Soproni Hirlap, 1929. szeptember (16. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
1929. szeptember 1. SOPRONI HÍRLAP Soproni strófák Áll a szobor mozdulatlan, Áll Széchenyi szobra, Kő mereven néz előre, Se balra, se jobbra. Mintha most egy pillanatra Szóra nyílnék ajka S lángbetűkkel rohanna át: Rajta magyar, rajta! • Vándorgyűlés egyik tagja így szólt hozzám kérem: Amint látom Sopron halad, Halad minden téren. Csupán egyet nem értek meg Én a kába,dőre, Hogy miért nincs itten szükség Éppen gőzfürdőre. Egy leányklub, elárulom, E strófa nem áltat, Úgy hallom, hogy egyenruhát Szabat és csináltat. A blúz nyaka magas, csukott, így kell varrni, mérni, Ellenben a szoknya kérem Térdig sem fog érni. • Hegyen-völgyön lakodalom, Ujjé dinom-dánom, Jó olvasóm, ezt a strófát Nagy örömnek szánom. Emelkedik gyönyörű szép Életed nívója, Mert olcsóbb lesz egy fillérrel A kenyér kilója. * Ez a hir mit mostan közlök Egyszerű világos, Azt beszélik, hogy e város Nem elég virágos. Vannak, akik azt állítják — Ó, én dehogy merem — Hogy nincs hiány, mert szóvirág Éppen elég terem. Kipi-Kopi. ÉLETE kellemesebb lakása egészségesebb háztartása olcsóbb lesz ha gázt használ. Hazai viszonyainknak leginkább a hazai gyártmányú kitűnő Weiss Manfréd-féle GLOBUS-vesók, tűzhelyek, fürdő- és sütőkályhák, vasalók felelnek meg. Ezeknek megtekintésére tisztelettel meghívja önt KOLB JENŐ, Várkerület 74. Telefon 140. Autójavítás traktor, motorkerékpár és autó hengerköszörülés, alkatrész gyártás Az ország legmodernebb autójavító üzeme Nobel Szirmai Vadász Automobil Ipari R.-T. Budapest, VI., Lehel-utca 17/A. sz. Telefon: Aut. 147—27. sz. Négy soproni mártír apáca könnyes útja Újvidéktől Budapestig Megdöbbentő igazságtalanság hírét vettük tegnap. Az igazságtalanságot minden jogérzést megcsúfolva a szerb hatóságok követték el s szenvedő, könynyes hőse négy soproni kedves nővér. Az Irgalmas Rend soproni anyaházának ugyanis a régi Magyarország határain belül szinte minden nagyobb városban, sőt számos nagyobb községben is voltak fiókházai, így az ideiglenesen megszállt szerb területen is. A megszállás után a rendfőnökség utasítására a kedves nővérek addig maradtak kijelölt állomáshelyükön, míg arra mód volt, más szóval, míg működésük elé a megszállt területi hatóságok elháríthatatlan akadályokat nem gördítettek. Talán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy a rend fiókházaiban nem foglalkoztak politikával, a rendi tagok azonban megmaradtak valamennyien jó magyaroknak. Az utóbbira vezethető viszsza, hogy a szerbek által megszállt területen rövid idő alatt kiürültek az Irgalmas Rend fiókházai, melyeket vagy átadtak profán intézményeknek, vagy amelyeket a kilakoltatás után horvát anyanyelvű szerzetesnek vettek birtokukba. A kérdéses területen a legutóbbi időkben már csupán Újvidéken voltak feltalálhatók a rend tagjai, akik közül négyen az ottani szanatóriumban teljesítettek felbecsülhetetlen szolgálatot. A kedves nővéreknek szabályszerűen kiállított tartózkodási engedélyük volt, mely az év végével járt volna le. A megszállt szerb hatóságok azonban ezt a rövid időt sem tudták, vagy akarták bevárni s olyan eljáráshoz folyamodtak, melynek hallatára a megszállást követő első esztendő eseményei jutnak eszünkbe. Ez az eljárás pedig abból állott, hogy a hét éljén megjelent a fiókház főnöknőjénél egy szerb tisztviselő a magasabb hatóságoknak azzal az utasításával, hogy huszonnégy óra alatt hagyják el a megszállt területet, különben a letartóztatás és kitoloncolás kellemetlenségeinek teszik ki magukat. Hogy az eljárásra mi adott okot, arról a tisztviselő nem adott felvilágosítást a szanatórium igazgatójának sem, aki minden lehetőt elkövetett, hogy a kiutasítási végzést megváltoztassa. A tisztviselő, aki a kiutasítási végzést kézbesítette, közölte a főnöknővel, hogy a 24 órás határidő úgy értendő, hogy azalatt már túl is kell lenni a határokon és az utóbbira hivatkozva tanácsolta, hogy a legközelebbi vonattal máris hagyják el állomáshelyüket. A végzés kézbesítése és a vonatindulás között mindössze másfél óra állott rendelkezésre és így a kedves nővérek a nélkül hagyták el azt a munkafrontot, amelyen lelkük melegével és önfeláldozásukkal csak balzsamot csepegtettek a szenvedők fájó sebeire, hogy senkitől el sem búcsúzva, legszükségesebb kellékeiket is prédául hagyták. Talán mondanunk sem kell, hogy ilyen körülmények között mennyire könnyes volt utuk és fájdalommal mennyire telitetten érkeztek meg az ország fővárosába. El kellett hagyni egy darab magyar földet, melyen tüzzel-vassal irtják a magyarságot s amelyen eltávozásuk után újra kevesebb lett egy darabka magyar szigettel. De fájdalmukat fokozta a szerbek elbánása is. Nekik, akik szívük meleg szeretetéből mindig csak adtak és egyre adtak anélkül, hogy a hála legkisebb jelét is kérték volna viszonzásul, menekülniük kellett az önkény parancsszavára. Budapestre érkezve, a kedves nővérek a szerb hatóságok eljárásáról jelentést tettek a soproni rendfőnökségnek, kérve az utóbbi intézkedését. Miként illetékes helyen értesülünk, a rendfőnökség úgy intézkedett, hogy a menekült kedves nővérek, míg a kiutasítás és a fárasztó út izgalmait kipihenik, egyelőre maradjanak Budapesten. Lelkük egyensúlyának helyreállása után történik azután gondoskodás szolgálati beosztásukról. Az Egységes Városi Párt szociális programjáról Az Egységes Városi Párt szociális programjára vonatkozólag munkatársunk felkereste Berczeller dr. orvost, aki a régi törvényhatóságban számtalan felszólalásában adta tanujelét szociális érzésének s aki munkatársunk kérdéseire az alábbiakat mondotta: Választási programadásoknak tényleg mindig kétes értékük van, ha azokat csak kifelé ígérjük. De ha olyan férfiak tömörülnek egy pártba, akiket már régebben az hozott lelki közelségbe hogy tudatában élnek egy-egy generáció múlandóságának és hogy nem marad más mögöttük, mint amit embertársaik testi vagy lelki jólétéért alkottak, akik ilyen magasabb eszmei elgondolásból igyekeznek közkatonái lenni a közéletnek, azok a programban önmaguknak tesznek ígéretet és fogadalmat és itt nagyobb a garancia. Ma, amikor az élet hajója zátonyra futott, hajótörött lett a társadalom minden osztálya és a mentésnél nem ígérhetünk több segítséget, még kevésbbé azonban ennek megtagadását egyik osztály utasaitól sem. Szociális munkaprogrammunk és főleg annak bevallásánál szem előtt kell tartanunk e város lakosságának egyetemes érdekeit. Lakáskérdés Egyszerű, elsősorban a hygienát szolgáló kis egy-két szobás lakásokból álló városi házak építése (Bécsi domb, vagy esetleg más egészséges helyen) kistisztviselők és munkások részére, mert a sötét odúkból és pincelakásokból végre is ki kell emelni az embert, mert itt siklik ki elsősorban az emberi egészség visszahozhatatlanul. Polgárotthon kibővítése és továbbfejlesztése, hogy akik összeroppantak az élet országútján, vagy elhagyottan néznek az öregség elébe, azokat biztos fedél alá juttassuk „ Óvoda és napközi otthon Az óvodák számának szaporításával a gyermek lelki berendezésének szerkezetét akarjuk szolgálni, hogy azt szebbé, jobbá tehessük állandó napközi otthon főleg gazdapolgáraink és a munkástársadalom érdekeit szolgálja, hogy ahol mindkét szülő részt vesz az élet harcában, serdületlen gyermekeik védelmét, az élelmezés pótlását, főleg télvíz idején melegedő hajlékot találjanak. Tüdővész leküzdése A város az eddiginél sokkal intenzívebben szegődjék e gyilkos kór védelmébe. Ha szerény kezdettel is, de végre létrehozni egy oly intézményt, mely hivatva lesz megelőzni a baj kifejlődését. A kórházi osztály kibővítésével megadni a lehetőséget, hogy kiemelhessük a család köréből azokat, akik oly súlyosak ,hogy közvetlenül veszélyeztetik a környezetet. A kórház Fejleszteni főleg a fenti értelemben. 3