Soproni Hirlap, 1934. szeptember (21. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

A palásti rózsatő A Soproni Hírlap eredeti regénye Írta: Berecz Dezső . Mind a négyen elcsendesedtek. Kemény, becsületes, végbeli magyarok. Aztán Tapol­­csányi vette át a szót: — Attól tartok, hogy éhen pusztulunk, mint szárazság idején a gólya. Hogy poz­­dorjává zúzódik a vár, mint amikor a da­rázsfészekre forró vizet öntenek. Félek, hogy egy napon elsorvadunk. Hogy­ kardcsapás nélkül válunk semmivé. Mint a hernyó, ame­lyet eltapos a csizmám sarka. Nemes jó Zrí­nyi Miklós haláláról álmodom. Dicső ha­lál volt! Dacos, kemény magyar halál!... — Zrínyi Miklós meghalt, — szólt Mágo­­csy — mert a császári felmentő sereg Győr alól nézte a szigeti ostromot. Keserves sors magyarnak lenni. — Keserves, — folytatta Panka Péter, — és mégis van benne szép. Állni a gáton! Megvetett lábbal, ökölbe szorított kézzel, csapzott hajjal. Köröskörül örvénylik az ár. S mi állunk! Sok százesztendős szobor.Ál­lunk a viharban. Pattogzik a kő, repedezik a márvány és mégis vagyunk. Ledönthe­­tetlenül! — A magyarok istene vigyáz ránk, — szólt a másik három majdnem egyszerre. — A magyarok istene vigyáz ránk, — is­mételte Panka Péter, a palásti vár kapitánya és olyan volt a szava, mint hogyha imádsá­got mondott volna. A nyitott ablakon át látszott, amint a nap lebukott a hegy mögött. IV.­­Amikor besötétedett, a lovak már kint toporzékoltak a Huszárkapu előtt. Kevesen voltak, öt-hat huszár meg Suták főlegény. A hevedereket igazgatták. Mindegyiknél kard meg kopja. Süvegük mellett daruzoll, a pa­lástiak ismertetője. Vártak valakit. Zörrent a kapu, lódobogás a hídon. Halk vezényszó­­lóra. Megindul­tak. Élükön fürtös fejű, karcsú legény üge­tett. Ádám urfi. Panka Péter idősebbik fia. Az Ipoly mentén lovagoltak. Tele­hold világította meg az útjukat. A virrasztók sze­me elől hamarosan elnyelte őket a messze­ség meg az éjszaka. Pirkadt már, amikor visszatértek. Habzó lovakon, izzadt képpel. A legények iszákjár­ban liszt, faggyú meg ki­lékért nyakú tyú­kok. Suták nyeregkápáján két törökfő. Még csepegett belőlük a vér. Az egyik valami szerecsenféle, mert igen fekete. A másik olyan magunkfajta. Talán renegát magyar. Nem illik kérdezni, hogy hol jártak. Nem illik beszélni arról, hogy mit csináltak. Men­tek a nappal, megjöttek a nappal. Ennyi az egész. Csak Suták morgott valamit, ami­kor porba hajította a két fejet: — Egyiket az urfi vágta. Ádám urfinak azonban, úgy látszik, egyéb gondja volt. Az egyik huszár öléből vigyáz­va emelt le valamit. Szalmába, rongyba bur­kolt jószág. Drága dolog lehet, mert igen babusgatja. Kifejti burkából. Rózsaszín vi­rágú rózsatő. Hamvas, mint a hajnal, illa­tos, mintha a tündérek kertjében nőtt vol­na. Ádám urfi egyenesen Orsika ablaka alá vitte. Odatette a tornácra a b­ár­derfák közé. Ahol a nap első sugarai aranylottak. (Folytatjuk.) Ara: kis henger Pucc a neve pucolj ve lel közép henger nagy henger 24, 701 fillér fillér fillér SOPRONI HÍRLAP Mi történt húsz évvel ezelőtt? ’1914 szeptember 1-én írja a Soproni Napló. Ma éjjel kedvező hírek érkeztek az általános helyzetről. A harc további lefolyása elé biza­lommal tekinthetünk. «Olaszország állítólag azt jelentette ki, hogy semlegességénél fogva joga van, mint eddig, ezentúl is kereskedelmi és hadihajóinak egyaránt szabad utat és tartózkodást követelni». «Geleji Frigyes, aki már hosszú, komoly mun­kában eltöltött újságírói pályára tekinthet vissza, a mai napon belépett a «Soproni Napló» szer-« kesztőségébe, mint belmunkatárs». Csornán megalakult a Vöröskereszt Egyesü­let fiókja Hőgidészy Béla dr. főszolgab­iró el­nöklete alatt. Elnök lett: Burányi Gergely dr. prem. prépost. Titkár: Kovács Levente dr. tb. szolgabiró. Csorna feliratot intézett a honvédelmi minisz­terhez, melyben a csornai kórházat felajánlják a háború sebesültjei részére. Tetanusz vérmérgezésben meghalt egy 14 éves kapuvári földműves fiú Vitéz Kiss György András földműves, kapu­­­vári lakosnak Ignác nevű 14 éves fia egy héttel­ ezelőtt­­ kiment a kertjükbe mezítláb füvet ka­­szálni. Közben faszálka ment az egyik talpába,­ amit ő semmibe sem vett.­­ Szerdán reggel a fiú hirtelen rosszul lett, erős seblázról panaszkodott szüleinek, mire édesapja szekéren beszállította a kapuvári közkórházba, ahol tetanusz ellen oltást kapott. Azonban rajta segíteni már nem lehetett, mert későn vették igénybe az orvosi segítséget. A fiú csütörtökön délután 2 óra tájban tetanusz vérmérgezésben irtózatos kínok között meghalt. Temetése ma délután 4 órakor lesz a kapuvári rom. kath. temetőben. M­ ­inél több utat a turisták számára“ A „Soproni Hírlap“ idegenforgalmi ankétta Idegenforgalmi ankétunkra hozzánk érke­zett levelekből itt adjuk a következőket: Tekintetes Szerkesztőség! Többen nem soproniak, akik azonban már több éve lakunk itt, az idegenforgalom fel­ren­d­e­tk­ezését az alábbiakban találjuk: Propaganda iratokban csak azt szabad hir­detni, ami tényleg való. Inkább kellemesen, mint kellemetlenül csalódjék a nyaraló, így bizonyára a jót fogja elbeszélni Sopronról. A legjobb propaganda a személyes jó ta­pasztalat. Mozik, látványosságok stb. kezdődjenek azon időpontban, melyekben hirdetve van­nak. Igen kínos fél, sőt néha háromnegyed­órát várni a kezdésre. Ezt a tipikus kis­városi magyar szokást ki kell irtani. Min­denütt a pontosságot bevezetni. Jó és kényelmes szállodát. Egy nyaraló­nak, különösen pedig a külföldieknek, a szállóban fontos az étkezés, folyó hideg­meleg víz, tágas és kényelmes ágy­ A Lövér-szállóban az étkezés jó, de nincsen meleg víz, a szobák nagyon szűkek, leve­gőtlenek, az ágyak pedig teljesen lehetetle­nek, keskenyek és rövidek. Más ágyakat a szállóba! Sok olcsó turista szállást a kisebb igényű közönség részére. Az utakat mindenütt megnyitni az autó és motorkerékpár számára. Sopronnak egyetlen értéke a szép és kies környék. A kisebb igényeket teljesen kielé­gíti, itt minél több utat kell a turisták részei­re engedélyezni, feltüntetni a sok táblát. Ausztriának a nyaraló vidékein még soha­sem láttam tilalmi táblát, lezárt utat. Az autóbuszforgalom tekintetében még igen sok a kívánni való. Igen gyakori a me­netrendek változtatása, amelyekről a közön­ség nem tud. Az utas egy darabig várja az autóbuszt, de az nem jön. Kénytelen bosz­­szusan gyalog menni. Az állomásra jelzett autóbusz gyakran nem jön, illetve a vonat elindulása után érkezik az állomásra. (Ve­lem és egy bécsi társasággal történt meg, hogy a GySEV állomásra akartunk menni a 16 óra 30 perces vonathoz, de az autóbusz nem jött s igy kénytelenek voltunk taxit használni, holott gyalog is kimehettünk vol­na, ha nem várunk.) A megállóhelyeket el kell látni kis táblákkal, amely a kocsi körül­belüli indulását jelzi. A Várkerületről eltiltani az ott ácsorgó csoportokat. A közlekedést akadályozzák. Talán a soproniak szerint erős a kritika, de őszinte, elfogulatlan és való. Tisztelettel: több elfogulatlan idegen nevében egy sok országot látott soproni. M­­ek, Főszerkesztő Úr! Most, amikor már a legtöbb nyaraló el­ment, talán nem ártunk, ha megírjuk, hogy­ a lövél egyes részei nincsenek kivilágítva, holott arra nagy szükség volna. Félelmetes arra járni. Nagyon kérem Főszerkesztő Úr, írja meg a lapban és legalább jövőre — az idegenfor­galom érdekében — világítsák ki az említett lövéri utakat. Fáradságát előre is köszönjük: L­ö v­é r l­a k ó ki. 1934 szeptember 1. ­­rt A nyugatmagyarországi bankok a telepítés mellett foglaltak állást A TÉBE nyugatmagyarországi körzete,­­ melyhez a soproni bankok is tartoznak, a nap­okban Keszthelyen gyűlést tartott. A gyűlés egyik előadója M­ak­ai Ödön dr. volt, aki a telepítés ügyével foglalkozott. Előadá­sában kifejtette, hogy a földet szociális cé­lok szolgálatába kell állítani, mert 500 ezer olyan törpebirtokos és mező­­gazdasági munkáscsalád van, melyeket átfogó program keretében földhöz kell juttatni. Az 1920. évi földreform ezt a célt nem szol­gálta helyesen, mert csak a törpebirtokosok számát növelte. Az ideális telepítés a falu­telepí­tés volna. A pénzintézeteknek részt kell venniük a telepítési akcióban. A következő előadó Kelemen Ferenc volt, aki a vidéki pénzintézetek jövőjéről szólott. Utalt arra, hogy a vidéki pénzinté­zetek jövőjét soha akkora veszedelem nem fenyegette, mint napjainkban. A veszély fő­leg­ a bankzárlatból származott, amely túlságosan igénybe vette a vidéki in­tézetek erőit. Sajnálattal mutatott rá, hogy­ a vidéki betétek aránytalanul alacsonyak a fővárosi bankok betétjeihez képest. A vi­déki intézeteket meg kell erősíteni a Pénz­intézeti Központ támogatásával.

Next