Soproni Hirlap, 1930. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

2 SOPRONI HÍRLAP 1930. március 1. ­­ v­e Országszerte megkezdődött a jubiláló kormányzó ünneplése Megjelent az amnesztia rendelet Mai nappal lesz 10 éve, hogy nagybányai vitéz Horthy Miklós akkori fővezért Magyarország kormányzójává választották. A 10 éves jubileum alkalmából országszerte ünnepléseket rendeznek a kormányzó tisz­teletére. Az ünnepségek tegnap már több városban elkezdődtek, Budapesten a TESz és az egyetemi ifjúság 15.000 főből álló tömege vonult a várba, hogy ünnepeljék a legelső magyar embert. A kormányzó meg­hatva köszönte meg az üdvözlést és vála­szában szívből köszöntötte a megjelentek utján a hazafiasan érző egész magyar társa­dalmat. Ma folytatódnak az ünneplések és az ország valamennyi templomában imádkozni fognak az Istenhez, hogy tartsa meg még sokáig számunkra fentkölt kormányzónkat. Bethlen István gróf, ki­hűlése miatt csak vasárnap érkezik Budapestre, meleg­hangú táviratban üdvözölte a kormányzót. A jubileummal kapcsolatban a kormányzó szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, We­­k­e­r­­­e Sándor pénzügyminiszter és V­é­r­­tessy Sándor kabinetiroda főnök az I. o. magyar érdemkeresztet kapták. A többi kitüntetettek nevét a hivatalos lap mai száma közli. Az amnesztia rendelet Az amnesztia rendeletet ugyancsak a hiva­talos lap mai száma közli. A rendelet elején hangsúlyozza a kormányzó, hogy 10 éves jubileuma alkalmából is rendíthetetlen biza­lommal tekint az ország jövője elé. Ezen bizalom érzetében adja ki kegyelmi rende­letét is, mely nagy vonásokban a követ­kező : I. Kegyelemben részesülnek elsősorban azok, akik kormányzósértést követtek el, továbbá: 1. akiket 8 napot meg nem haladó sza­badságvesztésre vagy ennek megfelelő pénz­­büntetésre ítéltek; 2. akiket 5 évvel előbb elkövetett vét­ségért 1 hónapot meg nem haladó szabad­ságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítéltek; 3. akiket 5 évvel előbb elkövetett vét­ségért 6 hónapnál nem több elzárásra, is­ A Soproni Torna Egylet a papréti torna­­csarnokban a kormányzó megválasztása tíz éves évfordulójának előestéjén népes disz­­gyülést tartott, melyből az államfőt távira­tilag üdvözölték. A diszgyülés szónoka Hollós János líceumi igazgató volt, aki az alábbiakat mondotta: Tisztelt Díszgyűlés! A mai egybegyűlésünk egyetlen tárgya, hogy szívünkben a lelkes öröm és a mély­séges hála érzelmével emlékezzünk meg szeretett hazánk kormányzójának, nagybányai vitéz Horthy Miklósnak tíz éves kormány­zói jubileumáról és arról az áldásról, melyet az ő 10 éves kormányzói működése árasz­tott hazánkra. Tíz évvel ezelőtt, 1920. évi március hó 1-én az akkori Nemzetgyűlés, mely a telje­sen általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján gyűlt egybe. A következő szavakkal iktatta törvénybe a kormányzó megválasztását: „A Nemzetgyűlés méltányolván azokat a nagy érdemeket, amelyeket nagybányai Horthy Miklós ur, a magyar nemzeti had­sereg fővezére, volt cs. és kir. altengernagy, a II. oszt. Katonai Érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend és a III. oszt. Vaskorona-rend lovagja, a III. oszt. Katonai Érdemkereszt, ■ a bronz Katonai érdemérem, a Károly-csa­­patkereszt és a Sebesülési Érem tulajdo­nosa a háború nehéz küzdelmei között a haza védelmezésében, majd a nemzeti had­sereg megszervezésével a belső rend és bil­letve pénzbüntetésre ítéltek, azonban 5 éven belüli újabb vétség esetén az elengedett büntetés is letöltendő; 4. akiket 5 évvel előbbi vétségért 1 évet meg nem haladó elzárásra vagy pénzbün­tetésre ítéltek. II. Büntetések halmaza esetén kegyelem­ben csak azok részesülhetnek, akik az előbbi pontokban megjelölt büntetéseknél többet nem kaptak. III. Kegyelmet kapnak azok, akiket 3 év­vel előbb ítéltek el 1 hónapnál nem több elzárásra, illetve pénzbüntetésre, ha ez még nem jogerős. IV. Nem részesülnek kegyelemben azok: 1. akik külföldön laknak. 2. aki ellen még mindig érvényben levő köröző levél van kiadva. 3. akiket 3 éven belüli jogerősen szabad­ságvesztésre ítéltek, de annak kitöltésére nem jelentkeztek. V. Kegyelemben részesíthetők méltányos esetben a fentieknél nagyobb büntetésben részesültek közül azok, akiknél megállapít­ható, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz további életükre. Ezenkívül az igazságügyminiszter előter­jesztésére elengedik eljárásbüntetésüket: I. Azoknak, akiknek kihágásért (jövedéki nem) való jogerős büntetése 5 napot meg nem halad. II. Azoknak, akiket a bíróság, rendőri bí­róság kihágásért (jövedéki nem) jogerősen 5 napnál több elzárásra ítélt. III. Azoknak, akik ellen bűnvádi eljárást (jövedéki nem) 1 évvel előbb elkövetett vét­ségért indítottak, de még nem hoztak I. fokú ítéletet, vagy ha hoztak és még nem vált jogerőssé az ítélet, ha az 5 napot meg nem halad. IV. Azoknak, akiket jövedéki kihágás miatt jogerősen elitéltek és azt már töltik, fél büntetését elengedik. V. Az I., II., IV. és V. alapján nem ré­szesülnek kegyelemben azok, akik 2 éven belül azonos büntetés miatt már el voltak ítélve jogerősen. VI. Azt, hogy személyileg ki részesül ke­gyelemben, a büntetést végrehajtó, illetve nyilvántartó hatóság állapítja meg. tanság helyreállításában és­ fenntartásában és így a pusztulás és végenyészet szélére jutott ország megmentésében szerzett s áthatva attól a bizalomtól, hogy a nemzetet súlyos megpróbáltatásai között a Nemzetgyűléssel egyetértésben az alkotmányosság ösvényén megerősödés, fejlődés felé fogja vezetni, őt a Nemzetgyűlés 1920. március 1 én tartott ülésében Magyarország kormányzójává vá­lasztotta s miután Horthy Miklós úr a kor­mányzói esküt a Nemzetgyűlés ugyanazon ülésében letette, a Nemzetgyűlés őt a kor­mányzói tisztbe beiktatta.“ Ezek a szavak ércbevésni való rövidség­gel, tömörséggel megmondják azt, hogy mit tett Horthy Miklós, amiért őt a hálás nem­zet a legelső helyre, a kormányzói székbe emelte, de megmondják azt is, mit vár tőle ezután a nemzete a választás után ? Mit tett Horthy Miklós megválasztásáig? Hivatásos katona volt, a világháborúban hivatásos kötelessége állította a haza védel­mére. De nemcsak kötelességből, hanem szíve szerint harcolt hazájáért oly vitézül, olyan hősiesen, hogy csak a középkor le­gendás hősei vagy az ókor héroszai lehet­tek hozzá hasonlók. A Novara parancsnoká­nak önfeláldozó kötelességteljesítését, retten­­■­hetetlen bátorságát, súlyos sebesülése után is tovább küzdő helytállását a világháború legnagyobb hőstettei között fogják minden­kor emlegetni. A háborúból mint altenger­nagy, az összes tengeri haderőink parancs­noka került ki. A háborút követő proletárdiktatúra alatt ő tette Szegedet az ellenforradalom igazi gócpontjává. Itt szervezte meg a kom­munizmus üldözése elől menekülő, ál­­utakon, sokszor két országon keresztül bujdosva köréje sereglő ti­sztekből az új nemzeti hadsereget. Hogy ez a kezdet­ben csak néhány száz, utóbb néhány ezer főből álló kicsiny hadsereg mit jelentett hazánkban, azt csak akkor tudjuk kellően méltányolni, ha visszagondolunk arra, hogy mit jelentett dicsőségesen harcoló régi hadseregünknek a háború végén történt szétzüllesztése. Jelentette a társadalom leg­aljasabb, legelvetemültebb elemeinek felül­­kerekedését, a börtönök, fegyházak lakóinak, a gonosztevőknek a polgárságra való rá­­szabadítását, jelentette a jog és törvény uralma helyett az erőszakot, a jogtalanságot, jelentette a jogbiztonság helyett a forradalmi törvényszéket, a tulajdon szentsége helyett a közprédát, rablást, fosztogatást, jelentette a vallásosság helyett az istenkáromlást, az erkölcs helyett az erkölcstelenséget, jelen­tette a szabad szó, a szabad gondolat helyett a vörös újságot, a rendőrök és csendőrök helyett a Lenin-fiúkat, a békés nyugalom helyett állandó terrort, aggodal­mat és lelki gyötrődést, egyszóval az állami és társadalmi rend helyett az,állandó fel­forgatást s bizonytalanságot. És jelentette a haza földjének, az ország határainak meg­védése helyett hazánk háromnegyed részé­nek idegen rablók, ellenséges fosztogatók, oláh, szerb, cseh s osztrák hordák által való megszállását. És mit várt a nemzet a kormányzóvá megválasztott Horthy Miklóstól, az újjá­­teremtett kis nemzeti hadsereg fővezérétől ? Várta a romok helyén az új élet megterem­tését, várta a nemzet kivezetését abból az irtózatos lezüllöttségből, amelybe a háború, forradalom és bolsevizmus sodorta, várta az állami, társadalmi, politikai és erkölcsi rendnek visszaállítását, várta a megbomlott nemzeti fegyelem megszilárdítását, várta a közgazdasági életben a friss vérkeringés megindítását, a leromlott pénz és munka­­nélküliség-szülte szörnyűséges nyomor eny­hítését, egyszóval az eddigi halálos vergődés helyébe új élete s jobb jövő reménységét. És e várakozásban a nemzet nem is csalódott. Igaz, hogy nem egyszer kerültek még nehéz akadályok a jobb jövő útjába, kommunista aknamunkák, faji üldözések, az úgynevezett fehér terror túlkapásai, királypuccs és legfőképp a trianoni béke, de a kormányzó mindezeken a szirteken és örvényeken keresztül erős biztos kézzel vezette át az állam hajóját. És ha ma 10 év múlva végig tekintünk hazánkon, hálával eltelve állapíthatjuk meg, hogy a legközelebbi célt sikerült elérnünk. Az alkotmányosság, az élet- és vagyon­biztonság, a jog és törvény uralma, a belső rend és béke helyreállott, kifelé is hazánk tekintélye emelkedett. 1920-ban hazánk határain kívül csak ellenségeink voltak, ma 10 év múlva már nem állunk egyedül el­szigetelve. Vannak barátaink, nemcsak egyesek, hatalmasak tetterősek, hanem egész nem­zetek is. Szívünkbe pedig visszatért a bi­zalom és a hit: nem veszhet el az a nemzet, amely ilyen időket így tudott átélni. Ez a bizalom és hit, a saját erejében és a nemzet jövőjébe helyezett hit sugárzott ki kormány­zónknak egész egyéniségéből, minden sza­vából s tettéből 10 évvel ezelőtt is. Amikor mi már-már elcsüggedtünk, neki ez adott erőt nagy munkája elvégzéséhez. 10 évvel ezelőtt, megválasztásakor azt álmodták róla: „ha el tudja érni, hogy munkája nyomán végre megnyílik a kínjában vonagló és önmagát tépő magyarság számára az élet lehetősége, akkor neve a magyar történelem legnagyobb nevei közé kerül“. Ma nyu­godtan elmondhatjuk, hogy ez a lehetőség megnyiltott számunkra s „megfogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán“. Ezért kérjük a Mindenhatót, áldja meg kormány­zónkat, hogy elérhesse azt is, amiért ő és vele mindnyájan naponként imádkozunk, hogy Magyarországot, a mi forrón szeretett hazánkat nagynak, hatalmasnak, virulónak,­­ láthassa. A Soproni Torna Egylet táviratilag üdvözölte a jubiláló államfőt

Next