Soproni Hirlap, 1930. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-02 / 275. szám

XVII. évf. 275. szám. Sopron, 1930 december 2. kedd Ara 12 fillér. AZ ELŐFIZETÉS ÁRAI Negyed­évre 8­00 P — Egy hónapra 2­80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel.345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár-­ét ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Akik fáznak a revíziótól A páriskörnyéki békék életrekeltése óta évek teltek el, amíg a világ közvéle­ménye ráeszmélhetett arra az igazság­talanságra, ami a békeszerződésekben foglaltatott. A világháború borzalma végigszántott az emberiségen s a külön­böző országok vérveszteségük arányá­ban ocsúdhattak csak öntudatra azok­ból a borzalmakból, amelyeket a világ­háború mért rájuk. A győzők azért nem zökkenhettek vissza a háború előtti mindennapi életbe, mert a győzelmi la­komák elkábították, a legyőzöttek azért estek lethargiába, mert a kegyetlen bé­keparancsok teljesítése elvette életked­vüket. Évekig úgy látszott, mintha a világ nem tudná visszanyerni életképességét, a legyőzött országok azt hitték, hogy csak azért hagyták meg a puszta életü­ket, hogy később önmaguk vessenek véget neki. Lassankint felengedett a li­dércnyomás, de egy évtizednek kellett elmúlnia, amíg lassan kint magukhoz térnek az elalélt országok. Évekig csak álmodozók agyában élt a remény, hogy az igazságtalanságok orvoslására gondolni is lehet. Gúnyos mosoly jelent meg az arcokon, amikor bátortalan nyomdatermékekben felvető­dött az első hang, amely az orvoslás gondolatát szellőztette. Az európai gaz­dasági rend rosszabbra fordulása verte be az első éket a szolidáris győzők közé. Akkor kezdették belátni oktalan­ságukat, amikor a termelés és fogyasz­tás rendje felborult s amikor mérle­geikben láthatták a gyil­kos béke érték­­romboló következményeit. Ez volt az első alkalom, amikor a békerevíziós hangot meghallották. Azután jöttek a világszenzációt jelentő Rothermere-cik­­kek s az amerikai szenátorok nyilat­kozatai, hogy végül Mussolini adjon nyomatékot a békerevíziónak. Az eu­rópai diplomácia szótárába bevonult ez a szó és lassan kint szalonképes lett a jövevény, amelyről eddig még hal­lani sem akartak. A vasfüggönyt sokáig Franciaország kezelte s miután a Népszövetséget s az annak kebelében folyó konferenciá­kat Franciaország irányította, így ter­mészetes volt, hogy a revíziónak mind­addig élet-halálharcot kell folytatnia, amíg Franciaországból is fel­ nem csen­dül valahonnan a jelszó: b­ék­ere­ví­zió. Jelentek meg ugyan tudományos vizsgálódások és már Franciaországban­­ is lassan kint a probléma erejével kez­dett hatni a békerevízió, de mégis ak­kor vált élő valósággá, amikor két tá­borra szakadtak a nagy kérdés harco­sai: béker­erziós és antirevíziós tá­borrá. Lord Rothermere, Mussolini, Hervé, Romain Rolland és mások, világot ren­gető véleménynyilvánításai akkor let­tek igazán élő valóságokká, amikor a revíziós táborral szemben felsorakoz­tak az antirevizionisták. Ez az időpont jelentette az életet, a valóságot. Az an­tirevizionisták ébredezése jelentette azt, hogy a revízió többé nemcsak problé­ma, hanem élő valóság, amellyel szá­­­­molni kell. A revíziósok táborát a nép­lélek nagy megértése táplálja s a reví­zió már nem is folyó, hanem tenger, mely virágrészeket köt össze. Örömmel kell tehát foglalnunk a tényt, hogy van­nak már harcos antirevizionisták is, mert ez azt jelenti, hogy a párisi béke­­alkotmányi veszedelemben forog. A világ minden rendű ember látja ma már, hogy nagy veszély rejlik a békeszerződésekben. Vannak, akik szántják, vetik, boronál­­ják a világbéke nagy termőföldjét s van­nak, akik további sötétséget akarnak, hogy továbbpusztíthassák az emberiség nagy termését, a népek igazi megérté­sét és békés és békés együttmunkálko­­dásának szükségét. „A magyar testvérek millióinak felszabadítása olyan bizonyos, mint a holnapi napfelkelte“ Rothermere lord üzenete a Rákosi-szobor leleplezési ünnepsége alkalmából Vasárnap délben leplezték le Buda­pesten a magyar újságírás atyjának, Rákosi Jenőnek hatalmas ércszobrát, melyet R­o­t­h­e­r­m­e­r­e lord készíttetett. A nemes lord nem vehetett részt az ün­nepségen, képviseletében Ward Pri­ce a Daily Mail főszerkesztője jött Bu­dapestre. Az ünnepségen részt vett a magyar po­litikai és társadalmi élet minden ki­válósága. Az első beszédet Ward Price mondotta, aki átadta a szobrot a fő­városnak, majd tolmácsolta Rother­mere lord üzenetét, mely a következő szavakkal végződik: «A magyar testvérek száműzetésbe parancsolt millióinak felszabadítása, a­miért Rákosi oly hősiesen harcolt, még teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kikerülhetetlenül, mint az isteni igaz­ságszolgáltatás, egyre jobban közeledik és olyan bizonyos, mint a holnapi nap­kelte. Az ő megtört szemei nem láthat­ták a beteljesedést, de a hazafias tűz, mely benne lobogott, teljes bizonyság­gal világította be lelki szemei előtt azt a napot, amelyen újra egységes és bol­dog lesz a magyar. Legyen nyugalma örök és legy­en az ő emléke áldott e földön, amiért odaadta egy hosszú élet minden munkáját és szeretetét.» A mély hatást keltő üzenet után Ward Price elhelyezte a szoborra Rother­mere hatalmas babérkoszorúját. Ezután megkezdődött a koszorúk el­helyezése. Ennek során Bérczes Jenő alpolgármester a főváros nevében át­vette a szobrot, majd Klebelsberg Kunó gróf mondott ünnepi beszédet, végül Lén­key Gusztáv beszélt. A gyö­nyörű ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Vasárnap este Ward Price a Du­­napalotában vacsorát adott Roth­er­m­­ere lord megbízásából, melyen részt­­vettek a magyar politikai és társadal­mi élet vezetői. A vacsorán az első beszédet a lord nevében Ward Price főszerkesztő mon­dotta, majd A­p­p­o­n­y­i Albert gróf han­goztatta, hogy Rothermere lord neve örökre be van írva a magyarság szí­vébe. A vacsorán, mely a késő éjjeli órákig tartott, még számos felköszöntő hangzott el. Felélesztették a soproni Kneipp-egyesületet A háborút megelőző években Sopron­ban nagy számmal voltak Kneipp hí­vei, akik egyesületbe tömörültek. A há­borút követő idők annyi más egyesü­lettel ezt az egyesületet is eltemették, mígnem most újra feléledt. Az utóbbi­ban jelentős része volt Weiler Béla dr. ügyvédnek, aki Sopronba hívta Lutz Józsefet, a németországi Kneipp­­egyesületek elnökét. Lutz tegnap délután hat órakor a vá­rosháza nagytermében, melyet szoron­gásig megtol­tott az érdeklődő közön­ség, német nyelven közel másfél órás, vetítettképes előadást tartott az egy­kori wörishofeni plébános, Kneipp Se­bestyén gyógymódjáról. Kneipp elgon­dolásának alapeszméje: minden bajt, betegséget természetes uton kell gyó­gyítani. Tanainak nem volt fanatikusa, azok helyességéről mindenkit szelíd szóval, különösen azonban példaadás­sal akart meggyőzni. Gyógymódjának legfőbb tétele a mértékletesség. A nö­vényevést ugyan előtérbe helyezte, a húsevést azonban nem ítélte el. A ni­kotin és az alkohol használatát az egész­ségre károsnak tartotta. Kneipp, aki­nek élete egyes megnyilvánulását ve­tített képekben mutatta be az előadó, szegényen halt meg. Előadás után a Kneipp-gyógymód barátai Lutz József tiszteletére össze­jövetelt tartottak a Pannóniában, ahol felélesztették a régi egyesületet. El­nökké Weiler Béla dr. ügyvédet, al­­elnökké Winkler Ignác Gysev. fel­ügyelőt, titkárává Ringhofer Mi­hályt, pénztárossá Kremser Rezsőt, egyesületi orvossá Mangold Pál dr-t választották. A választmány tagjai lettek: Varga Henrik, Feld József, Kremser Rezső, Molnár Istvánná, Krautz Rezső, Ger­­zonay-Kossow dr. és Goldmann Hugó dr. Az újonnan alakult egyesület ja­nuárban előadássorozatot rendez. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél.

Next