Soproni Hirlap, 1930. június (17. évfolyam, 123-146. szám)
1930-06-01 / 123. szám
XVII. évf. 123. szám. Sopron, 1930 junius 1, vasárnap Ára 20 fillér. Soproni Hírlap AZ ELŐFIZETÉS ÁRA! Negyed évre 800 P — Egy hónapra 280 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel.345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár-ét ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Két fellebbezés A város törvényhatósági bizottsága a közelmúltban a többek között két közérdekű határozatot hozott: az egyik a nemzeti zászlónak kötelező használatára vonatkozik, a másik egy 15 holdas gyümölcsöskert és csemegeszőrtelep létesítését rendeli el. A nemzeti zászló használatáról azért kellett szabályrendeletet alkotni, mert a város polgárainak nagy része közönyös volt a nemzeti zászló iránt és ez szinte bántó volt. Különösen szembetűnő volt ez, mikor Harmsworth lord Sopronban járt, vagy mikor a hűségkaput leleplezték. Nemzeti ünnepeinken egyébként is olyan dísztelenek a város házai, hogy az idegen, aki Sopronban járt, ennek a szegényes zászlódísznek láttára bizonyára lesajnálta hazafias lelkesedésünket. A polgármesternek buzdító és felhívó szózata úgyszólván eredménytelenül hangzott el, mert a háztulajdonosok sajnálták azt a csekély áldozatot, amely egy zászló megszerzésével jár. Nem maradt tehát más hátra, mint szabályrendelettel kötelezővé tenni a nemzeti zászló használatát. A gyümölcsös- és csemegeszőlő-mintatelep létesítése elsősorban gazdáink érdeke. Nekik kell megtanulniok, hogyan lehet jövedelmezővé tenni a gyümölcstermelést, nekik kell megmutatnunk, hogy miként kell a silány minőségű szőlőkből, korán szüretelt és roszszul kezelt bor helyett értékes csemegeszőlőt termelni s visszaállítani a régi jólétet. A gazdák érdeke vezette tehát a képviselőtestületet, amikor elhatározta a gyümölcsös- és csemegeszőlő-mintatelep létesítését. Ámde hiába minden jószándékú törekvés. Sokan vannak, akik nem szívesen látják városunkat lobogódíszben, akik nem tudják mérlegelni ennek jelentőségét, de szépségét sem és még többen, akiknek nem kell sem az okszerű gyümölcs-, sem a csemegeszőlőtermelésre való szükségszerű áttérés. Ezek fellebbeznek a közgyűlés határozatai ellen és igy törekesznek elodázni az észszerű határozatok végrehajtását. A nemzeti zászló használatára vonatkozó határozatot Töper Kálmán ny. polgármester, m. kir. kormányfőtanácsos, volt felsőházi tag fellebbezte meg, az egyéni szabadság szent nevében nézete szerint ki-ki akkor örül és ad örömének kifejezést a nemzeti zászló kitűzésével, amikor akar. Hogy vannak nemzeti ünnepek és egyéni ünnepélyes alkalmak, amikor úgyszlován a város becsülete kívánja a házak fellobogózását, arról nem akar tudni, sőt a nemzeti zászló kötelező kitűzését kommunista ízűnek bélyegzi, noha annak idején alig várakozott külön felhívásra, amikor a vörösek a vörös zászlót kitüzették. Attól fél, hogy a polgármester nem találja el a helyes alkalmat, mikor kell kitüzetni a zászlókat, jóllehet mint volt polgármester tudhatná, hogy egy polgármester nem lobogózhatja fel a várost pl. a saját születése napjára. Csodálatos felfogás, de legcsodálatosabb a fellebbezésében felvetett az a kérdés, hogy hogyan lehetne országunkban sajtószabadság, ha városunkban nincs zászlószabadság. Ez a fellebezés igazán jellemző azokra a körökre, melyek a nemzeti zászló használatát a maguk egyéni tetszésétől teszik függővé. Önkéntesen felvetődik a kérdés, váljon barátai-e ezek a körök a nemzeti érzés bármely formában való megnyilvánulásának? A másik fellebbezés, melyet a Bortermelők Egyesületének elnöksége és a városi mezőgazdasági bizottság elnöke adott be, nem kevésbé furcsa. Ez a fellebbezés a gyümölcsös- és csemegeszőlő mintatelepeket egyszerűen városi közüzemnek minősíti, melynek célja a nyerészkedés és ezáltal a többi gyümölcs- és szőlőtermelővel szemben egészségtelen verseny támasztása, végeredményben tehát a polgárság megkárosítása. Mintha bizony Sopron város gazdái eddig lámpás fajgyümölcstermelés révén hatalmas bevételekre tettek volna szert és a bécsi Naschmarktot, avagy Németországot ők látták volna el csemegeszőlővel és ezeket a nagy bevételeket kellene félteniük a város versenyétől. Erről természetesen józanul gondolkodásemberek előtt szó sem lehet. A város példát akar adni, tanítani, ösztönözni akar, de úgy látszik Sopron gazdái és azok vezetői nem akarnak tanulni. Maradjon minden a régiben. Nekik nem kell más, csak a silány fajta szőlőből korán leszűrt lőre, mit nekik a csemegeszőlő, fajgyümölcs termelése, mikor ők a régi megszokott rossznak a hívei. Baj nekik az is, ha a város nem segít rajtuk, baj az is, ha segíteni akar rajtuk. Az előbbi miatt lármáznak, az utóbbi nem kell nekik! Valóban nehéz, szatírát nem írni. Várjon jön-e idő, amikor észretérnek? A jelek szerint — bajosan. M — A közraktárak fontos szerepe a meginduló gabonacsatában A mezőgazdaság válságának okai. — A gabonacsata haditervei. — A gabonaközraktárak szerepe. — Lesz-e Sopronban közraktár? A gabonaközraktárak elhelyezéséért megindult nagy harc az egész ország érdeklődését felkeltette a terményáresés ellen folyamatba teendő küzdelem iránt, melyet világszerte gabonacsatának neveznek. A mezőgazdaság válságának fő oka kétségtelenül a túltermelés, így a háború előtt Oroszország 206 millió mázsa búzát termelt, ma 213 milliót. Kanada a háború előtt 53, ma 145, Argentína 40, ma 83 millió mázsa búzát termel. Ezzel szemben Európa búzafogyasztása 493 millió mázsáról 472 millióra esett, holott a lakosság 10°okkal szaporodott. A bevitelre szoruló európai országok átlagos évi beszerzendő búzaszükséglete 135 millió mázsára tehető, viszont a búzát exportáló európai államok feleslege évi átlagban nem több 12 milió mázsánál, amelyből Magyarországra 5 millió esik, látjuk tehát, hogy a szükséglettel szemben kivitelünk csekély és hatalmas tömegekkel versenyez. A világ túltermelés okozta bajokat növeli az, hogy az élelmezésben bizonyos racionalizálás következett be, így a liszt- és a húsfogyasztás rovására a gyümölcs és főzelék vonult előtérbe. Csonkamagyarország termelési adatai a háború előtti adatokkal nem eléggé áttekinthetően állíthatók szembe. Mezőgazdaságunk békében nagy és védett belső fogyasztó piacra támaszkodhatott és így termelvényeit a magasabb összegű importparitású árakhoz közel értékesítette, amivel szemben ma az ipari termelvényeket a vámok drágítják. A termelvények értékesítését illetően is a helyzet teljesen megfordult, mert kiviteli állam vagyunk és így az árak az alacsonyabb exportparitáshoz alkalmazkodnak. Mindezek világosan mutatják a mezőgazdaság amúgy is nehéz helyzetét, amit fokoz a mezőgazdasági termelvényeknek 1925. óta beállott világpiaci nagy esése. Hogy utóbbiról csak megközelítő képünk is legyen, táblázatot közlünk arról, hogy 1925. óta a kivitt gabona és lisztért elért állag métermázsa-árak mily katasztrofálisan csökkentek. Ezen árak exportárak, tehát az exportőrök által elért összegek, melyek legalább is 12°ok kal magasabbak azoknál a búzaáraknál, amelyeket a termelő kapott az ő vevőitől. 1930-ra adatok még nincsenek, de az árak 22-—, illetve 36-— pengő körül vannak. Ezek, mint említettük exportárak és a termelőknek 12°/%-kal kevesebb jutott. Ugyanily arányban estek a belfogyasztási eladási árak úgy a búzánál, mint az egyéb mezőgazdasági termelvényeknél. A folyó évben a búzaárak sajnos tovább csökkentek olyannyira, hogy ma a termelők kénytelenek mázsánként 18- pengő körüli árért eladni. Ez sajnos eléggé igazolja a kormány azon elhatározását, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megindítsa a küzdelmet a további áresés ellen. Csak még röviden akarjuk megemlíteni, hogy a nehezebb termelési viszonyokat és eladási lehetőségeket súlyosbítja az a körülmény, hogy amíg békében egy hold földre 5 pengő, addig ma 1228 pengő közteher esik. Látjuk tehát, hogy az általános árcsökkenés létalapjában támadta meg a mezőgazdaságunkat. Amidőn tehát a kormány a megindítandó gabonacsatában közvetve a mezőgazdaság érdekeiért száll síkra, végeredményben az egész ország érdekeit szolgálja, mert mindannyiunk megélhetésének megkönnyebbülése az ország többségét kitevő mezőgazdák fogyasztóképességének emelkedésétől függ és a kormány intézkedéseit ezen szemszögből kell megítélnünk. Tisztában kell lennünk avval, hogy hazánk jövője legnagyobbrészt gazdatársadalma jólététől függ. A kormány intézkedéseit még nem ismerjük, félhivatalosan csak azt közölték, hogy a kivitel megszervezése mellett biztosítani kell azt is, hogy a termelők magasabb Búza. Liszt: 1925. 3410 pengő 56 93 pengő 1926. 33-60 , 5177 , 1927. 33-77 . 47-58 , 1928 . 31-26 . 4377 , 1929. 26-21 . 39-48 . Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél.