Soproni Hirlap, 1930. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
XVII. évf. 26. szám. Sopron, 1930 február 1. szombat Ára 12 fillér. Soproni Hírlap AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8'00 P — Egy hónapra 2'80 P KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel.345. Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. A kormány a legközelebbi közszállításoknál figyelembe fogja venni Sopron különleges helyzetét „Sopron város érdemei“ Egy nemrégi számunkban közöltük, hogy a honvédelmi miniszter a 35.000 takaró megrendelésének szétosztásakor a soproni szőnyeggyárnak mindössze 800 darabra adott rendelést, bár a soproni üzem az arány szerint legkevesebb 3000 darabot érdemelt volna. Ugyanekkor azt is közöltük, hogy Sopron város felkérte a kormányt, hogy a jövőben a közszállítások odaítélésénél legyenek tekintettel Sopron rendkívül súlyos helyzetére. Mintegy cikkünk kiegészítéseképen olvassuk az egyik közgazdasági lapban, hogy a takarórendelések odaítélése miatt sok panasz érkezett a honvédelmi minisztériumba és ezért a miniszter bizottságot küldött ki, hogy állapítsák meg a vidéki gyárak teljesítőképességét. A jövőben pedig ezen bizottság jelentése alapján döntenek a közszállítások kiadásáról. A miniszteri bizottság Szombathelyen kezdte meg körútját, ezzel egyidőben a budapesti közgazdasági lap is kiküldte munkatársát, aki elsőnek Sopront kereste fel, hogy meggyőződjön arról a helyszínen, hogy ennek a határvárosnak milyen a helyzete és mit jelentenek számára a közszállítások. Sopron helyzete A közgazdasági lap „Sopron város érdemei“ címen többek között a következőket írja: „Sopron városában a gazdasági válság meglehetősen nagy nyomokat hagyott hátra s az infláció után igen sok üzem megszűnt, vagy csak igen korlátolt mértékben dolgozott. így érthető, hogy a városban nagy a munkanélküliség és azok a gyárak és üzemek, amelyek ma dolgoznak, igen nagy anyagi megterheltetést vállalnak, csakhogy ne kelljen munkásaikat, különösen most, a hideg időjárás miatt, elbocsátani. Vitéz Simon Elemér főispán és Thurner Mihály polgármester minden igyekezetüket és munkásságukat latba vetik, hogy a munkanélküliségen enyhíteni tudjanak. Az illetékes körök is tisztában vannak a város lakosságának nehéz helyzetével és mint értesülünk, ígéretet is kaptak arra nézve, hogy a legközelebbi közszállításoknál már figyelembe veszik Sopron városának speciális helyzetét. A gyáripari érdekek teljesen eltörpülnek a munkáskérdéssel szemben, mert az a legfontosabb, hogy itt a hatóságok a város speciális helyzeténél fogva támogatásban részesítsék a munkásságot. A városban van a soproni szőnyeg- és posztógyár, amely teljes ütemben 800 munkást tud foglalkoztatni. Sajnos, a változott gazdasági viszonyok következtében ma mindössze 400 munkással dolgozik nagy anyagi áldozatok mellett, mert ahelyett, hogy a munkásokat elbocsátották volna, másfél hónapig úgyszólván minden ellenszolgáltatás nélkül fizették a munkások bérét. A vállalat teljesítő képessége hatósági megállapítás szerint olyan méretű, hogy legalább 3000 darab takaró megrendelése juthatott volna a gyárnak s mégis mindössze csak 800 takaróra kapott megrendelést.“ A továbbiakban megállapítja a lap az előttünk rég ismeretes valóságot, hogy a soproni szőnyeggyár közszállításokkal meglehetősen mostohán van ellátva, majd hozzá fűzi: „Ez nem annyira az iparvállalatra kedvezőtlen, mint inkább a munkások helyzetét teszi mind jobban bizonytalanná. A tőke jövedelemre vágyódik, a humanizmus csak egy ideig tart és valószínű, hogy a viszonyok kedvezőtlenebbé való fordulása csak munkáselbocsátásokat vonhat maga után. A vállalat áldozatkészségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy tizenkét speciális szövőgéppel arra rendezkedett be, hogy az Államvasutaknak szükséges maketteket gyártson s már fél esztendeje egyetlen méterre sem kaptak rendelést. Sopron városának érdeke megkívánja, hogy a hatóságok állapítsák meg a gyár kapacitását és a város speciális helyzetét s ennek alapján megfelelő állami támogatásban részesítsék. A város lakossága különleges elbírálást nem kér, csupán annyit, amennyit a kapacitása szerint rendes felosztás alapján kaphat a soproni gyár.“ Végül azt a tényt állapítja meg a lap, hogy a soproni vállalatot a többi hasonló vállalatokhoz viszonyítva szinte érthetetlen mellőzés érte. A fővárosi lap közléseivel csak annyiban nem értünk egyet, hogy Sopron város lakossága nemcsak hogy kér különleges elbírálást, hanem mostoha helyzetére való tekintettel egyenesen elvárja azt. Elvárhatja pedig a különleges elbírálást azért, mert még az ország többi városaihoz viszonyítva is különleges súlyos helyzetben van. Ezen felül eddig érthetetlenül különös mellőzés érte Sopront minduntalan, igazán méltányos volna már, ha ezután különös kedvezményekben is részesülnénk." A hágai tárgyalások folytatását szerdán kezdik meg Párásban Magyarországot Korányi báró és Gajzágó László képviselik Több lap azt a híradást közölte, hogy a hágai tárgyalások folytatását április 5-ére halasztották. Ez a híradás nem felel meg a valóságnak, mert a magyar ügy további tárgyalását február 5-én, szerdán kezdik meg Párisban Lecheur elnöklésével. A tárgyalásokon azokat a kérdéseket fogják részletesen kidolgozni, melyekben Bethlen István gróf miniszterelnök, mint Magyarország képviselője és a többi érdekelt hatalom képviselői között Hágában létrejött a megállapodás. A tárgyalásokon ugyanazoknak az államoknak a szakértői vesznek részt, amelyeknek kiküldöttei a hágai konferencián is résztvettek. Magyarország részéről ezeken a párisi tárgyalásokon Korányi Frigyes báró és Gajzágó László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter jelenik meg. Walkó Lajos külügyminiszter és Wekerle Sándor pénzügyminiszter a tárgyalás későbbi szakaszában utaznak Párisba. Ezeken a tárgyalásokon Bethlen István gróf miniszterelnök már nem vesz részt. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy egyes lapoknak az a híradása, hogy a párisi tárgyalások ideje alatt a képviselőház nem tart ülést, tévedésen alapul, mert az Országgyűlés képviselőháza a párisi tárgyalások időpontjában is megtartja üléseit. Magyarország és Ausztria között július elsejével megszűnik a vízumkényszer A soproni kereskedő világnak, de általában a nagyközönségnek a régi panasza, hogy a magyar-osztrák forgalomban vízumkényszer van. Az utóbbi okozta — állapították meg arra illetékesek ismételten — hogy csak az osztrák turistacsoportok, melyek békeidőkben szívesen és gyakran keresték fel Sopront, elmaradtak. A vízumkényszer riasztotta el Soprontól a külföldi sportolókat is, akik különben szintén gyakori vendégeink lennének. Turistákon és sportolókon kívül az ideiglenes határokon túlról magánosok, akiket baráti kötelékek, vagy fiatalkori emlékek kötnek Sopronhoz, azért nem jöttek, mivel a vízum megszerzése nemcsak költséges, de sokszor fárasztó utánjárást is követelt. E kérdéssel kapcsolatban a Soproni Hírlap már jelentette, hogy a két ország közötti vízumkényszer eltörlésére tárgyalások indultak meg. Mint most illetékes helyről értesülünk, ezek a tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek: az elvi kérdésekben történt döntések után most már csupán a részletkérdések megvitatásáról és az azokban való megegyezésről van szó. A megállapodások értelmében Magyarország és Ausztria között 1930 július elsejével megszűnik a vízumkényszer, az osztrákoktól megszállt terület felé a határt egyszerű útlevéllel is át lehet lépni és viszont. Értesülésünk szerint hasonló megállapodás készül Magyarország és Németország között is. A vízumkényszer megszüntetésével nem szüntetik meg a határszéli úti igazolványok kiadását. Ezekkel az úti igazolványokkal két schilling fizetése esetén — három napos időtartamra — az úti igazolványok részére kijelölt sávon túl is lehetett jutni. Az a kérdés már most, hogy a jövőben fenntartsák-e ezt a rendszert. A magyar megbízottak az utóbbival kapcsolatban az osztrákok részéről várnak kezdeményezést. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél.