Soproni Hirlap, 1931. november (18. évfolyam, 248-271. szám)

1931-11-03 / 248. szám

XVIII. évf. 248. szám. Sopron, 1931 november 3. kedd Ara 12 fillér. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre 8.00 P — Egy hónapra 2.80 P Szerkesztőség: Várkerület 66. Tel. 345. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: RÁBEL LÁSZLÓ Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és ünnepnapon 20 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66. Tel. 394. A kormányzó 15 százalékkal leszállította államfői tiszteletdíját Legkevesebb a magyar államfőnek a tiszteletdíja A MTI közli illetékes helyről kiadott köz­lés alapján, hogy Horthy Miklós kormány­zó saját elhatározásából 15 százalékkal le­szállította államfői tiszteletdíját. Ez a mér­séklés 18.000 pengőnek felel meg és az államfő ezzel is tanújelét akarja adni, hogy mennyire együttérez a nemzettel és mennyire óhajt osztozni nehézségeiben. A kormányzói elhatározásnak nagyobb je­lentőséget az ad, hogy az államfő a múlt évben már 10.000 pengőről mondott le tisz­­teletdíjából és az idén is 10.000 pengővel járult hozzá felesége nyomorenyhítő akció­jához. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy az összes államfők között a magyar állam­főnek a tiszteletdíja a legkevesebb. Uiasele pángermán mozgolódás Kérdezzük: aláírta-e Romwalter soproni főiskolai tanár a „német munka­közösség“ nyilatkozatát! A legnagyobb megdöbbenéssel olvastuk Mosonvármegye» laptársunk november hó elsejei számában «Szakadás és széthúzás né­met kisebbségi politikusaink között» című cikket, melyben még nagyobb megdöbbenés­sel olvastuk, hogy a soproni főiskola egyik tanárát, Romwalter Alfréd dr.-t mint a türelmetlen német nemzetiségi mozgalom egyik előharcosát tünteti fel. A cikk a következő: A Pécsett megjelenő „Landpost“, a baranyai németség hivatalos lapja október hó közepén ki­­pattantotta, hogy Bleyer Jakab dr. egyetemi tanár, volt kisebbségi miniszter, a német nemzeti törek­vések állandó szószólója és zászlóvivője új szer­vezetet alakított „Deutsche Arbeitsgemeinschaft“ (német munkaközösség) cím alatt a saját külön­álló és különleges politikájának a támogatására. A „munkaközösségnek“-nek az volt első tényke­dése, hogy határozatot hozott, melyben bizalmat szavazott Bleyer dr.-nak és elitélte azokat, kik az ő politikájától eltérő utakon járnak s kik nem azonosítják magukat vele. Ez utóbbiakat a ma­gyarországi németség ellenségeinek nyújtanak se­gédkezet. Ez a határozat bennünket két szempontból ér­dekel. Először azért, mert megerősítve látjuk benne azt a régebben is tudott, de lappangó tényt, hogy a német nemzetiségi párt, mely eddig az egységes párt kebelében igyekezett törekvései­nek érvényt szerezni, megbomlott önmagában, kettészakadt és most fennt jelzett lépésükkel Bleyerék külön pártot alakítottak. Bleyer tanár ugyanis a képviselőválasztások alkalmával azzal fenyegetőzött, hogy ellenzékbe megy német nemzetiségi politikájával, ha nem kap legalább 4—5 hivatalos jelölést az általa kiszemelt „német kerületekben“ a megfelelően kívánatos hatósági és kormánytámogatással. A jelöléseket megkapták, mint tudjuk, a mi me­gyénkben is kettőt. (Igaz, hogy ezek közül a német hivatalos jelöltek közül is csak az egyik tartozott B­eyer közvetlen környezetéhez és ér­dekcsoportjához, míg a másikról kitűnt, hogy már régebben kivált Bleyer csoportjából.) Nem a jelölésen és nem a hivatalos jelöltnek kijáró tá­mogatás hiányán múlt, hogy a jelöltek m­mdá­tumhoz nem jutottak. És most Bleyer mégis megalakította a maga külön „német munkaközös­ség­ét, amely ha egyesület, vagy kulturszövet­­ség, vagy asztaltársaság, vagy érdekcsoport akar lenni, akkor a fennálló törvények értelmében alap­szabályait jóvá kell hagyatni a belügyminiszterrel, ha pedig országos párt akar lenni, akkor szint kell vallani, hogy ellenzéki politikát akar-e csi­nálni országos pártjával, amire német nemzeti­ségi szempontból nálunk Magyarországon semmi szükség nincsen. A másik szempont, amiért bennünket az új alakulás érdekel, személyi kérdésekkel van össze­függésben. Mert úgy tudjuk, hogy az új csopor­­tos­ulásra a jóváhagyást 37-en írták alá, kik kö­zött 3 mosonmegyei szerepel, dacára annak, hogy többet felszólítottak a csatlakozásra. Két kisgazda­képviselőnk nincs az aláírók között, mint ahogy nem is lehet, mert többször nyilatkoztak arról, hogy nem helyeslik a kiélezett német politikát. Sopronból egyedül dr. Romwalter Alfréd főiskolai tanár tartozik az új csoporthoz. Ha tehát ilyen nagy németség lakta vidékről, mint Moson- és Sopron megye, csupán négy tá­mogatója akad az alakulatnak, ez már magában foglalja a törekvés csődjét. Előtérbe nyomul az a helyzetkép is, hogy az új alakulattal a „Volksbildungsverein“ vezető­ségének egysége is megbomlott, mert a fennt érintett nyilatkozattal, melyben Bleyernek bizal­mat szavaztak, egyben elitélték az egyesület igazgatójának és egyik alelnökének, sőt az egye­sület első elnökének magatartását is. Mit szólnak várjon ehhez a mellőző kritikához az illető érde­keitek és mit szól a német anyanyelvű magyarság nagy tömege, melynek nevében és tudta nélkül irányítják és forralják a német politikát? * Eddig tart a közlemény, melyhez egyelőre nem kívánunk megjegyzést fűzni, azonban a nyilvánosság előtt felkérjük Romwalter pro­fesszort, nyilatkozzon, aláírta-e a «német munkaközösség» nyilatkozatát? Ha aláírta, kérdezzük, miért írta alá? Mit akarnak tu­lajdonképpen, mi nem tetszik nekik, miért akarnak németebbek lenni a németeknél? az épület hátrányára írhatunk. Minden egyéb előnyére szolgál, ami viszont azt bizonyítja, hogy a társasházaknak «jövőjük» van, azok­nak szükséges voltát az idők érlelték meg magukban. De vegyük sorjában a dolgokat. Az Er­­zsébet­ utca legszebb pontján egy évtizede éktelenkedett egy gazos terület, melyet az építéssel eltüntettek. Az építkezést május hó 14-én kezdték s ott hat hónapon át 200 mun­kás kereste a maga és családja kenyerét. Ez a két körülmény elegendő arra, hogy a tár­sasház tervezőjét és építőjét a legteljesebb elismeréssel illessék azok, akiknek a város­­fejlesztés és a szociális kérdés szívükhöz nőtt. A házban 17 lakás, néhány üzlethelyiség, három lépcsőház, egy tanácskozó terem és szükséges mellékhelyiségek, mint fáskamrák, mosókonyhák stb. vannak. A lakások közül kettő kétszobás, 10 három-, 2 négyszobás. A földszinten 2 lakás és üzlethelyiségek, az emeleteken 5—5 lakás van. Emlékeztetőül közöljük, hogy a kétszobás lakások ára 11— 13 ezer, a háromszobásoké 15—18 ezer, a négyszobásoké 20—22 ezer pengő. Ezzel szemben átlagban a kétszobás la­kásokért 1200, a háromszobásokért 1600, a négyszobásokért 2000 pengő évi bért kínál­tak, helyesebben a kiadásra szánt lakásokat ilyen áron adták bérbe. Az építtetés tehát jó tőkebefektetésnek bizonyult, mert hiszen az ingatlan tíz százalékos hasznot hajt. Sokan voltak, akik megtekintve az épület belsejét, azt kérdezték, hogy a mosókonyhát, folyosókat stb. miképpen tartják rendben? Eleve gondoskodott róla az építő. Az úgy­nevezett közös részeknek üzlethelyiségük van, melynek jövedelmét a jókarban tar­tásra fordítják. A lakások egymástól teljesen különállók. Ezt a nagy különállóságot elsősorban a hár­mas lépcsőházzal valósította meg Hárs épí­tészmérnök. Minden lakásnak két bejárója van s minden lakás — még a kétszobásak is — két részre oszlanak. A szobák nagyon ügyesen el vannak különítve a konyháktól és a melléképületektől, melyek tágasak s egy­mástól ugyancsak elkülönültek. A választó­­vonal a szép, tágas előszoba. Valamennyi konyhába bevezették a gáz- és villanyvezetéket, melyek nem hiányoznak a fürdőszobákból sem. A konyhákat a legmo­dernebb tűzhelyekkel, a fürdőszobákat ká­dakkal és — tetszés szerint — gáz, illetve fával fűthető melegítő szerkezetekkel látták el. A szobák valamennyiében cserépkályha van. A szobákat egyébként szárnyas ajtók kötik össze. Valamennyi szoba világos, leve­gős, jól szellőztethető. Ablakaik «hármasak» és hosszukban nem törnek. Záraik hárma­san zárnak s tökéletesen megfelelnek rendel­tetésüknek. Ezt a hármas zárószerkezetet ezúttal először használták Sopronban. A társasházból föltétlen azzal az érzéssel távozik a szemlélő, hogy építője nemcsak érti a mesterségét, de tökéletes munkát is végzett. A siker nyomán egy második tár­sasház létesítését kétségkívül kevesebb ta­nácskozás fogja megelőzni, mint megelőzte az elsőét. Megépült az első soproni társasház A Hárs György építészmérnök tervezte Erzsébet­ utcai társasház elkészült s azt szombaton mutatták be a nagy nyilvánosság­nak. Ez a bemutató feltétlen hasznára volt úgy az építőnek, mint a társasháznak, mely­nek külseje feltűnő s igy kiütközik az utca­sor megszokott képéből. Ez az oka, hogy a társasház megvalósítását sokan rossz szem­mel nézték s az építőről ma is szigorú bírá­latot mondanak anélkül, hogy a társasház nyújtotta előnyöket ismernék. Kétségtelen, hogy a társasház stílusa nem illik bele környezetébe s igy zavarja a har­móniát. Azonban csupán ez az egyetlen, amit Milyen meleg volt tegnap Sopronban ? A szőlészeti és borászat szakiskolától nyert értesülés szerint tegnap reg­gel 7 órakor Sopronban —0­6 fok volt a hőmérséklet. Az éjjeli minimum —3­6, a radiációs minimum, —4­8 a déli hőmérsék­let 3­0 fok volt. A talaj felszínében 3­8 fok és a tegnap maximum 5­0 fok volt. Csapadék 0,0 m/m. Nem magyar az, ki a külföld áruját többre becsüli a magyar föld és a magyar ipar termékénél

Next