Soproni Hirlap, 1930. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1930-09-02 / 199. szám

XVII. évf. 199. szám. Sopron, 1930 szeptember 2. kedd Ara 12 fillér. Soproni Hírlap AZ ELÖPSZETES ÁRAI Negyed évre 8­00 P — Egy hónapra 2­80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. A Fertő szabályozása írta : Károlyi Sándor, miniszteri tanácsos Sopron város közönsége mindig nagy érdeklődést tanúsított a Fertő-kérdés iránt és mióta a Fertőszabályozás prob­lémája felmerült, sűrűn jelennek meg cikkek és cikksorozatok a helyi lapok­ban, melyek több-kevesebb szerencsével foglalkoznak a Fertővel. Amennyire kí­vánatos, hogy egy, az intelligencia ily magas fokán álló város közönsége ér­deklődéssel kísérje a város gazdasági életét érintő kérdéseket, és annyira fontos, hogy laikus nézetek ne tereljék helytelen irányba az ilyen nagy köz­­gazdasági jelentőséggel bíró ügyeket. Ezért nem végzek tán hiábavaló mun­kát, amikor soproni nyaralásomat arra használom föl, hogy Sopron város kö­zönségét a Fertő-probléma igazi mivol­táról tájékoztatni óhajtom. Az elmúlt évszázadokban, amikor Ma­gyarországban a vizek szabályozása még ismeretlen fogalom volt, a Rába folyó kiömlő árvizei a vármegye határán szá­guldottak végig és levonulásukban el­borították a Hanság és a Rába völgyét egészen Győrig, a Hanságon át pedig a Fertő medencéjébe hatoltak be. Ami­kor pedig a Rába árvize találkozott a Duna árvizével, ilyenkor a Duna által visszaduzzasztott ár visszafelé folyt a Rábán, Hanságon át a Fertőbe és szí­­nültig töltötte meg annak medencéjét. Száraz években azután, amikor az ár­vizek elmaradtak, úgy a Hanság, mint a Fertő-tó vize leapadt, miután a kis­­jelentőségű mellékvizek (Vulka, Rákos patak) a tófelület párolgását ellensú­lyozni nem tudták. Amikor pedig szá­raz évciklusok következtek be, ismétel­ten megtörtént, hogy a Fertő-tó és a Hanság teljesen ki is száradt. A Fertő­vidék krónikája több ilyen esetet sorol fel, amikor ismételten, bár némelykor évszázados időközökben, a Fertő telje­sen kiszáradt. Bizonyos idő múlva azu­tán ismét megjelent a tó vize és ez mystikus színben tüntette fel a tavat, amelyhez e réven számos monda fűző­dött titokzatos földalatti vizekről és el­­sülyedt falvakról. Legutóbb a múlt század hatvanas éveiben száradt ki a Fertő medre. 1854- ben észlelték már a tó erős apadását, mely évről-évre fokozódott, mígnem 1868-ban egész medre szárazzá vált. Ek­kor, 1865-ben, a magyaróvári gazdasági iskola két tudós német professzora, Hecke és Moser tanulmány tárgyává tették a Fertő medencéjét és az ő ta­nulmányuk alapján hívott össze Moson vármegye hatósága 1866. január 21-én Nezsiderben egy értekezletet, melyen úgy Magyarország, mint Bécs minden rendű és rangú szakemberei részt vet­tek. Ezen az értekezleten megállapítot­ták, hogy a Fertő elapadásának geoló­giai okai kell hogy legyenek, mert sze­rintük a Fertő a Dunával áll földalatti összeköttetésben és ezt a földalatti csa­tornát valamilyen geológiai esemény el­zárhatta. Kizártnak tartották ugyanis, hogy a csapadékviszonyok okozhatták a tó kiszáradását, mert bár általánosan száraz idő uralkodott, a csapadékviszo­nyok már 10 év óta közel egyformák s így ez nem lehet oka a tó kiszáradá­sának. Ennek illusztrálásául közli az ezen értekezletről felvett jegyzőkönyv az utolsó évtized évi csapadékmennyi­ségeit. Ezen 10 év alatt a csapadék­maximum 1859-ben következett be, 22.5 hüvelyk évi csapadékkal, a minimum pedig 1865-ben 11.4 hüvelykkel. A tíz év csapadékátlaga 15.4 hüvelyk. A tudós értekezlet tévedése nyilván­való, mihelyt a csapadékmennyiségeket átszámítjuk milliméterekre és össze­hasonlítjuk a ma már közismert évi csapadékmennyiségekkel. Ugyanis az 1859. évi maximum 585 mm, az 1865. évi minimum 296 mm, és a 10 év átlaga 400 mm volt. Minthogy a Fertő-vidék normális évi csapadékmennyisége 700— 800 mm, világos, hogy mi okozta a Fertő kiszáradását. Egy katasztrofálisan szá­raz évtized uralkodott már akkor 1866- ban, minek következtében az árvizek el­maradtak, a Fertőt közvetlenül tápláló, egyébként is csekély vízhozamú Vulka és Rákos patak vízmennyisége teljesen elapadt, a tó párolgása pedig nagymér­tékben fokozódott s igy a tó víztükre évről-évre jobban leapadt, végül telje­sen eltűnt. Gróf Széchenyi Béla egy füzetében, melyet «Kőkori lelet a Fertő tava med­rében» cím alatt 1876-ban kiadott, érde­kesen írja le, mint száradt ki 1868. év­ben teljesen a Fertő, melyen két cse­lédje szeptember 8-án Boztól Nezsiderig 10 óra alatt száraz lábbal keresztül­gyalogolt. Ugyancsak a gróf munkájából tudjuk, hogy 1869. évben beállott csapadékos idő következtében a tó vize ismét lassan felgyülemlett, 1874. évben már egész nyáron át 1 láb mély viz volt a tó kö­zepén, 1876-ban pedig ismét régi pom­pájában lehetett a tavat látni. A Fertő medencéjében végzett ké­sőbbi geológiai kutatások ki is zárják teljesen a dunai földalatti összeköttetés meséjét. 1873. évben megalakult hosszas huza­vona után a Rábaszabályozó társulat, mely a Rábát és mellékvizeit (Ikva, Répce, Rábca stb.) szabályozta és töl­tések közé foglalta. Ezzel megszűnt az árvizek kalandos szétterülése és a Han­ság és Fertő legfőbb tápláló forrását elvesztette. Mikor pedig a Rábcát Győr­től kezdve kimélyitették és folytatása­­képen a Hanságon keresztül egy nagy csatornát kotortak, lecsapolták teljesen a Hanságot, megszüntették annak mo­csár jellegét és az egész nagy kiterjedésű terület szárazzá és mezőgazdaságilag használhatóvá vált. A Hanság-csatornát később 1908-ban fölfelé tovább folytat­ták a Fertő medencéjébe és ezzel le­szállították a Fertőnek akkor még érin­tetlen vízszinét körül­belül 70 centimé­terrel, miáltal a tó abba az állapotba jutott, melyben ma is látjuk. Azóta a Fertőt kizárólag a Vulka és Rákos pata­kok táplálják és azok a kis időszakos vízfolyások,­­melyek a Lajta-hegység ol­dalain csapadékos időben képződnek. Ez persze elégtelen arra, hogy a Fertő medencéje ismét megteljék vízzel és így köröskörül a Fertő szélén széles terü­letek szárazzá váltak. Minthogy pedig a Fertő medencéjét egy rendkívül lapos és sekély talajhorpadás képezi (a Fertő vízmélysége legmagasabb vízállás idején a tó legmélyebb helyein sem érte el a 2 m mélységet), a szél a tó vizét ide­­oda hajtja és így gyakori eset, hogy északi szél mellett a tó Nezsider alól elvándorol és Balf és Boz községek partjait mossa, melyek rendes körül­mények között teljesen szárazak. A Rábaszabályozó társulat állandóan foglalkozott a Fertő problémájával. Mi­kor 1908. évben Darányi minisztersége idején kételyek merültek fel a Fertő talajának használhatósága tekintetében, a miniszter a ma is élő dr. Szontag­h Tamás akkori m. kir. bányatanácsos, osztálygeológus vezetése alatt egy szak­­bizottságot küldött ki a tó talajának megvizsgálására. Ez a bizottság, mely, agrogeológusokból és gazdákból állott, talajfúrások segélyével megvizsgálta az egész tó talaját, meghatározta a tó­medence geológiai szerkezetét és meg­állapította, hogy a tó északi és nyugati részén egy széles sávban elsőrendű mi­nőségű talaj terül el, mely feltétlenül jó szántóföldet fog adni. A tó déli fele kevésbé jó minőségű, mely azonban jó rétet, legelőt fog adni. A tó közepét iszap­talajok foglalják el, melyekről a bizottság úgy nyilatkozott, hogy azok nem hasznosíthatók, mert mélyebb fek­vésüknél fogva nem csapolhatók le, (a bizottságban vízi mérnökök nem foglal­tak helyet) végül a tómedence északi felének keleti része (Védenytől körül­belül Illmicz határáig) terméketlen ka­vics és homok, mely erősen sótartalmú. (Folytatjuk.) Ma este zárul a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek bemutató kiállítása Vasárnap nyílt meg a Képzőművészeti Főiskola tizenegy növendékének bemu­tató kiállítása a Festőteremben. A fia­tal művészek kiállítása megérdemelt si­kert aratott és úgy vasárnap, mint teg­nap nagy számmal látogatták a szép be­mutatót. A bemutató sikerét mutatja az, hogy több képet meg is vásároltak, közöttük Szemerey Zoltán bencés templomi­­ interiőrjét, Tombor Ili «Utcarészlet­ét és M­á­n­y­i-C­sizmazia Kálmán «Fűzfa» képét. Ezenkívül több kép alku alatt áll. Érdekes, hogy az elkelt képe­ket mind nők vásárolták meg. A kiállítás ma, kedden este 6 órakor zárul és felhívjuk a közönség figyelmét, hogy ne mulassza el megtekinteni a be­mutatót, mely megtekinthető délelőtt 10—1 és délután 2—6 óra között. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél. / ' — -....- —1 '■

Next