Soproni Hirlap, 1930. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1930-11-01 / 250. szám

2 Jobb viszonyok között megépített és jobb viszonyokra szabott intéz­mények fentartása megint súlyosabb feladat, mint a mai viszonyok között hasonló új intézményeket tervezni és megépíteni. A mai tervező számolhat a fentartónak a teher­bíró képességével, de aki átöröklött intéz­ményeket kíván fenntartani, annak néha az erején túl is kell vállalnia terhet. — Ez a nehéz és szomorú feladat jutott osztályrészül Sopronnak. Úgy vagyunk eb­ben a kérdésben, mint egy nagy palotának az örököse, aki elszegényedett. Laknia kell a palotában, mert nem telik neki arra, hogy kisebb, új hajlékot építsen magának. Ha nem akarja, hogy a földszintből is hurcolkodjék, akkor meg kell akadályoznia, hogy rá ne szakad­janak a felső emeletek, tetőstől, mindenes­től. Sopron ma a földszinten húzta meg magát és nagy erőlködéssel kell védenie és fenntartania az ősöktől örökölt emeleteket. Nem hiszem, hogy bárki is megirigyelje Sopron sorsát, aki ide fárad, hogy Sopront megismerje. Somogyi Szilveszter barátom és igen tisztelt kollegám tudtommal még nem tisztelte meg Sopront látogatásával. — Amint én láttam Szegeden, úgy sejtem, hogy Szeged már a gyógyulás útján van; sokat alkotott a maga erejéből, még többet az ország támogatásából, úgy, hogy nyugod­tan tekinthet a jövőbe. Erős vára lesz ő a magyarságnak ott, ahova az isteni gond­viselés állította. Kívánatos is, hogy csonka hazának határán minél több és minél erősebb vára legyen a magyarságnak. Az erős várak erős katonasága biztosítja a gyengébb helyeknek a boldogulását és az ezeréves határok visszaszerzését. Ezzel a reménnyel nézek én a szomorú Sopronból a jobb sorsnak induló Szeged városába, íme a polgármester nyilatkozata. Nem vitáz benne senkivel, de leplezetlen őszinte­séggel, kemény szóval megmondja az igaz­ságot. Védi a városát. A város védése és az igazság ebben az esetben egy fogalom: Horváth Miklós. tulhalmozott raktáramat 10°/o enged­ménnyel árusítom. // Hirschl Jenő férfiruha- és kalapáruháza Sopron, Várkerület 107 Telefon 254. SOPRONI HÍRLAP 1930. november 1 A bortermelés válsága írta: Robitsek Béla, a Good Templar Rend főtitkára Az idei szüret ismét aktuálissá teszi az évek óta állandósult borválság kér­dését. Szőlős gazdáink a kormányt ost­romolják a borfogyasztási adó eltörlé­séért és külföldi piacok megszervezé­séért, sőt a belföldi fogyasztás érdeké­ben egyesek azt is kívánják, hogy a ka­tonaság mindennap megkapja a bor­adagját, tehát az állam maga vásároljon és fogyasztasson nagy bormennyisége­ket. Bármily nagyjelentőségű hazai gazda­sági életünkben a szőlőtermelés, hiszen Csonka-Magyarország szőlőtermelése — százalékosan számítva — nagyobb, mint Nagy-Magyarországé, kötelességünk rá­mutatni arra, hogy az állami támogatás irányában kifejezett fentebbi kívánsá­gok helytelenek, részben károsak, rész­ben meddők. Károsak azzal, hogy adó­­enyhítéssel, tehát a közre áthárított te­herrel kívánnak fokozott fogyasztást el­érni. károsak azzal is, hogy ivásra akar­ják nevelni katonáskodó fiatalságunkat, holott testben és lélekben erős nemze­dékre volna és van szükségünk, ha Tria­nont le akarjuk gyűrni. Meddő pedig a kísérlet a külföldi piacok megnyitása iránt azért, mert ma már minden állam belátta, hogy a népélelmezés szempont­jából egyenesen káros, de legalább fény­űzésnek tekintett borfogyasztás nem indokol­ja a valuta romlását előidéző be­­hozatali megengedését. Tudomásul kell tehát vennünk két dolgot és pedig­­, hogy a külföld elvi okokból, mert a a bort fényűzési cikknek tekinti, elzár­kózik a behozatal előtt, 2. hogy a bor­válság éppen ezen oknál fogva nem csak évek óta állandónak mutatkozik, de vég­legesnek is tekintendő. A borválság megoldása tehát sem a belföldi fogyasztás fokozásában, sem a kivitel megszervezésében nem keresen­dő, hanem a termelés átszervezésében. Tudomásul kell venni, hogy a borter­melés nem rentábilis, mert a bor nem értékesíthető, ennélfogva csökkenteni kell a bortermelést és át kell térni fo­kozatosan a csemegeszőlő-termelésre. A csemegeszőlő termelési költsége nem drágább, mint a borszőlőé, viszont sok­­kal drágábban és a­mi fő, biztosan ér­tékesíthető. A csemegeszőlőt mint kel­lemes, egészséges tápszert mindenütt szívesen látják. Az állam szerepe itt fő­leg abban nyilvánulhat meg, hogy gon­doskodik megfelelő, jófajta szőlővesszők termeléséről és terjesztéséről, a szőlő­­termelők kioktatásáról a csemegeszőlő termelése, ápolása, szedése, csomago­lása tekintetében és hogy gondoskodik az aránylag rövid szezon alatt megfe­lelő mennyiségű speciális rugózású va­súti kocsiról, esetleg kedvezményes ta­rifát engedélyez. A csemegeszőlő-terme­lés gondolata az egyetlen út a borválság megoldásához, ezt a gondolatot kell pro­pagálni és a köztudatba átvinni. Hogy ez valóban megoldásra vezet, már be is bizonyította az Egyesült Államok pél­dája, ahol a szesztilalom óta állandóan növekszik a szőlővel beültetett terület és még hozzá állandóan drágul is a szőlő. Nálunk is propagálni kell tehát a csemegeszőlő fogyasztását, azon­kívül a must konzerválását és különféle alakban való felhasználását (szőlőzsen, mustbefőtt stb.). Tudjuk, hogy ez a megoldás nem egyszerű és nem kényel­mes, de minden erőnket koncentrál­nunk kell, hogy annak útját a megvaló­sulás felé egyengessük és népünk bol­dogulását előmozdítsuk. Halottak napján Nincsen olyan szív, melyet sajgó fájdalom ne szorítana össze, mikor felzúg sirámos me­lódiájával az őszi szél. A nap fakó fénykévéit gyéren szórja a szürke aszfaltra s a halásztalan, letarolt mezőre. Minden virág, fa meghal, mint ahogyan mi is meghalunk Feljajdul szivem mélyéből a fájdalom: mi­ért van ez? Miért múlik el ifjúságunk? — éle­tünk?! Viszik a virágot A szürke ég alatt kivirulnak a sírok; a rideg kövekhez, melyet folyondár vesz körül, szeretettel simul a krisanthemum és a halvány őszirózsa. Sóhajtva nézek körül... Hát lehetséges az, hogy akik velünk voltak, kik épúgy éreztek, sírtak, örültek, hittek, szerettek és reményked­tek mint mi, azok mind-mind elmúlnak?! S megsemmisül az erény és a bűn? Itt állunk a szellemek birodalmában! Jöjje­tek, tanítsatok meg minket élőket, magunkba szállva elmélkedni az élet és halál rejtelmei­ről; tanítsatok meg hinni az Istenben, példá­tok mutassa meg nekünk, hogy csak munká­val, kitartással és türelemmel remélhetjük a szebb, a jobb, a boldogabb jövőt és tanítsatok meg bennünket az igaz emberszeretettel A születés és halál két véghatár. Nem tudjuk létrejöttünket és nem tudjuk elmúlásunkat. A születés és halál között van az arasznyi álom, melyet életnek nevezünk. Kábul a fejem annak gondolatán, hogy a rövid álom után — nem leszünk! Minden múlandó, mit ember alkot. Amit ma igaznak, szépnek, jónak hirdet, — rombadönti, lerontja a holnap ... Csak egyedül Isten alkotása állandó. Ne zúgolódjunk múlandóságunk miatt, hi­szen a Mindenható­ a természet körforgása ál­tal naponta mutatja: feltámadunk! Mily boldogság töltheti el azt, ki teljesítette az Isten, a haza és felebarátai iránti köteles­ségeit, pedig talán roskadozó térddel vonszolja az élet terheit. Miért zúgolódnánk? Talán fázunk és nincs meleg takarónk? Gondoljunk arra, hogy a Sze­retet hirdetője mezítelenül függött a kereszt­fán. Vagy talán betegek vagyunk és szenve­dünk? Nézzünk a keresztre! Krisztus kezei és lábai le voltak szögezve. Rossz az orvosság, vagy keserű az életünk? Krisztus ecetet és epét ivott — az emberiségért. Szeretnéd babérral körülövezve látni homlokod? Megváltónk tövis koronát hordott. Zúgnak a harangok. Cseng-bong itt és a mesz­­szeségben és hangos szóval hirdeti: Élet! Halál! Megsemmisülés! öröklét! Bülchné Ruttkay Jolán. fli&CIClLrL vételkényszer nélkül. Szívesen be- A|m«|o|Im 4]|" # mutatom az MIoCIuIBb a «S» "1 a jelenkor legjobb izzófény lámpáját. Kristályü­veg-készleteket Porcellán-edényeket Alpacca-evőszereket Alkalmi és nász-ajándéktárgyakat I Erős és gyenge áramú szerelési anyagokat Rádió-cikkeket Villamos csillárokat Mindennemű háztartási cikkeket. Nagy választék ! Olcsó árak! BARABÁS JÁNOS, Csorna­­ Hét vármegyében nincs akkora sikere a hirdetésnek, mint a „Soproni Hírlapi ban. LillIVBTORFOKBÚS a vese, hólyag, rheuma gyógyvize

Next