Soproni Hirlap, 1929. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 két egyszerre látni. A nagyképű sárga hold is szinte irigyen nézte ezeket a különböző színű, csodála­tosan tündöklő csillagokat. Csöndes estén egyedül ballagtam le a város felé és betelve a természet­e külö­nös szépségeivel, gondoltam. Mióta ragyogtok Ti és meddig fogtok még ragyogni? S magamban azt vála­szoltam: Hol lesznek a trianoni és egyéb papirosok, már régen elfelej­tik a mostani ideiglenes határokat, amikor Ti még mindig fényleni fogtok és hirdetni fogjátok nemcsak a ter­mészet, hanem az erkölcsi világrend­nek is a törvényeit. Nektek az örök változhatatlant, nekünk pedig, most boldogtalan magyaroknak egy bol­dogabb új esztendőt, egy boldogabb újvilágot. SOPRONI HÍRLAP 1929 január 1. Mindenütt kapható ! Termek­: Orsz./*||j^ Msgy' Tejszövetkezeti Központ! Budapest, I.f Horthy Miklós-at 119 121« MtMMMMIMM Az újjáalakítás előtt álló megyei törvényhatósági bizott­ságot hatalmas programmal várja a megye alispánja Gévay-Wolff Lajos alispán, Kakas János árvaszéki elnök és Baán Jenő felsőházi tag nyilatkozatai célkitűzéseikről és a megyei közéletről Szilveszter a leszámolás, Újév a tervez­­getések, a programadás napja. Miután az alispáni jelentésekkel kapcsolatban hűségesen és tüzetesen beszámoltunk mindarról, ami az elmúlt 1928-as évben a vármegyével kapcsolatban a törvényhatóság égisze alatt történt, munkatársunk kérdést intézett Gévay- Wolff Lajos alispánhoz mindazokra a dol­gokra vonatkozólag, melyek közelebbről érintik a vármegye közönségét. 1929-ben megkezdődnek a vár­megye elektrifikálására vonat­kozó előmunkálatok — Reménykedem abban — kezdte pro­gramadását az alispán, — hogy a megye községeinek villamosítási ügye 1929-ben tető alá jut. Január második felében össze­hívom a megyei törvényhatóság által ki­küldött villanybizottság tagjait és bízom abban, hogy a bizottság döntése alapján kiírhatjuk a versenytárgyalást. Ha a verseny­­tárgyalás meghozza a kívánt eredményt, úgy az elektrifikálásra vonatkozó előmunká­latok már 1929-ben megkezdhetőkké válnak. — A villamosítást szolgáló munkálatok megkezdésével az egyik legégetőbb megyei kérdés nyer megoldást. Lezárulnak a községegye­­sítések aktái — 1929-ben lezárulnak a községegye­­sítéssel kapcsolatos ügyek aktái. Véglegesen egyesítik azokat a községeket, melyeknek egyesítési ügyei folyamatban vannak. Ez a kijelentés bizonyára nem a legkellemesebb újévi ajándék több községnek, de az utóbbiak később maguk látják be elsőnek, hogy az egyesítésből csak áldás fakadt rájuk. Példá­nak említhetem fel Kapuvárt és Gartát. A két község között évszázados küzdelem folyt és különösen Garta volt az, amely elkese­redetten, szinte a végletekig küzdött az egye­sítés ellen. És most, hogy az egyesítés meg­történt, maguk a gartaiak mondják, hogy az egyesítést már legalább ötven évvel ko­rábban végre kellett volna hajtani. Nagyszabású híd- és útépítések — Az elkövetkezendő esztendőben kez­detét veszi a hatalmas kecskédi rábahíd építése. Az állami utakon folynak a henger­­lési munkálatok. Befejezzük a sopron-lövő­­kőszegi út és a sárvári állami út hengerlési munkálatait. A budapest-bécsi autóút kiépí­tése nemcsak megkezdődik, de befejezést is nyer 1929-ben. Ezzel kapcsolatban remény van arra, hogy autóúttá épül ki az úttestnek győr-soproni ága is.­­ A törvényhatósági kezelésben levő utak kiépítését tovább szorgalmazzuk és remény van arra, hogy a törvényhatósági utak ki­építését az esztendő végére befejezzük. Harc indul a tüdővész leküzdésére . A kapuvári közkórházzal kapcsolatos építkezések már január végén befejezést nyernek, s így a kiépült kórház teljes appa­rátussal működésbe léphet. A kórházzal kap­csolatban nagyon fontos feladat vár a tüdő­beteg pavillonra. Remélem, hogy 1929-ben úgy Kapuvárott, mint Csornán a Tüdőbeteg­gondozó Intézetet is meg tudjuk szervezni, ami által jelentős lépés történik a tüdővész leküzdésére. Felállítjuk az elszakított területhez való ragasz­kodásunk beszédes jelét . A levéltárban folytatódik a rendezési munka. Az 1928-ban szárazzá tett alsó levéltárban 1929-ben a berendezésre kerül a sor. Remélem, az év végén elmondhatjuk, hogy a megye büszkeségét képező levéltár rendezése befejezést nyert.­­ A már rendezett és a történelmi anya­got magába foglaló felső levéltár díszítése 1929-ben tovább folytatódik. Tervbe van véve a meg nem csonkított régi vármegye nyolc várának, illetve várromjának, Kis­marton és Ruszt szab. kir. városok város­házainak, továbbá a járási székházaknak megfestetése és az így nyert képeknek a levéltárban való elhelyezése. Mindez azért, hogy elcsatolt értékeink legalább képben meglegyenek. Az utóbbival kifejezésre akar­juk juttatni, hogy a megszállt területen élő véreinkre szüntelen gondolunk és jelképezni akarjuk, hogy a megszállt terület földje ma is magyar föld, arról soha le nem mondunk. Bízom benne, hogy az új tör­vényhatóság tiszteletben tartja a tradíciókat . Végül arról — mondja az alispán, — amiről tulajdonképpen először kellett volna beszélnem: a közigazgatási reformról. Bizo­nyosra lehet venni ma már, hogy a köz­­igazgatás megreformálására szolgáló tör­vényjavaslat 1929-ben törvényerőre emel­kedik. A törvényhatósági bizottság már az új törvény alapján alakul meg. Reméljük, hogy ez az új bizottság modern szellemben, de a régi tradíciók tiszteletben tartásával és a régi tradíciók alapján fog a vármegye és a vármegye közönsége érdekében dolgozni. Bízom abban, hogy az átmenet zökkenés nélküli lesz, mert munkájában az új tör­vényhatósági bizottságot is az az érzés fogja vezetni, ami vezette a régi törvényhatósági bizottság tagjait és ami eltölti az egész megyei tisztikart: a vármegye és a közérdek szeretete. Az árvaszéknél nem várnak változást Gévay-Wolff Lajos alispán nyilatkozata nagy megnyugtatására szolgálhat mindazok­nak, akik érdeklődéssel viseltetnek a megyei ügyek iránt. A vármegye halad a maga szigorúan megszabott útján a tradíciótisz­­telet jegyében a megalapozott lelki kultúra és az anyagi boldogulás felé. Az alispántól Kakas János kormányfő­tanácsos, árvaszéki elnökhöz vitt az utunk. Az elnök úr egész programját egyetlen vas­kos mondatban foglalta össze: — Mirólunk, árvaszékről, egészen meg­feledkeztek a közigazgatási reformjavaslat készítői, így tehát nálunk változás nem várható: dolgozunk tovább is — úgy mint eddig is tettük — szívvel és teljes tudással. A megyei kereskedők köré­ben nagy aggodalmat kelt a forgalmi adó Baán Jenő kormányfőtanácsos, felsőházi tag, a megyei közélet egyik kimagasló nagysága hozzáintézett kérdésünkre ezúttal válaszában nem a jövő képét festette, ellen­kezőleg, a ma egyik legégetőbb közgazda­­sági kérdésével foglalkozott. Ez az égető probléma a megyei kiskereskedők és a for­galmi adó. — A forgalmi adó ellenőrei — mondotta — megkeserítették a mi kiskereskedőinknek nemcsak a karácsonyát, de az újévét is. Ezekre az urakra, akik korábban sem voltak népszerűek, lassanként úgy kezdenek tekin­teni, mint Krisztus urunk idejében tekint­hettek a farizeusokra, meg a vámosokra. Legutóbb ugyanis az történt, hogy felemelték az átalányokat akkor, amikor a kormány a forgalmi adót a legfontosabb élelmiszerekre, köztük a lisztre, eltörölte. Ez a felemelés nem helyes, mivel nem helyes a jövedelem megállapítása. A jövedelmet ugyanis úgy állapították meg, hogy 5-8-szor vették a felraktározott áruk értékét. Hol van az a megyei kiskereskedő, aki az áruját nyolcszor megforgatja? Hiszen maguk az ellenőrök láthatták, hogy a megyei kiskereskedésekben van olyan áru, melynek értéke még papír­­koronában van jelezve, ami azt jelenti, hogy az áru már évek óta „bóvliként“ fekszik a pultokon.­­ De mindentől eltekintve, a megyei kis­kereskedő egyik jelentős árucikkét éppen a liszt, vagyis az az árucikk képezi, amelyik forgalmi adó alól mentes. Mit csináltak erre? Cseretelepnek nyilvánították mindazokat a kiskereskedéseket, melyek liszteladással fog­lalkoznak és kötelezték őket arra, hogy a forgalmi adót másfél évre visszamenőleg fizessék meg. A helyzet már most az, hogy ezek a kereskedők eladásnál forgalmi adó­zásra nem számítottak és készületlenül találja őket a rendelkezés, mely — ha az abban foglaltakat könyörtelenül végrehajtják, mint ahogyan beígérték — tönkreteszi őket. Tudomásom szerint ezek a kereskedők az OMKE-hez fordulnak, melynek vezetőségétől azt kérik, hogy legalább annyit járjon ki a számukra, hogy visszamenőleg ne forgalmi­adóztassák őket. Sopron egykori jólétét virágzó kereskedelmének köszönhette . A pénzügyi kormányzatnak nem arra kell törekedni, hogy minél nagyobb teherrel sújtsa a kereskedőt, ellenkezőleg, vigyázni kell arra, hogy a tisztes kereskedelem fel­virágozhasson. Sopron addig volt boldog, amíg kereskedelme virágzott. Ha az új évben a kereskedelem felvirágzik, boldog éve lesz az nemcsak a kereskedői világnak, de a mezőgazdaságnak is, mert akkor az utóbbi is tudja terményeit megfelelő áron értéke­síteni. kih Gács Józsefné szül. Ács Margit budapesti születésű, kistatai illető­ségű, keresi édesanyját, aki szintén Ács Margit, kistatai születésű, Ács István és Nagy Róza leánya. Cím: Gács József Budapest, X. ker., Szabóky­ u. 15. sz. tanítványokat elfogad Tiller Róbert, Mező­ utca 25. sz.

Next