Soproni Hirlap, 1934. december (21. évfolyam, 271-291. szám)
1934-12-01 / 271. szám
2 Jó a Túl olcsón mist! Márkás konyak-, likőr- és rumklönlegességek mélyen leszállított áron. LENK SAMU utóda VARGA FERENC Telefon: 35. Cégtulajdonos STÖCKERT GYULA ködösével és - amennyiben az előadott művek megkívánják — a szükséges kiegészítéssel és ezzel akarja egyrészt a lelkes műkedvelőket (akik mindenütt a zenekultúra gerincét képezik) tudásukban gyarapítani, őket ambicionálni, másrészt a nagyközönséget és a zenét egymáshoz közelebb hozni. A «nagyközönség» azonban távol tartja magát ezektől a hangversenyektől. Ha visszagondolunk az ezelőtt alig 2 héttel trendezett Bach hangversenyre, emlékezhetünk arra, hogy a Kaszinó terme félig sem telt meg dacára annak, hogy szokás szerint az összes állóhelyes hallgatóság helyet foglalt az üres székeken. Az első sorok pedig ásítottak az ürességtől. " Akik ott voltak, úgy viselkedtek, hogy az ember Budapesten vagy Bécsben képzelhette magát. Intelligensebb és fegyelmezettebb közönség nincs Magyarországon, mint itt, de kevesebb sincs az intelligencia nagyszámához viszonyítva. Vali Sopronban vagy 20 család és 30 10egyedül élő nő vagy férfi, akik minden hangversenyen ott vannak, mert ezeknél tradíció a zene szeretete és tradíció a kultúra támogatása legyen az akármi művészet, vagy irodalom. Ez az elite közönség érzi azt, hogy az életüket szebbé és tartalmasabbá tegyék. És ugyanezek vannak ott, amikor valami magasabb célért kell áldozni, olyanért, ami a fogható, tapintható, számbfeljöhető és megmérhető dolgok fogalomkörén túl terjed. De vájjon hol van a többi sok száz és száz soproni intelligens család ilyenkor? Erre a kérdésünkre különféle válaszokat szoktunk kapni: * 1. Nem értek a dologhoz és nincs tehetségem. 2. Nincs pénzem. 3. Nincs időm. 4. Nem csinálnak elég reklámot hiszen nem is tudtam róla. 5. Túl nehezek a produkciók, könnyebb műfaj kellene. 6. A Zeneegyesület idegen tollakkal ékeskedik, idegeneket hoz. 7. A Zeneegyesület sosem hoz idegeneket, mindig a helyiek szerepelnek. Hogy ezek csak kifogások, azt majd legközelebb fogom bebizonyítani. Szerintem a távolmaradás oka kényelemszeretet, az érdeklődés teljes hiánya, amely abból a meggyőződésből fakad, hogy a művészet luxus, amely nélkül élhetünk amely nem feltétlenül szükséges. Jubileumi Vásárt végem fennállásának 10 éves évfordulója alkalmánál karácsony utáni leszállított árak december hó 1-tól kezdve érvénybe léptek, miáltal karácsonyi szükségletét a legolcsóbb árban már most fedezheti. RosenHein Zsigmond FÉRFI-, FIÚ- ÉS 6y£RmeKRUHHáRUHáZ SOPRO11, Várkerület 119. sz. De gondolják meg, akik úgy beszélnek, hogy ők nem tudják mi a művészet, hogy elvetésével mit veszítenének azok, akik megértik a művészetet? Várjon meg lehetne állapítani valaminek a szükséges voltát addig, amíg se, valaminek lényegével nem vagyunk, tisztában? Igazuk van azoknak,akik azt állítják, lehet művészet nélkül is élni. A kérdés az lehet, hogy hogyan lehet élni? Ámbár ne felejtsük el, hogy más barlanglakó őseinknél is fel lehet fedezni a művészet szeretetének csíráit! Nem akarok most arra a hálás feladatra vállalkozni, hogy bebizonyítsam, hogy társadalmi, politikai, államgazdasági és egyéb szempontokból mennyire fontos a zene, csak azt kérdezem: vájjon nem volna-e alacsonyabb színvonalú Sopron szellemi élete, követelhetné-e a más kultúrvárosainkkal való egyenjogúságot és nem volna-e sokkal szegényebb, ha nem létezne a Soproni Zeneegyesület, vagy ha nem volna az a kis közönség, amely kitart az Egyesület mellett, s ezáltal fenntartja Sopron zenekultúráját? Vájjon nem lenne-e kötelessége mindenkinek, aki a magyar kultúra és magyar művészet ügyét a szívén viseli," csatlakozni ehhez a kicsiny, de lelkes műpártoló közönséghez? Horváth József. SOPRONI HÍRLAP Kigyulladt útközben és elégett Strassser Ármin állatorvos autója Az állatorvost égési sebesüléseivel kórházba vitték Végzetessé válható autószerencsétlenség történt tegnap a késő délelőtti órákban a Sopronból Sopronkőhida felé vezető országúton, közel a fegyintézethez. A szemtanuk szerint az után közepes sebességgel haladt egy kis sport karosszériás autó, körülbelül a Tómalommal egy irányban csak azt látták, hogy az autó megáll, majd a motor felől hirtelen lángok csapnak fel. A következőpillanatban tűzbe borult az egész autó ott az országút szélén s úgyszólván negyedóra leforgása alatt elégett, csak a váza és kormos, áttüzesedett kerekek maradtak meg belőle. Az autó tulajdonosa, aki vezette is a kocsit, Strasszer Ármin soproni állatorvos, tehetetlenül állott a hirtelen és váratlanul jött szerencsétlenséggel szemben, sőt az első mentési kísérleteknél a kezét is könnyebben megégette, úgyhogy be kellett jönnie a városba, hogy sérüléseit bekötözzék. A különös autószerencsétlenségről még abban a félórában tudomást szerzett a rendőrkapitány-ság is természetesen, ahonnan Hajniki dr. rend őrkapitány egy detektív kíséretében ment ki a helyszínére, hogy megállapítsa a tényállást és a szerencsétlenség körülményeit, okát stb. A rendőrség megállapítása szerint Strasszer Armán állatorvos kétüléses «Balilla» kocsijával Fertőrákos felé robogott tegnap délelőtt 11 órakor. Már Sopronkőhida felé járt, amikor ijed.ten vette észre, hogy elöl a motorból lángok csapnak ki. Leállította a kocsit, de már késő volt, mentésre gondolni sem lehetett. Inkább már csak arra gondolt, hogy saját maga kimeneküljön a szorult helyzetből. A motor kigyulladását minden valószínűség szerint a benzinvezetőcső megrepedése okozta. S a karburátorból kipattant szikra meggyújtotta a benzint. Véletlenen múlt, hogy nem robbanás következett be, mert akkor a baleset, amely így is egy autót követelt áldozatul, súlyosabb következményekkel járt volna. A tönkreégett kocsit, illetőleg alvázát nagy érdeklődés közepette vontatták be a déli órákban a városba. ! A soprony fekete asszony Történelmi regény 2 Írta: HORVÁTH MIKLÓS A kompkötéllel bajlódó kölyök felüti a fejét. Arra néz, ahonnan a hang füléhez csapódott. — No-ne, buggyan belőle a csodálkozás, amint a tekintete megakad a vándoron. Közben arra gondol, hogy az idegen, ha valamely csodán által fává változna, a Rába parton megsürüsödnének a jegenyék. — Szép, sudár ember, miféle fajzat lehet? Kérdésével a révész felé vágott. Az öreg még fujtázott egyet a hálón és anélkül kell felültéből, hogy az idegen felé nézett volna A kölyfeet azonban megintette: — Azért vagyunk, hogy az utast szállítsuk. A gyóntatás a papok dolga. — Csak azért mondom — nyelvek a kölyök —, mert urnak mutatja magát, aztán se fütyköse, se kardja. Erre már az öreg is odapislogott a jövevényre. — Megkövetem tisztességgel, mondok átkelhetnénk. Az élő szó a valós életbe rántotta vissza a Vándort. — A komp, mint valamely hízott, nehéz hüllő, kényelmes lassúsággal úszott a vizen. Úgyfele után az eddig néma idegen megkérdezte a révészt, ismerné-e a bágyogbélieket. — A falut vagy a benne lévőket? — A Takácsok bokrát. — Akiből a Sándor a püspök ispánja? — Az apját. — No-no, a sánta Takácsot... De már csak a neve sánta, amióta a törött csontjait a győri felcser egybeigazította. — Mire érhetnék a házáig? Az öreg, mielőtt felelt volna, nagyot rántott a kötélen. A rántásra a faalkotmány kissé oldalt dőlt, majd visszabillent. — Meg ne döglődj, te!... Mostanában sok a vadvíz uram, kerültetik magukat. De ha sietős és kirakja a kopogóst, az esti harangszól már a faluban süvegelheti. — Hopp — kurjantott a komp orrán a kölyök — ne tovább, te! Partot értünk. — Ez itt már nemes Soprony vármegye földje, nemde? — kérdezte a vándor, miközben meghordozta tekintetét a part mentiét elborító sás meg nádtengereni. — Csak ugyancsak jól mondja az úr — felelte a révész. Majd nyújtott karral napnyugatnak mutatott. — Ott, ahol a nádasba® a törést látja, arra induljon. A vándor adózott. A révész a nyakába kötött vászonzacskóba csuztatta a rézpénzt. Majd becsomózta a zacskót és vastag várisszoninge alá rejtette. És ekkor újra megszólalt: — A hanyi nép szereti a békességet, dehát alja mindennek akad. Neim más az utas kézi eszköz nélkül, mint a madár szárnyak nélkül. Anélkül, hogy választ vált volna, megugrasztotta a kölyket. — Lehelj a rekettyésibe, de üstöllést itt teremt néminemű husángokkal. A vándort a sok beszéd éppen úgy meglepte, mint az öreg szolgálatkészsége. Már tudakolni akarta az okát, amikor a révész szava elé vágott. — Ismerném az urat — állította nagy határozottsággal. A felcser lenne Győr városából. ] ; i ' j i | I .) — Az lennék. Tóth István János a becsületes nevem.— Sokáig éltesse az Isten. Mig a kölyök előkerült, a révésznek bőséges alkalma volt arra, hogy elmagyarázza, hogyan ismert rá a vándorból a felcserre. AZ apjáról. Hires, neves felcser volt a vándor apja is vagy ötven-hatvan esztendőknek előtte. Külsejére egy azonos sudár, lelkes test a fiával. (Folytatjuk.) LOBENWEIN művészi kirakatából csak 3 napig vásárolhat ! 1934 december 1.