Soproni Hirlap, 1930. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

XVII. évf. 50. szám. Sopron, 1930 március 1, szombat Ára 12 fillér. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8­00 P — Egy hónapra 2­80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel.345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. A Kormányzó Ünnepi hálánkat úgy róhatjuk le méltóan iránta, ha alakját kiemeljük a parádés hivságokból s feldíszítjük alkotmányjogi magányos címével, amely viharos történelmi ormok görgeteges jegyeit viseli magán minden nép emlé­kezetében. Nem király, fényben. Nem elnök, a kötelező hivatás színtelenségében. De kormányzó a sorsok és vég­zetek nehéz óráiban. Tíz éve indult el, alig ismerten. Ma név, melynél markánsabbá egy sem tudott lenni az utolsó félszázad történetében. A hősök Carlyle-i elméleténél több és más. Horthy műve csak Taine tö­megeihez viszonyítva érthető meg. A „fékezés egyetlen mestere“ a tö­megszenvedély robbanásai felett, mikhez két akkor ebben a szeren­csétlen országban nem mert vagy képtelen volt hozzányúlni. Honszerzés: mily szelíd és zengő vezérség és mily nyu­galmas tervezés a honalapító! És mennyi különböző stílus a kor­mányzói elhivatottságok szerepei­ben is! Félelmes buzogányként emésztődik fel egyik, Marseillaise-i hév és dac örök üteme emez. A harmadik ő. A hydrák harcosa: gyorsan szabadulni a passzív me­nnyekből és a kulturvilág felé for­dult arccal új programmal: őrt állani és építeni. Horthy: Olyannak lenni, ami­lyennek egy világfronton, világ­égések után kell. Az arcéi: szfinx, ismeretlen tényező, mellyel a külföldnek számolnia „kell“. Itthon a miénk és mi vagyunk mögötte. Szép hajnali kiáltás a zöldülő magyar mezőn és estél­ éjjel az alföldi puszták mélyén. De kifelé. Ó. Nyugtalan dübörgés, mint hadihajók súlyos mélyén, ahol egykor állott. Energia feszülése, mely messze látszó füstfátyolt úsztat maga után. Az admirális hajót elsodorta az ár, most a másik örökre lehorgonyzott és kimozdíthatatlan. Egy egész alluviális tengerfeneket betöltő hajó Európa közepén. A Horthy-hajó. Ma európai tudattá lett, hogy erre az energiára Európának van szüksége, noha nem egyszer kényelmetlen energia. És ha máskor hallgatunk róla, ma az ünnepek országos harangzúgásaiban és zászlórepkedéseiben egyszer mondjuk ki bátran az igazságot. Hogy amit építettünk, — és tízesztendők alatt hihetetlen építettünk — és amit építeni akarunk — és vannak álmaink és meg fognak épülni - csak ebben a jegyben épülhettek meg. In hoc signo. Ahol tengerek fenyegetnek az elemek kérlelhetetlenségével és konokságával, oda hullámtörő kell. Masszív, elszánt, nyugodt, de szembeforduló. A Bethlen-politika, a fokról-fokra erősödő magyar si­kerek és öntudat hátterében mint állandó súlyos tényező áll és vár ez az energia imponálóan és fá­radhatatlanul. A magyar királyok felséges pa­lotájából nyugalomban nézhet végig a maradék földön, ahol a szivek ajtajai némán tárulnak fel a mai ünnepnapon. Munkájának alapvo­nása teljességgel az árpádházi dogma: eleven keresztényi és nemzeti magyar. Gondolata más útra, természeténél fogva, képte­len. Mikor jött, felette suhogott a pesti bazilika nagy selyemzászlója, rajta Magyarország hímzett hatá­rainak képzetei, miként Szent Ve­ronika kendőjén az Üdvözítő bús arcvonásai. Életének álma és pro­­grammja: „így volt, így lesz“. Amit tett a lesújtott ország romokból való megmen­téséért, legendásan szép és reálisan nagy valóság és a magyar történelem leghősibb fejezetei közt foglal helyet. És új fejezetei a tervek, mik ma még a homlok mögött várakoznak megtestesülésre, de eljönnek. Közéjük illesz­kedik, mint nem messzi jövőben a történelmi budavári bástyák közé a Horthy-bástya, mely hálásan fogja nevét hirdetni a boldogabb maradékoknak. Mészáros Sándor­ o­.

Next