Soproni Hirlap, 1930. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8­00 P — Egy hónapra 2­80 P KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel.345. FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vásár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. A kormányzó tíz éves országlásának emlékére a soproni magyar asszonyok tíz fiatal tölgyet ültettek el a Kurucdomb lejtőjén Vitéz imagybányai Horthy Miklós­nak, a nemzeti hadsereg fővezérének Budapestre történt bevonulásakor T­o­r­­m­ay Cecile, a MANSz elnöknője Nagy- Magyarország 63 vármegyéjét képviselő 63 gyászba öltözött magyar úriasszonyt vezetett a fővezér elé, akinek zászlót nyújtott át. Ennek a történelmi jelenet­nek megörökítésére, az akkori fővezér kormányzóvá választásának tíz éves fordulója­ alkalmával a MANSz soproni osztálya elhatározta, hogy tíz fiatal töl­gyet ültet. Erre a célra alkalmas helynek a Kuruc-dombnak azt a lejtő­jét találták, mely fölött az egykori Szél­malom-kaszárnya épült. Az ünnepélyes jelenet vasárnap délelőtt 11 órai kez­dettel játszódott le, s arról az alábbi tudósításunk számol be. Lobogódíszben a Kuruc­domb házai A Horthy-fák elültetésének hajnalán a Kuruc-dombnak szinte valamennyi házára nemzeti lobogót tűztek ki. A lo­bogódíszbe öltözött házsorok nemcsak emelték az ünnep külső fényét, de mé­lyen meghatották az ünneplő közönsé­get, annál is inkább, mivel tudott do­log, hogy a kurucdombi háztulajdono­sok nem tartoznak a vagyonos osz­tályba. Amikor az ünnepély külső fényéről beszélünk, meg kell jegyeznünk, hogy az egyre szitáló eső nem rontotta azt, a kedvezőtlen időjárás csupán annyi­ban hatott magára az ünnepélyre, hogy a külső kereteket szorította össze. A MANSz Horthy-fáinak elültetésénél még így is hatalmas embertömeg vett részt. Cserkészek élő gyűrűje Az ünnepély színhelyére elsőkként L­á­s­z­l­ó Antal parancsnoksága alatt a Cserkészszövetség válogatott csapatai érkeztek meg. Diák- és iparos cserké­szek. Amint oszlopsoruk, amelynek élén magasan lobogott a liliomos zászló, a lejtő lábához ért, váratlanul kettévál­tak és élő gyűrűként vették körül az ünnepély színhelyét. A lejtő zöld gyepén akkor már tíz gödör ásított. Úgy a keleti, mint a nyu­gati oldalon öt-ö­t, egymástól egyforma távolságban. A gödrök mellett munká­sok vigyáztak az elültetésre váró tíz tölgyre. Az ünnepély rendezői A cserkészek megérkezését a MANSz elnökségi tagjainak megérkezése kö­­követte. Tiszaújhelyi Újhelyi Kál­mánná elnök vezetése alatt özv. K­r­é­t­­schy Ferencné főtitkárral egyetemben a MANSz egyes szakosztályainak veze­tői éppen úgy teljesítették a rossz idő miatt fárasztó háziasszonyi tisztet, mint a választmány tagjai a rendezéssel járó nehéz feladatot. Az elnökség tagjaival érkezett az ün­nepély színhelyére Tor­may Cecile képviseletében Am­b­r­ó­zy-Migaz­zy Lajosné grófné és a MANSz főtitkára, Kiss Lajos kormánytanácsos. Az ünnepély közönsége Háromnegyed tizenegy órakor fekete ünneplőbe öltözött férfiak és mosolygó arcú diákok kezdték ellepni a tér két oldalát. Zárt sorokban, testületileg vo­nultak fel Mészáros Sándor igazgató vezetése alatt a kereskedelmi iskolások, míg a többi intézetek a rossz idő miatt csupán egy-egy tanár alatt álló cso­porttal képviseltették magukat. A leventék díszszázada Valamivel tizenegy óra előtt kezdtek gyülekezni a katonai és polgári elő­kelőségek. Kocsin és személyautón ér­keztek. A Marsch­a­lkó Keimer ezre­des, állomásparancnok vezetése alatt áll­ó katonai küldöttség, melynek sorai­ban ott láttuk a Sopronban állomásozó és működő fegyvernemek és katonai alakulatok képviselőit, a szónoki emel­vény jobb oldalán helyezkedett el. A polgári előkelőségek csoportjában ott láttuk vitéz Simon Elemér dr. fő­ispán, G­é­v­a­y-W­o­l­f­f Lajos alispán, T­hu­mer Mihály dr. polgármester, Laskay Gábor ny. altábornagy, vitéz Szepessy Aladár ny. altábornagy, M­a­r­t­i­n­i Róbert ny. ezredes, a Cser­készszövetség elnöke, Kiss Jenő egy. tanár, az ev. hittudományi kar dékánja, B­r­ö­s­z­t­e­r Gyula tanfelügyelő, dr. T­e­­deschi Jenő, a Hitelbank igazgatója, s Völker József igazgató mellett a társadalmi élet színe-javát. Pontosan tizenegy órakor a leventék egyenruhás díszszázada vonult fel a térre és zenekaruk muzsikája közben zárta el annak alsó részét. Az ünnepély A leventék megérkezése után a Sop­roni Magyar Férfidalkör énekkara T­é­­by karnagy vezetése alatt elénekelte a Magyar Hiszekegyet, mellyel kezdetét vette a lélekemelő ünnepély. Özv. Krétschy Ferencné röviden ismertette a MANSz soproni osztályá­nak azt a határozatát, mellyel a tölgyek a kormányzó személye iránti hódola­tuknak kívántak kifejezést adni, majd U­j­h­e­l­y­i Kálmánná elnöknőt felkérte az első fa ültetésére. A kormányzó fái a Kuruc-­­ domb lejtőjén Újhelyi Kálmánné az előkelőségek csoportjától kisérve az egykori kaszár­­nyaépülethez legközelebb ásott gödör­höz lépett, a zöld gyepre fektetett töl­gyet felemelte és azt a gödörbe helyezte. — A soproni magyar asszonyok nevé­ben. Annak emlékére, aki tiz eszten­dővel korábban bátor szívvel jött, hogy második honmentőként talpra állítsa a sokat szenvedett, darabokra tépett ha­zát, mondotta többek között, miköz­ben egy lapátnyi földet szórt a tölgy tövére. A második fát — a tér napkeleti felső sarkában — vitéz Simon Elemér dr. főispán ültette el. A MANSz előljárt a hazafias tüzek szitásában, előljár ma is, amikor poé­­tikusan örökíti meg az államfő érdemeit. A tölgy az erőt, a hatalmasságot kép­viseli. Mint az államfő személye iránti tisztelet szívünkbe gyökeredzett, úgy gyökeredzen meg a földben ez a tölgy is, hogy századokig hirdesse Magyaror­szág mai szomorú és mégis dicsőséges korát, — mondotta a fa gyökerének föl­delésekor többek között a főispán. A polgármester megőrzésre átveszi a fákat A továbbiak során Thurner Mihály, dr. polgármester költői szárnyalású be­széd kíséretében vette át a város gon­dozásába a Horthy-fákat. — A nemzetet pusztulásának útján — hangzott a polgármester szava — 1919. június 5-én nagybányai Horthy Miklós, az otrantói tenger hőse állította meg, amikor a szegedi kormányban vállalta a hadü­gyminiszteri tárcát. A kemény, férfi elhatározásának dacos szavába be­lesóhajtott a szépséges hitves aggódása, aki Kenderesen, az ősi birtokon, vörö­sök és oláhok kereszttüzében imádko­zott serdülő gyermekei körében férje épségéért és nemzetének megmentéséért. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­ségének mai ünnepén illik hálával meg­emlékeznünk a nemzet ama nagyasszo­nyáról és családjáról, akinek életét kel­lett kockáztatni, hogy a családfő a ma­gyar családi élet szentségét biztosít­hassa és nemzetmentő munkájához fog­hasson. Egy hónappal később kemény férfi­ajkáról csattog az ígéret: «Kitartunk, kitartok...! míg Hazánkat vissza nem vesszük.» És ez az ige már részben testte­len, midőn Horthy Miklós 1919. november 16-án bevonult Budapestre. Ekkor visz­­szavette a csonka hazát a belső ellen­ségtől. Nagy és nehéz munkája volt! Horthy Miklós országmentő munká­jának tizedik évfordulóján tiz tölgyet ültetünk itt, ahol kuruc hősök küzdöttek a magyar szabadságért. A tiz tölgyet Sopron szab. és kir. vá­rosának oltalmába és gondozásába ve­szem. Kívánom, hogy a tiz tölgy virul­jon időtlen­ időkig. Terebélyesedjenek és dús koronájuk lombjának suttogása oszlassa el minden magyar fájdalmak sóhajtását. Minden levide minden rez­gésével hirdesse a magyar hitet és re­ménységet. Ígérem, hogy a város mindenkor ápolni és védeni fogja ezeket a fákat, amelyekkel a hűség városának asszo­nyai a magyar család ,a magyar nem­zeti élet megmentőjének hálájukat kí­vánják leróni. Ígérem, hogy fiainkat gerinces ma­gyarokká neveljük, hogy kitartó és hon­szerző katonákká lehessenek Horthy Miklós szellemében. Kérem a Mindenhatót, adja meg Horthy Miklósnak, hogy visszaszerez­hesse az egész országot annak a nép- Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél.

Next