Soproni Hirlap, 1934. augusztus (21. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
1934 augusztus 1. Nincs semmi baj! Vidám regény Írta: Komor Géza 18 A baj persze megint az volt, hogy Pesten is óvatosnak kellett lenni, mert hiszen soproniak mindenütt megfordulnak, különösen ott, ahol valami nincsen egészen rendjén. Holmi angolparki kirándulásról nem lehetett beszélni, még kevésbbé nászútról, hanem továbbra is be kellett érni a lopott vőlegényt csókokkal függöny mögötti elbujásokkal és halászbástyás vagy Margitszigeti poézissel, amit ma nem házaspárok, hanem óvócista gyermekekés megengedhetnek maguknak. Néhány nap után azután visszatértek Sopronba, de ide is úgy, hogy előzőleg gondosan megvizsgálták a vonatot, hogy nem utazik-e ismerős, és amikor erről meggyőződtek, akkor szállt fel a család. A férfi Balfon szállt le és sötét este, gyalogosan tette meg az utat Sopronig, miközben arra gondolt, hogy vannak boldog emberek, akik szépen hazamehetnek, együtt vacsorázhatnak és akkor csókolják meg a feleségüket, amikor éppen jól esik és nem kell úgy érezniük, mintha egész Sopron és a szomszédos falvak tekintete rajtuk függne. A hosszú után elég ideje volt ahhoz, hogy nekikeseredjen és nem egészen szalonképes szavakkal átkozza el azt a diplomát, amit annyi keserűséggel koplalással szerzett meg és amit annyi szerelmi koplalással tud most csak megtartani. Bizony nehéz manapsággal a kenyeret megtartani és még nehezebb akkor, ha az ember kenyér helyett édességekre vágyik. Holtfáradtan ért haza és mégsem tudott aludni. Határozottan bosszantotta, hogy szépen berendezett lakásában még mindig csak egy ágy van. Aznap imádsága után még a jelszót is elfelejtette elmondani: ma nem jutott eszébe, hogy nincs semmi baj! . Újra hétköznapok következnek, "de szerelmes hétköznapok, amik amolyan félünnepek, mert csak azokat a percek borzasztóak, amelyeket nem együtt töltenek. A régi mondás úgy szólt, hogy aki szerelemből nősül, annak szép éjszakái vannak, de rossz nappalai. Mit érzett ő mindebből?! Talán éppen az ellenkezőjét. Közben pedig játszott a nagyközönség számára és ha gyakran mulattatta is a kettőjük titka, néha viszont kibírhatatlan volt visszatartani minden kikívánkozó bizalmaskordást, becézést, olykor egy-egy csókot. Klára a született nő művészetével játszotta szerepét és olyan kedves volt hozzá, amilyen szerelmeseknél nem is lenne lehetséges, hát még házatsoknál Nem fogott senki sem gyanút, hacsak a lövélben suttogó fák nem, melyek az egyetlen tanúi voltak az intim beszélgetéseknek, a meghitt csókoknak és vallomásoknak. Azt mondják, hogy a fák még tudnak titkot tartani és nem fecsegnek úgy ki mindent, mint a városi verebek. Aki már késett el életében vonatot és átszenvedte azt a kint, hogy éppen az orra előtt pöfékel el a mozdony, annak nem kell sokat magyarázni azt az érzést,amit a fiatal pár érzett, amikor minden megvolt, valóravált, csak éppen nem volt meg semmi. Ilyenkor aztán a háztartási félreértések egészen új válfaja fejlődik ki, mert amíg a hitvesi veszekedések nagy része az állandó együttélésből ered, addig jelen esetben a fájdalmas magyarázkodások a különválásból keletkeztek. Záhonyt felesége meghívta vacsorára. Ennél természetesebb dolog talán az egész világon nincsen. Lóránt kénytelen volt vérző szívvel lemondani mert Ikszékhez ígérkezett már régebben. Ikszék rendes emberek voltak, akikre a haragos asszonyka nem tudta azt mondani, hogy miért jársz azokhoz a haramiákhoz. Iksz úr emellett befolyásos volt a városnál, a megyénél, pompás összeköttetései voltak Budapesten, így a megtisztelő barátságot tartani kellett. Minden este úgy sem lehettek együtt, így azután az sem volt érv, hogy okvetlenül, aznap kelljen hozzájuk jönni. Erre Lakatosék amúgy is nagyon vigyáztak, mert Sopronban még kevésbbé akarták asszony-leánygyermeküket hírbehozni, mint Budapesten. Szó SOPRONI HÍRLAP Bravúros életmentés az Ujteleki-utcában Csodával határos módon menekült meg a haláltól egy négy éves kisfiú Nyilvánosság elé kívánkozó bravúros életmentés történt tegnap este fél 7-kor az Ujteleki-utca és a Kossuth-út sarkán. A Kossuth-út felől egy nagy szürke ,Deimler gyártmányú túrakocsi fordult be az Újteleki utca felé. A kocsin osztrák rendszámtábla volt. Amikor a hatalmas osztrák túraautó a Pumpféle festékkereskedés elé ért, a Pumüzlet nyitott ajtaján egy négy éves kisfiú szaladt ki az úttestre, nem nézve se jobbra, se balra. Még egy pillanat és a kisfiú a tempóval Lobogó osztrák autó kerekei alá kerül... " Ebben a pillanatban az autó mellől, vele egy irányban haladva, egy kerékpáros fiatalember szökött előre. Talán csak egy méterrel előzve meg a túrakocsit, átvágott előtte s a biciklin ülő merész fiatalember, izámos kézzel felkapta nyakánál fogva a négy éves kisfiút s felszaladt vele a járdára. Ez a bravúros életmentés annyira merész volt, hogy például az osztrák autó sárhányója súrolta is a kerékpár hátsó kerekét. A kocsi megállt, a megmentett kisgyerek sírva fakadt az izgalomtól, óriási csődület támadt, többen megszorították a kezét a bátor biciklistának, Németh Lajos mechanikusnak, akit egyébként mint jónevű kerékpárversenyzőt is ismernek Sopronban. Az osztrák kocsi vezetője örömében, hogy így elkerült egy biztos balesetet, öt Schillinget adott Németh Lajosnak. - val egyetlen kifogásolható a kényszerűen lemondott vacsorában az volt, hogy Ikszéknek bántyuk volt, aki Klárával különben egy osztályba járt a gimnáziumban. Jóbarátnők voltak még ma is és igy nem lehetett volna csodálkozni, ha elkacérkodja tőle az orvost, amint megtudja, hogy tetszik neki. A jóbarátnők mindenre képesek! (Folytatjuk). Egy kedélyes nyaraló beszámolni a soproni tartózkodásáról Fürdőlevél a „Győri Hírlap“-ban Sopronról, a „bab hazájáról“ A soproni erdő tavaly még csendes volt, legfeljebb madarak énekeltek benne, most, hogy felépült az új Lövér-szálló, hemzseg a fehér néposztály. A sok csinos arctól nem látja az ember az erdőt. Pizsamás hölgyekkel találkozunk az erdei sétányokon, ezek versenyeznek a tarka stiglicekkel, zöld harkályokkal, a vörösbegyekkel és a kékfarkúakkal és egyéb jó madarakkal, természetesen csak a színek tarka pompájában és a szüntelen csicsergésben. A morózus vén fenyők rosszalólag rázzák fejüket, mert azt hiszik, hogy a pizsama az uszodába való, de nem az erdőbe. Az új Lövér-szálló a Gesztenyés-út és a Lövér körút sarkán épült egy nagy tisztáson a legmodernebb tárgyilagos skatulyastílusban. Sárga simasága, dísztelen egyszerűsége egészen jól hat. Olyan nagyban, mint a minő kicsinyben a Kardos-ház a Baross-úton. Bútorzata is olyan sima, fa, bőr és fémcső. A Lövér-szálló tele van! Minden élet folyik benne, minden este van tánc és dzsessz. Óriásit nagy forgalom van körülötte, ezt a zenepavillon is emeli, amely a Városliget közepén épült. Minden szerdán és szombaton este nagy dalidó van, ahogyan ötven évvel ezelőtt a koncertet hívták. Én is szívesen korzózom a muzsika körül az esti órákban, gyönyörködöm a sétáló hölgyekben, mindegyik egy-egy fényes csillag. Én, mint a lövérek új Leverrierje vizsgálom őket, avval a különbséggel, hogy a régi Leverrier az asztronómiát művelte, én pedig jobbankedvelem a gasztronómiát, mert nem fogyasztja az embert, sőt ellenkezőleg. A nagyvárosi élethez nagyon hozzájárul a pompás Lövér-uszoda is. Szépen fekszik a fenyvesek alatt, medencéje nagyobb, mint a győrié, de vize nem olyan átlátszó és kristálytiszta, zöldes, — de még jó, ha van! A kánikulában nem lehet benne fürödni, akkor eresztik le a vizet és egy hétig tart, míg újra megtelik. A mi vizünk jobb, mint a soproniaké. Aki a soproni Lövér-uszodában megfürdött, nincs kint a vízből, ha kint van a vízből, é mert csak akkor mondhatja ezt, ha megtussolta magát. Meg kell adni, hogy a soproni tussolás a világ egyik legnagyobb műélvezete. Nagyon finom fürdés esik Sopronfürednél is sokan szeretik a Fertőt is, bár az utóbbi helyen való fürdés strapával van összekötve. Autó viszi az embert a tó volt partjára, de onnan még három kilométert kell gyalogolni a száraz nádasok közti töltésen, míg a kénes tócsákhoz ér, ahol aztán valamelyik afrikai hottentotta králban érezheti magát, nádfedeles kabinházak előtt szaladgálnak ott a legfantasztikusabb négerek, mórok, szerecsenek és indiánok. Annyira fürödnek itt mindent uszodában, hogy a múlt vasárnap nem tudtant eldönteni, hogy mi van a medencében: gulyás-e? vagy pedig pörkölt? A gulyásnál tudniillik több a lé, mint a hús, a prököltnél fordítva van. Az erdő és a fürdők zajosak, de a város maga a régi. Csendes álmatag, «derékmajoros» hangulatot áraszt. (Így magyarosította valaki a biedermeyert!) Győr sokkal élénkebb és vidámabb. Erre büszkék lehetünk, hogy elevenek vagyunk, nekünk nem kell idegen ahhoz, hogy egy kis élet legyen körülöttünk. Itt, Sopronban, a látszat ellenére, igen csekély az idegenforgalom. Győrött van az igazi idegenforgalom! Ott az idegen tényleg csak forgalmat csinál, egyebet nem! Kiszáll, megfordul és visszafordul. Sopronban azonban ittmarad, ideragad, mint a torkos légy a lekvárba. Megfogják a sok szépséggel. Itt van először is a sok szép barokpalota és gót templom! Aztán a sok szép szobor és katonai emlékmű. Ezek nagyon jól sikerültek mert nem a mézeskalácsosnál rendelték meg őket. A soproniaknak van müszlésük! Kint a szabadban télre is gondolnak a soproni hangyák, mert művészi cincogásból nem élnek meg, mint ahogyan ezt a tücsök gondolta: most építenek a Dalos-hegyen egy hatvan méter hosszú és húsz méter magas ugrósáncot a síelők számára. Magam is szeretnék a télen idesietni, de ilyen öregúrnak már nem való ,ez a nagy hűhó, bár a hó nem is igen hű a síelőkhöz. Az erdő igen illatos. Mondják, hogy az agilis polgármester végigmegy minden kora hajnalban a fenyveseken egy nagy spriccel és bepermetezi őket valódi fenyőfa kivonattal. Boldog város ez a Sopron! Elcsípte az Erdészeti és Bányászati Főiskolát, tudtak neki helyet adni. Nekünk felkínálták annak idején a menekülő pozsonyi egyetemet, sült, galamb repült volna a szánkba. De mi nem látottuk rá a mi testünk felsős kapuját, eleresztettük a jó szerencsét. Mint soraimból kiviláglik, megvan a régi jó kedvem. Jól érzem magam a bab hazájában és hogy innen már hazamenjek, abból ugyan paszuly nincsen!» (Vége) " Új bőrkereskedés! Cipészek, csizmadiák és szíjgyártók figyelmébe ajánljuk Baláss Jenő Ötvös utca 9. sz. Szolid ár, pontos kiszolgálás. Vége a dalnak! és A fehér apáca Ma együtt a Városi Moziban! ( " ki’QQu*''