Soproni Hirlap, 1929. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

2 nak — minősítse — és ép mint a jégverés, árvíz, tűzvész és földrengés idején a gaz­dáknak adómérsékléssel vagy azoknak tel­jes leírásával segítségére jön, úgy­szintén kéri és elvárhatja az amúgy is sorsüldözött városunk kereskedői kara, hogy szintén adó­­mérséklésben részesüljön, mely az évi adó 30—40 százalékos leszállításban kell, hogy érvényesüljön.­­ Tisztelettel kérem, hogy fenti okoknál fogva, mikor a napi kiadásoknak sem tud a kereskedő megfelelni, az adók utáni ké­sedelmi kamatok fizetése is felfüggesztessék és ezen időszakra egyáltalán kiróva se le­gyenek. Biztosítson kedvezményeket a pénzügyi kormány Pám Géza: A tavalyihoz képest 50—60 százalékkal visszaesett a forgalom, az adó ellenben nem esett. Bencsik János: Magamévá teszem Pám indítványát azzal, hogy az abban foglalta­kat az iparosság részére is kérem. Laehne dr.: Ha egy város el van zárva a külvilágtól, mindenki szenved. Az indít­ványban foglaltakat a város egész lakos­sága számára kérem. (Általános derültség.) Thurner Mihály dr. polgármester a fel­szólalásokra kijelentette, hogy a pénzügy­­miniszter keze is kötve van, az érvényben levő törvények szerint a felhozott okok miatt nem részesülhet senki adóelengedés­ben. Azok a kereskedők, kiknek ma keve­sebb a jövedelme, megtalálják a bajok or­voslását, mert hiszen az adót keresetük után vetik ki és így ha kevesebb ma a kereset, kevesebb lesz jövőre az adójuk. Az elemi csapást szenvedett mezőgazdák adóját, mi­után megállapították a kár nagyságát, ará­nyosan leírják. A rendkívüli időkre való tekintettel a tanács az indítvánnyal kapcso­latban javasolja, hogy írjon fel a közgyű­lés a pénzügyminiszterhez, hogy biztosítson kedvezményeket, továbbá, hogy a jelen időkre késedelmi kamatot ne számítson és általában a késedelmi kamatlábat szállítsa le. A közgyűlés hasonló értelemben hatá­rozott. A törvényhatóság törhetetlen bizalmáról biztosította a mi­niszterelnököt Töpler Kálmán dr. nyug. polgármester, felsőházi tag az alábbi írásbeli indítványt nyújtotta be a közgyűlésnek: — Gróf Bethlen István miniszterelnök ur­nak legfontosabb ügykörét, a békeszerző­dés revíziójának kérdését politikai körök­ben és a hírlapokban bírálat tárgyává tet­ték és gróf Bethlen Istvánnak magatartását ebben a kérdésben kifogásolták. Gróf Beth­len István miniszterelnök a támadásokra a képviselőházban a hozzá intézett interpellá­cióra adott válaszában ismertette felfogását és magatartását. Állásfoglalását oly meg­győzően fejtegette és indokolta, hogy min­den higgadtan gondolkodó magyar ember az ő érvelése előtt meghajol és a minisz­terelnök által elfoglalt álláspontot a leg­megfelelőbbnek tartja, mert csak a minisz­terelnök által kijelölt útán lehet a mind­nyájunk által óhajtott nagy célt elérni. Ezt bátorkodom indítványozni, mondja ki a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök revíziós politikáját teljes mértékben helyesli, azzal magát azonosítja, annak megvalósításához őt feltétlenül támogatja és biztosítja őt tör­hetetlen bizalmáról. Töpler Kálmán dr. felsőházi tag indít­ványát nagyhatású beszédben indokolta meg: — A nagy összeomlás után — mondotta — teljes tétlenségre voltunk kárhoztatva, senki sem hallgatta meg igazunkat. Orszá­gunk harmadát elrabolták, lakosságunk ne­gyede idegen járom alá jutott. Ellenségeink egészen tönkre akartak bennünket tenni. — Ez a tarthatatlan állapot immár tíz év óta nehezedik ránk. A bennünket ért méltatlanság egyre való hangoztatásával sikerült felkelteni a külföld figyelmét, hol ma már barátaink vannak, akik igyekeznek rajtunk segíteni. Nem csoda azonban, ha türelmetlenek vagyunk és mind gyakrabban hangzik fel a revízió sürgetése. Az elkese­redésből fakadt vágyunkat mégis vissza kell szorítani, meg kell mutatnunk, hogy vágyaink felett urak tudunk lenni. Mi sop­roniak, akik külön is tanúskodhatunk Beth­len István gróf miniszterelnök megfontolt­ságában és diplomáciai ügyességében, ezen a téren is bízhatunk a miniszterelnökben, aki legjobban tudja, hogy mikor érkezik el a revízió kérdése felvetésének ideje. Bizo­nyára nem várja összetett kezekkel a fejlő­déseket, hiszen egész lelkét a revízió fog­lalkoztatja. Bízzunk az ő politikájában és tartózkodjunk mindentől, ami azt meg­zavarná. Az indítványt a bizottság egyhangúlag, a miniszterelnök lelkes éltetése mellett tette magáévá. Választások A továbbiak során a közgyűlés Kerényi Géza ny. államtitkárt és Vághy Béla kor­mányfőtanácsost a számonkérő szék tagjává választotta. Az üresedésben volt számellenőri állásra a kijelölő választmány sorrendben Fábián Lajost, Populák Gusztávot, Kretzinger Jó­zsefet és Bergmann Gézát jelölte. Titkos szavazással megválasztották Fábián Lajost, aki 75 szavazatot kapott. Populákra 5, Kretzingerre 7, Bergmannra 13 szavazat esett. A Fábián megválasztásával megüresedett I. o. pénztári tiszti állást közfelkiáltással Fasching Henrikkel töltötték be. A II. o. pénztári tiszti állásra pályázók között a sza­vazatok az alábbiak szerint oszlottak meg: Petz Gusztáv 37, Unger Géza 31, Németh Károly 3 szavazatot kapott, így az állást Petz Gusztávval töltötték be. A továbbiak során a közgyűlés hozzá­szólás nélkül tette magáévá a tárgysorozat azon pontjait, melyeket az előkészítő ta­nácsüléssel kapcsolatban tegnapi számunk­ban ismertettünk. SOPIRONI HÍRLAP 1929 március 1. A soproni közönségtől függ, hogy Sopronból zenei központ és valamikor egy magyar Gloucester legyen Kodály Zoltán soproni értesülések alapján írta meg cikkét a zenei folyóiratban . Sopron mint zenecentrum régebben felvetett idea, Klebelsberg gróf kultuszminiszter terve A napokban foglalkoztunk — a Győri Hírlap cikke nyomán — azzal az eszmével, amelyet Kodály Zoltán vetett fel egy, a Zenei Szemlében írott cikkében. Munkatársunk cikkünkkel kapcsolatban beszélgetett Zwinz Károllyal, a Zeneiskola ambiciózus és valóban lelkes művészi mun­kát végző karmesterével, akinek érdekes hozzászólását az alábbiakban közöljük: Az a cikk, — mondotta Zwinz Károly — amelyről a Gy. H. megemlékezik, Kodály tollából, „Sopron” címmel, vezércikként je­lent meg a Zenei Szemle egyik számában. A cikket soproni értesülései alapján írta Kodály. Az a gondolat, hogy Sopron zenei centrum legyen, már akkor felme­rült, amikor a múltban Klebelsberg Kunó gróf Sopronban járt, mikor itt a díszpolgári oklevelet átvette. Ak­kor vitéz Simon Elemér dr. főispán pártfogását kérte a Zeneegyesület számára és hosszabb megbeszélést is folytatott akkor a kultuszminisz­ter az illetékesekkel e­ tárgyban. Hogy a felvetett eszme nem halt meg, ha­nem tovább él, bizonyítja az, hogy a kul­tuszminiszter a napokban újabb megbeszé­lést fog folytatni vitéz Simon Elemér dr. főispánnal, Thurner Mihály dr. polgármes­terrel és a Zeneegyesület illetékes tényezői­vel a tervezett Liszt-hét ügyében. A Soproni Zeneegyesület — mondotta Zwinz Károly — már megtalálta a nexust eddig is a nagy, az immár világhírű ma­gyar zenészekkel. Ami a három város zenei életét illeti, az együttműködésnek volnának technikai aka­dályai. Távolság, elfoglaltság, próbák, mert hiszen nagyobbrészt diletánsokból állanak a zenekarok mindenütt, akik nem rendel­keznek állandó szabad idővel. Állandó or­­chesterrel meg lehetne csinálni, amelyhez aztán a műkedvelőket is be lehetne kap­csolni. Az állandó Orchester, mint városi zenekar, a színházban is játszhatna. Persze itt minden csak pénzkérdés. Kodály ír valamit a tarifa rendszerről is Sopronról szóló vezércikkében. Ez igen megszívlelésre való. Mi most pénzbeli­­ tarifa kérdés miatt vagyunk kénytelenek nem osztrák muzsikusokat, hanem bécsi filharmonikusokat hozni, pe­dig a budapestiek is szívesen eljön­nének és mi nagy örömmel is hoz­nánk el őket. A mai viszonyok között azonban még a Kodály művének első bemutatása is idegen filharmonikusokkal történik meg, mert azok felényibe sem kerülnek. Nem a szereplés drága, mert maguk a filharmonikusok ha olcsóbbak is mint a bécsiek, de az útikölt­ség drágítja meg őket. Hozzájárul ehhez, hogy míg a bécsiek csak fél napot, addig A Városi Mozi szenzációja:

Next