Soproni Hirlap, 1930. október (17. évfolyam, 223-249. szám)
1930-10-01 / 223. szám
A -4 or- 3a-4 A A késő délutánba nyúló, rendkívül látogatott gyűlést tartott a megyei törvényhatóság A megye terhei nem emelkednek . A közmunkaváltságot tiz százalékkal apasztották Sopron vármegye törvényhatósági bizottsága vitéz Simon Elemér dr. főispán elnöklete alatt tegnap délelőtt tartotta őszi rendes közgyűlését. A gyűlés nagy látogatottsága meggyőző erővel mutatta, hogy a közügyek iránti érdeklődés a kedvezőtlen anyagi viszonyok ellenére sem csappant meg, sőt egyre erősödik, ami azt bizonyítja, hogy a bizottság tagjai hivatásuk magaslatán állnak. Kegyeletes megemlékezés Vass Józsefről A főispán megnyitójában felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy gyűlésben legszebb jogait, a választást és a költségvetést gyakorolja. Kérte a tagokat, hogy az ügy érdekéhez méltón a tárgyalásokon a szokott méltóságot mutassák. Majd kegyeletes szavakkal emlékezett meg Vass József haláláról, aki egyidőben részt vett a megyei politikában is. Indítványozta, hogy emlékét a törvényhatóság jegyzőkönyvében örökítse meg. Vitéz Simon Elemér főispán: Waltisch Jenő plébános úr kiván szólani. Aki a nemzet prófétája volt Wallisch Jenő kapuvári plébános. — A főispán ur kegyeles megemlékezése ismét élénken emlékezetünkbe hozza azt a nagy veszteséget, mely a magyar nemzetet Vass József népjóléti miniszter elhalálozásával érte. A vármegye közönsége nem mehet el a haláleset" mellett rideg, közömbös szívvel, hiszen megyénknek sok népjóléti intézménye, kórházaink közvetlenül érezték és élvezték a nagy államférfiú atyai gondoskodását. Amikor Kisasszony napjának délelőttjén a rádió széjjelröpítette a nép minisztere halálának hírét, mindenki hihetetlennek tartotta azt s amikor a hírt megerősítették, megdöbbent az egész ország. Az ország kormányzójától a legkisebb emberig mindenki érezte, hogy szinte pótolhatatlan veszteség érte a nemzetet, mely elvesztette az utolsó küzdelmes tíz évnek egyik legmarkánsabb egyéniségét. Nagy nemzetek is megérzik egy-egy vezéralakjuk eltávozását. A maroknyi magyar nép százszorosan érzi és gyászolja annak a férfiúnak idő előtti elmúlását, aki a trianoni magyarságnak nemcsak egyik vezére, de apostola és prófétája is volt. Hiszen nálánál jobban senki sem tudott hitet és bizalmat önteni a magyarságba és senki sem tudta ékesebben hirdetni a nemzet élniakarását, a megújhodás bizonyosságát és jogát az élethez. — Hogy ki volt Vass József, azt majd a történelem fogja megállapítani. Mi, az ő kortársai elmondhatjuk róla, hogy a tetterő megtestesülése volt, a munka és kötelességteljesítés szimbóluma. Kemény férfiú volt, az az élet harcában sohasem kereste a veszélytelen helyeket. Minisztersége alatt megoldotta a vagonlakók, a nyomorgó főiskolások helyzetét, egészségügyi, kórházi, népjóléti téren pedig annyit tett, amennyi ezen a téren nem történt ezelőtt 50 esztendő alatt. Nem mondjuk, hogy nincs már megoldandó kérdés. De éppen az volt az ő tragikuma, hogy a legmostohább viszonyok között nem tudta kifejteni tehetségeit. Végrendeletként egy nagy gondolatot hagyott a nemzetre, megtanította a magyart szociálisan gondolkodni. Ami benne földi és múlandó volt, ott pihen a Pantheonban, de engedje meg a Mindenható, hogy szelleme itt éljen mindig közöttünk. A főispán: Mindezek után kimondhatom, hogy a törvényhatóság Vass József emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. A főispán szavait a bizottság tagjai állva hallgatták végig. László Samu dr. járásorvos, Dániel Ernő körjegyző és Konrád Béla bizottsága tag halála miatt részvétét ugyancsak felállással fejezte ki a közgyűlés. A népjóléti miniszter üdvözlése Az elnöki bejelentések során a főispán megemlékezett arról, hogy a kormányzó Ernst Sándort munkaügyi és népjóléti miniszterré nevezte ki. Főispán: Az új népjóléti miniszter politikai és közjogi fölfogása közel áll a vármegyéhez. Működése elé nagy reményekkel tekinthetünk. Indítványozom, hogy minisztersége első napján táviratilag üdvözölje a közgyűlés. Az indítványt egyhangú lelkesedésel fogadta el a bizottság. Mindezek után jelentette a főispán, hogy az elhunyt bizottsági tagok helyébe a legtöbb szavazatot kapott póttagokat, nevezetesen Kiss Józsefet és Ekker Jánost, a Hegedűs József lemondása folytán megüresedett egy újabb tagságra Marinczer Jenőt hivta be. Az alispán ünneplése Főispán, O s t f f y bizottsági tag úr felszólalásra kért engedélyt. O s tf fy Lajos földbirtokos felszólalásában örömének adott kifejezést, hogy az ország kormányzója Gévay-Woff Lajos alispánt (hosszas taps) a II. osztályú magyar Érdemkereszttel tüntette ki. — Nem kérdezzük — mondotta, — hogy az alispán miért kapta ezt a magas kitüntetést, érdemeit nem fogjuk itt felsorolni, mert azokat ismerjük. Ismerjük a lelkét is, mely őt a vezéri pálca viselőjévé teszi. A kitüntetés azonban nemcsak reá ragyog, de annak fénye átveszi a mi büszke örömünket, mert a kitüntetett férfi a mi alispánunk. Mi választottuk, mi marasztottuk s legutóbb is mi kértük maradásra. Boldog vagyok, hogy munkáját odafenn is úgy látják, mint mi. Ezen a kitüntetésen keresztül a kormányzó üzent nekünk: úgy látja, a vármegye ügye felől nyugodtak lehetünk, a megye ügyei az alispán kezében jó helyen vannak. Neve oda fog kerülni a vármegye nagy alispánjainak nevei mellé. Amikor a törvényhatóság üdvözletét tolmácsolom, s azt kívánom, hogy a jó Isten aranyozza meg napjait. (Éljenzés.) 1-őispán: A törvényhatóság üdvözletét annál nagyobb örömmel adom át az alispánnak, mivel kijelenthetem, hogy a legteljesebb harmóniában mindig egy cél lebegett s lebeg szemünk előtt s ez a vármegye java. (Újabb lelkes éljenzés.) Gévay-WoffLajos alispán meghatva köszönte meg az üdvözlést. Ha azt kérdezem, mivel érdemeltem ki ezt az ünneplést — mondotta, — arra gondolok, hogy becsületesen törekedtem a vármegye érdekeit szolgálni. 39 éve vagyok a megye kötelékében. Amint emelkedtem a hivatalban, úgy éreztem, hogy nőtt a kötelességem. A hatalmat nem a hatalomért szerettem, hanem azért, mert a közt szolgálhattam vele. Egy szép lidércfény, a népszerűség után szaladhattam volna én is. De nem tettem, mert az sokszor a vármegye hátrányára lelt volna. — Kérdezem most már: mi adott erőt a munkára? A törvényhatóság bizalma. Ajándékozzanak meg vele a jövőben is, ígérem, az leszek, aki voltam — első a vármegye szolgálatában. Választások A továbbiak során a közgyűlés megkezdte a tárgysorozat érdemleges tárgyalását. Első pont: egy árvaszéki ülnök, egy szolgabíró és egy aljegyző választása. Szőispán: A törvény értelmében meg kell alakítani a kijelölő választmányt. Ebbe a bizottságba a közgyűlés Bossányi Árpád kormányfőtanácsost, Östör József dr. országgyűlési képviselőt és Lackovits Józsefet választotta, míg a főispán Baán Jenő felsőházi tagot, Szolnoky Dezső kormányfőtanácsost és Flandorffer Ignác országgyűlési képviselőt kérte fel a bizottságban való részvételre. A bizottság gyülésezésének idejére a főispán a gyűlést fölfüggesztette. A gyűlés újabb megnyitása után a főispán a bizottság határozatát kihirdette. — Az árvaszéki ülnöki állásra — mondotta — Bozzay Miklós dr. vármegyei aljegyző az egyedüli pályázó. Őt tehát megválasztottnak jelentem ki. (Hangos éljenzés.) — A szolgabirói állásra pályázókat a választmány az alábbi sorrendben jelölte: Lakos István dr., Mikó Béla dr., Gensriegler István dr., Saenger Ferenc dr., Csida dr. — Az aljegyzői állásra pályázók jelölési sorrendje: Máriássy Dezső dr., Mikó, Gansriegler, Saenger, Csida dr. A szavazatszedő küldöttségek elnökei Seholtz Ödön és Izsó Viktor lettek. A választás eredménye (szolgabirói állás): Lakos István dr. 127, Mikó Béla dr. 15, Gansriegler 7, Saenger 12, Csida 5 szavazatot kapott. Megválasztott szolgabiró: Lakos István dr. Az aljegyzői állásra pályázók közül Mikó Béla dr. 96, Máriássy Dezső dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 800 P — Egy hónapra 280 P KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: KÁBEL LÁSZLÓ Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. Egyes példány ára 12 fillér, vásár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394.