Soproni Hirlap, 1931. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 315. A nagyezenki cukorgyári részvények A város hétfői közgyűlésének határozata sokkal nagyobb érdeklődést keltett, mint hittük volna. Természetesen különféle szempontból ítélik meg a dolgokat. A legtöbben, mint már az ilyenkor szokás ebben a gyanúsításra hajlamos világban, nem magát az eseményt tárgyalják, hanem az események mögött levő egyének arcát fürkészik. És általában megelégedéssel állapítják meg, hogy a város közgyűlése nem ugrott bele könnyelműen egy olyan üzletbe, amelyről még nem lehet tudni, hogy megfelel-e a város érdekeinek? Mi nem osztozhatunk azok felfogásában, akiknél a józan megítélés súlymérő serpenyőjébe a gyanúsítás szerepel nehezék gyanánt. Gyanúsítás nélkül is nyilvánvaló, hogy a bank eljárását a maga üzleti érdeke irányította. A banknak az a hivatása, hogy üzleteket bonyolítson le. Akár mint szerződő fél, akár mint közvetítő harmadik a két szerződő fél között. Hogy az ilyen üzletet nem ingyen vállalja, az is természetes. Mire való tehát a nagyképű megbotránkozás azon, hogy a bank a nyereségből részesedni kívánt. A város közönségének nem ezt kell górcsövi vizsgálat alá vonni. Hanem azt, hogy előnyös-e reá nézve az üzlet, vagy sem? Ha előnyös, akkor ne utasítsa el magától még abban az esetben sem, ha bizonyosan tudja, hogy az üzleten a közvetítő is keres. Ha azonban kétséges az üzlet előnyös volta, akkor habozás nélkül utasítsa el. Azt hallom, hogy a közgyűlés abban a meggyőződésben utasította el az ajánlatot, hogy a részvénytársaságot rá tudja kényszeríteni az osztalék megfizetésére. Mert van az alapszabályoknak olyan pontja, mely legalább öt százalék osztalék fizetését kötelezővé teszi. De tévedés volna azt hinni, hogy ezt az öt százalékot akkor is köteles fizetni a társaság, ha nincs tiszta nyeresége. Ilyen alapszabállyal nem lehetne bejegyeztetni a részvénytársaságot. Mert ez nemcsak a vállalat hitelezőit károsítaná meg, de a biztos bukáshoz vezetne. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy a gyár mostanában nem tudott nyereséget felmutatni, ez a kedvezőtlen helyzet egyhamar alig fog megváltozni. Akkor sem, ha a város képviselője a közgyűlésben követelni fogja az öt százalékos osztalékot. Ennek két akadálya lesz: először a társaság ügymenetét irányító részvényes többség, másodszor a bevétel hiánya. Más kérdés azután, hogy a város kötve van-e a közvetítőhöz? Ha egyesek csak azért ellenezték az ajánlat elfogadását, mert nem akarták könnyű nyereséghez juttatni a bankot, akkor további lépést is kell tenniök. Ha a bank jutalékát meg lehet szerezni a városnak, hát kapcsolják ki a bankot. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a Schoeller cég szeretné a bank útján megszerezni a részvényeket. Az a Schoeller-cég, mely majdnem 90 százalék erejéig már eddig is tulajdonosa a részvényeknek. Mi akadálya annak, hogy a város ma-ra üljön le a tárgyalóasztalhoz a choeller-céggel? Küldje ki a város a tiszti főügyészét s az keresse fel Bécsben a Schoeller-érdekeltséget. Mondja meg nekik, hogy a város szívesen eladja az alapítványként reábizott részvényeket, de nem akarja, hogy a közvetítés díját vele fizettessék meg. Mert szegény emberek alapítványáról van szó, melynek minden fillérjére szükség van. Tizet egy ellen, hogy Schoellerék nem utasítják vissza a város küldöttét, hanem szívesen szóba állanak vele. Mesebeszéd, hogya Schoeller-cégnek csak akkor kellenek ezek a részvények, ha azokat a Pesti Kereskedelmi Bank kezéből kaphatja meg. Ez annyit jelentene, hogy Schoellerék csak azért törődnek a nagyezenki részvényekkel, hogy a banknak e réven jutalékot fizethessenek. Ilyen plátói szerelmek csak romantikus novellákban találhatók, de nem a pénzpiacon. Ott rideg üzleti elvek és józan számítás a cselekvés rugói. Ha a Schoeller-cég súlyt vet rá, hogy a nagyezenki cukorgyár minden részvényét megszerezze, akkor a város ajánlatát nem fogja visszautasítani. A város semmi esetre se várjon ezzel a kérdéssel, fakk módjára a köldökét nézve, hanem lépjen azonnal érintkezésbe a Schoeller-céggel. Ha más eredménye nem is lesz puhatolódzásának, legalább tisztán látunk. XI. Pius pápa áldását küldte a Jubilánd gyári megyéspüspöknek Ma van negyedszázados évfordulója annak, hogy Feser Antal győri megyéspüspököt püspökké szentelték. Ebből az alkalomból az egyházmegye papsága, valamint világiak népes küldöttsége tisztelgett a megyés főpásztornál, aki a küldöttséget tegnap délelőtt 11 órakor a püspökvár szalonjában fogadta. A papság nevében Bedy Vince dr. győri székesegyházi kanonok üdvözölte a főpásztort, aki az üdvözlésre könynyekig meghatottan válaszolt. Utána Grósz József segédpüspök felolvasta XI. Pius pápa levelét, melyben a Szentatya elismeréssel emlékezik meg a jubiláló püspök eredményes munkásságáról s rá áldását küldi. A pápai levél fölolvasása után a segédpüspök egy remekművű arany kelyhet adott át a főpásztornak: az egyházmegyei papság ajándékát. A küldöttségben, melynek tagjait a püspök a katd. közben megvendégelte, többek között ott voltak: Haász István tábori püspök, Griger Miklós országgyűlési képviselő, Papp Kálmán prépost, városplébános, Bürchner László prépost, belvárosi plébános, Gergye Ipoly csornai premontrei prépost, Szalay János Domonkos-rendi prior, Sziklai Jenő Szent Benedek-rendi házfőnök, Mentes Domonkos fertőrákosi, Varga József ágfalvi, Papp Antal egyházasfalui, Kovács Péter sopronhorpácsi, Bene Pál lövői, Wallisch Jenő kapuvári, Wagner Mihály csornai, Bossányi Árpád magyarkereszturi, Németh Pál rábacsanaki, Kovács György répceszemerei és Polgár Aladár egyedi plébánosok. „Semmi oket nem látok, ami nyugtalaníthatna bennünket** Károlyi külügyminiszter nyilatkozata az osztrák—német vámunióról Károlyi* Gyula gróf külügyminiszter tegnap fogadta a MTI tudósítóját és tájékoztatót adott római útjáról, miután arról a kormányzónak és a miniszterelnöknek már jelentést tett. A külügyminiszter mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy alkalma volt meggyőződni Rómában arról, hogy Mussolini a legerősebb biztosítéka a magyar-olasz politikai és gazdasági kapcsolatoknak; meggyőződött róla, hogy e kapcsolatok továbbra is szilárdak maradnak. Ugyanígy Grandi és a többi vezető olasz politikus is meggyőződéses híve az olasz-magyar barátságnak. A jelenlegi külpolitikai bonyodalommal kapcsolatban kijelentette Károlyi külügyminiszter, hogy az osztrák-német vámunióval kapcsolatban nem változik a magyar gazdasági politika. Nem tudjuk még, hogy létrejön-e a vámunió és milyen formában, hiszen annak megvalósulása sok tényezőtől függ s a német és osztrák kormány is elismerte, hogy erre még hosszabb ideig kell várni. Magyarország tehát az eddigi alapokon folytatja tovább politikáját. Csehországgal is hajlandók vagyunk bármikor tárgyalásokat kezdeni, mihelyt arra a cseheknél komoly igyekezetet látunk. Azzal fejezte be nyilatkozatát a külügyminiszter, hogy semmi okot nem lát, ami nyugtalaníthatna bennünket. A külföldi politikai helyzetben nincs olyan eset, ami gyors állásfoglalásra késztetné a magyar kormányt. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél