Soproni Hirlap, 1931. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed­évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 315. A nagyezenki cukorgyári részvények A város hétfői közgyűlésének hatá­rozata sokkal nagyobb érdeklődést kel­tett, mint hittük volna. Természetesen különféle szempontból ítélik meg a dol­gokat. A legtöbben, mint már az ilyen­kor szokás ebben a gyanúsításra haj­lamos világban, nem magát az ese­ményt tárgyalják, hanem az események mögött levő egyének arcát fürkészik. És általában megelégedéssel állapítják meg, hogy a város közgyűlése nem ugrott bele könnyelműen egy olyan üzletbe, amelyről még nem lehet tudni, hogy megfelel-e a város érdekeinek? Mi nem osztozhatunk azok felfogásá­ban, akiknél a józan megítélés súly­­mérő serpenyőjébe a gyanúsítás szere­pel nehezék gyanánt. Gyanúsítás nélkül is nyilvánvaló, hogy a bank eljárását a maga üzleti érdeke irányította. A banknak az a hivatása, hogy üzleteket bonyolítson le. Akár mint szerződő fél, akár mint közvetítő harmadik a két szerződő fél között. Hogy az ilyen üzletet nem ingyen vállalja, az is ter­mészetes. Mire való tehát a nagyképű megbotránkozás azon, hogy a bank a nyereségből részesedni kívánt. A város közönségének nem ezt kell górcsövi vizsgálat alá vonni. Hanem azt, hogy előnyös-e reá nézve az üzlet, vagy sem? Ha előnyös, akkor ne uta­sítsa el magától még abban az esetben sem, ha bizonyosan tudja, hogy az üzleten a közvetítő is keres. Ha azon­ban kétséges az üzlet előnyös volta, akkor habozás nélkül utasítsa el. Azt hallom, hogy a közgyűlés abban a meggyőződésben utasította el az aján­latot, hogy a részvénytársaságot rá tudja kényszeríteni az osztalék meg­fizetésére. Mert van az alapszabályok­nak olyan pontja, mely legalább öt százalék osztalék fizetését kötelezővé teszi. De tévedés volna azt hinni, hogy ezt az öt százalékot akkor is kö­teles fizetni a társaság, ha nincs tiszta nyeresége. Ilyen alapszabállyal nem lehetne bejegyeztetni a részvénytársa­ságot. Mert ez nemcsak a vállalat hite­lezőit károsítaná meg, de a biztos bukáshoz vezetne. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy a gyár mostanában nem tudott nyereséget fel­mutatni, ez a kedvezőtlen helyzet egy­hamar alig fog megváltozni. Akkor sem, ha a város képviselője a köz­gyűlésben követelni fogja az öt száza­lékos osztalékot. Ennek két akadálya lesz: először a társaság ügymenetét irá­nyító részvényes többség, másodszor a bevétel hiánya. Más kérdés azután, hogy a város kötve van-e a közvetítőhöz? Ha egyesek csak azért ellenezték az ajánlat elfoga­dását, mert nem akarták könnyű nye­reséghez juttatni a bankot, akkor to­vábbi lépést is kell tenniök. Ha a bank jutalékát meg lehet szerezni a város­nak, hát kapcsolják ki a bankot. Na­gyon jól tudja mindenki, hogy a Schoel­­ler cég szeretné a bank útján meg­szerezni a részvényeket. Az a Schoel­ler-cég, mely majdnem 90 százalék ere­jéig már eddig is tulajdonosa a rész­vényeknek. Mi akadálya annak, hogy a város ma-r­a üljön le a tárgyaló­asztalhoz a choeller-céggel? Küldje ki a város a tiszti főügyészét s az keresse fel Bécsben a Schoeller-érdekeltséget. Mondja meg nekik, hogy­ a város szívesen eladja az alapítványként reábizott részvényeket, de nem akarja, hogy a közvetítés díját vele fizettessék meg. Mert szegény em­berek alapítványáról van szó, melynek minden fillérjére szükség van. Tizet egy ellen, hogy Schoellerék nem utasítják vissza a város küldöttét, hanem szívesen szóba állanak vele. Me­sebeszéd, hogy­­a Schoeller-cégnek csak akkor kellenek ezek a részvények, ha azokat a Pesti Kereskedelmi Bank ke­zéből kaphatja meg. Ez annyit jelen­tene, hogy Schoellerék csak azért tö­rődnek a nagyezenki részvényekkel, hogy a banknak e réven jutalékot fi­zethessenek. Ilyen plátói szerelmek csak romantikus novellákban találhatók, de nem a pénzpiacon. Ott rideg üzleti el­vek és józan számítás a cselekvés ru­gói. Ha a Schoeller-cég súlyt vet rá, hogy a nagyezenki cukorgyár minden részvényét megszerezze, akkor a város ajánlatát nem fogja visszautasítani. A város semmi esetre se várjon ezzel a kérdéssel, fakk­ módjára a köldökét nézve, hanem lépjen azonnal érintke­zésbe a Schoeller-céggel. Ha más ered­ménye nem is lesz puhatolódzásának, legalább tisztán látunk. XI. Pius pápa áldását küldte a Jubilánd gyári megyéspüspöknek Ma van negyedszázados évfordulója annak, hogy F­e­­­s­e­r Antal győri me­gyéspüspököt püspökké szentelték. Eb­ből az alkalomból az egyházmegye pap­sága, valamint világiak népes küldött­sége tisztelgett a megyés főpásztornál, aki a küldöttséget tegnap délelőtt 11 órakor a püspökvár szalonjában fo­gadta. A papság nevében Bedy Vince dr. győri székesegyházi kanonok üdvözölte a főpásztort, aki az üdvözlésre köny­­nyekig meghatottan válaszolt. Utána Gr­ósz József segédpüspök felolvasta XI. Pius pápa levelét, melyben a Szent­atya elismeréssel emlékezik meg a ju­biláló püspök eredményes munkásságá­ról s rá áldását küldi. A pápai levél fölolvasása után a se­gédpüspök egy remekművű arany kely­het adott át a főpásztornak: az egyház­­megyei papság ajándékát. A küldöttségben, melynek tagjait a püspök a katd. közben megvendégelte, többek között ott voltak: Haász István tábori püspök, Griger Miklós ország­gyűlési képviselő, Papp Kálmán pré­post, városplébános, Bürchner László prépost, belvárosi plébános, Gergye Ipoly csornai premontrei prépost, Sza­­lay János Domonkos-rendi prior, Szik­lai Jenő Szent Benedek-rendi házfőnök, Mentes Domonkos fertőrákosi, Varga József ágfalvi, Papp Antal egyházas­­falui, Kovács Péter sopronhorpácsi, Bene Pál lövői, Wallisch Jenő kapu­vári, Wagner Mihály csornai, Bossányi Árpád magyarkereszturi, Németh Pál rábacsanaki, Kovács György répcesze­­merei és Polgár Aladár egyedi plébá­nosok. „Semmi oket nem látok, ami nyugtalaníthatna bennünket** Károlyi külügyminiszter nyilatkozata az osztrák—német vámunióról Ká­rolyi* Gyula gróf külügyminisz­ter tegnap fogadta a MTI tudósítóját és tájékoztatót adott római útjáról, mi­után arról a kormányzónak és a mi­niszterelnöknek már jelentést tett. A külügyminiszter mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy alkalma volt meg­győződni Rómában arról, hogy Mussolini a legerősebb biztosítéka a magyar-olasz politikai és gazda­sági kapcsolatoknak; meggyőződött róla, hogy e kapcsola­tok továbbra is szilárdak maradnak. Ugyanígy Grandi és a többi vezető olasz politikus is meggyőződéses híve az olasz-magyar barátságnak. A jelenlegi külpolitikai bonyodalom­mal kapcsolatban kijelentette Károlyi külügyminiszter, hogy az osztrák-német vámunióval kap­csolatban nem változik a magyar gazdasági politika. Nem tudjuk még, hogy létre­jön-e a vámunió és milyen formában, hiszen annak megvalósulása sok tényezőtől függ s a német és osztrák kormány is elismerte, hogy erre még hosszabb ideig kell várni. Magyarország tehát az eddigi alapokon folytatja tovább poli­tikáját. Csehországgal is hajlandók va­gyunk bármikor tárgyalásokat kez­deni, mihelyt arra a cseheknél komoly igye­kezetet látunk. Azzal fejezte be nyilatkozatát a kül­ügyminiszter, hogy semmi okot nem lát, ami nyugtalaníthatna bennünket. A kül­földi politikai helyzetben nincs olyan eset, ami gyors állásfoglalásra késztetné a magyar kormányt. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél

Next