Soproni Hirlap, 1929. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre.......................840 pengő Egy hónapra.......................280 pengő Szerkesztőség: Sopron, Várkerület 66. Telefonszám: 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. CSERMÁK GONTRAND Egyes példány ára helybeni és vidéki árusítóinknál köznapokon 16 fillér, vásár- és ünnepnapokon 20 fillér. Kiadóhivatal: Sopron, Várkerület 66. Telefonszám: 394. Újév — Újvilág — írta: Ostor József, országgyűlési képviselő. — Hát van új esztendő? Csakugyan van egy nap, amikor elmerül a múlt s akár a tenger habjaiból kilépő Vénusz újjá születik a világ? Dehogy van! Éppen úgy, amint nincs a nagy természetben halál és születés, mert minden az élet folyamatossága. Ki is merné azt állítani — ha górcsövi vizsgálat alá vesszük ezt a kérdést — hogy ma éjfél után néhány perccel mássá, valami újjá vált az, ami volt éjfél előtt néhány pillanattal. Az Újév napja is csak egyik jele az emberi végességnek. Számítás az idő végtelenségében, egy arasznyi lemérése annak, hogy jobban kiigazodhassunk. Órák, hónapok, évek, grammok, kilók, tonnák. Ez az esztendőnek a neve napja, az időnek. Talán ezért is van — mondta egyik barátom — hogy mindenki meggratulálja az embert: házmester, kéményseprő, újságkihordók és így tovább. Még szerencse, hogy a rokonok és a barátok nem tartják a tenyerüket. De ha így van, akkor mi értelme a sok kívánságnak az „új“ esztendőben? Vagy ezek a szólások olyanféle akarna lenni, mint a betegnek a narkózis? Úgy sem hiszünk bennük Petőfi Sándornak, aki pedig nem vádolható azzal, hogy nagyon számítgató ember lett volna, egy különös szokása volt: minden esztendő végén írt egy gyönyörű szilveszteri költeményt, amelyben számot vetett önmagával s az idővel. Ezekben a szépséges versekben vannak benne az ő újévi, rendesen nagyon merész gondolatai is. Ha eszerint az Újévnek nemző apja Szilveszter, akkor azt mondhatjuk a könyvelés nyelvén, ami ebben a mai rideg világban annyira tért hódított, hogy Szilveszter a zárszámadásnak, az Újév pedig a költségvetésnek a napja. Gondolatoké, terveké, vágyaké. Egyeseké, családoké, nemzeteké. Boldogoké és főleg boldogtalanoké. S akkor még sem lehet azt mondani, hogy az Újév „a borravalók évfordulója“, hanem talán inkább a jövő, az újvilágnak Veni sancté-je. Széchényi Istvánnál olvassuk, hogy mikor és miként pattant ki teremtő agyából nemzete újjáébredési lehetőségének alapfeltétele: a pillantás a jövőbe. Görögországban járt s az athéni Akropolisz fenségesromjain merengett Görögország régi dicsőségén, a törpe utódok tehetetlenségén, amikor a dombon felfelé jött egy szép görög lány. Arca klasszikus, tartása nemes, fiatalsága parancsoló követelés az élettel szemben, amelytől harcot és sikert vár. E látomás a különben roppant élénk fantáziájú grófban a kiáltó kontrasztból, mint két ellentétes elektromos áramból roppantotta ki a következő gondolatszikrákat, ami körül végeredményében nincs kuvás. Kinek erősebb a joga, a múlté vagy a jövőé, a merengésé vagy az alkotásé, a szép halálé vagy a küzdelmes életé? És ekkor — amint ő megírja — alkalmazta fajára, amely akkor szintén csak a múlt dicsőségén merengett, az Akropolisz és a görög lány kontrasztjából azt a következtetését, azt a hitét, amellyel milliók arcát fordította a hátraállásból egy pillanat alatt előre: ,,A lefolyt idők kiestek hatalmunkból és még Isten se tudja visszaidézni azokat, vagy megsemmisíteni az akkor elkövetett bűnöket, míg a jelen meg a jövőre, ha nincsenek is éppen ezek kezünkben, felette erősen hathatunk bölcsesség és nemzeti egyetérték által.“ Széchényi korához sok tekintetben hasonlít a mi korunk is. Nemzetünk akkor is, mint most, a múltak dicsőségén merengett. Sokan voltak a legjobbak közül, akik kétségbe estek és még nem bíztak a magyar jövőben. A francia háború az ország népességét alaposan megapasztotta, a devalvációk következtében nagy vagyonok mentek tönkre, az osztrák vámpolitika s egyéb nehézségek miatt gabonának, bornak, állatnak ára alig volt, az abszolutizmus elnyomta az ország törvényes akaratának megnyilvánítását, országgyűlés régen volt. Egy általános tespedés vett erőt főuron, nemesen, jobágyon. Mi volt szebb, mint elmerengni szt. László cserhalmi győzelmein, Nagy Lajos birodalmán s a Hunyadiak diadalain. És ez volt a legkényelmesebb. Mert merengés és lustaság egy anyaméhből való. És legyünk őszinték, nem esünk-e ma is mindnyájan gyakran ebbe a hibába ! A Nagymagyarországért való abszolút indokolt és teljesen jogos vágyakozásunk, törekvésünk nem ragad-e bennünket gyakran az ábrándok és a kalandok világába s mig a fellegeket nézzük nem, ó, nem annyit akar ez jelenteni, hogy jogosnak és igazságosnak ismerjük el a kényszerhatárokat vagy az erőszak békéjét, csak annyit, hogy addig is, ez átmeneti helyzetünkben a jövőre illeszszük először tekintetünket és ne a múltra, amely legalább is egyelőre „kiesett hatalmunkból“. Kritizáljanak és mondjanak éles bírálatot a merengők, de ne azokról, akik alkotnak, hanem azokról, akik kritizálnak a nélkül, hogy meg tudnák mutatni mit kell csinálni. Minden alkotó kritika jogosult, de nincs egyetlen kritika, amely megállaná helyét, ha nem tud a bírált dolognál jobbat mondani és nincs létjoga a merengő kritikának. Az a falusi jegyző, aki jó adókivetést csinált; a tanító, akinek tiszta az iskolája s a tanulókat ha kevésre is, de jól megtanítja; a szolgabiró, aki a néppel tisztességesen és igazságosan bán; az alispán, aki hidat és utat épít s ezeket rendben tudja tartani s így följebb, a legfelső fokig és le a legalsóig, az utolsó falusi kisbiróig, aki érthetően és pontosan dobol, mindezek többet érnek az országnak és jobb hazafiak, mint száz kritikus és száz ragyogó szónoklat. Mert alkotnak. A többi . . ., a csodás, a nagyszerű, régi Magyarország, a Tátra, Erdély, a buja Bánát, a kies Burgenland és mindaz, ami ehhez fűződik e pillanatban „hatalmunkon kívül estek". Ezekről majd a világnak egy új esztendején, egy Újvilágban fogunk beszélni. Vajon eljön-e? Az elmúlt napokban mesés égi jelenségekben gyönyörködhettünk. Kora estén a tiszta égboltozaton három bolygó tündöklött egyszerre: a vörös Mars, az ezüstös Jupiter és a kékes Vénusz. Ritkán lehet eze-