Soproni Hirlap, 1935. augusztus (22. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

XXII. évf. 173. szám Sopron, 1935 augusztus 1. csütörtök Ara 10 fillér Soproni Hírlap az előfizetés ára­i ^ Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és Negyed­évre 8.00 P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal: Várkerület 66. Telefon 394. uaUMSMUUUSIMUMSMIMMIIIIIIIMaáUBaaNmMMNMBiaMmZUUUWmMNKMMNmUMMMMNNNMUUaMNUMMMUMIIimHSUUMMmMMMNMMm Szenzációs fordulat a megyei politikában Vitéz Somogyváry Gyula, a csornai ke­rület országgyűlési képviselője, amint meg­emlékeztünk róla, hétfőn megszakította nyá­ri szabadságát és kerülete székhelyére, Csor­nára érkezett. A fiatal, éppen olyan agilis, mint népszerű képviselő, azóta nemcsak hoz­záfordult csornai választóit hallgatta meg, hanem kiszállt Bodonhelyre, Ráhacsanakra, Rá­baszóvátra és Bágyogra, a­mi a községek vezető köreiben módot ta­lált arra, hogy eddigi politikai tevékenysé­géről beszámoljon. Egyben mindenütt tüze­tesen ismertette a politikai helyzetet és rá­mutatott azon kérdésekre, melyeikkel a «ba­konyi minisztertanács» kíván foglalkozni. Vitéz Somogyváry útjának, amint velünk Csornáról közlik, legjelentősebb állomása Rábacsának volt. Ott tartózkodása — a mi saját politikai életünket tekintve — egyene­sen szenzációsnak mondható. Rábacs­a­nak volt ugyanis az a község, mely a választások során Mészáros József kis­gazda, községi bír­ó személyében kisgaz­dapárti programmal ellenjelölteit adott­. Mint ugyancsak ismeretes, a választások so­rán a csornai kerületben éleződtek ki legin­kább az ellentétek, melyeiknek hullámve­rése egészen a legutóbbi időkig érezhető volt. Most, hogy vitéz Somogyváry Rábacsana- ikon járt és a plébánia hivatalban Hor­váth János plébánossal a r. kath. hitközség egy kérése ügyében tárgyalt, fölkereste volt ellenfele, akit a képviselő melegen fogadott. Mészáros a fogadás után megköszönte vitéz Somogy­­várynak, hogy a választások alatt mindenkor tovagias ellenfele volt s egyben kérte ,hogy látogassa meg. Az egy­kori két ellenfél most találkozott egymással először. Mi sem természetesebb, minthogy vitéz Somogyváry a meghívást elfogadta, meglátogatta Mészárosékat, kiknél mintegy másfél óra hosszat időzött. Közben a Nemzeti Egység hívei tudomást szereztek képviselőjük megérkezéséről és egybegyülekezve várták. Vitéz Somogyváry feltétlen meg akarta őket látogatni s midőn szándékát közölte volt ellenfelével, kijelen­tette, hogy szívesen elkíséri. így történt meg a korábban hihetetlennek látszó eset, hogy vitéz Somogyváry Nemzeti Egységbe tar­tozó hívei körében együtt jelenhetett meg. Mészáros József­fel-Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a két po­litikai ellenfél egymásra találása nagy meg­nyugvással hatott a kedélyekre. Emberiek­, akik a választások óta farkasszemet néztek egymással, a vezetők példaadása következ­tében szintén megenyhültek, ami által nem­csak a teljes köznyugalom áll helyre, de eltűnnek azok a gátak is, mely­ek éppen a politikai élet kiélezett volta Iklövieáskjezte-­ben a községi élet fejlődését akadályoz­ták. A csanaki események híre bámulatos gyor­sasággal szállt faluról falura s hatása nem is maradt el. A vitéz Somogy vary—Mészá­ros-találkozó példa arra, hogy férfiaknak­, akik eg­yidőben esetleg más-más politikai párt állásaiban keresték a magyar jövendő reményteljesebb kibontakozását, nem feltétlenül kell ellenfelekből ellen­ségekké is válniuk). Ellenkezőleg. Ez az ország csak a­kkor tud ismét nagy lenni, ha az ellenfelek meg tud­ják látni egymásban a jószándékot és azon­túl meg tudják egymásban becsülni a jó­akaratú embert.­­ Nyilatkozik vitéz Somogyváry Gyula Munkatársunknak egyébként alkalma volt­­ vitéz Somogyváry Gyula képviselővel be­szélni. — Beszámolót — mondotta többek kö­zött — ezúttal még nem tartottam egy köz­ségben sem. Azon községekben azonban, me­lyekben Csornáról kiindulva megfordultam, így is módot találtam arra, hogy a választó­tuin­kai tevékenységemet, hát kellően tájékoztassam az általános poli­tikai helyzetről, a parlament munkájáról és azon tervekről, melyeket a kormány a parlament elé szándékozik vinni. Nagy örö­mömre szolgált, hogy a választók mindenütt szeretettel fogadtak s ismételten is kijelen­tették, hogy ismerik és helyeslik az én po- Megjelentek a rendeletek a legkisebb munkabér és a 8 órai munkaidő szabályozásáról Tegnapi számunkban közöltük, hogy a keresz­­­kedelmi miniszter az asztalos iparban szabályozta­­ a munkaidő és a munkabér kérdését. A hivatalost lap tegnapi számában viszont megjelent az ál­talános rendelkezés, amit röviden szintén jelezt­­ünk. A kereskedelmi miniszter ugyanis felhatal­­­­mazást kapott a munkaidőnek és a legkisebb­ munkabérek megállapításának rendelettel történő szabályozására és ennek alapján az első két ren­delet a Hivatalos Lap szerdai számában jelenik meg. Az egyik a legkisebb m­­unkabérek megálla­pítására vonatkozó eljárást szabályozza és ál­talános rendelkezést tartalmaz, amely szerint azok­ban az iparágakban, amelyekben a munkabérek­ bármi okból alacsonyak, a munkavállaló részére fizetendő legkisebb munkabérek megállapításának van helye. A rendelet a munkabérek megállapít­­tásának kérdését tö­rvényesen szabályozza és ez a rendelkezés minden sztrájkot feleslegessé tesz, mert a munkavállalóknak módjukban áll a törvényes utat igénybe venni és a munkabéreket megállapító hatósági határozat mind a munka­adókkal, mind a munkavállalókkal szemben tör­vényes védelemben részesül. A másik rendelet elvileg a napi 8. heti 48 órás­ munkaidőt szabályozza, azonban az ipari élet igényeinek messzemenő figyelembevételével mó­­­dot nyújt a szükséges kivételek szabályozására is. A kivételek általában azok között a keretek­ között mozognak, amelyeket az újabb külföldi munkaügyi szabályok is tartalmaznak. A rende­let betartását megfelelő büntető ren-­ delkezéseken kívül az is biztosítja, hogy a mun­kaadó a különmunkát a rendes munkaidőre meg­állapított munkabérnél legalább 25 százalékkal magasabban köteles díjazni. Ostör József érdekes cikke a korlátozható számú ügyvédségről Ost­ör József dr. ügyvéd, volt képviselő és a Soproni ügyvédi Kamara elnöke a «Magyarság» legutóbbi számában érdekes cikket írt «A kor­látozható számú ügyvédség» címen az alábbiak­ban: Lázár Andor igazságügy miniszter nyilvánosság­ra hozta az új ügyvédi rendtartás tervezetét,­ amely körül — egyelőre legalább a napilapok­­­ban — a cikkeknek áradata indult meg. A sajtó­­nak az a természete úgy nálunk, mint egyebütt, hogy minden újításnál a politikai részt szereti hangsúlyozni. Hogy a miniszteri tervezetről mi a véleménye az ország jogászközönségének, első­sorban az ügyvédi karnak, erre leghivatottab­b mindenesetre a szaksajtó lesz és elsősorban ma­ga a magyar ügyvédi kar, ennek jelenlegi szerve­zetei: az ügyvédi kamarák. E soroknak kizáróla­gos célja csupán az, hogy addig is, teljesen po­­­litikamentesen, — hiszen a gyakorlati politikától mióta mandátumot nem vállaltam, magamat tá­vol tartom, — a tervezetről nem is ügyvédi, mint inkább egyetemes igazságszolgáltatási szempont­ból egészen tárgyilagos megvilágítást nyújtsak. A legelső a numerus claususnak a kérdése, amit különösen baloldalon kifogásolnak, köz­tük elsősorban a fővárosi ügyvédek. A legelső­ tisztában lenni azzal, hogy a tervezet nem hozza a numerus clausust, vagyis a korlátozott számos ügyvédséget, hanem­­ a korlátozhatót. És nagy különbség. Az a törvényjavaslat, melyet még Pesthy Pál igazságügyminiszter fölszólítására készítettem, ez igenis, a korlátozott számú ügy­védség rendszerén alapult, amely különböző szempontok figyelembevételével, tíz évről tíz évre megállapította volna, hogy mindegyik ügyvédi kamara területén hány ügyvéd működhetik. Ter­­­észetesen gondoskodott volna utánpótlásról és javaslatom teljesen önkormányzati alapon épült

Next