Soproni Hirlap, 1931. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

2 KOPHONI HÍRLAP 1931. április 1. fi '4# A A As ünnepi zászló A . H. minapi számában K. M. jel­zéssel valaki azt tartja célszerűnek, hogy­ az országzászlón kívül — egy lé­péssel tovább men­ve — a Széchenyi-te­­ren teljes egyenlő nagyságban Sopron város zászlaja is elhelyezést nyerjen. A gondolat rossz, ellene tiltakozom! Hogy miért? az alábbiakban adom elő. Először lássuk szárazon a tárgyat. Zászlóhoz rúd is kell! A zászlórudhoz díszesebb rudtartó kőalap is szükséges, Kis mi lenne a rudtartó kőalap legszebb dísze? Csakis Magyarország címere a Szent Koronával. És mi lenne a Sopron városi zászlórudtartó kőalap szimmet­rikus dísze? Természetesen Sopron két­fejű sasos címere! Kérem, ne tessék kinevetni, hogy nincs semmi címertani érzékem. Hogy hiszen csak amolyan vad magyar vagyok, aki inkább tud elgyönyörködni egy pár szép magyar címeres ökrön, mint Sopron város cí­merén, akiben bizony a városi címer látása magyar érzésében nem vált ki magasztos gondolatokat. Három hosszú évszázadokon át a sop­roniak dicső elődei hogy hogyan, ho­gyan sem és miért, miért sem, de egyet­lenegy kétfejű sast, igaz, hogy azt az­után úgy látszik örök időkre, odaállí­tották a város ősi tornyára. Az ősök mai utódai megirigyelték a dicsőséget, évenként egy-egy kétfejű sast óhajtaná­nak kőbe vésve kikelteni. Arra, hogy­ a kétfejű sasokat, ha már a hazájában nem, úgy­ legalább itt nálunk nagyobb tételben örökítsük meg kőbe vésve nyil­vános helyeinken, igen alkalmas mód volna az is többek közt, ha Sopron vá­ros címerét összes középületén kőbe vésve elhelyezné! A szaporodás így gyorsabb lenne De legyen elég a tréfából! Tudom azt, hogy a soproni benszülött haza­fiak éppen olyan jó magyar érzésűek, mint mi, beszármazottak, csak az ő sze­mük a furcsa címert zsenge gyermek­korukban már teljesen megszokta. Tu­dom azt is, hogy Sopron hivatalos ve­­zető körei nem fogják az országzászló felavatását arra felhasználni, hogy­ ez alkalommal ismét kőbe vésett kétfejű sasos címer legyen nyilvános helyen elhelyezve. De éppen azért, hogy ez semmi körülmény közt nemtörődöm­ség miatt meg ne történjen, azért kö­vettem el e sorokat, így akarván a köz­figyelmet erre felhívni. Mielőtt a zászló­kérdésre áttérnék, még csak egy do­logra mutatok rá. Éveken át megfigyel­tem Magyarországról érkező honfitár­saimat, akik Sopront a leghűségesebb várost megismerni jöttek. Amikor a két­fejű sasos várostornyot és hűségkaput szemlélik, amikor a városi címerben el­helyezett kétfejű sast megpillantják, egyszerre megdöbbennek. Az ellen­érzés onnan, hogy éppen lelkük legbel­­sejében a hazafias, érzések ezernyi édes fájós érzései tolonganak és a látott való kép önkéntelenül is a nagy­ ellentétet váltja ki. A magasabb képzettségű ék­hez tartozó szemlélő , hirtelen ,elnémul, vagy ha a különös ügy felett csodál­kozva történeti tárgy- és helyiismeret hiányában kérdést intéz, a magyaráza­tot elfogadja. Figyeljék meg azonban a rajongó ifjúságot, a magyar iskolák növendékeit, a becsületes tiszta ma­gyar népet, az ő érzelmeiket nem elé­gíti ki a magyarázat Lássuk a zászlókérdést! Hiába, min­den rosszból fakad valami szép, valami jó! Lám a Bábel főszerkesztő uram zászlópere adhatta az eszmét annak, aki szerencsésen és osztatlan lelkesedés­sel a Magyarország zászlajának felállí­tását felvetette. Magasztos szép gondo­lat, meg kell valósítani, de azonnal! Ne csak a TESz, de minden soproni ada­kozzon e célra. Hiszen nem oly nagy­ összegről van szó, ha általános felhí­vást bocsát ki az illetékes vezetőség, egy-kettőre összegyűl a szükséges ösz­­szeg. Ne sokat tervezzenek. Ott van a budapesti ízléses árboc, le kell másolni. A zászlót azonban Sopron tisztán, üdén kezelje. Az országzászlót nem szabad hónapokon át kitenni az időjárás vi­szontagságainak, hogy elvégre oly el­használná váljon, mint egyik-másik soproni házon alkalmakkor kitett fran­cia- és berber-színű zászló. Tessék majd a kezelőségnek arról is gondoskodni, hogy az emlékmű romlásnak kitett szö­vetanyaga idejében ujjal pótoltassák. Erre kisebb alapot is lehet létesíteni. Erre magam is szívesen adakozom. Azonban ha lehet, ne kapcsoljuk ösz­sze a Magyarország zászlajának felava­tását, illetve létesítését egyenlő jogon, egyenlő nagyságban Sopron zászlajával. Ha Sopron város a zászlaját fel akarja állítani, ám tegye a saját hatáskörében, de nem társadalmi lelkesedéssel szedett adakozás révén. Mint hatodik gimnazista az 1896. évi első országos tornaversenyre 4000 ma­­gyar diáktestvéremmel együtt vonul­tunk fel, mint válogatott tornászok Bu­dapestre. A milleniumi versenytér ka­puján hogy bevonultunk, megdöbben­tünk az ezer és ezernyi méter hosszú,­­ 3 méter széles bőséges redőkben omló három szinti drapériától, mellyel a tri­bün és pálya oldalfalait bevonták és a színek látásától teljesen kiábrándul­tunk. Félig kamasz, félig gyermekszánk az elkeseredéstől sírásra görbült, meg­­csúfolva éreztük magunkat a nagy pa­rádétól, mi vidékiek szinte gyűlölni kezdtük ezt a most először látott szin­­tobzódást a drapéria három színében: a piros-sárga-kék román nemzeti szí­nekben. Sehol magyar nemzeti színű drapé­ria, ellenben a román nemzeti szín bo­­rított el mindent. Száz és száz árbócon román zászló,­ magyar szín alig-alig. Egyetlen nagy árbócon a királyi páholy oldalán volt piros-fehér-zöld zászló, de a másik «szimmetrikus» árbócon égy, majdnem nagyobb piros-sárgtókék­ zászló. Fiatalos szívvel és hévvel meg­­botránkoztunk, különösen az erdélyi iskolák növendékei s hiába magyaráz­ták elszontyolodva tanáraink, mert bi­zony nekik sem tetszett az ügy, hogy a főváros a vendéglátó gazda a saját szi­k­éivel díszítette tiszteletünkre a ver­senyteret, bizony nem tudták elkesere­­désünket lecsillapítani. Bennem a magyar nemzeti szin lá­tása hazafias érzelmeimet kelti fel, hit a város színeit látom, akkor adófizető kötelességem jut eszmébe s ez nem a legkellemesebb érzés. Ha meg a magyar vidékről iderán­­duló honfitársaimat meg akarom tisz­­telni, elég, ha nekik is csak szegény magyar hazánk jó és balsorsban sok küzdelmet látott, de mindig dicsősége­sen lobogó három szinti szent magyar zászlónkat mutatjuk, hogy ez a jel­le­­keikben hazafias érzelmekkel telve éljen és éltessen. —­*.— Ár ty 3-tól április hó 4-ig Férfiöltöny vásár Nagy Túlhalmozott raktáromból nagyobb tétel férfiöltönyt bocsátok áruba, a mai viszonyoknak megfelelő Ezelőtt 70 P Szövetöltöny ... 45 P Divatöltöny ... 70 P Tiszta gyapjú öltönyök 90 P legszebb színekben legfinomabb kivitelben. Ezen öltönyöket jóval a beszerzési áron alul árusítom, csak készpénzfizetés mellett. Hubertus kabátok 23 pengőtől felfelé Trendicoatok minden kivitelben Felöltő­ újdonságok 35 pengőtől felfelé Gyermekruhák eddig még nem létező olcsó árban, Kamgarn öltönyök tiszta gyapjúból

Next