Soproni Hirlap, 1933. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Bizalmat kell előlegezni Gömbös miniszterelnöknek Baán Jenő nyilatkozata a magyar falu leveléről Baán Jenő süttöri esperes-plébános,felsőházi tag egyike azoknak a megyebizottsági tagoknak, akik a megyei életben nemcsak vezetőszerepet játszanak, de akiknek egész egyénisége úgyszólván hozzánőtt a megye alkotó szerveihez , a magyar falvakhoz. Nincs a megyei közigazgatási bizottságnak egyetlen tanácskozása, itti helyben Baán Jenő ne hallatná súlyos szavát. Dicsér, vagy panaszokat, bajokat tár fel: mindig egy cél vezeti, nevezetesen, hogy segítsen a magyar falun, annak még ma is törvényeszteje, az igazi urat megbecsülő, dolgos, jóravaló népén. Az új esztendő küszöbén telefonon zavartuk meg Baán Jenőt süttöri magányában. Megkérdeztük tőle, hogyan látja, mit vár az 1933-as esztendőtől. Kérdésünkre Baán Jenő feltárta a bajokat, de megjelölte a módot is, mely biztos eszköz a kibontakozás felé. — Falun ma — mondotta többek között — leírhatatlan a pénztelenség. Előfordul, hogy jómódúnak hitt gazdák hetven filléres, meg egy pengős kölcsönökért könyörögnek. És ezt nem akarják elhinni városon. Nem akarják elhinni, hogy a falusi ember sokszor irigykedve gondol arra a városi közszolgálati alkalmazottra, akinek ha csökkentették is a fizetését, amit meghagytak neki, az legalább biztos. A sopronmegyei falusi gazda korábban az állataiból pénzelt. Meghizlalt egy-egy pár ökröt, azt pénzzé tette és a pénzből sovány ökröket vásárolt. A kettő közti értéket szükségleteire fordította. Ma hiába hizlalná, nem tudja az állatát értékesíteni. Az idén csodálatosképpen jó termésünk lett. Ezt a szót, hogy csodálatosképpen, dűlt betűvel szeretném. A gabona a nagy szárazságban úgy indult, hogy semmi jót sem ígért. Aratáskor mégis azt tapasztalta a gazda, hogy a kalászok teltek, a kévék nehezek, melyek csépléskor jól fizettek. A jó termés eredménye, hogy kenyérre most nincs gondunk, mert kenyere minden családnak van. Amennyire jól jövedelmezett a gabona, éppen annyira rosszul hozott a répa, melyből a korábbi esztendőkben a sopron megyei gazda az adóját fizette. Mindenekelőtt ötven százalékkal kevesebb területet ülthetett be répával, mint például három évvel ezelőtt. És erről a szűkreszabott területről sem tudott a rossz termés következtében annyit beszállítani a cukorgyárba, mint amennyinek a beszállítására joga lett volna. Ez a legfőbb oka annak, hogy községeinkben általánosan nagy a pénztelenség és hogy a gazdáknak már most attól fő a fejük, hogy honnan teremtik elő a februárban esedékes adórészletet. Mert nem szabad azt hinni, hogy itt nálunk csak egy ember is akadjon, aki nem akarja az adóját megfizetni. Az adózási készség megvan, a lehetőség azonban a legtöbb esetben hiányzik. Mint ahogyan városon töprengenek azon, hogy hogyan lehetne a bajokon leginkább segíteni, gondolkozik azon a falusi magyar ember is. Mint érdekességet említem meg, hogy falun példáid nem szívesen hallanak a nagyobb fizetős a tisztviselők nyugdíjazásáról. S mondják, minden nyugdíjazás azt jeli, hogy fizetés szempontjából megkörszek egy-egy állást. Belátják, hogy aás fiatalságnak is juttatni kell haza, úgy legalább egy darab fekete, de azt szerintük nem nyugdíjazás ne megoldani, hanem a kiállások szervezésével, idők bajaira, orvoslástalamondotta Baán Jenő, írán forgatjuk a történetak a nemzet életében , megpróbáltatások is, végül is diadalmasandául Dobó Istvánban és hitében kegyetlen is tudott lenni azokkal a kishitűekkel szemben, akik a veszélyeztetett várat az ellenség kezére akarták szolgáltatni. Bízott,mert azt hitte, hogy közeledik a felmentő sereg. Jurischich, Kőszeg várában szintén bízott. Hitte, hogy Bécs körül összegyűl a keresztény sereg, mely szétveri majd az ellenséget. A történelem tehát azt tanítja, hogy optimistának kell lenni. — Miben bízik ma a kormány ? A nemzeti összefogásban. Gömbös miniszterelnöknek bizalmát kell tehát előlegezni, hogy ímeglegyen a győzelemhez szükséges kitartása. — Úgy vagyunk ma, mint voltunk a háború utolsó napjaiban. De nemcsak mi: megcsonkított, kifosztott Magyarország, hanem az egész világ, így van a győztes, gazdag Franciaország és a hatalmas Egyesült Államok is. Be kell vallanom, hogy én nem látok fénysugarat sem kelet, sem nyugat felől. Mit kell tehát tennünk? Kétségbeesnünk?! Vagy fokozni a lelkek nyugtalanságát?! Ellenkezőleg: fokozni kell a lelkek erejét. Elbírtunk már a mainál nagyobb megróbáltatásokat is. Mohi és Mohács után is tipra állított bennünket az Isten. Bízni kell benne és fokozni a hitet. Van egy intézmény, mely erre különösen siralmas és ez a Manréza. Elmondotta ezután Baán Jenő, hogy az elmúlt esztendőben a megyéből három csoportot, 150 kisgazdát, iparost, tanítót küldtek a Manréza budapesti lelkigyakorlatos házba. — Úgy jöttek onnan vissza valamennyien, mintha kicserélték volna őket. Lelkileg megújultak, megerősödtek, az anyagiasságot kiszorította a lelkükből a mélységes hit. Majd szavait így fejezte be: — Az emberiségre nehéz napok szakadtak. Nehéz a magyarság és különösen nehéz a falusi magyar ember sorsa is. Amegpróbáltatásból azonban van kiút: me kell erősíteni a lelket és bízni kell, hatértatlanul bízni kell az Isten irgalmában. — SOPRONI IHM LAP 1933. január Az újév napja a régi Sopronban A régi írásokkedvesének nevezik az új esztendő napját. Bizony kedves is, mint minden, ami fiatal és friss. Ámbár a régieknek sem volt mindenkor kedves újévnapja. Fekete betűseket is találunk városunk múltjában. 1008-ban p. o. a ferencesek jelentek meg a városházán jókivánataikkal, miket illő tisztelettel hallgatott végig az akkor majd egészen lutheránus tanács, de azután következtek a panaszok és kívánságok, amelyek hosszú huzavonákat indítottak meg és megsavanyították az üdvözlés édes zamatát. 1072-ben a régi krónikák szerint tűz ki a jezsuitáknál, akik akkoriban ma külvárosban laktak. Nagyobb kár tént, de az olyan idő volt, ami fékezet közt áldatlan harc folyt a birtokáért; szégyenszemre olya. ..d is akadt, hogy a kegyes atyák ujtották volna fel az istállót, hadit zavar és közben el lehessen foglalni békektől a Szt. Mihály-templomot. De a legszomorubb újéve a, mégis 1705- ben virradt a soproniakra. A kurucok fogták karácsony szent napjain ostrom alá a várost. Mig addig amái kurucdombról lövöldözték a várost, most egyszeriben a bécsidomb felé álltak fel és az újév napján a lakosság rettegésben élt, hogy most egy újabb városrész esik áldozatul a bombázásnak, de éjjel mégis csak visszavonultak régi állásaikba a kurucok, ahogy Bitter György krónikája írja. Ám többségben voltak az olyan új esztendők, mikor is «kedves» volt minden. Akkoriban még a burkozók sem rohamozták meg az embert. Talán csak az egy éjjeli őr volt az, aki beállított köszönteni. Ez meg kedvelt személyiség volt Sopronban. A 15. században egyszer az Új utca lakói panaszkodnak, hogy náluk éjjel nem kiált a bakter. És bizony nem az éjjeli csendháborítás miatt volt elégedetlenség, hanem ellenkezőleg. Ha kurjantott az éjjeli őr, mindenki bátrabban húzta fülére a takarót és mélyebbre fúrta be magát az álom fövenyébe, miért tudta, hogy van, aki virraszt... Ha meg újévkor megjelent a bakter és elmondta köszöntőörsét, szívesen megajándékozták. Ilyen köszöntő vers szövegét a múzeum egy fára festett olajfestménye őrzi: magyar ruhás férfi tartja papírlapon a német nyelvű szöveget, mely hajnali négy órakor kíván minden jót fiatalnak, öregnek a városban és a királynőnek. Az évszámát 1747-nek olvasom. A kismartoni Wolf-múzeummnak van egy köszöntője, amely azonban már a technika haladását mutatja. Négy lapocskára nyomtatta a soproni Siess-nyomda és versbeszedte jókivánatait Brenner Ferdinánd. Persze németül, 1770-ben jelent meg és valószínűleg a színtársulat egyik tagja, talán színlaposztója tisztelgett vele a bérlő közönségnek. Ám a technika még tovább haladt. A napóleoni háborúk idején divatba jött a köszöntésnek az a módja, hogy nyomtatott köszöntő szöveget metszett kép alatt küldtek szét s legfeljebb csak aláírták. Ezerszám ismeretesek a grafikának ezek a csinos biedermeierkori termékei és sok-sok kevéskenyerü festőnek adtak megélhetést Bécsben. Kazinczy panaszkodik 1814 végén Sipos Pálnak, hogy nem tud Bécsben rézmetszőt kapni. «Két három esztendő óta az a játék foglaltatja el a metropolisokat, hogy uj esztendőre valami játékos képek metszettess ■nek s minthogy az ily frivolitáson némelyek kapnak, árulóik sokat nyernek. Nem tudom, méred-e azon dibdáltságokat? a képek pdcsinyek, mint levelem egyik lapjának hala, egy rettenetesen csúnya ábrázatu férfi ,dels egy megnyilt fedelű pixist nyújt fel és na az, ki kezében tartja a képet, egy kis papirost megránt, egy aportírozó kutya elv szivet tartva ugrik elő, a deviz ez Nehme Sie mein Herz és eféle bolondságok. Ide Sopronba is elért ez a jó divat. Szokásban volt az efféle képeket egymás melé éi fölé ragasztani és az igy nyert táblit quodlibetnek, egyvelegnek hívták Ilym quodlibetet láttam Nyilas-Kolb Jenő ur birtokában és Kismartonban Kritsch Károly urnát. Az utóbbit jelzése szerint Handier János soproni ember állította össze 1823 körül. De nemcsak Kazinczy, mások is ellene voltak e divatnak. Itten Sopronban egyetben egyesületbe tömörültek és ime ennek a háborúnak csak jó gyümölcse lett. 1825-ben álltak össze azok az urak és hölgyek, akit nem kívántak egymásnak írásban és késben boldog újévet, a máskor ráköltött pénz, összeadták és 1827-ben már annyi volt pénz, hogy kívül a városon házat lehetet venni a cselédkórház számára. Zita-kórház néven csak nemrégen szűnt meg ez az intézet, mely sok embernek szerzett sok-sok évet, kigyógyítván őket a nyavalyáikból. . Megvan ma is még azért a boldog újév kívánság szokása írásban. A megváltásáé is Meggyengült azért már mindkettő. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi gyengült meg erősebben ... Dr. Csatkai Endre. Vihar a Balatonon. Tarajos a hullám, ezüsttajték fodra, Poklot hányt-vet örvény, villám korbácsolja. Rian, zúg mennydörgés vészes zölldülése. Mint lázszóró csaták ágyudördülése. Nyögnek a parti fák, ág a bőkről zúzza. Pattanásig feszül szélvész ezer húrja Sikong, fütyöl, vág, tör... harsan riadója. Boszorkánytáncot rop viz, bérc, messze S néhány óra múlva... csalfa szép Balato Mosolyogva hívsz, vársz, mint szeszélyes as,nj Kinek hogyha elül haragvó haragja, — Szerelmes csókot ad éderstüzes ajka. Gy. Czikle Verér