Soproni Hirlap, 1929. november (16. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

2 Párt­­nak az első választási napon győznie és ezért várhatja nyugodtan a második választási nap eredményét is. Azzal minden pártnak tisztában kell lennie, hogy a mai nehéz gazdasági vi­szonyok közepette minden kiadást gon­dosan kell mérlegelni. Tisztában kell lennie minden városi pártnak, hogy a polgárság teherbíró képességének hatá­rán áll. További áldozatokat csak úgy lehet igénybe venni, ha a befektetések emberi számítás szerint meg kell, hogy hozzák a megfelelő ellenértéket. Eleve kilátástalan vállalkozásokba a város adófizetői rovására senki sem bocsát­­kozhatik. Nem hihető, hogy az «Egy­séges Városi Párt» megválasztott kép­viselőiről, avagy jelöltjeiről valaki is feltételezhetné, hogy nem fog a lehető­ségekkel számolni, hogy a párt nem fog reális várospolitikát csinálni. A nevek beszélnek, a nevek viselői komoly, meg­gondolt ,mindenképpen értékes polgá­rai városunknak, számot tudnak és fog­nak is vetni a szükségletekkel, fognak tudni sáfárkodni a közpénzekkel, de tudatában vannak amellett annak is, hogy nincs az a nyomorúságos kor, a­­melynek teljes letargiába sülyednie, megállania vagy pláne visszafejlődnie szabadna, hanem tudják, hogy a még olyan nyomorúságos idők embereinek is a jövőbe kell nézniök, bármily sze­rényen, de mégis keresniök kell a fej­lődés ,a haladás, a jobb boldogulás út­jait. Az «Egységes Városi Párt» ilyen veretű emberekből rekrutálódott, ezt a választók egyik, bár kisebb, de minden­képpen értékes része már­is honorálta és semmi kétség abban, hogy a novem­ber hó 3-i választáson a tömegek is ezen párt álláspontjára fognak helyezkedni. A kialakult közfelfogáson aligha vál­toztathatnának az olyan hangzatos cik­kek, mint amilyent a «Városi Polgári Párt vezére a" «Nyugatmagyarország­­ mai számában megjelentetett. Én meg­­­ engedem, hogy a «Városi Polgári Párt»­­ vezérének rosszul eshetik, hogy pártja az első választási napon teljesen ki­bukott. Bármennyire is a főügyészi ál­lásról való lemondás okozati összefüg­gésben van ezzel a bukással, elhiszem, hogy a «Városi Polgári Párt» vezére fiatalos elhatározással azért ment a félig már megvert tábora élére, hogy megmentse a még megmenthető!­. Nem vonom kétségbe jóhiszeműségét a vá­rosi ügyek intézésének elgondolásában, meg tudom érteni, hogy kétségbeeset­ten, közben könyörgőleg és a sorok kö­zött a város polgárságának szemrehá­nyást is téve — hogy hálátlansággal fi­zet a «Városi Polgári Párt» szolgálatai­ért — küzd pártja igazáért, azonban el­vártam volna éppen tőle, hogy a küz­delemben tárgyilagos maradjon. A «Nyugatmagyarország» mai számában megjelent cikkében nem találom meg ezt a tárgyilagosságot. Abból, hogy pár­tunk részéről a villanyáram-árak reví­ziója felvettetett, olyan messzemenő kombinációkat kovácsol, amelyek né­mileg már rabulisztikusak. Noha ön­maga kijelenti, hogy mi nem mondjuk meg miként­­gondoljuk a revíziót és mit értünk létminimumos világítás alatt, mégis megengedhetőnek tartja, hogy pártunk helyett ő mondja el a szándé­kainkat. Anélkül, hogy nekünk eszünk ágában volna a villanyáram-árak meg­változtatásával akár­­a kisembert ter­helni, akár a kirakatrendező kereske­dőt avagy az iparost jobban megadóz­tatni, mindezeket a borzalmasságokat festi a "választók szemei elé, pedig a mi célunk végeredményében nem más, minthogy ezzel az adóval elérjünk oda, ahol teljesen­ indokolatlan és egyenesen a város adózói rovására menő e leszál­­lított áramár. Másik s­lágere a­­Városi Polgári Párt R­t. vezérének az, hogy az általános csatorná­zással a mi pártunk lehetetlent, pénzügyileg keresztül nem vihetőt ígér. Mindenekelőtt rámutatok arra, hogy az általános csator­názás programpontját legutóbb már a „Vá­rosi Polgári Párt“-nál is olvashattuk. Ma­gyarázza meg az ellenpárt t. vezére, miért lehetetlen ugyanaz a mi programunkban, ami a „Városi Polgári Párt“ programjában lehetséges. És hol van az megírva, hogy a mi pártunk pont az első három évben már keresztülviszi az általános csatornázást. Mi is tudjuk, hogy ennek a nagy tervnek leg­első­sorban pénzügyi feltételei vannak. Tud­juk azonban azt is, hogy az ellenpárt t. vezére - közölte számok és pénzösszegek sem véglegesek és feloszthatatlanok. Mi az az általános csatornázást és útburkolást el­­odázhatatlannak tartjuk. Programba vettük a megvalósítást, erre törekedni fogunk­­ , hacsak lehet és amennyire lehet, ígéretünket­­ be is váltjuk. Az nekem nem fáj annyira, mint az el­lenpárt t. vezérének, ha olyan terjedelmű közmunkákat tudnánk végeztetni, hogy más magyar testvérünknek is jutna egy falat kenyér, fő az, hogy a soproniak jóllakjanak, az ellenpárton azonban úgy látszik, ezzel is úgy vagyunk, mint ama másik jelszóval, hogy a határon túli magyar ember idegen s nem lehet beleszólása a város ügyeinek intézésébe. Megnyugtathatom a „Városi Polgári Párt“ t. vezérét, mi, az „Egységes Városi Párt“-nak sem tekintjük a közpénzeket Csáky szalmá­jának, hogy pedig pártunk programját fenn­tartás nélkül valljuk és a lehetőségek ke­retén belül őszintén igyekezni fogunk meg­valósítani, azt nekünk a város választói el­hiszik épúgy, ahogy elhiszik, hogy a „Városi Polgári Párt“, ha szóhoz jut, hű fog ma­radni tradícióihoz és törekedni fog arra, hogy ne alkossunk olyat, ami pénzbe kerül. Mert azzal ne igen dicsekedjenek az ellen­párton, hogy ők csatornáztak, ők csináltat­tak utakat, járdákat, ezt talán a többi sze­repelt pártok is akarták, ellenük aligha lett volna mindez lehetséges, hiszen tudott dolog, hogy a „Városi Polgári Párt“ a közgyűlési­­ szavazatoknak csak­nem egészen egyharma­­dával rendelkezett. S könnyű volt elkölteni azt a külföldi kölcsönt, amit nem a „Városi Polgári Párt“ szerzett, ha rajta mullott volna, nem egészen biztos, hogy a szükséges ös­­szegek rendelkezésre állottak volna. Legyünk csak igazságosak s ne akarjuk a jót kizá­rólag magunk bezsebelni, a rosszat pedig az ellenfélre kenni. Ilyen beállítást az ön­állóan ítélő választó be nem fogad. Az „Egységes Városi Párt“ tudja, mit akar, ami biztos meggyőződésben néz a november 3-iki választások elé, hogy helyes úton van. A választók eddig nem hallgat­tak frázisokra, ócsárlásra, gyanúsításra, az elveket nézték, oda csatlakoztak, ahol a város jövőjét illetőleg több biztosítékot lát­tak. Mi hisszük, hogy a tömegek is velünk lesznek. Dr. Pinezich István. SOPRONI HÍRLAP 1929. november 1. Városunk jövője Olvasom egyik helyi lapban, hogy Sopronba az idén csak szőlőt kb. 14 va­gonrakományt importáltak, kb. 220— 250.000 pengő értékben. Mit jelent ez a hír? Azt jelenti, hogy városunk polgá­rainak pénzéből kb. egy negyed millió pengő vásárolt más városokba, hogy ott a lüktető gazdasági életbe bekap­csolódjék, ott termékenyen hasson, je­lenti azt, hogy megint egy negyed mil­lióval lettünk szegényebbek, ez a tőke megszűnt fruktifikálólag hazni váro­sunk gazdasági életére. Pedig tudott dolog, hogy mi is sző­lőtermelők volnánk, vagy mi? Csak az a baj, hogy eddig kizárólag borszőlő­termelésre fektettünk súlyt és senki fi­ának eszébe nem jutott, hogy tanáccsal, pénzzel támogassa nehezen küzdő gaz­dapolgárainkat abban, hogy a jutányo­sabb csemegeszőlő termelésre térjenek át. A rezsimen lévő polgári párt kis nézőszögű várospolitikája nem vette észre azt, hogy itt nem az a fontos, hogy a borfogyasztási adót csökkent­sük, hanem itt erélyesebb intézkedések­ről van szó, modernebb kezdeménye­zés szükségeltetik. 3 teljes évet veszí­tett a gazdapolgár ezáltal a szűk látó­­körűség által. Ezt múlhatatlanul pótol­nunk kell. A feladat az Egységes Vá­rosi Párt széles látókörű és erélyes vá­rosatyáira háramlik. Csak az Egységes Városi Párt tudja ezt a kérdést sikerrel megoldani, mert a múlt­ nem nehezedik kölöncként, hát­­ráltatólag tagjai kezdeményezési aka­ratára. Olvasom, hogy az olasz fasció fenn­állásának 5 éves jubileumát oly módon kívánja megünnepelni, hogy négy mil­liárdos közmunkaalkalmat teremt. Hát és a választások ez az. Ez igazi jubiláris tett. Nem e­­szem-iszom az egyik vonalon, nem ga­rasoskodás ott, ahol szociális nyomor enyhítéséről van szó, hanem áldozat­­készség és­­alkotási vágy kell ide. Jól jegyezzék meg maguknak ezt a példát munkáspolgártársaink, akik még min­dig részben­­a szociáldemokrácia vilá­got megváltó eszméiben hisznek, jól jegyezzék meg ezt kispolgáraink, akik a polgári párt garasoskodása, eszme­­szegény várospolitikájától várják jövő­jük jobbrafordulását. Jól jegyezze meg magának minden dolgozó és kis­kereskedő, mit hozott a bolsevizmus Oroszországnak, ahol 10 év alatt csak étlen több ember halt meg, mint a világháború összes csata­terein. Jól vigyázzanak, kire adják sza­vazatukat. Azokra-e, kiknek a munka szent és­­a munkaalkalmak teremtése főprogrammpont, avagy azokra, akik csakis a legszükségesebb beruházások­ra kaphatók. Emlékezzél te kiskereskedő, te, aki a tavalyi tél alatt alig voltál képes for­galmat csinálni, mert épp akkor farag­ta le a polgári párt a tisztviselők jö­vedelmének 20 százalékát a karácsonyi segélyt, melyet te kiskereskedő kaptál volna jórészt, jól emlékezzél arra, hogy a garasos várospolitika sok-sok mun­kástestvéredet megfosztotta munkaal­kalmának jórészétől s igy ez csak csök­kent módon vásárolhatott nálad. Most megvan arra az alkalmad, hogy kellő módon megadd a feleletet. Jól fontold meg, te iparostestvér azt, vájjon jó volt-e az, hogy itt egy túl­­óvatos és szűkkeblű várospolitika nem tudott magasabb szempontok szerint adminisztrálni, 3 évig csak zsörtölő- OETKER# Kérjen minden fűszerü­ztetben a most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált Dr. Oetker-féle receptkönyvet, ára 30 fillér. Ha a fűszeresnél nincs, forduljon közvetlen hozzánk: dr. Oetker A. gyárhoz Bpest, Vili. Cont­-u. 25

Next