Soproni Hirlap, 1929. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
2 két egyszerre látni. A nagyképű sárga hold is szinte irigyen nézte ezeket a különböző színű, csodálatosan tündöklő csillagokat. Csöndes estén egyedül ballagtam le a város felé és betelve a természete különös szépségeivel, gondoltam. Mióta ragyogtok Ti és meddig fogtok még ragyogni? S magamban azt válaszoltam: Hol lesznek a trianoni és egyéb papirosok, már régen elfelejtik a mostani ideiglenes határokat, amikor Ti még mindig fényleni fogtok és hirdetni fogjátok nemcsak a természet, hanem az erkölcsi világrendnek is a törvényeit. Nektek az örök változhatatlant, nekünk pedig, most boldogtalan magyaroknak egy boldogabb új esztendőt, egy boldogabb újvilágot. SOPRONI HÍRLAP 1929 január 1. Mindenütt kapható ! Termek: Orsz./*||j^ Msgy' Tejszövetkezeti Központ! Budapest, I.f Horthy Miklós-at 119 121« MtMMMMIMM Az újjáalakítás előtt álló megyei törvényhatósági bizottságot hatalmas programmal várja a megye alispánja Gévay-Wolff Lajos alispán, Kakas János árvaszéki elnök és Baán Jenő felsőházi tag nyilatkozatai célkitűzéseikről és a megyei közéletről Szilveszter a leszámolás, Újév a tervezgetések, a programadás napja. Miután az alispáni jelentésekkel kapcsolatban hűségesen és tüzetesen beszámoltunk mindarról, ami az elmúlt 1928-as évben a vármegyével kapcsolatban a törvényhatóság égisze alatt történt, munkatársunk kérdést intézett Gévay- Wolff Lajos alispánhoz mindazokra a dolgokra vonatkozólag, melyek közelebbről érintik a vármegye közönségét. 1929-ben megkezdődnek a vármegye elektrifikálására vonatkozó előmunkálatok — Reménykedem abban — kezdte programadását az alispán, — hogy a megye községeinek villamosítási ügye 1929-ben tető alá jut. Január második felében összehívom a megyei törvényhatóság által kiküldött villanybizottság tagjait és bízom abban, hogy a bizottság döntése alapján kiírhatjuk a versenytárgyalást. Ha a versenytárgyalás meghozza a kívánt eredményt, úgy az elektrifikálásra vonatkozó előmunkálatok már 1929-ben megkezdhetőkké válnak. — A villamosítást szolgáló munkálatok megkezdésével az egyik legégetőbb megyei kérdés nyer megoldást. Lezárulnak a községegyesítések aktái — 1929-ben lezárulnak a községegyesítéssel kapcsolatos ügyek aktái. Véglegesen egyesítik azokat a községeket, melyeknek egyesítési ügyei folyamatban vannak. Ez a kijelentés bizonyára nem a legkellemesebb újévi ajándék több községnek, de az utóbbiak később maguk látják be elsőnek, hogy az egyesítésből csak áldás fakadt rájuk. Példának említhetem fel Kapuvárt és Gartát. A két község között évszázados küzdelem folyt és különösen Garta volt az, amely elkeseredetten, szinte a végletekig küzdött az egyesítés ellen. És most, hogy az egyesítés megtörtént, maguk a gartaiak mondják, hogy az egyesítést már legalább ötven évvel korábban végre kellett volna hajtani. Nagyszabású híd- és útépítések — Az elkövetkezendő esztendőben kezdetét veszi a hatalmas kecskédi rábahíd építése. Az állami utakon folynak a hengerlési munkálatok. Befejezzük a sopron-lövőkőszegi út és a sárvári állami út hengerlési munkálatait. A budapest-bécsi autóút kiépítése nemcsak megkezdődik, de befejezést is nyer 1929-ben. Ezzel kapcsolatban remény van arra, hogy autóúttá épül ki az úttestnek győr-soproni ága is. A törvényhatósági kezelésben levő utak kiépítését tovább szorgalmazzuk és remény van arra, hogy a törvényhatósági utak kiépítését az esztendő végére befejezzük. Harc indul a tüdővész leküzdésére . A kapuvári közkórházzal kapcsolatos építkezések már január végén befejezést nyernek, s így a kiépült kórház teljes apparátussal működésbe léphet. A kórházzal kapcsolatban nagyon fontos feladat vár a tüdőbeteg pavillonra. Remélem, hogy 1929-ben úgy Kapuvárott, mint Csornán a Tüdőbeteggondozó Intézetet is meg tudjuk szervezni, ami által jelentős lépés történik a tüdővész leküzdésére. Felállítjuk az elszakított területhez való ragaszkodásunk beszédes jelét . A levéltárban folytatódik a rendezési munka. Az 1928-ban szárazzá tett alsó levéltárban 1929-ben a berendezésre kerül a sor. Remélem, az év végén elmondhatjuk, hogy a megye büszkeségét képező levéltár rendezése befejezést nyert. A már rendezett és a történelmi anyagot magába foglaló felső levéltár díszítése 1929-ben tovább folytatódik. Tervbe van véve a meg nem csonkított régi vármegye nyolc várának, illetve várromjának, Kismarton és Ruszt szab. kir. városok városházainak, továbbá a járási székházaknak megfestetése és az így nyert képeknek a levéltárban való elhelyezése. Mindez azért, hogy elcsatolt értékeink legalább képben meglegyenek. Az utóbbival kifejezésre akarjuk juttatni, hogy a megszállt területen élő véreinkre szüntelen gondolunk és jelképezni akarjuk, hogy a megszállt terület földje ma is magyar föld, arról soha le nem mondunk. Bízom benne, hogy az új törvényhatóság tiszteletben tartja a tradíciókat . Végül arról — mondja az alispán, — amiről tulajdonképpen először kellett volna beszélnem: a közigazgatási reformról. Bizonyosra lehet venni ma már, hogy a közigazgatás megreformálására szolgáló törvényjavaslat 1929-ben törvényerőre emelkedik. A törvényhatósági bizottság már az új törvény alapján alakul meg. Reméljük, hogy ez az új bizottság modern szellemben, de a régi tradíciók tiszteletben tartásával és a régi tradíciók alapján fog a vármegye és a vármegye közönsége érdekében dolgozni. Bízom abban, hogy az átmenet zökkenés nélküli lesz, mert munkájában az új törvényhatósági bizottságot is az az érzés fogja vezetni, ami vezette a régi törvényhatósági bizottság tagjait és ami eltölti az egész megyei tisztikart: a vármegye és a közérdek szeretete. Az árvaszéknél nem várnak változást Gévay-Wolff Lajos alispán nyilatkozata nagy megnyugtatására szolgálhat mindazoknak, akik érdeklődéssel viseltetnek a megyei ügyek iránt. A vármegye halad a maga szigorúan megszabott útján a tradíciótisztelet jegyében a megalapozott lelki kultúra és az anyagi boldogulás felé. Az alispántól Kakas János kormányfőtanácsos, árvaszéki elnökhöz vitt az utunk. Az elnök úr egész programját egyetlen vaskos mondatban foglalta össze: — Mirólunk, árvaszékről, egészen megfeledkeztek a közigazgatási reformjavaslat készítői, így tehát nálunk változás nem várható: dolgozunk tovább is — úgy mint eddig is tettük — szívvel és teljes tudással. A megyei kereskedők körében nagy aggodalmat kelt a forgalmi adó Baán Jenő kormányfőtanácsos, felsőházi tag, a megyei közélet egyik kimagasló nagysága hozzáintézett kérdésünkre ezúttal válaszában nem a jövő képét festette, ellenkezőleg, a ma egyik legégetőbb közgazdasági kérdésével foglalkozott. Ez az égető probléma a megyei kiskereskedők és a forgalmi adó. — A forgalmi adó ellenőrei — mondotta — megkeserítették a mi kiskereskedőinknek nemcsak a karácsonyát, de az újévét is. Ezekre az urakra, akik korábban sem voltak népszerűek, lassanként úgy kezdenek tekinteni, mint Krisztus urunk idejében tekinthettek a farizeusokra, meg a vámosokra. Legutóbb ugyanis az történt, hogy felemelték az átalányokat akkor, amikor a kormány a forgalmi adót a legfontosabb élelmiszerekre, köztük a lisztre, eltörölte. Ez a felemelés nem helyes, mivel nem helyes a jövedelem megállapítása. A jövedelmet ugyanis úgy állapították meg, hogy 5-8-szor vették a felraktározott áruk értékét. Hol van az a megyei kiskereskedő, aki az áruját nyolcszor megforgatja? Hiszen maguk az ellenőrök láthatták, hogy a megyei kiskereskedésekben van olyan áru, melynek értéke még papírkoronában van jelezve, ami azt jelenti, hogy az áru már évek óta „bóvliként“ fekszik a pultokon. De mindentől eltekintve, a megyei kiskereskedő egyik jelentős árucikkét éppen a liszt, vagyis az az árucikk képezi, amelyik forgalmi adó alól mentes. Mit csináltak erre? Cseretelepnek nyilvánították mindazokat a kiskereskedéseket, melyek liszteladással foglalkoznak és kötelezték őket arra, hogy a forgalmi adót másfél évre visszamenőleg fizessék meg. A helyzet már most az, hogy ezek a kereskedők eladásnál forgalmi adózásra nem számítottak és készületlenül találja őket a rendelkezés, mely — ha az abban foglaltakat könyörtelenül végrehajtják, mint ahogyan beígérték — tönkreteszi őket. Tudomásom szerint ezek a kereskedők az OMKE-hez fordulnak, melynek vezetőségétől azt kérik, hogy legalább annyit járjon ki a számukra, hogy visszamenőleg ne forgalmiadóztassák őket. Sopron egykori jólétét virágzó kereskedelmének köszönhette . A pénzügyi kormányzatnak nem arra kell törekedni, hogy minél nagyobb teherrel sújtsa a kereskedőt, ellenkezőleg, vigyázni kell arra, hogy a tisztes kereskedelem felvirágozhasson. Sopron addig volt boldog, amíg kereskedelme virágzott. Ha az új évben a kereskedelem felvirágzik, boldog éve lesz az nemcsak a kereskedői világnak, de a mezőgazdaságnak is, mert akkor az utóbbi is tudja terményeit megfelelő áron értékesíteni. kih Gács Józsefné szül. Ács Margit budapesti születésű, kistatai illetőségű, keresi édesanyját, aki szintén Ács Margit, kistatai születésű, Ács István és Nagy Róza leánya. Cím: Gács József Budapest, X. ker., Szabóky u. 15. sz. tanítványokat elfogad Tiller Róbert, Mező utca 25. sz.