Soproni Hirlap, 1931. október (18. évfolyam, 221-247. szám)

1931-10-01 / 221. szám

­ Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél ! XVIII. évf. 221. szám Sopron, 1931 október 1. csütörtök Ara 12 fillér Soproni Hírlap KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. A város anyagi helyzete semmiféle aggodalomra nem ad okot Magas szinten mozgott a város költségvetést tárgyaló közgyűlése Sopron város törvényhatósági bizottsága vitéz Simon Elemér dr. főispán elnöklése mellett tegnap délután látogatott közgyűlést tartott. A főispán megnyitójában megemlé­kezett a közelmúltban elhunyt Steiner György hordógyárosról és indítványozta, hogy emlékét jegyzőkönyvében örökítse meg a bizottság. Megnyitója további során foglalkozott a főispán az általános gazdasági viszonyokkal és higgadtságra, a költségvetéssel kapcsolat­ban komoly megfontoltságra hívta fe­l a bi­zottság tagjait. A főispán szavai a közgyű­lés tagjai lelkében termékeny talajra talál­tak, a törvényhatóságnak régen volt ilyen magas szinten mozgó költségvetési vitája, mint éppen a tegnapi. — Tudjuk mindnyájan — mondotta a fő­ispán többek között, — hogy a bajok nagy része nem olyan természetű, melyen mi se­gíteni tudnánk. Nyög alatta az egész világ. A mi bajunk, magyaroké, kétszeres. Meg­­csonkítottságunk és politikai nehézségeink. — Azt szeretném — hangzott tovább a fő­ispán szava, — ha mindnyájunkat az apos­tolok lánglel­ke hatna át, hogy polgártár­sainkba is lelket önthetnénk, ne veszítsék el bizalmukat, melyre a mi munkánk elvégzé­sénél nagy szükségünk van. Áttérve a tárgysorozatra, a közgyűlés tu­domásul vette, hogy a kereskedelemügyi mi­niszter nem hagyta jóvá azt a határozatot, melyben a közgyűlés az útvám egyes tételeit fölemelte. Ezzel szemben jóváhagyta a mi­niszter a helybeli téglagyárosoknak nyújtott kedvezményeket, melyek abból állanak, hogy a külföldre eladott tégla és tetőcserép után a téglagyárak kövezetvámot nem fizetnek. Az utóbbi ellenében kötelesek a gyárak vá­rosi építkezésekhez a téglát tíz, helybeli templomépítéshez tizenöt százalékkal olcsób­ban adni. A forgalmi adórészesedés kulcsának föl­emelését feliratban kérte a közgyűlés a kor­mánytól. A házbérfillérekből az elmúlt esztendőben 193 ezer pengő bevétele volt a városnak. A házbérfillérek szedését azonban a pénzügy­minisztérium csupán egy évre engedélyezte. A közgyűlés, mivel a szóbanforgó adószedési jog megszűntével a város kénytelen lenne pótadóját emelni, a házbérfillérek kivetésének és szedésé­nek jogait a jövő évre is kérte a minisz­tertől. Egyben megkérte Herrmann Miksa volt minisztert, a város országgyűlési képviselő­jét és Pin­cz­ich István dr. felsőházi tagot, hogy a pénzügyminisztertől személyesen kér­jék a hátbérfillér-szabályrendelet jóváha­gyását. Vas vármegye közönsége, mint már meg­emlékeztünk róla, föliratban arra kérte a kormányt, hogy az álláshaknozások ü­gyé­­­­ben erélyes kézzel teremtsen rendet. Kérte többek között, tiltsa meg a kormány, hogy közpénztárakból bárki és bármilyen címen kétszeres fizetést kapjon. A fölterjesztést hasonló állásfoglalás miatt megküldték a városi törvényhatóságnak is. A kisgyülés hasonló természetű fölirat meg­rosplébános szólalt fel. A kisgyülés javasla­tához hozzájárul, azt azonban szeretné ki­egészíteni. Vannak családok, melyekben a férj is, a feleség is állami szolgálatban van, kétszeresen húzzák a fizetést, ami a mai kö­rülmények között visszatetsző és nem helyt­álló. Indítványozta, hogy az iskolából kikerülő fiatalság elhelye­zésének megk­önnnyítésére olyirányú fölterjesztést intézzen a törvény­­hatóság a kormányhoz, hogy a negyven évi szolgálati idő betöltése után az állami tiszt­viselők közül senkit vissza ne tartson. Vegye revízió alá a trafikengedélyeket an­nál is inkább, mivel busás jövedelmű csa­ládok is hozzájutottak trafikengedélyekhez. Az indítványt a közgyűlés lelkesedéssel tette magáévá.­­ A soproni bortermelők egy beadványuk­ban azt kérték a törvényhatóságtól, hogy a borfogyasztási adót a bortermelők ré­szére nyolc fillérrel csökkentse. A kisgyűlés javasolta, hogy ezt a kérelmet a közgyűlés utasítsa el. A soproni szőlőbirtokosok egyesülete vi­szont azt kérte a várostól, hogy a borfo­gyasztási adóból megsegítésükre nyolcvan­­ezer pengőt térítsen vissza. A kisgyűlés java­solta, hogy a kérést ilyen formában a köz­gyűlés ne teljesítse. E helyett oly módon segítse meg a törvényhatóság a szőlősgaz­dákat, hogy 1931. évi pótadójukat engedje el. Egyben javasolta a kisgyűlés, hogy a köz­gyűlés a gazdák megsegítésére létesítsen egy 20 ezer pengős alapot, amely összeg mikénti fölhasználásáról később döntsön. A javaslathoz S­chirk Lajos gazda szó­lalt föl elsőnek, aki a gazdák kérelmének megindokolására felolvasta azok ismeretes emlékiratát. G­ohn Gyula dr., miután rámutatott arra, hogy véleménye szerint adóemeléssel a gaz­dasági életbe rendet hozni nem lehet s ilyen nézőszempontból a gazdáknak igazuk­­van, az általános adófizetés szolidaritását­­han­goztatva, kijelentette, hogy kérelmük­­telje­sítése igazságtalan lenne. Beszédében többek között azon véleményének adott kifejezést, hogy a gazdák baja részben bennük van. Kulturáltabb pincegazdálkodást kellene be­­vezetniök, ha azt akarnák,­­hogy boraik ke­lendősebbek legyenek. Kérte a polgármes­tert, hasson oda, hogy a kormány a szeszipari értékesítésbe Sopront és vidékét is vonja bele. Pinezich István dr. felszólalásában han­goztatta, hogy az Egységes Városi Párt a gazdák szomorú helyzetét ismeri. Ez a tör­vényhatósági bizottság, melyben a gazdák a maguk struccpolitikájuk miatt nem foglal­nak számuknak megfelelő arányban helyet, többet foglalkozik az ő ügyeikkel, mint az a törvényhatóság foglalkozott, melyben ők nagy számmal voltak képviselve. A gazdák közül tehát senkinek sincs jo­gában a mai törvényhatóságnak szemre­hányást tenni. Akadnak mégis egyesek, akik a gazdák nyo­morúságából kultuszt csinálnak, de csak az­ért, hogy vállaikon a magasba emelkedhes­senek. Amikor tudunk, segítünk a gazdákon, de ma elsősorban nem rajtuk, hanem a munkanélkülieken kell segíteni. Ha a mun­kások kenyeret kaptak, kerülhet sor — má­sodsorban — az ő megsegítésükre. A városi gazda még mindig aránytalanul jobb hely­zetben van, mint a falusi gazda. Ő is osztja az előtte felszólalt bizottsági tagnak azon véleményét, hogy a gazdabajok egy részének maguk a gazdák az okai, így például nem telepednek, egy udvarban nyolc-tíz család szorul össze és a nagy szorosságban például még tyúkokat sem tenyészthetnek. Rámutatott ezután arra, hogy a borfo­gyasztási adót a mai körülmények között nem szállíthatják le. Indítványozta ellenben, hogy ezen adó eltörlését a törvényhatóság feliratban kérje a kormánytól. Ezt a javas­latát a törvényhatóság el is fogadta. — Azt mondják egyesek, hogy ha nincsen miből támogatnunk a gazdákat — mondotta — vegyünk el a villanygyár jövedelméből. Azok, akik ezt a gondolatot felvetették, an­nak idején egyebet sem tettek, mint csepül­­ték a villamos művet. Mi a mű jövedelméből 155 ezer pengőt állítottunk be a költségve­tésbe, ennél tovább nem megyünk, mert nem akarunk rablógazdálkodást foly­tatni és mert nem akarjuk tönkretenni a villamos művet. Preidi Gottlieb felszólalásában azt kérte, hogy a borfogyasztási adót legalább felére csökkentse a város. T­s­c­h­­­d­a István kérése odairányult, hogy ha ez a leszállítás való­ban megtörténje, úgy azt ne csupán a gaz­dákra, hanem az egyenlő elbánás elve alap­ján a vendéglősökre is terjesszék ki. Gráf Samu a javaslatot elfogadta, bízva abban, hogy a kormány a szóbanforgó adónemet úgyis eltörli, egyben azon nézetének adott kifejezést, hogy a gazdák boldogulhatnának, ha egységes borkezelésre térnének át. A pol­gármester hosszabb német nyelvű beszéd­ben ismertette a város vezetőségének a gaz­dákkal szemben a múltban tanúsított jóin­dulatát, melyet ők mindannyiszor visszauta­­sítottak. A közgyűlés a kisgyűlés eredeti ja­vaslatát fogadta el. A továbbiak során javasolta a kisgyűlés a közgyűlésnek, hogy az ebtartási szabályren­deletet módosítsa, a házőrző kutyák adóját évi 3, a vadászkutyákét 12 és minden egyéb kutya után fizetendő adót évi 24 pengőben állapítsa meg. Adózás szempontjából egy háztartásban csakis a családfőnek lehet ku­tyája. Egy háztartásban egyen felüli minden kutya luxuskutyának számítandó és a má­sodik kutya után fizetendő évi adó összege 48 pengő. A kisgyűlés javaslatával szemben Papp Kálmán prépost azt javasolta, hogy a nem házőrző ebek adóját egységesen 20 pengő­vel állapítsa meg. Ezt a közgyűlés elfogadta, dem állapítsák meg. Ezt a­ közgyűlés elfo­gadta. A városi alkalmazottak létszámcsökkenté­sével, a törzsilletmények csökkentésével, a pótilletmények és nyugdíjak csökkentésével foglalkozva, a közgyűlés elfogadta a kisgyű­­lésnek azt a javaslatát, melyet mi már teg­napi számunkban részletesen ismertettünk. Költségvetés A város 1932. évi költségvetését Huber Aladár főszámvevő terjesztette elő. A költ­ségvetés, mint már tegnap is jelentettük, szerkesztését javasolta. A kérdéshez Papp Kálmán prépost, vál

Next