Soproni Hirlap, 1933. április (20. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
2 . SOPRONI HÍRLAP Ellene volt-e a város a Hárs-féle szövetkezeti szálló építésének? A fenti címmel a Soproni Hírlap pénteki számában vezető helyen megjelent autentikus nyilatkozatra, úgy érzem, az általam tervezett szövetkezeti alakulat becsülete érdekében válaszolnom kell. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, sine ira et studio, hogy a város, ha nem is volt ellene a szövetkezeti szállónak, de mellette se volt. Ez a szövetkezet rövid történetéből kitűnik, amit legyen szabad pár szóban vázolnom. A szövetkezet hírlapi csatározások és hirdetések után 1932. március 30-án alakult meg. Az alakuló közgyűlésen Thurner Mihály polgármester úr szép beszédben hívta fel Sopron közönségét az alakulat pártolására, hangoztatta, hogy polgármesteri működésének állandó programja egy szálló létesítése, mely eddig sehogysem tudott létrejönni, most azonban úgy látja, hogy mégis sikerül. Megalakultunk és szép reményekkel eltelve 1932. április 19-én benyújtottunk egy kérvényt a városhoz, melyben telket, homokot és követ kértünk és a vízvezeték és csatornázás kiépítését. Ezen kérvényre megérkezett a válasz 1932. szept. 22-én. Szóról-szóra itt adom: „Sopron szab. kir. tif. város polgármesterétől. 8084—1931. II. szám. A Soproni Nyaraló Szálló Szövetkezetnek (Hárs György épitész kezeihez) Sopron. Egy nyaralószálló építésének városi támogatása tárgyában hozzám intézett kérvényére értesítem, hogy a város elvben nem zárkózik el attól, hogy egy nyaralószálló építését támogassa. Azonban a városi szakbizottságok egyértelműen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a kérdéssel érdemben csak akkor foglalkoznak, ha a szövetkezet igazolja, hogy a tervbe vett szálló építési költsége legalább 80—90 százalékig biztosítva van. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet vezetőségével folytatott tárgyalások során arról győződtem meg, hogy ez az eset nem forog fenn, kérvényüket jelenlegi formájában a tb. bizottság elbírálása alá nem bocsáthatom. Sopron, 1932. szeptember 22 én. Dr. Schindler András sk. polgármesterhelyettes“. Most ennyiben vagyunk. Én igyekeztem a város kívánságának eleget tenni és toboroztam híveket a szállóépítésnek. Sopronban is, de főképp Budapesten. Volt is érdeklődés, sőt most is van. De minden testület, minisztérium azt kérdezte, na és mit ad hozzá a város? Itt aztán megállott a tudományom, mert nem tudtam megmondani egy hosszú év után sem, hogy mit ad a város. Tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de nem tudom magyarázatát adni annak, hogy az a város, mely minden ipartelepnek, mely itt telepszik meg, megadja az általuk kért dolgokat, miért gondolja, hogyha pl. az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület vesz néhány szobát, amire ígéret van — hogy ezen néhány szobában csak soproniak fognak tanyázni — és ezen gondolkodás alapján miért tagadta meg éppen ettől az intézménytől a már szokásossá vált hozzájárulást ? Aztán tisztelettel kérdem, ha esetleg mégis néhány soproni akad, aki ahelyett, hogy máshova vinné a pénzét, itthon nyaral, olyan nagy baj lesz az? Nem éppen olyan nyaraló-e ez, mint a debreceni? Ha pedig a város megépíti a maga tervezett hoteljét, várjon kiírja az ajtóra, hogy „soproninak tilos a bemenet?“ És ha mégis netalántán a város megadná a kért dolgokat, meg vagyok győződve arról, hogy ez a város által örömmel üdvözölt precedens volna arra, hogy ahányan szállót akarnak építeni Sopronban, ugyanolyan elbánásban részesüljenek. Adja isten, hogy ezen óhajtott, de még nem teljesített precedens legalább még tíz hotelt varázsoljon a lővérek körútjára. Nem hiszem, hogy a városnak kifogása lenne ellene. És még egy szót a „Soproni Nyaralószálló Szövetkezetről.“ A leányzó csak alszik, nem halt meg, arra vár, hogy más szelek fújjanak. És ha naptárilag véve egy hét alatt megfordul a szél, még az idei évadban rendelkezésre állhat a szálló a vendégeknek. Hárs György Észrevételek egy valutás cikkre A soproni valutarazziával kapcsolatban az egyik helyi lap cikket közölt, erre akarunk néhány észrevételt tenni. „A sopronkörnyéki határmenti falvakban az a helyzet, — írja a lap, — hogy e falvakban több a schilling mint a pengő és ennek magyar szempontból csak örülni lehet.“ Ezt aláírjuk. Mi is örülünk neki. Schiffer-cipő olcsóbb Ebből azonban azt a következtetést vonja le a cikk, hogy ezekben a falvakban, sőt sok esetben Sopronban is tisztességes szándékú üzletemberek is kényszerülve vannak osztrák schillinget, idegen valutát elfogadni s azt tovább adni. Ezeknek a tisztességes kereskedőknek a kedvéért tehát a rendőrség hagyjon fel a razziázással és engedje elszaporodni a valutasikereket és egyéb kártevő spekulánsokat. Azt mindenesetre elismeri a cikk, hogy a rendőrség csak a kötelességét teljesíti, amikor néhanapján váratlanul belepillant a soproni valutások fészkeibe. Elismeri, hogy csak a törvény rendelkezéseit hajtja végre . . . Még jó, hogy elismeri. Egyébként volnának súlyos kifogásai a valutarendelet gyakorlati végrehajtása dolgában. Hibák mindenütt vannak, de hogy a soproni rendőrség ok nélkül, kedvtelésből, esetleg sportszerűen zaklatná nap nap után a soproni kereskedőket, iparosokat, piaci árusokat, házalókat és még istentudja kicsodákat, csak azért, hogy ezen a téren akármilyen módon is valami eredményt érjen el — ilyent állítani úgy hisszük, némi túlzás lenne. Nem volt rá eset, hogy a detektívek kiemelték volna a soproni piacon egy idegen urnak a zsebéből a pénztárcáját, hogy belenézzenek. Túlkapások Kizárólagos tehát nem voltak. A rendőrség nem szorul arra, hogy mi megvédjük, de az igazság kedvéért el kell mondanunk azt, hogy Sopronban nem várják rosszindulatú titkos rendőrök az ideérkező kereskedőket s akinek nincs valami ravasz szándéka, az nyugodtan hajthatja álomra a fejét Sopronban is. Nem kell félnie, hogy éjfélkor detektívek ráncigálják ki az ágyból „razzia“ ürügye alatt. egyedárusító Az elszakított Nyugatmagyaroszág visszacsatolása ellen tiltakoznak a „burgenlandi” vezetők A tartománygyűlés küldöttsége Dollfuss kancellártól kért védelmet a felelőtlen elemek revíziós törekvései ellen Inognak a trianoni békeparancs homokra épített és hazugságokkal vakolt alapfalai. Ez ennek a kezdetleges gyenge földrengésnek nyomán rémülten kapkod a rossz lelkiismeret minden után, amit mentőhorgonynak képzel. Szomszédságunkban is megmozdultak. A Nyugatvidék tartománygyűlése küldöttséget menesztett Kismartonból Bécsbe, Dollfuss kancellár elé, melyben a „burgenlandi“ kormány határozata nevében bejelentette azt a kívánságát, hogy Bécsben kisérjék éber figyelemmel a „felelőtlen elemek“ szította egyre fokozódó revíziós törekvéseket és foglaljanak állást ama törekvés ellen, mely „Burgenlandot“ Magyarországhoz kívánja csatolni. Dollfuss kijelentette a küldöttségnek, hogy az átnyújtott memorandum értelmében figyelemmel kíséri a törekvést, bármely oldalról ostromolja is az a revíziós kérdést és meg fogja védelmezni Ausztria érdekeit. A kancellár válasza tág teret enged a következtetéseknek, mert ha figyelemmel kíséri a revízió és külpolitika fejleményeit, azzal csak köze- 1933. április 1. Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület A WIENER SANGERKNABEN GYERMEKKÓRUS DÍSZELŐADÁSA ÁFA. 2-án a VÁROSI SZÍNHÁZban lességét teljesíti és Ausztria érdekeit akkor viseli szívén legjobban, úgy védelmezi meg leghelyesebben, ha visszaállítja a törhetetlen békés barátságot és testvéri viszonyt Magyarországgal, ami csak úgy történhetik, ha Érisz almáját megsemmisítik, ha Nyugatmagyarországot visszaadják Magyarországnak. De nem csodálkozunk a „burgenlandi“ tartománygyűlés urainak megmozdulásán és határozatán sem, mert hisz nekik érdekükben áll, hogy hatalmukat, állásukat megtartsák és csak úgy tarthatják meg, ha urai maradnak az elszakított részeknek. Egészen más kérdés, hogy a nagy néptömegek és néprétegek érdeke mit parancsol. Ez utóbbiak érdeke sehogysem lehet azonos a a tartománygyűlés minak érdekeivel! A „Wiener Sängerknaben“ gyermekkor történetéből Ami sikereket az énekesfiúk amerikai útjukon arattak, arról az osztrák lapok és a rádió elég részletesen beszámoltak; nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot azoknak a nagy amerikai újságoknak közleményei, amelyek közvetlenül a hangversenyek keltette hangulatban fogant bírálatokat teszik közzé. „A szorongásig megtelt ház viharos lelkesedéssel ujjongott éspedig joggal, mert a kis énekesek kedvessége és muzsikalitása ellenállhatatlan volt”. (Newyork World Telegram.) „Az ősrégi motettákat csodásan éneklik. A csengő hangok a polyfoniákat tiszta kristályokká alakítják és az ellenpontos vonalakat tiszta, nemes fémbe merítik el“. (Newyork Times.) „A bécsi énekesfiúk diadala tehetségükre van alapozva. Kiképzésük tökéletes.“ (Baltimore Sun.) „Énekük oly elbájoló volt, mint a paradicsom visszhangja.“ (The Baltimore Post) „Az egyes hangok csodásak, az egész együttesnek csengése ritka szépségű.“ (Washington Post) Édes, fuvolás szopránok ! A hangverseny anynyira tökéletes volt, hogy az összes jelenvolt anyákban azt a vágyat keltette, hogy az ő kisdedeikből is ily énekesek váljanak.“ (Washington Times.) „ A mi karmestereink e kicsinyektől tanulhatnák meg a bécsi keringő előadását. Erre se jazz, se automata nem képes. Ezt csak a bécsi vétudja megcsinálni; senki ebben Bécset nem tudta és nem tudja felülmúlni.“ (Boston Evening Transcript.) „Csak annyit mondok: menj és hallgasd meg az énekes fiukat. Ha az égben igazán énekelnek, akkor a bécsi énekes fiuknak díszhely jut ottan.“ (San Francisco Examiner) Schwarz A. Es Ha cipőáruháza Várkerület 115. Hollywoodban 4000 főnyi közönség szorongott a hangversenyteremben, és leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte az énekesfiukat, akiktől 11 ráadást tapsolt ki magának, aztán elárasztották a dobogót, ölelgették, csókolgatták a meghatódott gyerekeket, akik még 2 dal előadásával fejezték be a közönségnek is, szereplőknek is feledhetetlen estélyt. Kevés a pénz! Ezért új, olcsó húsvéti reklámcikkeket hozok női és férfi fehérneműekben, kertjükben, harisnyákban, retikülökben és kötöttárukban. Különösen az uj kötöttbronzok keltenek feltűnést hihetetlenül olcsó áraikkal. Schwarcz József Várkerület 61. sz.