Soproni Hirlap, 1933. április (20. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

2 . SOPRONI HÍRLAP Ellene volt-e a város a Hárs-féle szövetkezeti szálló építésének? A fenti címmel a Soproni Hírlap pénteki szá­mában vezető helyen megjelent autentikus nyilat­­kozatra, úgy érzem, az általam tervezett szövet­kezeti alakulat becsülete érdekében válaszolnom kell. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, sine ira et studio, hogy a város, ha nem is volt ellene a szövetkezeti szállónak, de mellette se volt. Ez a szövetkezet rövid történetéből kitűnik, amit le­gyen szabad pár szóban vázolnom. A szövetkezet hírlapi csatározások és hirdetések után 1932. március 30-án alakult meg. Az alakuló közgyű­lésen Thurner Mihály polgármester úr szép be­szédben hívta fel Sopron közönségét az alakulat pártolására, hangoztatta, hogy polgármesteri mű­ködésének állandó programja egy szálló létesí­tése, mely eddig sehogysem tudott létrejönni, most azonban úgy látja, hogy mégis sikerül. Megalakultunk és szép reményekkel eltelve 1932. április 19-én benyújtottunk egy kérvényt a vá­roshoz, melyben telket, homokot és követ kér­tünk és a vízvezeték és csatornázás kiépítését. Ezen kérvényre megérkezett a válasz 1932. szept. 22-én. Szóról-szóra itt adom: „Sopron szab. kir. t­if. város polgármesterétől. 8084—1931. II. szám. A Soproni Nyaraló Szálló Szövetkezetnek (Hárs György épitész kezeihez) Sopron. Egy nyaralószálló építésének városi támogatása tárgyában hozzám intézett kérvényére értesítem, hogy a város elvben nem zárkózik el attól, hogy egy nyaralószálló építését támogassa. Azonban a városi szakbizottságok egyértelműen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a kérdéssel érdemben csak akkor foglalkoznak, ha a szövet­kezet igazolja, hogy a tervbe vett szálló építési költsége legalább 80—90 százalékig biztosítva van. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet vezetősé­gével folytatott tárgyalások során arról győződ­tem meg, hogy ez az eset nem forog fenn, kér­vényüket jelenlegi formájában a tb. bizottság el­bírálása alá nem bocsáthatom. Sopron, 1932. szeptember 22 én. Dr. Schindler András sk. polgármesterhelyettes“. Most ennyiben vagyunk. Én igyekeztem a vá­ros kívánságának eleget tenni és toboroztam hí­veket a szállóépítésnek. Sopronban is, de főképp Budapesten. Volt is érdeklődés, sőt most is van. De minden testület, minisztérium azt kérdezte,­­ na és mit ad hozzá a város? Itt aztán meg­állott a tudományom, mert nem tudtam meg­mondani egy hosszú év után sem, hogy mit ad a város. Tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de nem tudom magyarázatát adni annak, hogy az a város, mely minden ipartelepnek, mely itt te­lepszik meg, megadja az általuk kért dolgokat, miért gondolja, hogyha pl. az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület vesz néhány szobát, amire ígéret van — hogy ezen néhány szobában csak soproniak fognak tanyázni — és ezen gondolko­dás alapján miért tagadta meg éppen ettől az intézménytől a már szokásossá vált hozzájáru­lást ? Aztán tisztelettel kérdem, ha esetleg mégis néhány soproni akad, aki ahelyett, hogy máshova vinné a pénzét, itthon nyaral, olyan nagy baj lesz az? Nem éppen olyan nyaraló-e ez, mint a debreceni? Ha pedig a város megépíti a maga tervezett hoteljét, várjon kiírja az ajtóra, hogy „soproninak tilos a bemenet?“ És ha mégis netalántán a város megadná a kért dolgokat, meg vagyok győződve arról, hogy ez a város által örömmel üdvözölt precedens volna arra, hogy ahányan szállót akarnak épí­teni Sopronban, ugyanolyan elbánásban részesül­jenek. Adja isten, hogy ezen óhajtott, de még nem teljesített precedens legalább még tíz hotelt varázsoljon a lővérek körútjára. Nem hiszem, hogy a városnak kifogása lenne ellene. És még egy szót a „Soproni Nyaralószálló Szövetkezetről.“ A leányzó csak alszik, nem halt meg, arra vár, hogy más szelek fújjanak. És ha naptárilag véve egy hét alatt megfordul a szél, még az idei évadban rendelkezésre állhat a szálló a vendégeknek. Hárs György Észrevételek egy valutás cikkre A soproni valutarazziával kapcsolatban az egyik helyi lap cikket közölt, erre akarunk néhány észre­vételt tenni. „A sopronkörnyéki határmenti falvak­ban az a helyzet, — írja a lap, — hogy e fal­vakban több a schilling mint a pengő és ennek magyar szempontból csak örülni lehet.“ Ezt alá­írjuk. Mi is örülünk neki. Schiffer-cipő olcsóbb Ebből azonban azt a következtetést vonja le a cikk, hogy ezekben a falvakban, sőt sok esetben Sopronban is tisztességes szándékú üzletemberek is kényszerülve vannak osztrák schillinget, idegen valutát elfogadni s azt tovább adni. Ezeknek a tisztességes kereskedőknek a kedvéért tehát a rendőrség hagyjon fel a razziázással és engedje elszaporodni a valutasikereket és egyéb kártevő spekulánsokat. Azt mindenesetre elismeri a cikk, hogy a rend­őrség csak a kötelességét teljesíti, amikor néha­napján váratlanul belepillant a soproni valutások fészkeibe. Elismeri, hogy csak a törvény rendel­kezéseit hajtja végre . . . Még jó, hogy elismeri. Egyébként volnának súlyos kifogásai a valuta­rendelet gyakorlati végrehajtása dolgában. Hibák mindenütt vannak, de hogy a soproni rendőrség ok nélkül, kedvtelésből, esetleg sport­szerűen zaklatná nap nap után a soproni keres­kedőket, iparosokat, piaci árusokat, házalókat és még istentudja kicsodákat, csak azért, hogy ezen a téren akármilyen módon is valami eredményt érjen el — ilyent állítani úgy hisszük, némi túlzás lenne. Nem volt rá eset, hogy a detektívek kiemelték volna a soproni piacon egy idegen urnak a zsebé­ből a pénztárcáját, hogy belenézzenek. Túlkapások Kizárólagos tehát nem voltak. A rendőrség nem szorul arra, hogy mi megvédjük, de az igazság kedvéért el kell mondanunk azt, hogy Sopronban nem várják rosszindulatú titkos rendőrök az ideérkező keres­kedőket s akinek nincs valami ravasz szándéka, az nyugodtan hajthatja álomra a fejét Sopronban is. Nem kell félnie, hogy éjfélkor detektívek rán­­cigálják ki az ágyból „razzia“ ürügye alatt. egyedárusító Az elszakított Nyugatmagyaroszág visszacsatolása ellen tiltakoznak a „burgenlandi” vezetők A tartománygyűlés küldöttsége Dollfuss kancellártól kért védelmet a felelőtlen elemek revíziós törekvései ellen Inognak a trianoni békeparancs homokra épí­tett és hazugságokkal vakolt alapfalai. Ez ennek a kezdetleges gyenge földrengésnek nyomán rémülten kapkod a rossz lelkiismeret minden után, amit mentőhorgonynak képzel. Szomszédságunkban is megmozdultak. A Nyugat­vidék tartománygyűlése küldöttséget menesztett Kismartonból Bécsbe, Dollfuss kancellár elé, melyben a „burgenlandi“ kormány határozata nevében bejelentette azt a kívánságát, hogy Bécs­­ben kisérjék éber figyelemmel a „felelőtlen ele­mek“ szította egyre fokozódó revíziós törekvése­ket és foglaljanak állást ama törekvés ellen, mely „Burgenlandot“ Magyarországhoz kívánja csatolni. Dollfuss kijelentette a küldöttségnek, hogy az átnyújtott memorandum értelmében figyelemmel kíséri a törekvést, bármely oldalról ostromolja is az a revíziós kérdést és meg fogja védelmezni Ausztria érdekeit. A kancellár válasza tág teret enged a követ­keztetéseknek, mert ha figyelemmel kíséri a re­vízió és külpolitika fejleményeit, azzal csak köze- 1933. április 1. Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület A­ WIENER SANGERKNABEN GYERMEKKÓRUS DÍSZELŐADÁSA ÁFA. 2-án a VÁROSI SZÍNHÁZ­ban lességét teljesíti és Ausztria érdekeit akkor viseli szívén legjobban, úgy védelmezi meg leghelye­sebben, ha visszaállítja a törhetetlen békés barát­ságot és testvéri viszonyt Magyarországgal, ami csak úgy történhetik, ha Érisz almáját megsem­misítik, ha Nyugatmagyarországot visszaadják Magyarországnak. De nem csodálkozunk a „burgenlandi“ tarto­­mánygyűlés urainak megmozdulásán és határoza­tán sem, mert hisz nekik érdekükben áll, hogy hatalmukat, állásukat megtartsák és csak úgy tarthatják meg, ha urai maradnak az elszakított részeknek. Egészen más kérdés, hogy a nagy néptömegek és néprétegek érdeke mit parancsol. Ez utóbbiak érdeke sehogysem lehet azonos a a tartománygyűlés m­inak érdekeivel! A „Wiener Sängerknaben“ gyermekkor történetéből Ami sikereket az énekesfiúk amerikai útjukon arattak, arról az osztrák lapok és a rádió elég részletesen beszámoltak; nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot azoknak a nagy amerikai új­ságoknak közleményei, amelyek közvetlenül a hangversenyek keltette hangulatban fogant bírá­latokat teszik közzé. „A szorongásig megtelt ház viharos lelkesedés­sel ujjongott éspedig joggal, mert a kis énekesek kedvessége és muzsikalitása ellenállhatatlan volt”. (Newyork World Telegram.) „Az ősrégi motettákat csodásan éneklik. A csengő hangok a polyfoniákat tiszta kristályokká alakítják és az ellenpontos vonalakat tiszta, ne­mes fémbe merítik el“. (Newyork Times.) „A bécsi énekesfiúk diadala tehetségükre van alapozva. Kiképzésük tökéletes.“ (Baltimore Sun.) „Énekük oly elbájoló volt, mint a paradicsom visszhangja.“ (The Baltimore Post) „Az egyes hangok csodásak, az egész együt­tesnek csengése ritka szépségű.“ (Washington Post­) Édes, fuvolás szopránok ! A hangverseny any­­nyira tökéletes volt, hogy az összes jelenvolt anyákban azt a vágyat keltette, hogy az ő kis­dedeikből is ily énekesek váljanak.“ (Washington Times.) „ A mi karmestereink e kicsinyektől tanulhat­nák meg a bécsi keringő előadását. Erre se jazz, se automata nem képes. Ezt csak a bécsi vé­­tudja megcsinálni; senki ebben Bécset nem tudta és nem tudja felülmúlni.“ (Boston Evening Transcript.) „Csak annyit mondok: menj és hallgasd meg az énekes fiukat. Ha az égben igazán énekelnek, akkor a bécsi énekes fiuknak díszhely jut ottan.“ (San Francisco Examiner) Schwarz A. Es Ha cipőáruháza Várkerület 115. Hollywoodban 4000 főnyi közönség szorongott a hangversenyteremben, és leírhatatlan lelkese­déssel ünnepelte az énekesfiukat, akiktől 11 rá­adást tapsolt ki magának, aztán elárasztották a dobogót, ölelgették, csókolgatták a meghatódott gyerekeket, akik még 2 dal előadásával fejezték be a közönségnek is, szereplőknek is feledhetet­len estélyt. Kevés a pénz! Ezért új, olcsó húsvéti reklámcikke­ket hozok női és férfi fehérneműekben, kertjükben, harisnyákban, retikülök­­ben és kötöttárukban. Különösen az uj kötöttbronzok kelte­nek feltűnést hihetetlenül olcsó áraikkal. Schwarcz József Várkerület 61. sz.

Next