Soproni Hirlap, 1929. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

1929 március 1. SOPRONI HÍRLAP a budapestiek két napot vesztenek, ha itt szerepelnek. Ezen csak úgy lehetne segíteni, hogy a filharmonikusok számára ingyen vasúti jegyet engedélyezhetne a kultuszminiszter és itt tartózkodá­suk idejére helyettesítésükről gon­doskodnának. Ami a magyar zene pártolását illeti, azt a Soproni Zeneegyesület már régen prog­ramjában tartja. Kodály Zoltán: „Psalmus Hungaricus” című művét is előadjuk, mely­nek hanganyagát Bécsben le is kötöttük már, mert a furcsa magyar viszonyok miatt a nagy magyar zeneszerző műve Bécsben jelent meg. A vád, hogy elhanyagolnánk a magyar zenét, minket tehát nem illet. Mi száz szá­zalékig Budapest felé fordultunk, Budapest­tel megvan a legkedvesebb nexusunk. A kultuszminiszter kedvenc eszméjét is szívesen megvalósítjuk és Liszt várost csi­nálunk, hiszen a nagy zenefejedelem két­szeresen a mienk, mint magyar és mint sopronmegyei. A magyar muzsika mostani világhírű rep­rezentánsaira pedig olyan büszke vagyok — mondja Zwinz — hogy boldoggá tesz, ami­kor programba vesszük a műveiket. Zenecentrum is lehetne Sopron, hiszen arra művészi múltja és földrajzi fekvése is predesztinálja. Művészi szempontból ma is megállanánk helyünket. Tehát: csak a kö­zönségtől függ, hogy mindaz a remény, amit a városhoz fűzünk megvalósuljon. Ha ezer tagja van az Egyesületnek — egyenként csak négy pengőt fi­zet — akkor már meg­van a lehe­tőség arra, hogy zenei centrum és egykor — ahogy Kodály képzeli — magyar Gloucester legyen. Mert akkor a fejlődés útjára lép. Nagy muzsikusaink örömmel lennének se­gítségünkre, hiszen ha nem foglalkoznának szívesen a gondolattal, nem cikkeznének róla, mint Kodály tette. Sopron közönsége értse meg tehát azt a feladatot, amely reá vár; most, amikor tőle függ, váljon valóra válnak-e azok a remé­nyek, amelyeket a kuluszminiszter a nagy magyar zeneművészek, a főispán és a vá­ros érdekét szívükön viselő barátok a kul­­tur Sopronhoz fűznek. d. v. A tomboló szélvihar teljesen meg­bénította a vasúti forgalmat A huszonnégy órája tomboló, dermesztően hideg szélvihar teljesen megbénította a vasúti forgalmat. A Győr-Sopron-Ebenfurti vasút összes vonalain szünetel a forgalom. Né­mely helyen egész hóhegyeket söpört össze a szélvihar, úgy hogy most hóekékkel kí­sérlik megtisztítani a vonalat. A győri pályaudvarról 8 óra 35 perckor induló vonat csak Kapuvárig tudott menni s az éjszakát ott fogja tölteni. Az Eszter­­háza—Somogyi szakaszon másfél kilométeres hosszúságban két méteres hóbuckák takarják a pályatestet. A Győr-Sopron-Ebenfurti vasút igazgatósága mozgósította az összes hóekéket és egész napon keresztül fárad­hatatlanul folyt a munka, hogy megtisztít­sák a vonalat, de a dühöngő szélviharral szemben tehetetlenek. A Déli vasút vonalain valamivel ked­vezőbb a helyzet, noha itt is nehézsé­gekkel küzdenek és a vonatok csak nagy késéssel közlekednek. A vonatok előtt itt is hóekék tisztítják meg a pályatestet. A reggeli és délelőtti vonatok pontosan indultak, a délutáni 4 óra 20 perces vonat 6 órakor indult. A délután 6 órakor induló gyorsvonat még a város határában elhavasodott és vissza kellett vontatni A legutolsó jelentések szerint a sárvár— csepregi vonalon az összes forgalom szü­netel. A celldömölki vonat Celldömölk hatá­ráig jutott és ott elakadt. Az utazóközönség a rettenetes szélviharban gyalog tette meg a hátralévő utat. A tönkrement gróf fiú, aki közhuszár akart lenni Különös vendége volt egyik éjszaka a rendőrségnek, aki körül részben szomorú s másrészt sok mulatságos eset adta elő magát. Kedden délután az egyik bécsi vonattal egy 27 év körülinek látszó, különös visel­kedésű, izgatott fiatal­ember érkezett Sop­ronba. Utazási okmánya gróf Erdődy Nepomuk névre volt kiállítva, amely előkelő név hang­zása diszharmóniában volt ugyan elhanya­golt kinézésével és a jószabású, de már nagyon megkopott ruházatával, a beléptetés vizsgálatain mégis hamar átesett, lévén sza­bályos határátlépése,­­ na meg a nagy­urak között sok a különc. Később az esti órákban a huszárlaktanyá­ból azt a kérést intézték a rendőrkapitány­sághoz, hogy egy náluk tartózkodó és na­­gyon különös, mondhatni nem normálisnak látszó fiatalembert vegyenek át további sor­sának intézése végett. Az elküldött rendőr hamarosan meg is jelent a huszárlaktanyában, ahol átadták neki a fiatal­embert, aki röviden mindjárt úgy ismertette meg magát, hogy ő Erdődy János, Nepomuk, Jenő és még 15 darab keresztnévre hallgató igazi gróf, aki már Bécstől az idegen légióig mindenütt járt, most azonban azért jött, hogy ősei gondol­kozásával ellentétesen közhuszárnak csap­jon fel. A kissé meglepődött rendőr a laktanya ügyeleti tiszt nevetve megadott tájékozta­tása után feltalálta magát a továbbiakat illetőleg. Rögtön tudatta a gróffal, hogy milyen nagy szerencse, hogy találkoztak, mert ő is éppen holnap fejezi be rendőri szolgálatát és azért jött, mert ugyancsak közhuszár akar lenni. „Hiszen maga akkor az én emberem*, — kiáltotta a gróf. „Ez már derék dolog. Hát akkor tartsunk is együtt.* A rendőr aztán megvilágította meg a helyzetet olyképpen, hogy legkényelmesebb lesz, ha addig is mig holnap újra jelentkezhetnek, éjszakára megszállanak a rendőrkapitányságon. „Helyes* — tetszett a grófnak a megin­­vitálás, — „de van-e maguknál cigány, bor és asszony, mert ezek nélkül nem ér az­­ élet egy fabatkát sem*. Hogyne lenne, biz­ l­ tatta a rendőr és azzal ballagni kezdtek szépen a sötét utcákon. Az Ógabona téren egy vörös macska fu­tott át az utón, mitől a gróf kissé megtor­panva jegyezte meg: „Nem vagyok babo­nás, de mégis azt mondom, hogy ha ez a macska fekete lett volna, azt hinném, hogy valami nem fog teljesedni a megbeszéltek­ből.* Mivel azonban a macska vörös volt megérkezett a két közhuszár-jelölt a város­házára, ahol aztán „megszálltak* — persze minden úri igényeknek megfelelően külön­­külön szobában. A nehéz rész másnap jött aztán, mert a gróf úrból kivenni valami adatot, az egy magasabb művészetnek bizonyult. Ha azt kérdezték tőle, hogy hol volt utoljára Ausz­triában, akkor az afrikai oroszlánvadászat­ról tartott szabadelőadást, ha pedig egyéb viszonyairól kezdtek érdeklődni, akkor hiva­talos pecsétekkel kezdte szaporítani a ka­lapján elhelyezve volt bélyegzőgyűjtem­ényt. Hosszadalmas adatgyűjtések alapján az­tán megállapítást nyert, hogy a különös fiatalember,­­ aki egész délelőtt vidám­ságban tartotta a vele érintkezőket, tulaj­donképpen egy sajnálni való szerencsétlen ember. Tényleg gróf Erdődy János a neve, Zágrábban volt odahaza, anyja ma is él Bécsben, de ő maga az alkohol, kokain és más idegeket felőrlő szenvedélyeknek való hódolása következtében teljesen tönkrement és észbelileg is beszámíthatatlan. A közhuszárságból persze ezek után semmi sem lehetett, és sorsa vagy kórházban való elhelyezés vagy Ausztriába való visszakül­dés lesz. (gy.) Veszedelmes kommunista társaságot leplezett le a budapesti rendőrség A budapesti főkapitányság, bizalmas je­lentés folytán, régebb óta nyomoz egy kom­munista szervezkedés után. Tegnap az egyik kávéházban leleplezték a kommunisták gyü­lekező helyét és több mint hatvan embert tartóztattak le. A csoport legtöbb vezetőjét elfogták és kiderült, hogy a bécsi, berlini és a moszkvai kommunista központokkal tartottak fenn összeköttetést. A vezérek kö­zül hurokra került Ellenbogen Pál, Rózsa Mihály és Sebes Pál ismert kommunisták. Azt hiszik, hogy a csoport titkos rövid­hullámú adó és vevő rádiókészülékkel érint­kezett külfölddel. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Kilencszázmilló pengő körül mozog az ezévi költségvetés Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter el­készítette az ezévi költségvetési javaslatot, melyet a legközelebbi minisztertanács fog letárgyalni. A képviselőházban március kö­zepén terjeszti elő a pénzügyminiszter a költségvetést és ugyanakkor nagyobb ex­pozét fog mondani. Az ez évi költségvetés összege kilencszázmillió pengő körül mozog, tehát valamivel meghaladja múlt évi költ­ségvetést. — Korszakot alkotó újítás a mértékvétel, szabás és felpróbálás polgári­ és katonai ruhák tekintetében. Nem szükségesek többé a kellemetlen és költséges átalakítások. Sok pénzt megtakarít és kellemetlenséget elkerül, ha a megrendelő megbízását nálam szabtatja. Abba a kellemes helyzetbe jut, hogy a legkényesebb megrendelőt kielégíti s minden nagyvárosi szabóval felveheti a versenyt. Az általam szabott ruha kell, hogy példásan simuljon a testhez. Forduljon bizalom­mal Weisz Gusztáv férfi- és egyenruhaszabóhoz, Sopron, Müller P.­utca 1. Burmester Willy tanár, hegedűművész valóságos belső titkos tanácsos hangversenye márc. 9-én este 8 órakor a Kaszinóban Jegyek 1*50-8­0-ig BLUMNÁL.

Next