Soproni Hirlap, 1929. március (16. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
1929 március 1. SOPRONI HÍRLAP a budapestiek két napot vesztenek, ha itt szerepelnek. Ezen csak úgy lehetne segíteni, hogy a filharmonikusok számára ingyen vasúti jegyet engedélyezhetne a kultuszminiszter és itt tartózkodásuk idejére helyettesítésükről gondoskodnának. Ami a magyar zene pártolását illeti, azt a Soproni Zeneegyesület már régen programjában tartja. Kodály Zoltán: „Psalmus Hungaricus” című művét is előadjuk, melynek hanganyagát Bécsben le is kötöttük már, mert a furcsa magyar viszonyok miatt a nagy magyar zeneszerző műve Bécsben jelent meg. A vád, hogy elhanyagolnánk a magyar zenét, minket tehát nem illet. Mi száz százalékig Budapest felé fordultunk, Budapesttel megvan a legkedvesebb nexusunk. A kultuszminiszter kedvenc eszméjét is szívesen megvalósítjuk és Liszt várost csinálunk, hiszen a nagy zenefejedelem kétszeresen a mienk, mint magyar és mint sopronmegyei. A magyar muzsika mostani világhírű reprezentánsaira pedig olyan büszke vagyok — mondja Zwinz — hogy boldoggá tesz, amikor programba vesszük a műveiket. Zenecentrum is lehetne Sopron, hiszen arra művészi múltja és földrajzi fekvése is predesztinálja. Művészi szempontból ma is megállanánk helyünket. Tehát: csak a közönségtől függ, hogy mindaz a remény, amit a városhoz fűzünk megvalósuljon. Ha ezer tagja van az Egyesületnek — egyenként csak négy pengőt fizet — akkor már megvan a lehetőség arra, hogy zenei centrum és egykor — ahogy Kodály képzeli — magyar Gloucester legyen. Mert akkor a fejlődés útjára lép. Nagy muzsikusaink örömmel lennének segítségünkre, hiszen ha nem foglalkoznának szívesen a gondolattal, nem cikkeznének róla, mint Kodály tette. Sopron közönsége értse meg tehát azt a feladatot, amely reá vár; most, amikor tőle függ, váljon valóra válnak-e azok a remények, amelyeket a kuluszminiszter a nagy magyar zeneművészek, a főispán és a város érdekét szívükön viselő barátok a kultur Sopronhoz fűznek. d. v. A tomboló szélvihar teljesen megbénította a vasúti forgalmat A huszonnégy órája tomboló, dermesztően hideg szélvihar teljesen megbénította a vasúti forgalmat. A Győr-Sopron-Ebenfurti vasút összes vonalain szünetel a forgalom. Némely helyen egész hóhegyeket söpört össze a szélvihar, úgy hogy most hóekékkel kísérlik megtisztítani a vonalat. A győri pályaudvarról 8 óra 35 perckor induló vonat csak Kapuvárig tudott menni s az éjszakát ott fogja tölteni. Az Eszterháza—Somogyi szakaszon másfél kilométeres hosszúságban két méteres hóbuckák takarják a pályatestet. A Győr-Sopron-Ebenfurti vasút igazgatósága mozgósította az összes hóekéket és egész napon keresztül fáradhatatlanul folyt a munka, hogy megtisztítsák a vonalat, de a dühöngő szélviharral szemben tehetetlenek. A Déli vasút vonalain valamivel kedvezőbb a helyzet, noha itt is nehézségekkel küzdenek és a vonatok csak nagy késéssel közlekednek. A vonatok előtt itt is hóekék tisztítják meg a pályatestet. A reggeli és délelőtti vonatok pontosan indultak, a délutáni 4 óra 20 perces vonat 6 órakor indult. A délután 6 órakor induló gyorsvonat még a város határában elhavasodott és vissza kellett vontatni A legutolsó jelentések szerint a sárvár— csepregi vonalon az összes forgalom szünetel. A celldömölki vonat Celldömölk határáig jutott és ott elakadt. Az utazóközönség a rettenetes szélviharban gyalog tette meg a hátralévő utat. A tönkrement gróf fiú, aki közhuszár akart lenni Különös vendége volt egyik éjszaka a rendőrségnek, aki körül részben szomorú s másrészt sok mulatságos eset adta elő magát. Kedden délután az egyik bécsi vonattal egy 27 év körülinek látszó, különös viselkedésű, izgatott fiatalember érkezett Sopronba. Utazási okmánya gróf Erdődy Nepomuk névre volt kiállítva, amely előkelő név hangzása diszharmóniában volt ugyan elhanyagolt kinézésével és a jószabású, de már nagyon megkopott ruházatával, a beléptetés vizsgálatain mégis hamar átesett, lévén szabályos határátlépése, na meg a nagyurak között sok a különc. Később az esti órákban a huszárlaktanyából azt a kérést intézték a rendőrkapitánysághoz, hogy egy náluk tartózkodó és nagyon különös, mondhatni nem normálisnak látszó fiatalembert vegyenek át további sorsának intézése végett. Az elküldött rendőr hamarosan meg is jelent a huszárlaktanyában, ahol átadták neki a fiatalembert, aki röviden mindjárt úgy ismertette meg magát, hogy ő Erdődy János, Nepomuk, Jenő és még 15 darab keresztnévre hallgató igazi gróf, aki már Bécstől az idegen légióig mindenütt járt, most azonban azért jött, hogy ősei gondolkozásával ellentétesen közhuszárnak csapjon fel. A kissé meglepődött rendőr a laktanya ügyeleti tiszt nevetve megadott tájékoztatása után feltalálta magát a továbbiakat illetőleg. Rögtön tudatta a gróffal, hogy milyen nagy szerencse, hogy találkoztak, mert ő is éppen holnap fejezi be rendőri szolgálatát és azért jött, mert ugyancsak közhuszár akar lenni. „Hiszen maga akkor az én emberem*, — kiáltotta a gróf. „Ez már derék dolog. Hát akkor tartsunk is együtt.* A rendőr aztán megvilágította meg a helyzetet olyképpen, hogy legkényelmesebb lesz, ha addig is mig holnap újra jelentkezhetnek, éjszakára megszállanak a rendőrkapitányságon. „Helyes* — tetszett a grófnak a meginvitálás, — „de van-e maguknál cigány, bor és asszony, mert ezek nélkül nem ér az élet egy fabatkát sem*. Hogyne lenne, biz l tatta a rendőr és azzal ballagni kezdtek szépen a sötét utcákon. Az Ógabona téren egy vörös macska futott át az utón, mitől a gróf kissé megtorpanva jegyezte meg: „Nem vagyok babonás, de mégis azt mondom, hogy ha ez a macska fekete lett volna, azt hinném, hogy valami nem fog teljesedni a megbeszéltekből.* Mivel azonban a macska vörös volt megérkezett a két közhuszár-jelölt a városházára, ahol aztán „megszálltak* — persze minden úri igényeknek megfelelően különkülön szobában. A nehéz rész másnap jött aztán, mert a gróf úrból kivenni valami adatot, az egy magasabb művészetnek bizonyult. Ha azt kérdezték tőle, hogy hol volt utoljára Ausztriában, akkor az afrikai oroszlánvadászatról tartott szabadelőadást, ha pedig egyéb viszonyairól kezdtek érdeklődni, akkor hivatalos pecsétekkel kezdte szaporítani a kalapján elhelyezve volt bélyegzőgyűjteményt. Hosszadalmas adatgyűjtések alapján aztán megállapítást nyert, hogy a különös fiatalember, aki egész délelőtt vidámságban tartotta a vele érintkezőket, tulajdonképpen egy sajnálni való szerencsétlen ember. Tényleg gróf Erdődy János a neve, Zágrábban volt odahaza, anyja ma is él Bécsben, de ő maga az alkohol, kokain és más idegeket felőrlő szenvedélyeknek való hódolása következtében teljesen tönkrement és észbelileg is beszámíthatatlan. A közhuszárságból persze ezek után semmi sem lehetett, és sorsa vagy kórházban való elhelyezés vagy Ausztriába való visszaküldés lesz. (gy.) Veszedelmes kommunista társaságot leplezett le a budapesti rendőrség A budapesti főkapitányság, bizalmas jelentés folytán, régebb óta nyomoz egy kommunista szervezkedés után. Tegnap az egyik kávéházban leleplezték a kommunisták gyülekező helyét és több mint hatvan embert tartóztattak le. A csoport legtöbb vezetőjét elfogták és kiderült, hogy a bécsi, berlini és a moszkvai kommunista központokkal tartottak fenn összeköttetést. A vezérek közül hurokra került Ellenbogen Pál, Rózsa Mihály és Sebes Pál ismert kommunisták. Azt hiszik, hogy a csoport titkos rövidhullámú adó és vevő rádiókészülékkel érintkezett külfölddel. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Kilencszázmilló pengő körül mozog az ezévi költségvetés Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter elkészítette az ezévi költségvetési javaslatot, melyet a legközelebbi minisztertanács fog letárgyalni. A képviselőházban március közepén terjeszti elő a pénzügyminiszter a költségvetést és ugyanakkor nagyobb expozét fog mondani. Az ez évi költségvetés összege kilencszázmillió pengő körül mozog, tehát valamivel meghaladja múlt évi költségvetést. — Korszakot alkotó újítás a mértékvétel, szabás és felpróbálás polgári és katonai ruhák tekintetében. Nem szükségesek többé a kellemetlen és költséges átalakítások. Sok pénzt megtakarít és kellemetlenséget elkerül, ha a megrendelő megbízását nálam szabtatja. Abba a kellemes helyzetbe jut, hogy a legkényesebb megrendelőt kielégíti s minden nagyvárosi szabóval felveheti a versenyt. Az általam szabott ruha kell, hogy példásan simuljon a testhez. Forduljon bizalommal Weisz Gusztáv férfi- és egyenruhaszabóhoz, Sopron, Müller P.utca 1. Burmester Willy tanár, hegedűművész valóságos belső titkos tanácsos hangversenye márc. 9-én este 8 órakor a Kaszinóban Jegyek 1*50-80-ig BLUMNÁL.