múltán a kópházai erdő most újra hallat magáról, még­pedig ismét egy rablótámadással kapcsolatban. A táma­dás szenvedő alanya egy soproni hentes­segéd, Landl Antal, aki Sopronkövesden és környékén vásárlásokat végzett gazdája ré­szére. Visszatérőben Landl kétfogatú kocsin volt hazatérőben. A holdvilágos este, úgy este kilenc óra tájban, amint Landl lovai nyugodtan poroszkáltak, hirtelen két husán­gokkal felfegyverkezett alak toppant a kocsi elé. A felfegyverzett alakok megállásra szó­lították fel a hentessegédet, aki ijjedtsége dacára is megtartotta lélekjelenlétét és lovai közé vagdalt. A lovak szerencsére átérezték a veszélyt és csak így történhetett meg, hogy Landl minden károsodás nélkül meg­menekült. Az ismeretlen rablótámadók kézre­­kerítésére a bűnügyi hatóságok megtették a kellő lépéseket. Egy lábbal a sírban, másikkal a börtönben őszi romantika, amely mögött duzzad a tavaszi élet Költői megállapítások szerint a férfiasodó fiatalság legveszedelmesebb ellensége az ősz. Az ősz, mely a tavasszal felnyílt szívbéli sebeket lerögzíti és a gondolatokat a ro­mantika csodálatosan szép ágyában melen­geti és gyúrja át valós tettekké. A költői megállapítást talán nemcsak azért, mert szép volt, de egyeseknek — a szűrszabókról és a bundakészítőkről nem is szólva — hosszú is volt, különösképpen igazolta soproni vo­natkozásban is az idei év harmadik szaka. Még pár héttel korábban terjedt el Sop­ronban egy szokatlan házassági hír, melyet még a szenzációk keresői is kétkedéssel tá­masztottak alá. Ez a hír pedig arról tudott, hogy egy, a város fiatalsága körében álta­lánosságban ismert közhivatalnok, belesze­retett egy nem is feltűnően szép és a leg­határozottabban szegény nem keresztény leányba, akivel azután meg is jelent az anyakönyvvezető előtt. Közvetlen a beharangozás után azután a fiatalember nyomtalanul eltűnt Sopronból. Aki pedig egyszer a nyilvánosság homlok­terébe került, arról nem feledkeznek meg. A fiatalember —­ szólt a további híradás — elutazott Győrbe, a győri püspöktől Esz­tergomba, a hercegprímástól egyenesen Ró­mába és addig haza sem tér, amig az egy­házi házassághoz a megfelelő okmányokat haza nem szállítja. Hát az utóbbi híradás sántikált és csu­pán annyi volt belőle igaz, hogy a fiatal­ember valóban az egyházi házasság meg­kötésének lehetőségét sürgette, csakhogy nem a prímásnál, hanem a pesti főrabbinál, melynek hivatalában a hitbéli regulákra is kioktatva, annak rendje-módja szerint meg­­keresztelkedett. Mi sem természetesebb, mint­hogy a rend is, meg a mód is a regulák­kal hozható a legszorosabb összefüggésbe. Aki keresztényből lett zsidóvá Férfi- és női szöveteket legjobban csak Merinó új posztó-üzletében Sopron, Várkerület 72 vásárolhat. Kedvező fizetési feltételek a Dusán felszerelt raktár. — A takarékos apa elve az, hogy a karácsonyi ajándék célszerű és olcsó legyen. Tehát Voigtländer-, Agfa-, Kodack-, Glunz-, Krausz- vagy Zeis-Ikon-féle fényképező­gépet vesz Molnár-drogériában. ,Mikulásk-ajándéktárgyak bonbonok, déligyümölcsök. Friss termésű tea és frissen pörkölt kávé-különlegességeim. HERZ-szalámi kilóta S. 8-80./ GRUBER JÁNOS csemegekereskedésében SOPRON, Várkerület IOTa Telefon 375. szám. A második eset, amely szintén az ősz védőszárnyai alatt bontakozott ki, de amely mindezideig nem érett meg az anyakönyv­vezetőig, egy soffőr és egy Sopronban ugyancsak keresett kézműiparos fejlett ki.­ Soffőrből asztalosinas baja körül rajzolódik. A hivatásos műve­zető, miután az ideállal ugyancsak megvi­tatta jövendő életük apróságait, kezdte a balsors kezdetén és feketébe kihúzva oda­állított az apa elé: — Maiszter uram, én szeretem az ön leányát, akinek ezennel ünnepélyesen meg­kérem a kezét. — No, no! Nem addig van al Mit szól hozzá az Ilus. — Az Ilus szeret és boldog lesz, ha a kedves papa beleegyezését adja. — Én, fiatalember — válaszolt most el­­érzékenyülve az iparos — nem vagyok a leányom boldogságának meggátlója. Ha sze­reti, menjen hozzá. De én már most is ki­jelentem, hogy ehhez a házassághoz bele­egyezésemet nem adom. A fiatalember körül forogni kezdett a föld. — És miért nem adja, ha szabad kér­denem ? — Elvből. Maga soffőr és a soffőr egyik­­lábával állandóan a sírban, a másikkal örö­kösen a börtönben van. Válasszon más mesterséget és miattam akkor akár holnap is esküdhetnek. Az atyai választ nagy sírás-rivás követte. A fiatalok megnyerték tervüknek a mamát és most már hárman intéztek ostromot a családfő ellen. Sírtak egy nap, két nap, egy hétig. Hiába! Az apa nem engedett. Mivel pedig a fiatalok ragaszkodtak egymáshoz és tekintélyrombolást sem akartak elkövetni, így a vőlegény beállott­­ asztalosinasnak. Nem találják a menyasszonyt Pontosan egy héttel korábban adtunk hírt arról, hogy P. Zsuska, egy ny. soproni állami altiszt leánya esküvője napján — alig negyedórával esküvője előtt — eltűnt hazulról. A vőlegény, egy fiatal erdőkerülő, 3—4 nap várta türelmesen. Még a negye­dik nap is megbocsátott volna Zsuskának, ha a leány életjelt adott volna magáról és egyetlen egy szóval is hívta volna. Hanem a leány a negyedik nap sem jelentkezett, mire a csalódott erdőkerülő felhagyott a készültséggel és hátat fordított — talán örök időkre — az Újteleki­ utcának. És a Zsuska még mindig nincs. Rebes­getik ugyan az arra legilletékesebb körök­ben, hogy a lány nem ment messzebb a Kurucdombnál, ahol egy ismerős családnál várja a vész elvonulását, hanem ez a re­­besgetés nem tiszti becsületszó. Mivel pe­dig a Zsuska eltűnése miatt a lány szülei mindmáig nem tettek feljelentést a rendőr­­kapitányságon, joggal feltételezhető, hogy a Zsuska hibáját komoly hátvéd fedezi.

Next