Soproni Hirlap, 1929. február (16. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

2 12.000 pengő segélyt és 2400 pengő értékű követ és homokot. Mint Balogh-Kovács Sán­dor főtanácsos bejelentette, a tanács javas­latán, amely 17.000 pengőt kívánt adni, a pártvezérekkel való megbeszélés után vál­tozás esett. Dr. Laehne a tanács mellett, Balogh-Kovács főtan, a tanács ellen A soproni téglagyárosok a fali tégla kö­vezetvámjának 4 fillérről 3 fillérre való le­szállítását kérték. Weiler dr. erősen tiltakozott a leszállítás ellen, míg Laehne dr. a tanács javaslata mellett érvelt. Balogh-Kovács Sándor főtanácsos kény­telen a tanács javaslata ellen beszélni ak­kor, midőn a kövezetvámból tartják fenn az összes utakat, ami igen nehéz dolog ma, mikor az útépítésben úgyszólván forradalom van. Nem járul hozzá a leszállításhoz. A téglagyárosok szempontjából jelentéktelen az összeg, útfenntartás szempontjából vi­szont fontos. Szavazásra került a dolog és 20 szavazat ellenében 23 szavazattal elutasította a köz­gyűlés a tanács javaslatát. Folyószámla-kölcsönök A közgyűlés névszerinti szavazással fo­gadta el a tanácsnak a folyószámla-kölcsö­nök felvételére és a városi pénztárak kész­pénzfeleslegének gyümölcsöztetésére vonat­kozó javaslatát. Utóhangok a kövesdi tűzoltók tombolájának utójátékához! A lakodalmas háztól visszatérő gyerektől azt kérdi az anya: »No, kaptál-e kalácsot?“ „Én nem, hanem a Jancsi, az csaknem ka­pott !“ Hát kérem Kövesden csakugyan volt tombola! A tűzoltók pedig csaknem kaptak 5 pengőt! Az a baj, hogy az adakozó nem tudja kinek adta, ... a kövesdi tűzoltók meg szeretnék tudni. Ebből származott a bonyodalom! A kövesdi tűzoltók úgy van­nak az 5 pengővel, mint az egyszeri em­ber az elgurult arannyal; ha megkapták volna elmulatták volna, de mert nem kap­ták meg, inkább felborítanák a községet, de nekik tudni kell, hogy ki volt az, aki egyedül akarta azt elmulatni. Nyomoz­tak, ... alap nélkül gyanúsítottak. A meg­gyanúsított Iváncsicsot a bíróság felmen­tette, a gyanúsítókat pedig részben már megbüntette, némelyek ellen pedig folyik az eljárás. Az ügy lezárása pedig nem az, hogy Iváncsicsot kizárták, hanem hogy Iváncsics kilépett a testületből; a ruhát nem felszólí­tásra, hanem bírói felmentése után nyomban kilépésének bejelentésével egyidejűleg ön­ként adta vissza, mert nem kívánt tovább tagja lenni annak a testületnek, ahol őt gyanúsították és rágalmazták. Központi gőz- vagy melegviz-fűtések berendezését vállalja HUBER GÉPGYÁR Kossuth Lajos­ u. 5. sz. Telefon 216. sz. A Lőver, közel a városhoz, atlG N­M­­IS 4 szoba stb. 1400 n­ öles gyü­mölscössel évi 1400 P-ért kiadó és azonnal elfog­lalható. — Felsőlővér, téli-nyári lakással, kiadó. — Családi Ház, 4 szobás lakással, kerttel azonnal ki­adó és be- /Blaji Ábl Családi költözhető. # BICIWKS ház há­rom szobás lakással, 12.000 P-ért eladó. — Bérház, a város legszebb helyén, 8 modern lakással eladó. — Bérház, 7 lakással, 2 üzlethelyiséggel 40.000 P-ért eladó. — Löv­ő (350 n-ös) 3000 P-ért eladó, közvetítő, Sopron, Erzsébet­ u. 12. SOPRONI HÍRLAP 1929 február 1. Vasárnap lesz a Schubert centennáriumi kamarazene hangverseny a Kaszinóban A Soproni Zeneegyesület által e hó 3-án este 8 órakor a Kaszinó nagytermében ren­dezendő Schubert centennáriumi hangver­senyen a mester néhány híres dala és két legszebb kamarazeneműve kerül előadásra. A legdallamosabb zeneszerzőnek e néhány műve hűen jellemzi kifogyhatatlan dallam­gazdagságát, bámulatos fantáziáját, mely új kifejezési módokat követel. Ezen újszerű ki­fejezési módok voltak nagy hatással a ké­sőbbi nagy romantikus mesterekre, főleg Schumannra és Lisztre. A Schubert-dalok melódiája oly eredeti, hogy erre,, mint schubertszerű dallamra, rög­tön ráismerünk. Dallamának sokoldalúsága, gaz­dagsága még a legnagyobbakét: Beethovenét, Mozartét is felül­múlja. Melódiájának gyökerei a népzenébe nyúlnak vissza. Ennek dalaiból és táncaiból merített­e és emelte azokat naiv természetének érzéki gráciájával, tehetségének alkotó erejével a legmagasabb fokra. Kamarazeneművek alkotásával és oly szí­vesen foglalkozott Schubert, mint a dalok­kal. 14 vonósnégyest és számos zongorával társult vonós- és fúvóhangszerre irt ily fajta művet komponált. Ezen műveinek egyik jellemző sajátsága, hogy az egyes hangsze­rekkel sajátos tulajdonságaikhoz képest egyé­nileg bánt. Dallamgazdagsága itt ismét szinte kimeríthetetlen, témái a népzenével táplálkozva itt is romantikus szellemet árasz­tanak. 1819 ben, tehát 22 éves korában írta a „Forellenquintett“ c. művet. Ez egy szép tájképhez hasonlít­ható: erdők zúgásának, patakok csobogásának, madarak vidám da­lának megkapó dalokkal való le­­festése Az első tétel témái romantikusak, bájosak, az andante a felsőausztriai hegyekben el­töltött szép nyárról énekel, a scherzo kedé­lyes, víg bécsi walzerlevegőt áraszt. Azután a „Die Forelle“ c. dal variációi hangzanak el. A témát a vonósok játszák, a variációk­ban az egyes hangszerek, így mindenekelőtt a zongora, énekelve lépnek elő, egymásután hozva a dallamot. A tüzes fináléval záródik ezen kedélyes zenei kép, telítve a természet örömeivel. A d-moll quartettet 1826-ban írta. Kedély­gyötrelmek, betegség és küzdelem a létért nehezedtek akkoriban Schubert lelkületére. Az őt állandóan üldöző melan­cholia elöl a művészetben keresett és talált menedéket Megírta ezen mesterművét. A triplamotivum kopogó rithmusa, amely Beethoven c-moll szimfóniájának „sorsmotivum“-ára emlékez­tet, vezeti be az első tételt. Ezen komoly, a sors könyörtelen hatalmát festő témának mintegy bizakodóbb folytatása a hegedűk által játszott, virágzó színektől pompázó melódia. A második tétel variációinak alap­jául — művészi tevékenysége alatt gyakran a halál gondolatával foglalkozó — Schubert a »Der Tod und das Mädchen“ c. megkapó dalát szolgáltatta, melynek dallamát részben átformálta. Az egyszerű, szinte fanyar, de amellett szelíd dallamból és ennek mesterien fölépített variációiból egy olyan zenei kép kelt életre, amely Holbein „Haláltánc”-ára emlékeztet. Ezen szent bizalommal teli tétel után a lüktető rithmusával új életet hirdető scherzo következik. Megszabadulást minden gyöt­relemtől, vágyódást a legdrágább földi ja­vak után énekel a vad életörömmel tova­­száguldó finale. Jegyek a mai nap folyamán Máhr Árpád könyvkereskedésében és a hangverseny es­téjén a pénztárnál kaphatók a következő árban: pavilagülés 250 P, a többi föld­szinti ülőhely 2 P és 150 P, karzati ülő­hely 1­50 P, állóhely 1 P. Zeneegyesületi tagok a rendes mérsékelt helyárakat élvezik. A zeneiskolai növendékeknek a belépés ingyenes. Hites hivatalbéliek hatásköri össze­tűzése a csepregi szőlőhegyekben Menyhárt Antal és Varga József csepregi lakosok hatósági közegek elleni erőszak vét­ségével vádoltan kerültek tegnap a törvény­szék Pentelényi hármastanácsa elé. Meny­hárt a csepregi szőlőtulajdonosok hegy­mestere, Varga a hegymester segédje. Mind­kettő kenyere javán túllévő ember s közü­lök az utóbbi valamelyest nagyothalló is. Az a körülmény, hogy iskolába nem járt s igy olvasni egyáltalán nem tud, az íráshoz pedig csupán annyit ért, hogy a nevét nagy kínnal le tudja kanyaritani, nem róható fel halálos bűnéül. A vád szerint a hegymester és segédje október hatodikén a kora hajnali órákban megakadályozták Rottermann csepregi nagy­­birtokos vadőreit abban, hogy azok egy el­fogott orvvadászt a csendőrlaktanyára bekí­sérjenek. Varga József: Nem láttam, hogy a vad­őrök orvvadászt fogtak, csak azt láttam, hogy a szőlőkben vannak, ahol semmi ke­resnivalójuk nem volt. Rájuk szóltam, hogy takarodjanak. Ekkor érkezett hozzám a társam. Menyhárt Antal: Én a polgárság meg­fogadott hegymestere vagyok, vigyáznom kell, hogy a szőlőkben idegenek ne járja­nak. A szóbanforgó hajnalon hallottam Varga lármáját, mire hozzásiettem, mert azt hittem, hogy szőlőlapot fogott. Mikor köze­lébe értem, láttam, hogy a vadőrökkel ös­­törög. Pártjára keltem és én is kiutasítottam őket a szőlőkből. Tanácselnök : Nem bántották őket. Menyhárt egy ujjal se. Kladnár Kálmán vadőr a vádlottakkal ellentétesen adta elő az akkori események történetét. Társával együtt október elején gyakori lövéseket hallottak a szőlők felől. Hetedikére virradó éjszaka is történtek lö­vések, melyeket erdei lakásukon hallottak Rottermannék is. Az orvvadász üldözésére mentek a szőlőbe, nem a szőlőtőkék között, hanem a szőlők közötti utón. Kladnár: Mintegy háromszáz lépést ha­ladtunk, midőn a szőlőtőkék között meg­láttuk az orvvadászt, aki a hegymester unoka­öccse s aki térdre ereszkedve várta a vadat. Megközelítettük három lépésnyire. Akkor rákiáltottunk, hogy állj. — A magam szőlejében vagyok, nekem itt nem parancsol senki. — Hát ez a puska is melletted — kér­deztem. — Az orvvadász már el is indult velünk a csendőrlaktanya felé, mikor megállított bennünket a két hegyőr. De ugyanakkor két ismeretlen férfi is segítségére sietett az orv­vadásznak. Mi nem akartuk, hogy nagyobb baj legyen s azzal a kijelentéssel, hogy az orvvadászt a hegymester felelősségére hagy­juk hátra, eltávoztunk. A vádlottak védője védőbeszédében azzal az indokolással kérte védencei felmentését, hogy a vadőrök nem a saját területükön tevékenykedtek s igy az esemény helyén csak mint magánszemélyeket és nem mint hatósági közegeket érhette, ha érte sérelem. A bíróság, miután a vadőr segédjét is ki­hallgatta és a tanuk vallomásukra esküt tettek, bűnösnek mondta ki a két hegypász-

Next