Soproni Hirlap, 1931. szeptember (18. évfolyam, 196-220. szám)

1931-09-01 / 196. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRAi Negyed­évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ aeaaiesaiaBaM>Ummsa«im»tlMmilBeseSIMMSlimaainUM»Smimn Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. Magyar himnusz Pakisban Az országok egymás közötti érintke­zése alkalmával szokásos, hogy ami­kor az egyik államfő meglátogatja a másikat és a hivatalos fogadtatás kez­detét veszi, a résztvevő zenekarok a két ország nemzeti dalát játszák. Az ünnepélyes percek magasztosságát je­lenti ez a bensőséges formaság, egyben a kölcsönös tisztelet megnyilvánulását juttatja érvényre. Ez a lélekemelő szo­kás játszódik le mindannyiszor, vala­hányszor nagyobb esemény indokolttá teszi azt, hogy két nép rokonérzése ki­fejezésre jusson. Ez a szép szokás be­tett szokássá lett a nemzetek nemzet­közi érintkezésében és valahányszor a legfelsőbb elismerés érzése akar utat törni magának, mindannyiszor az illető nemzet nemzeti imádságát foglalja le ez alkalom számára és ilyenkor az ün­nepségen jelenlévők azzal fejezik ki elismerésüket és hódolatukat, hogy állva és tisztelegve hallgatják végig az illető nemzet nemzeti dalát, nemzeti imádságát. Ez a szép szokás lett otthonossá a nemzetek fiainak sportérintkezésében s ezt a szép szokást vezették be a sport­­arénákba, ahol rendszerint a legkülön­bözőbb nemzetek sportkedvelői gyűl­nek össze, hogy lelkesedjenek az erő, a tehetség, az ügyesség, a kiválóság, a férfiúi erények diadalának láttára. A versenyen jelenlévők ilyenkor diadal­­mámorban úsznak, de a diadalmi má­morból eljut egy nagy rész a győztes ifjak hazájába is, ahol a győzelem hí­rére az egész nemzet együtt örvendez a győzőkkel, kivévén részét a sport­­győzelem dicsőségéből. Alig pár héttel ezelőtt zajlott le a magyar nép fiainak legnagyobb sport­viadala, az óceánrepülés s máris több új győzelemről számoltunk be. Az óceánrepülés alkalmából nem a sport­­arénán hangzott fel a magyar him­nusz, hanem a világ minden táján is­mertté és becsültté lett a magyar név s a Justice for Hungaryn keresztül be­vonult a művelt népek társalgóiba, hi­vatalaiba és sajtójába a Magyar igaz­ság. Most, hogy Párisban a magyar úszók, élükön Bárány Istvánnal, vi­téz H­a­l­a­s­s­y­v­a­l öt győzelmet arat­tak, Európa centumában, Párisban zú­gott fel a magyar himnusz és a párisi arénában, a művelt népek szeme láttára repült fel az árbocra ötször egymás­után a magyar trikolór! Felrepült ott ötödször a vizipóló győztes magyar csa­patának tiszteletére, sőt hatodszor is, akkor, amikor Magyarország átvette a Smith-serleget! E világhírű győzelmek valami jog­folytonosságot, valami állandósult ér­téket jelentenek. Azt jelentik, hogy úgy óceánrepüléssel, mint az úszósport ne­mes művelésével egy ősi nemzet fog­lalkozik, amely nem pillanatnyilag vi­szi el a pálmát, aratja le a győzelmi babért, hanem amely nemzet önmagá­ban bírja­ értékét a teljesítőképesség leg­nagyobb határáig. Maroknyi nép a magyar és a megpróbáltatások kálvá­riáját úgy járja, mint más nép és mégis a megpróbáltatások tengersokadalma között: első tud lenni a nagy nemzetek között. Nagy volt a magyar nemzet dicső­sége, amikor a Justice for Hungary az Atlanti Óceán fölött fénycsóvát írt le és örök emléket hagyott a sport­tör­ténelem számára, de hasonlóképpen nagy lett a magyar nép és magyar név dicsősége, hogy most Párisban, a­z eu­rópai metropolisban tette magát ismert­té, becsültté és tiszteltté. A biblia időtlen­ időkig megemlékezik Dávid és Góliát küzdelméről. A magyar történelem is örökre feljegyezte a cseh Holubár legyőzetésének történetét és késő századok emlékezni fognak Toldi Miklós dicsőségéről. Felcsendült a győ­zedelmes magyar Himnusz Párisban és a levegőégen keresztül zeng tovább, fe­lénk, búsmagyarok felé, a világ min­den magyarjai felé a diadalmi ének: «Hozz reá vig esztendőt, megbű­nhődte már e nép a múltat s jövendőt.» „Akik a háborúban résztvettek, asok megtanulták ismerni az Istent” A csornai vitézek fényes zászlószentelési ünnepsége Szép, napsütéses reggelre ébredt Csor­na közönsége vasárnap. Mintha az idő­járás is emelni akarta volna a pom­pát, fokozni azt a fényt, amelyen Csor­na és a járás közönsége hozzájárult a járási vitézek zászlószentelésének lélek­emelő ünnepségéhez. A középületek és a magánházak zászlódíszben várták a reggeli vonatokkal érkező ünneplőkö­zönséget, akik a Korona-vendéglőben és a szemben lévő Erzsébet-kávéházban gyülekeztek. Lovas bandérium, lobogó patyolatingek, árvalányhaj, fényes egyenruhák, magyar ruhába öltözött asszonyok, fiuk és leányok színesítet­­ték az ünneplő csoportot. Egy csoport keményöklű, redősarcú, háborút járt magyar ismerkedik a Korona-vendéglő előtti téren, mellükön kétszeresen dísze­legnek a katonai kitüntetések. Vannak vagy negyvenen. Mind a csornai járás vitézei. Megérkeznek a vendégek Nyolc órakor egy csapat magyar ru­hába öltözött lovas fényes fogat- és autósor indul a vasútállomásra a sop­roni vendégek fogadására. A 8 óra 50 perces gyorsmotorral érkeztek Sopron­ból vitéz Szepessy Aladár ny. altá­bornagy, vitéz Simon Elemér dr. fő­ispán, Szopkó Győző ezredes, vitéz Kiss János ezredes, a dandárparancs­nokság képviseletében vitéz Endrődy Géza székkapitány, vitéz F­ö­l­d­h­á­z­y Pál, vitéz Árvay Ferenc, Hőgyészy Pál dr. vármegyei főjegyző, kik rész­ben Sopronból és Szombathely felőli vonatokkal érkeztek. Az állomáson Molnár Elemér dr. főszolgabíró, vitéz Dénes Elemér csendőr őrnagy, a csornai vitézek had­nagya, vitéz Kerényi Aladár dr. tiszti orvos és vitéz Kozma György dr. je­lentek meg az érkezők fogadására. Az előkelőségek hosszú kocsi- és autósor­ban, lovas bandériumtól kísérve vonul­tak be Csorna Főterén át a szolgabiró­­sághoz, ahol Molnár Elemér dr. fő­­szolgabirónál szálltak meg. Me­gjelent egyesületek és képviseletek Időközben a vitézek és a hozzájuk csatlakozó frontharcosok, a kivonult le­ventecsapatok a premontrei templom előtt sorakoztak, jobb oldalon a vitézi zászlóval és a csornai iparosdalkör fú­vós zenekarával. A templom bejáratá­nál leventék és magyarruhás iskolás leányok és fiuk alkottak festőiesen szép sorfalat. Itt gyülekeztek a csornai kép­viselőtestület, a csornai adóhivatal, já­rásbíróság, vasút, kereskedők egyesü­lete, ipartestület, a nőegyletek, pénz­ügyőrség, kórház, gazdakör és a többi egyesületek képviselői. Tíz óra ötven perckor érkezett E­s­terházy Bernadette hercegnő, zászló­­anya helyettese, R­á­t­h Ferencné, vitéz Dénes Elemérné, vitéz dr. Kerényi Aladárné és vitéz dr. Kozma Györgyné kíséretében. A zászlóanyát Dénes Mar­gitka üdvözölte szép csokor átadása kí­séretében. Pontosan tizenegy órakor ér­kezett vitéz Szepessy Aladár altábor­nagy vitéz Simon Elemér dr. főispán és vitéz Kiss János ezredes kiséretük­­kel, akiket a templom előtt vitéz Dé­nes Elemér vitézi hadnagy üdvözölt, mely alatt a fúvószenekar a Himnuszt játszotta. A templom aj­tóban Kerényi Baba és két kis magyarruhás csöppség várták az érkezőket virágcsokorral a kezükben. Kerényi Baba Szepessy al­tábornagyot, Vados Imre Simon Elemér főispánt, Gősi Jolán (Bősárkány) vitéz Kiss János ezredest üdvözölt. Szentmise és zászlószentelés Ezután Peer Leó, a premontrei rend perjele misét mondott és megszentelte a vitézi zászlót. A szentelés után Nagy Sándor prépostsági jószágkormányzó lépett a szószékre és hatalmas, lélekbe markolóan szép szentbeszédet mondott. Az istentisztelet alatt a csornai ipa­rosdalárda hazafias énekeket énekelt és a fúvószenekar egyházi, énekeket ját­szott. Innen az egész közönség kivonult a Szent Antal-temetőbe, ahol a 48-as honvéd emléket és az elesett hősök és a vértanúhalált halt kommün alatti ki­végzettek emlékét koszorúzta meg. In­nét bevonulva, a piactéren a felszen­telt zászló előtt a vitézek, frontharco­sok és leventék díszmenetben vonultak el, mialatt a zenekar indulókat játszott. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél

Next