Soproni Hirlap, 1930. július (17. évfolyam, 148-173. szám)
1930-07-02 / 148. szám
vagy méltóságának figyelmét felhívom fiükörösen a soproni borokra, főleg a 11áriát jelentő soproni vörösborra. Ezt a bort az állami borpincékben külföldi nem lehet találni, pedig ezt a bort ir.dk. A miniszter úr gondoskodjék tehát arról hogy minden magyar márka képviselve legyen odakünn, tehát a soproni vörösbor-márka is, mert ezzel nagyot lendíthetünk, segíthetünk a pangó soproni szőlőművelésen, a szőlősgazdák súlyos, nehéz helyzetén. T. Felsőház! Megjelöltem azt, hogy két kardinális hibában szenved a költségvetés. Az egyiket letárgyaltam, következnék a kereskedelemügyi tárca költségvetése. Ez is csalódást és általános kritikát váltott ki és pedig főleg egy szempontból, azért, mert a tárcánál azt látjuk, hogy az annyira szükséges, az ország vitális érdekeit érintő útépítés elhanyagoltatott. Erről is sok szó esett már. A csökkentés olyan nagyfokú, hogy az útépítés ugyanoda fog kerülni, ugyanaz lesz a vége, mint az Alföld erdősítésének, fásításának, ha e téren nem fogunk jobban gondolkodni. Különösen csodálkozom azon, hogy ma, amikor már minden kiadás ellen mindenféle kifogás van, a kormány pont olyan címeknél és tételeknél takarékoskodik, amelyeknél még megvolna a megértés, amelyeknél a nép nemcsak megértené a kiadásokat, nemcsak szükségesnek tartaná azokat, de szívesen is fogadná. Ilyenek a megjelölt földművelési kiadások és az útépítés is. Az útépítéshez fűződő közgazdasági érdeket nem lehet eléggé hangoztatni. Úthálózatunk ma elégtelen, az utak legnagyobb része nem jó, hanem rossz karban van. A jó úthálózat fogalma megkívánja azt, hogy ne csak egy pár fővonalunk legyen, hanem úgy magán, mint közgazdasági és közigazgatási szempontból a mai modern huszadik században megkívánnék azt, hogy minden falu jó úttal legyen az állami úthálózatba bekapcsolva. És mit nem jelentene a nagyobb beruházás az útépítés terén a munkanélküliség enyhítése szempontjából, az talán megint nem szorul magyarázatra. Az idegenforgalom ma, az automobilizmus korában, jó utak nélkül el sem képzelhető és ami még több, az ország reputációja is megkövetelné, hogy jó utaink legyenek, hogy utainkat jókarba hozzuk s ne érezze, ne lássa az a nyugati ember, aki autójával, gépkocsijával átlépi a határt, hogy itt kezdődik a kelet. Különösen felhívnám erre a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltóságának figyelmét, ha itt volna, éppen a nyugati határszéllel kapcsolatban, főképpen itt kell gondoskodni jó utakról, mert az osztrákok a tőlünk elrabolt részeken máris ellátták és napról-napra javítják az utakat, úgy hogy Burgenlandban úgyszólván minden falun keresztülszaldnak az autóbuszok és egyéb gépkocsik. (Folytatjuk.) SOPRONI HÍRLAP Éjszakai látogatás magánlaksértéssel és súlyos testi sértéssel Czinda József és még két csornai cselédlegény állott magánlaksértéssel vádoltak a soproni törvényszék Pentelényi btüntetőtanácsa előtt. Czinda ugyanis társaival hetekkel ezelőtt egy csornai lányismerősükhöz akartak behatolni éjnek idején, aki Csiba Zoltánékkál lakott. A vakmerő vállalkozásból azonban nem lett semmi, mert a házigazda fia, ifj. Csiba Zoltán észrevette a belopakodókat, akik a kapun másztak be az udvarba és eléjük ugrott. Csiba erélyesen rájuk kiabált és kiutasította őket. Már éppen vonulóban voltak kifelé, amikor újabb szóváltás támadt köztük, mire Csiba Zoltán odaugrott az egyik legényhez és a nála lévő boxerrel erőteljesen a nyakához vágott. Az ütés olyan súlyos volt, hogy az illető legény sebesülése nyolc napon túl gyógyult csak meg. Az eset után kölcsönös feljelentés történt. Csiba Zoltán feljelentette Czindáékat magánlaksértésért, míg a megsebesült legény Csibét jelentette fel súlyos testi sértésért. Az ügyet tegnap tárgyalta a törvényszék büntető tanácsa, amely kihallgatta a vádlottakat és a viszonvádlottat is. Rövid tanácskozás után Czinder Jósefet és társait bűnösnek mondta ki a bíróság magánlaksértés vétségében és ezért őket fejenként egy heti fogházra ítélte. Viszont bűnösnek mondta ki a viszonvádlott Csiba Zoltánt is, akit súlyos testi sértés vétségéért harminc pengő pénzbüntetésre ítélt. Az ítélet ellen úgy a vádlottak, mint a viszonvádlott fellebbezést jelentettek be. Brunner Dóra tornavizsgája Nem véletlenség, hogy a szerkesztő színikritikust küldött erre az estére. Amit láttunk, az tornánál is és vizsgánál is több volt. A végén ugyanazzal a jóérzéssel távoztunk, mint amelyet a legtisztább és legtökéletesebb esztétikai élvezetek váltanak ki a lélekből. Mindent összevéve: a tornát, a táncot, az ízlést, a lányos tisztaság és hamvasság megelevenedését, az apró emberbimbók hallatlan báját és kedvességét, s valóban esztétikai élvezetben volt részünk. S a kritikus elfelejtett kritikát mondani, az újságíró elfelejtett riportot írni, hanem csak egyszerűen, szótlanul megemeli a kalapját és megköszöni, hogy Brunner Dóra ezen az estén elvezette az elvarázsolt kert csodálatos szépségei közé. Amit láttunk, az művészet volt. Nemcsak a mozgás, a ritmus művészete, hanem a szeretet művészete is, amely a nagyok és kicsinyek produkcióját egy egész színpadot betöltő nagy virágcsokorba tudta szedni. Lélek volt benne és szépség. A szépség, amely az egyszerűség, a természetesség nyomán fakad s ami az emberi lélek kincsei közül születik. Amikor a kis Schwarz Médike meg gavallérja, a Hartmann fiúcska, a nagyokat utánozva csacsogtak egymással, a legnagyobb gyermekfestők jutottak eszembe. Murillo és Rubens vásznai, amelyek a legnagyobb szerettei ábrázolják a gyermeket. A nagyok közül elsősorban Markovics Culi kiforrott és különösen a groteszk táncok megvalósítására alkalmas művészete tetszett. Azután Hackstock Hédi finom és komoly eleganciája. A kicsinyek közül a pompás mozgású és ügyességű Kopstein Lia ízléses táncát kell nagyon megdicsérni. De a legnagyobb hatást mégis egy kis szőkefürtű, rózsaszínruhás tündér aratta: Mayer Erika. Maga a megtestesült gyermekszépség Biztos föllépése, hajlékonysága, fürgesége, egyéni bája és korát messze meghaladó technikai készsége föltétlen tánctehetségre mutat. Szinte megnőtt a színpadon. Nem a gyermeket, hanem a művésznőt láttuk benne. A közönség igen jól érezte magát. A szívek megteltek örömmel. A szereplőket és a kitűnő Brunner Dórát sokszor hívták a lámpák elé és elárasztották őket virággal. Soha nem vág jobban a mondás: virágot a virágnak. A szereplők névsora a következő: Payr Sári, Sipos Mária, Kalamár Magdus, Oppel Kató, Kárpáti Évi, Mayer Erika, Riemer Józsa, Drach Dodi, Graeser Kurt, Pernyés Magdus, Márta és Dorka, Schwarz Marika, Tompa Piroska, Koóródi és Miki, Schwarz Ilse, Müller Ili, Lauf Bözsi, Rosensting Baby, Grünfeld Lili, Radnár Ibolyka, Braun Gitta, Moravecz Erica, Kindier Edit, Karner Évi, Muck Laci és Gabi, Hartmann Emy, Herta, Herti és Kuki, Lenk Zoli, Farkas Józsi és Panni, Frühwirth BMV Magda, Ba- 1930 július 2 ross Punzi, Horváth Évi, Hackstock Hédi, Hollós Évi, Kastner Aki, Liszkay Ilus és Magdus, Messer Mikka,Láng Szuci, Markovics Culi, Thirring Évi, Cavalar Adi, Stauffer Darle, Zalka Csibi, Kopstein Lia, Bárdos Sári, Krausz Manci. [b. d.) Adatok a Krone cirkusz organizációjához Néhány nap múlva városunkba érkezzik a Krone cirkusz, Európa legnagyobb cirkuszüzeme, amelyet nagyságában csak a világhírű Barnum cirkusz közelít meg. A Krone cirkusz a modern Circus Maximus, amelynél nem számít ember, állat, anyag és költség. Fő a látványosság és a közönség szórakoztatása. A Krone cirkuszt 1929-ben három és félmillió ember látogatta. Ekkor Berlinben állomásozott és előadásainak naponta 26.000 nézője volt. Lássuk, mit jelent adatokban és számokban egy ilyen üzem, amely tényleg legnagyobb egész Európában. A Krone cirkusz 285 kocsival utazik, négy különvonattal 200 vaggonban. A vaggonok nagy része a cirkusz tulajdona, mert az elefántok pld. csak speciális különkocsikban vihetők. Mikor a Krone cirkusz megérkezik, építkezni kezd. Ezt az építkezést 2000 méteres kerítés öleli körül. Felütik a nagy sátrat, mely 12.000 személyt fogad magába és amelyet hat darab 38 méter magas acélárbóc tart. Ezek az árbocok azonban lebegő sátrat alkotnak, amennyiben nem középen állnak, hanem a széleken, hogy a cirkusz minden nézőpontjáról szabad, zavartalan kilátás legyen. A nagy sátor ponyvaanyaga 300 méter mázsát nyom és 2000 méter acélsodrony és 2500 méter kenderkötél kell a stabilizálásához. A cirkuszvárat saját villanytelepe világítja. A Krone cirkusz személyzetében a világ minden emberfajtája és típusa fellelhetők. Japánok, kínaiak, mongolok, kozákok, arabok, marokkóiak, négerek, argintinok, afrikaiak, amerikaiak, valamint Európa minden népe. Az összszemélyzet létszáma 1200 fő, 400 artista, 400 adminisztrációs és organizációs halmazott és 400 zenész, istálló- mm egyéb munkás. A Krone cirkusz állatsereglete 850 latból áll. Kétszáznegynöt ló, 40 teve, 42 tigris, 35 oroszlán, 25 jegesmedve, 20 zebra, 26 elefánt, tengeri elefántok, fókák, vízilovak, gnuk, fehér lámák, amerikai bizonok, kaffer bölények, törpe zebrák, alligátorok, krokodilusok, majmok és északsarki állatok, pinghinek és rozmárok. Az állatok között van a világ egyik legnagyobb elefántja, amely 140 éves, szászhuszonöt méstermázsát nyom és naponta két és fél mázsa szénát, hét kenyeret és tizenöt vödör vizet fogyaszt. Ha már a fogyasztásról beszélünk, akkor nem érdektelen megemlíteni, hogy a Krone cirkusz napi huszonezer pengő üzemköltséggel dolgozik. A hatalmas összeg fele az artisták járulóságára, egynegyre pedig az állatok etetésére kell. Az állatok etetése a köövetkező adatokat adja: az elefántok naponta harmincöt méter mázsa szénát, tizenöt méter mázsa zabot, lóherét, répát és burgonyát esznek meg, a nagy tengeri elefánt két mázsa heringet eszik, amely naponta jegelt vagyonokban érkezik a tengerpartról. A ragadozók naponta három lovat esznek, mert tizenkilenc kilogramm húst eszik meg egyegy tigris vagy oroszlán. A fiatal ragadozók zabkásán és fasírozott busón élnek. Legválasztékosabb a hangyászó medve napi menüje, amely három kiló finomra vágott marhahúsból, nyolcfőtt tojásból és három kanna tejből áll. Mindehhez a kiadáshoz hozzászámítódik a reklám- és propaganda költség, amely egy nyári szezonban ' "mma" ő hatszázezer pengőre rúg