Soproni Hirlap, 1930. június (17. évfolyam, 123-146. szám)

1930-06-01 / 123. szám

XVII. évf. 123. szám. Sopron, 1930 junius 1, vasárnap Ára 20 fillér. Soproni Hírlap AZ ELŐFIZETÉS ÁRA! Negyed évre 8­00 P — Egy hónapra 2­80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel.345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár-­ét ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Két fellebbezés A város törvényhatósági bizottsága a közelmúltban a többek között két köz­érdekű határozatot hozott: az egyik a nemzeti zászlónak kötelező használa­tára vonatkozik, a másik egy 15 holdas gyümölcsöskert és csemegesző­rtelep lé­tesítését rendeli el. A nemzeti zászló használatáról azért kellett szabályrendeletet alkotni, mert a város polgárainak nagy része közö­nyös volt a nemzeti zászló iránt és ez szinte bántó volt. Különösen szembe­tűnő volt ez, mikor Harmsworth lord Sopronban járt, vagy mikor a hűség­­kaput leleplezték. Nemzeti ünnepein­ken egyébként is olyan dísztelenek a város házai, hogy az idegen, aki Sop­ronban járt, ennek a szegényes zászló­dísznek láttára bizonyára lesajnálta ha­zafias lelkesedésünket. A polgármester­nek buzdító és felhívó szózata úgy­szólván eredménytelenül hangzott el, mert a háztulajdonosok sajnálták azt a csekély áldozatot, amely egy zászló megszerzésével jár. Nem maradt tehát más hátra, mint szabályrendelettel kö­telezővé tenni a nemzeti zászló hasz­nálatát. A gyümölcsös- és csemegeszőlő-min­tatelep létesítése első­sorban gazdáink érdeke. Nekik kell megtanulniok, ho­gyan lehet jövedelmezővé tenni a gyü­mölcstermelést, nekik kell megmutat­nunk, hogy miként kell a silány minő­ségű szőlőkből, korán szüretelt és rosz­­szul kezelt bor helyett értékes cseme­geszőlőt termelni s visszaállítani a régi jólétet. A gazdák érdeke vezette tehát a képviselőtestületet, amikor elhatároz­ta a gyümölcsös- és csemegeszőlő-min­tatelep létesítését. Ámde hiába minden jószándékú tö­rekvés. Sokan vannak, akik nem szíve­sen látják városunkat lobogódíszben, a­kik nem tudják mérlegelni ennek jelen­tőségét, de szépségét sem és még töb­ben, akiknek nem kell sem az okszerű gyümölcs-, sem a csemegeszőlőterme­lésre való szükségszerű áttérés. Ezek fellebbeznek a közgyűlés hatá­rozatai ellen és igy törekesznek el­odázni az észszerű határozatok végre­hajtását. A nemzeti zászló használatára vonat­kozó határozatot T­ö­p­­­er Kálmán ny. polgármester, m. kir. kormányfőtaná­csos, volt felsőházi tag fellebbezte meg, az egyéni szabadság szent nevében né­zete szerint ki-ki akkor örül és ad örö­mének kifejezést a nemzeti zászló ki­tűzésével, amikor akar. Hogy vannak nemzeti ünnepek és egyéni ünnepélyes alkalmak, amikor úgyszlován a város becsülete kívánja a házak fellobogózá­sát, arról nem akar tudni, sőt a nem­zeti zászló kötelező kitűzését kommu­nista ízűnek bélyegzi, noha annak ide­jén alig várakozott külön felhívásra, a­mikor a vörösek a vörös zászlót kitü­­zették. Attól fél, hogy a polgármester nem találja el a helyes alkalmat, mikor kell kitüzetni a zászlókat, jóllehet mint volt polgármester tudhatná, hogy egy polgármester nem lobogózhatja fel a várost pl. a saját születése napjára. Csodálatos felfogás, de legcsodálatosabb a fellebbezésében felvetett az a kérdés, hogy hogyan lehetne országunkban saj­tószabadság, ha városunkban nincs zászlószabadság. Ez a fellebezés igazán jellemző azokra a körökre, melyek a nemzeti zászló használatát a maguk egyéni tetszésétől teszik függővé. Ön­kéntesen felvetődik a kérdés, váljon ba­rátai-e ezek a körök a nemzeti érzés bármely formában való megnyilvánu­lásának? A másik fellebbezés, melyet a Bor­termelők Egyesületének elnöksége és a városi mezőgazdasági bizottság elnöke adott be, nem kevésbé furcsa. Ez a fel­lebbezés a gyümölcsös- és csemegesző­lő mintatelepeket egyszerűen városi közüzemnek minősíti, melynek célja a nyerészkedés és ezáltal a többi gyü­mölcs- és szőlőtermelővel szemben egészségtelen verseny támasztása, vég­eredményben tehát a polgárság megká­rosítása. Mintha bizony Sopron város gazdái eddig lámpás fajgyümölcster­melés révén hatalmas bevételekre tet­tek volna szert és a bécsi Naschmark­­tot, avagy Németországot ők látták vol­na el csemegeszőlővel és ezeket a nagy bevételeket kellene félteniük a város versenyétől. Erről természetesen józanul gondol­­kod­­ásemberek előtt szó sem lehet. A város példát akar adni, tanítani, ösztö­nözni akar, de úgy látszik Sopron gaz­dái és azok vezetői nem akarnak ta­nulni. Maradjon minden a régiben. Ne­kik nem kell más, csak a silány fajta szőlőből korán leszűrt lőre, mit nekik a csemegeszőlő, fajgyümölcs termelése, mikor ők a régi megszokott rossznak a hívei. Baj nekik az is, ha a város nem segít rajtuk, baj az is, ha segíteni akar rajtuk. Az előbbi miatt lármáznak, az utóbbi nem kell nekik! Valóban nehéz, szatírát nem írni. Várjon jön-e idő, a­mikor észretérnek? A jelek szerint — bajosan. M — A közraktárak fontos szerepe a meginduló gabonacsatában A mezőgazdaság válságának okai. — A gabonacsata haditervei. — A gabonaközraktárak szerepe. — Lesz-e Sopronban közraktár? A gabonaközraktárak elhelyezéséért meg­indult nagy harc az egész ország érdeklő­dését felkeltette a terményáresés ellen fo­lyamatba teendő küzdelem iránt, melyet világszerte gabonacsatának neveznek. A mezőgazdaság válságának fő oka kétségtele­nül a túltermelés, így a háború előtt Orosz­ország 206 millió mázsa búzát termelt, ma 213 milliót. Kanada a háború előtt 53, ma 145, Argentína 40, ma 83 millió mázsa búzát termel. Ezzel szemben Európa búza­­fogyasztása 493 millió mázsáról 472 millióra esett, holott a lakosság 10°­okkal szaporo­dott. A bevitelre szoruló európai országok átlagos évi beszerzendő búzaszükséglete 135 millió mázsára tehető, viszont a búzát exportáló európai államok feleslege évi át­lagban nem több 12 milió mázsánál, amely­ből Magyarországra 5 millió esik, látjuk tehát, hogy a szükséglettel szemben kivite­lünk csekély és hatalmas tömegekkel ver­senyez. A világ túltermelés okozta bajokat növeli az, hogy az élelmezésben bizonyos racionalizálás következett be, így a liszt- és a húsfogyasztás rovására a gyümölcs és főzelék vonult előtérbe. Csonkamagyarország termelési adatai a háború előtti adatokkal nem eléggé átte­kinthetően állíthatók szembe. Mezőgazda­ságunk békében nagy és védett belső fo­gyasztó piacra támaszkodhatott és így ter­­melvényeit a magasabb összegű import­­paritású árakhoz közel értékesítette, amivel szemben ma az ipari termelvényeket a vá­mok drágítják. A termelvények értékesítését illetően is a helyzet teljesen megfordult, mert kiviteli állam vagyunk és így az árak az alacsonyabb exportparitáshoz alkalmaz­kodnak. Mindezek világosan mutatják a mezőgazdaság amúgy is nehéz helyzetét, amit fokoz a mezőgazdasági termelvényeknek 1925. óta beállott világpiaci nagy esése. Hogy utóbbiról csak megközelítő képünk is legyen, táblázatot közlünk arról, hogy 1925. óta a kivitt gabona és lisztért elért állag métermázsa-árak mily katasztrofálisan csökkentek. Ezen árak exportárak, tehát az exportőrök által elért összegek, melyek leg­alább is 12°­ok kal magasabbak azoknál a búzaáraknál, amelyeket a termelő kapott az ő vevőitől. 1930-ra adatok még nincsenek, de az árak 22-—, illetve 36-— pengő körül vannak. Ezek, mint említettük exportárak és a terme­lőknek 12°/%-kal kevesebb jutott. Ugyanily arányban estek a belfogyasztási eladási árak úgy a búzánál, mint az egyéb mezőgazda­­sági termelvényeknél. A folyó évben a búza­árak sajnos tovább csökkentek olyannyira, hogy ma a termelők kénytelenek mázsán­ként 18-­ pengő körüli árért eladni. Ez sajnos eléggé igazolja a kormány azon el­határozását, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megindítsa a küzdelmet a további áresés ellen. Csak még röviden akarjuk megemlíteni, hogy a nehezebb termelési viszonyokat és eladási lehetőségeket súlyos­bítja az a körülmény, hogy a­míg békében egy hold földre 5 pengő, addig ma 12­28 pengő közteher esik. Látjuk tehát, hogy az általános árcsökkenés létalapjában támadta meg a mezőgazdaságunkat. Amidőn tehát a kormány a megindítandó gabonacsatában közvetve a mezőgazdaság érdekeiért száll síkra, végeredményben az egész ország érdekeit szolgálja, mert mind­annyiunk megélhetésének megkönnyebbülése az ország többségét kitevő mezőgazdák fogyasztóképességének emelkedésétől függ és a kormány intézkedéseit ezen szemszög­ből kell megítélnünk. Tisztában kell lennünk avval, hogy hazánk jövője legnagyobbrészt gazdatársadalma jólététől függ. A kormány intézkedéseit még nem ismer­jük, félhivatalosan csak azt közölték, hogy a kivitel megszervezése mellett biztosítani kell azt is, hogy a termelők magasabb Búza. Liszt: 1925. 3410 pengő 56 93 pengő 1926. 33-60 , 5177 , 1927. 33-77 . 47-58 , 1928 . 31-26 . 4377 , 1929. 26-21 . 39-48 . Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél.

Next