Soproni Hirlap, 1934. szeptember (21. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
A palásti rózsatő A Soproni Hírlap eredeti regénye Írta: Berecz Dezső . Mind a négyen elcsendesedtek. Kemény, becsületes, végbeli magyarok. Aztán Tapolcsányi vette át a szót: — Attól tartok, hogy éhen pusztulunk, mint szárazság idején a gólya. Hogy pozdorjává zúzódik a vár, mint amikor a darázsfészekre forró vizet öntenek. Félek, hogy egy napon elsorvadunk. Hogy kardcsapás nélkül válunk semmivé. Mint a hernyó, amelyet eltapos a csizmám sarka. Nemes jó Zrínyi Miklós haláláról álmodom. Dicső halál volt! Dacos, kemény magyar halál!... — Zrínyi Miklós meghalt, — szólt Mágocsy — mert a császári felmentő sereg Győr alól nézte a szigeti ostromot. Keserves sors magyarnak lenni. — Keserves, — folytatta Panka Péter, — és mégis van benne szép. Állni a gáton! Megvetett lábbal, ökölbe szorított kézzel, csapzott hajjal. Köröskörül örvénylik az ár. S mi állunk! Sok százesztendős szobor.Állunk a viharban. Pattogzik a kő, repedezik a márvány és mégis vagyunk. Ledönthetetlenül! — A magyarok istene vigyáz ránk, — szólt a másik három majdnem egyszerre. — A magyarok istene vigyáz ránk, — ismételte Panka Péter, a palásti vár kapitánya és olyan volt a szava, mint hogyha imádságot mondott volna. A nyitott ablakon át látszott, amint a nap lebukott a hegy mögött. IV.Amikor besötétedett, a lovak már kint toporzékoltak a Huszárkapu előtt. Kevesen voltak, öt-hat huszár meg Suták főlegény. A hevedereket igazgatták. Mindegyiknél kard meg kopja. Süvegük mellett daruzoll, a palástiak ismertetője. Vártak valakit. Zörrent a kapu, lódobogás a hídon. Halk vezényszólóra. Megindultak. Élükön fürtös fejű, karcsú legény ügetett. Ádám urfi. Panka Péter idősebbik fia. Az Ipoly mentén lovagoltak. Telehold világította meg az útjukat. A virrasztók szeme elől hamarosan elnyelte őket a messzeség meg az éjszaka. Pirkadt már, amikor visszatértek. Habzó lovakon, izzadt képpel. A legények iszákjárban liszt, faggyú meg kilékért nyakú tyúkok. Suták nyeregkápáján két törökfő. Még csepegett belőlük a vér. Az egyik valami szerecsenféle, mert igen fekete. A másik olyan magunkfajta. Talán renegát magyar. Nem illik kérdezni, hogy hol jártak. Nem illik beszélni arról, hogy mit csináltak. Mentek a nappal, megjöttek a nappal. Ennyi az egész. Csak Suták morgott valamit, amikor porba hajította a két fejet: — Egyiket az urfi vágta. Ádám urfinak azonban, úgy látszik, egyéb gondja volt. Az egyik huszár öléből vigyázva emelt le valamit. Szalmába, rongyba burkolt jószág. Drága dolog lehet, mert igen babusgatja. Kifejti burkából. Rózsaszín virágú rózsatő. Hamvas, mint a hajnal, illatos, mintha a tündérek kertjében nőtt volna. Ádám urfi egyenesen Orsika ablaka alá vitte. Odatette a tornácra a bárderfák közé. Ahol a nap első sugarai aranylottak. (Folytatjuk.) Ara: kis henger Pucc a neve pucolj ve lel közép henger nagy henger 24, 701 fillér fillér fillér SOPRONI HÍRLAP Mi történt húsz évvel ezelőtt? ’1914 szeptember 1-én írja a Soproni Napló. Ma éjjel kedvező hírek érkeztek az általános helyzetről. A harc további lefolyása elé bizalommal tekinthetünk. «Olaszország állítólag azt jelentette ki, hogy semlegességénél fogva joga van, mint eddig, ezentúl is kereskedelmi és hadihajóinak egyaránt szabad utat és tartózkodást követelni». «Geleji Frigyes, aki már hosszú, komoly munkában eltöltött újságírói pályára tekinthet vissza, a mai napon belépett a «Soproni Napló» szer-« kesztőségébe, mint belmunkatárs». Csornán megalakult a Vöröskereszt Egyesület fiókja Hőgidészy Béla dr. főszolgabiró elnöklete alatt. Elnök lett: Burányi Gergely dr. prem. prépost. Titkár: Kovács Levente dr. tb. szolgabiró. Csorna feliratot intézett a honvédelmi miniszterhez, melyben a csornai kórházat felajánlják a háború sebesültjei részére. Tetanusz vérmérgezésben meghalt egy 14 éves kapuvári földműves fiú Vitéz Kiss György András földműves, kapuvári lakosnak Ignác nevű 14 éves fia egy héttel ezelőtt kiment a kertjükbe mezítláb füvet kaszálni. Közben faszálka ment az egyik talpába, amit ő semmibe sem vett. Szerdán reggel a fiú hirtelen rosszul lett, erős seblázról panaszkodott szüleinek, mire édesapja szekéren beszállította a kapuvári közkórházba, ahol tetanusz ellen oltást kapott. Azonban rajta segíteni már nem lehetett, mert későn vették igénybe az orvosi segítséget. A fiú csütörtökön délután 2 óra tájban tetanusz vérmérgezésben irtózatos kínok között meghalt. Temetése ma délután 4 órakor lesz a kapuvári rom. kath. temetőben. M inél több utat a turisták számára“ A „Soproni Hírlap“ idegenforgalmi ankétta Idegenforgalmi ankétunkra hozzánk érkezett levelekből itt adjuk a következőket: Tekintetes Szerkesztőség! Többen nem soproniak, akik azonban már több éve lakunk itt, az idegenforgalom felrendetkezését az alábbiakban találjuk: Propaganda iratokban csak azt szabad hirdetni, ami tényleg való. Inkább kellemesen, mint kellemetlenül csalódjék a nyaraló, így bizonyára a jót fogja elbeszélni Sopronról. A legjobb propaganda a személyes jó tapasztalat. Mozik, látványosságok stb. kezdődjenek azon időpontban, melyekben hirdetve vannak. Igen kínos fél, sőt néha háromnegyedórát várni a kezdésre. Ezt a tipikus kisvárosi magyar szokást ki kell irtani. Mindenütt a pontosságot bevezetni. Jó és kényelmes szállodát. Egy nyaralónak, különösen pedig a külföldieknek, a szállóban fontos az étkezés, folyó hidegmeleg víz, tágas és kényelmes ágy A Lövér-szállóban az étkezés jó, de nincsen meleg víz, a szobák nagyon szűkek, levegőtlenek, az ágyak pedig teljesen lehetetlenek, keskenyek és rövidek. Más ágyakat a szállóba! Sok olcsó turista szállást a kisebb igényű közönség részére. Az utakat mindenütt megnyitni az autó és motorkerékpár számára. Sopronnak egyetlen értéke a szép és kies környék. A kisebb igényeket teljesen kielégíti, itt minél több utat kell a turisták részeire engedélyezni, feltüntetni a sok táblát. Ausztriának a nyaraló vidékein még sohasem láttam tilalmi táblát, lezárt utat. Az autóbuszforgalom tekintetében még igen sok a kívánni való. Igen gyakori a menetrendek változtatása, amelyekről a közönség nem tud. Az utas egy darabig várja az autóbuszt, de az nem jön. Kénytelen boszszusan gyalog menni. Az állomásra jelzett autóbusz gyakran nem jön, illetve a vonat elindulása után érkezik az állomásra. (Velem és egy bécsi társasággal történt meg, hogy a GySEV állomásra akartunk menni a 16 óra 30 perces vonathoz, de az autóbusz nem jött s igy kénytelenek voltunk taxit használni, holott gyalog is kimehettünk volna, ha nem várunk.) A megállóhelyeket el kell látni kis táblákkal, amely a kocsi körülbelüli indulását jelzi. A Várkerületről eltiltani az ott ácsorgó csoportokat. A közlekedést akadályozzák. Talán a soproniak szerint erős a kritika, de őszinte, elfogulatlan és való. Tisztelettel: több elfogulatlan idegen nevében egy sok országot látott soproni. Mek, Főszerkesztő Úr! Most, amikor már a legtöbb nyaraló elment, talán nem ártunk, ha megírjuk, hogy a lövél egyes részei nincsenek kivilágítva, holott arra nagy szükség volna. Félelmetes arra járni. Nagyon kérem Főszerkesztő Úr, írja meg a lapban és legalább jövőre — az idegenforgalom érdekében — világítsák ki az említett lövéri utakat. Fáradságát előre is köszönjük: Lö vé r la k ó ki. 1934 szeptember 1. rt A nyugatmagyarországi bankok a telepítés mellett foglaltak állást A TÉBE nyugatmagyarországi körzete, melyhez a soproni bankok is tartoznak, a napokban Keszthelyen gyűlést tartott. A gyűlés egyik előadója Makai Ödön dr. volt, aki a telepítés ügyével foglalkozott. Előadásában kifejtette, hogy a földet szociális célok szolgálatába kell állítani, mert 500 ezer olyan törpebirtokos és mezőgazdasági munkáscsalád van, melyeket átfogó program keretében földhöz kell juttatni. Az 1920. évi földreform ezt a célt nem szolgálta helyesen, mert csak a törpebirtokosok számát növelte. Az ideális telepítés a falutelepítés volna. A pénzintézeteknek részt kell venniük a telepítési akcióban. A következő előadó Kelemen Ferenc volt, aki a vidéki pénzintézetek jövőjéről szólott. Utalt arra, hogy a vidéki pénzintézetek jövőjét soha akkora veszedelem nem fenyegette, mint napjainkban. A veszély főleg a bankzárlatból származott, amely túlságosan igénybe vette a vidéki intézetek erőit. Sajnálattal mutatott rá, hogy a vidéki betétek aránytalanul alacsonyak a fővárosi bankok betétjeihez képest. A vidéki intézeteket meg kell erősíteni a Pénzintézeti Központ támogatásával.