Soproni Hirlap, 1929. szeptember (16. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

1929. szeptember 1. SOPRONI HÍRLAP Soproni strófák Áll a szobor mozdulatlan, Áll Széchenyi szobra, Kő­ mereven néz előre, Se balra, se jobbra. Mintha most egy pillanatra Szóra nyílnék ajka S lángbetűkkel rohanna át: Rajta magyar, rajta! • Vándorgyűlés egyik tagja így szólt hozzám kérem: Amint látom Sopron halad, Halad minden téren. Csupán egyet nem értek meg Én a kába,­dőre, Hogy miért nincs itten szükség Éppen gőzfürdőre. Egy leányklub, elárulom, E strófa nem áltat, Úgy hallom, hogy egyenruhát Szabat és csináltat. A blúz nyaka magas, csukott, így kell varrni, mérni, Ellenben a szoknya kérem Térdig sem fog érni. • Hegyen-völgyön lakodalom, Ujjé dinom-dánom, Jó olvasóm, ezt a strófát Nagy örömnek szánom. Emelkedik gyönyörű szép Életed nívója, Mert olcsóbb lesz egy fillérrel A kenyér kilója. * Ez a hir mit mostan közlök Egyszerű világos, Azt beszélik, hogy e város Nem elég virágos. Vannak, akik azt állítják — Ó, én dehogy merem — Hogy nincs hiány, mert szóvirág Éppen elég terem. Kipi-Kopi. ÉLETE kellemesebb lakása egészségesebb háztartása olcsóbb lesz ha gázt használ. Hazai viszonyainknak leginkább a hazai gyártmányú kitűnő Weiss Manfréd-féle GLOBUS-vesók, tűzhelyek, fürdő- és sütőkályhák, vasalók felelnek meg. Ezeknek megtekintésére tisztelettel meghívja önt KOLB JENŐ, Várkerület 74. Telefon 140. Autójavítás traktor, motorkerékpár és autó hengerköszörülés, alkatrész gyártás Az ország legmodernebb autójavító üzeme Nobel Szirmai Vadász Automobil Ipari R.-T. Budapest, VI., Lehel-utca 17/A. sz. Telefon: Aut. 147—27. sz. Négy soproni mártír­ apáca könnyes útja Újvidéktől Budapestig Megdöbbentő igazságtalanság hírét vet­tük tegnap. Az igazságtalanságot min­den jogérzést megcsúfolva a szerb ha­tóságok követték el s szenvedő, köny­­nyes hőse négy soproni kedves nővér. Az Irgalmas Rend soproni anyaházá­nak ugyanis a régi Magyarország ha­tárain belül szinte minden nagyobb vá­rosban, sőt számos nagyobb községben is voltak fiókházai, így az ideiglenesen megszállt szerb területen is. A meg­szállás után a rendfőnökség utasítására a kedves nővérek addig maradtak ki­jelölt állomáshelyükön, míg arra mód volt, más szóval, míg működésük elé a megszállt területi hatóságok elhárít­hatatlan akadályokat nem gördítettek. Talán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy a rend fiókházaiban nem foglal­koztak politikával, a rendi tagok azon­ban megmaradtak valamennyien jó ma­gyaroknak. Az utóbbira vezethető visz­­sza, hogy a szerbek által megszállt terü­leten rövid idő alatt kiürültek az Irgal­mas Rend fiókházai, melyeket vagy át­adtak profán intézményeknek, vagy a­melyeket a kilakoltatás után horvát anyanyelvű szerzetesnek vettek birto­kukba. A kérdéses területen a legutóbbi időkben már csupán Újvidéken voltak feltalálhatók a rend tagjai, akik közül négyen az ottani szanatóriumban telje­sítettek felbecsülhetetlen szolgálatot. A kedves nővéreknek szabályszerűen kiál­lított tartózkodási engedélyük volt, mely az év végével járt volna le. A megszállt szerb hatóságok azonban ezt a rövid időt sem tudták, vagy akarták bevárni s olyan eljáráshoz folyamod­tak, melynek hallatára a megszállást követő első esztendő eseményei jutnak eszünkbe. Ez az eljárás pedig abból ál­lott, hogy a hét élj­én megjelent a fi­ókház főnöknőjénél egy szerb tisztvi­selő a magasabb hatóságoknak azzal az utasításával, hogy huszonnégy óra alatt hagyják el a megszállt területet, kü­lönben a letartóztatás és kitoloncolás kellemetlenségeinek teszik ki magukat. Hogy az eljárásra mi adott okot, arról a tisztviselő nem adott felvilágosítást a szanatórium igazgatójának sem, aki minden lehetőt elkövetett, hogy a kiuta­­sítási végzést megváltoztassa. A tisztviselő, aki a kiutasítási vég­zést kézbesítette, közölte a főnöknővel, hogy a 24 órás határidő úgy értendő, hogy azalatt már túl is kell lenni a ha­tárokon és az utóbbira hivatkozva ta­nácsolta, hogy a legközelebbi vonattal máris hagyják el állomáshelyüket. A végzés kézbesítése és a vonatindulás között mindössze másfél óra állott ren­delkezésre és így a kedves nővérek a nélkül hagyták el azt a munkafrontot, amelyen lelkük melegével és önfeláldo­zásukkal csak balzsamot csepegtettek a szenvedők fájó sebeire, hogy senkitől el sem búcsúzva, legszükségesebb kel­lékeiket is prédául hagyták. Talán mondanunk sem kell, hogy ilyen kö­rülmények között mennyire könnyes volt utuk és fájdalommal mennyire telitetten érkeztek meg az ország fővá­rosába. El kellett hagyni egy darab magyar földet, melyen tüzzel-vassal irtják a magyarságot s amelyen eltávo­zásuk után újra kevesebb lett egy da­rabka magyar szigettel. De fájdalmukat fokozta a szerbek elbánása is. Nekik, akik szívük meleg szeretetéből mindig csak adtak és egyre adtak anélkül, hogy a hála legkisebb jelét is kérték volna viszonzásul, menekülniük kellett az önkény parancsszavára. Budapestre érkezve, a kedves nővé­rek a szerb hatóságok eljárásáról je­lentést tettek a soproni rendfőnök­ségnek, kérve az utóbbi intézkedését. Miként illetékes helyen értesülünk, a rendfőnökség úgy intézkedett, hogy a menekült kedves nővérek, míg a kiuta­sítás és a fárasztó út izgalmait kipihe­nik, egyelőre maradjanak Budapesten. Lelkük egyensúlyának helyreállása u­­tán történik azután gondoskodás szol­­­gálati beosztásukról. Az Egységes Városi Párt szociális programjáról Az Egységes Városi Párt szociális programjára vonatkozólag munkatár­sunk felkereste Berczeller dr. orvost, aki a régi törvényhatóságban számta­lan felszólalásában adta tanujelét szo­ciális érzésének s aki munkatársunk kérdéseire az alábbiakat mondotta: Választási programadásoknak tény­leg mindig kétes értékük van, ha azo­kat csak kifelé ígérjük. De ha olyan férfiak tömörülnek egy pártba, akiket már régebben az hozott lelki közelségbe hogy tudatában élnek egy-egy generáció múlandóságának és hogy nem marad más mögöttük, mint amit embertársaik testi vagy lelki jó­létéért alkottak, akik ilyen magasabb eszmei elgondolásból igyekeznek közka­tonái lenni a közéletnek, azok a pro­gramban­­ önmaguknak tesznek ígére­tet és fogadalmat és itt nagyobb a ga­rancia. Ma, amikor az élet hajója zátonyra futott, hajótörött lett a társadalom min­den osztálya és a mentésnél nem ígér­hetünk több segítséget, még kevésbbé azonban ennek megtagadását egyik osz­tály utasaitól sem. Szociális munkaprogrammunk és fő­leg annak bevallásánál szem előtt kell tartanunk e város lakosságának egye­temes érdekeit. Lakáskérdés Egyszerű, első­sorban a hygienát szolgáló kis egy-két szobás lakásokból álló városi házak építése (Bécsi domb, vagy esetleg m­ás egészséges helyen) kistisztviselők és munkások részére, mert a sötét odúkból és pincelakások­ból végre is ki kell emelni az embert, mert itt siklik ki első­sorban az emberi egészség visszahozhatatlanul. Polgárotthon kibővítése és továbbfejlesztése, hogy akik összeroppantak az élet országút­­ján, vagy elhagyottan néznek az öreg­ség elébe, azokat biztos fedél alá jut­tassuk „ Óvoda és napközi otthon Az óvodák számának szaporításával a gyermek lelki berendezésének szerke­zetét akarjuk szolgálni, hogy azt szebbé, jobbá tehessük állandó napközi otthon főleg gazdapolgáraink és a munkástár­sadalom érdekeit szolgálja, hogy ahol mindkét szülő részt vesz az élet harcá­ban, serdületlen gyermekeik védelmét, az élelmezés pótlását, főleg télvíz ide­jén melegedő hajlékot találjanak. Tüdővész leküzdése A város az eddiginél sokkal intenzí­vebben szegődjék e gyilkos kór védel­mébe. Ha szerény kezdettel is, de végre lét­rehozni egy oly intézményt, mely hi­vatva lesz megelőzni a baj kifejlődését. A kórházi osztály kibővítésével meg­adni a lehetőséget, hogy kiemelhessük a család köréből azokat, akik oly sú­lyosak ,hogy közvetlenül veszélyezte­tik a környezetet. A kórház Fejleszteni főleg a fenti értelemben. 3

Next