Soproni Hirlap, 1935. augusztus (22. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

föl, a létszám lebontását is fokozatosan hajtotta volna végre. A miniszter most enyhébb állás­pontra helyezkedik. Nem kívánja föltétlenül kor­látozni az ügyvédek számát, ezt az egyes kamat rákra bízza. Sőt nekik sem engedi meg ezt föl­tétlenül. Hanem csak akkor, ha a törvényben meghatározott előfeltételek megvannak, ha ezt a kamarai kívánságot az országos ügyvédbizott­ság véleményezi, s így is csak akkor, ha a min­denkori igazságügyminiszter a korlátozást meg­­okoltnak tartja. Ez enyhébb formájú, korlátozható számú ügy-­­védség rendszere váljon helyes-e vagy sem? Itt nem kívánom fölsorakoztatni mellette azokat az okokat, amelyeket több mint egy negyedszázad óta írásban és szóban, szaklapokban, a napisajtó­ban, a törvényhozásban és egyebütt előadtam az ügyvédi kar számos és nyomatékos, hasonló gon­dolkozású tagjaival együtt. Csak olyan szemé­­lyiségeket kívánok röptében idézni, akik szinte kívül állanak az ügyvédi karon, vagy akiknek egyébként egész világfölfogása merően elütött­ — mondjuk — a jobb­oldali világszemlélettől. Az elsők között kell először is említenem Juhász Andort, a Kúria kiváló, nagy elnökét, aki néhány hónapja ment — fájdalom — nyugalomba. Mit mondott ő erről a kérdésről, aki annyira fölötte állott egyébként az ügyvédi kar mindenféle küz­delmeinek és aki egészen tárgyilagosan szemlé­lődhetett s ítélhetett erről a kérdésről? Még, 1933-ban, híres újévi beszédében, tehát ünnepél­­yes alkalommal tartotta szükségesnek a magyar ügyvédi kar aránytalan nagy számára és az eb­ből előállható veszélyre a figyelmet fölhívni.. Az ügyvéd függetlenségét a korlátozás beveze­tése esetére nem látta veszély­ezt­etetőnek, amit­ elsősorban akarnak a régi szab­ad ügyvédség rendszerének hívei a mostani tervezettel szem-,­beszegezni. Helyesen jegyezte meg a nagy jo­gász és bíró, aki a társadalmi eseményeknek is szorgos figyelője volt, hogy: «Ettől az újítás­tól a túltengő létszám gyors leapadása semmi­képpen sem várható ugyan, de egy nagy dolgot mindenesetre biztosítana: kizárná a további in­flációt­. Nem lehetne azt mondani, hogy Székely Fe­renc, a régi liberális rendszernek, egyike, közvet­­lenül a háború előtt igazságügyminiszterünk — konzervatív világszemlélettől lett volna áthatva. Nem, legkevésbébé sem. És ime, a képviselő­, házban, mint miniszter, nem­­utasította el ma­gától a numerus claususnak a gondolatát, rámut­­tatva arra, hogy még a Bach-korszakban is, — amikor pedig nem is magyar, hanem­­oszt­rák kinevezés alá estek az ügyvédek, — voltak számosan, köztük egy Horváth Boldizsár és már sok, akik függetlenségüket mindenkor meg tud­ták őrizni igen, függetlenségüket. Mert az ügyvédi pá­lyának kell a teljes szabadság, de ez nem any­­nyit jelent, hogy mindenkit, nyakló nélkül, mint eddig, az ügyvédi pályára lehessen bocsátani és az ügyvédi kar azt minden körülmények között köteles legyen befogadni. Szabad ügyvédség alatt nem a szabad odabocsátást, hanem az odabo­­csátott ügyvédnek szabad működését, független­ségét kell érteni. És Pollák Illés, ugyan ki nem emlékszik az ő ugyancsak radikális eszmékkel átitatott egyéni­ségére? De volt bernne bátorság, hogy meg­mondja az igazságot, noha ezért, sokat kellett, elszenvednie. A század első feléről szóló, egyéb­­ként is kiváló rendtartási tervezetében a szabad ügyvédséget, a frázisnak bélyegezte. Az ügy­véd szabadsága és függetlensége az ő egyénisé­gétől, társadalmi, legtöbbször anyagi helyzeté-"­ től függ, enélkül nincs igazi szabad ügyvédség. Az ország összes vidéki ügyvédi kamarái — ki­véve Debrecent és Szegedet —­ a korlátozás mel­­ lett foglaltak állást. Szeged egyáltalán nem nyi­latkozott, Debrecen ellene van. A Budapesti Ügy­védi Kamara néhány évvel ezelőtt megszavaz­tatta tagjait, amelynek az lett az eredménye, hogy a leadott szavazatok közül körülbelül egy­­harmad nyilatkozott a korlátozás mellett, két­harmad pedig ellene. De hogyan szavaztatta meg a budapesti kamara a tagokat? Úgy csinált, mint a francia kamara, amely letért a titkos választást­ról akkor, amikor arról volt szó, hogy a szo­cialista Painlevét újból a kamara elnökévé vá­­­lasztassa. A Budapesti Ügyvédi Kamara is folyton maga­san hordva körülbelül negyedszázad óta a tit­kos választás jelszavát — amelynek egyébként az ügyvédi kar beléletéhez ugyancsak kevés köze van — nem titkosan, hanem nyíltan szavaztatta meg tagjait. "­­ Tévedés azt hinni és azt kürtölni világgá. SOPRONI HÍRLAP Szép lesz a „Mittelman“ arckrém és szappan használata után. Kapható: illatszertárban VÁRKERÜLET 63 sz. Idegenforgalmi irodával szemben, hogy a nyugati nagy államokban az ügyvédkez­­dés teljesen szabad. Igen, a papiroson, de nem a valóságban. S idevonatkozólag csak utalok a közkézen fekvő példákra akár Angliában, akár Franciaországban vagy Németországban. Az utóbbi helyen ma is, Lipcsében a birodalmi tör­vényszéknél összesen csak húsz ügyvéd végzi el és végezheti el az oda fölkerült polgári ügye­­­ket, így ne csodálkozzunk azon, hogyha "közel hetvenmilliós Németországban a revíziós ügyek száma nem sokkal több, m­int a kilencmilliósé Magyarországon. Talán e lapok hasábjain olvastam, hogy az új rendszerben az ifjúság a keresztény ügyvédje­lölteknek visszaszorításától tart. Érdekes! A bal­oldali lapok éppen az ellenkezőjét állítják, ne­vezetesen azt, hogy a tervezetnek a célja a nem­ keresztény ügyvédek visszaszorítása volna. Hát kinek van igaza? De tekintsük a múltat, a szál­mok beszélnek, kegyetlenek ezek. Az eddigi rend­szer mellett az ügyvédi karban ez az arány az,. — ha már fölvetettük ezt a kérdést, — hogy a­ Budapesti ügyvédi kamarában a nem keresztényi ügyvédek száma óriási többségben van, a vidéki kamarákban pedig — kivéve egy-két kisebb vi­déki kamarát, — szintén többségben. Nem helyt­­álló az az érvelés sem, hogy az óvadékot a ke­­­resztény ügyvédjelöltek nehezebben tudják fel tenni, mint a nemkeresztények. Utóvégre a fel­­­tételek eddig is egyformák voltak s azt láttuk,,­ hogy teljesen óvadékmentesen mégis a keresz­tény ügyvédek száma apadt le. Egyébként is az óvadék nem lehet felekezeti kérdés. Föltétlenül igazságtalannak tartom azonban, hogy a már gyakorló ügyvédektől is óvadékot, kívánjanak, mert szerzett jogokat nem szabad sérteni. Nem tartom szerencsésnek a tervezet amajk elgondolását sem, amely szerint választátnál vagy kijelölésnél figyelni kell arra, hogy a tagoknak nemzetiség, faj, felekezet szerint alakuló m­eg-Agy- és szivérelmeszessedésben szenvedők­nek megbecsülh­etetlen szolgálatot tesz az enyhe természetes «Ferenc József» kesserűviz azáltal, hogy a tápcsatorna tartalmát kímé­letesen levezeti és az emésztőrendszer mű­ködését biztosan elősegíti. Klinikai tapaszta­latok alapján kétségtelenné vált, hogy a Fe­renc József víz féloldali hüdésben fekvő be­tegeknél is általában mindig megteszi a ’kellő hatást s igy nagy megkönnyebbülést szerezi. oszlása az ország népességének e tényezők sze­rint alakuló megoszlásával szemben jelentős elté­rést ne mutasson. E kiemelésnek fajvédő jellege van, ami idegennyelvű nemzetiségeinknél félre-s­értésre adhat alkalmat, ezt ellenünk határainkon túl is mérhetetlenül kihasználhatják. Ugyanígy­ van ez a felekezeti jelleg kiemelésénél. Nem is szükséges ez, mert hiszen a kiválasztó ténye­­zők ilyen lyúkszemrehágó szakasz nélkül is mér­legelhetik az összes eshetőségeket. Ha egyik-másik kamarára nézve a miniszter hozzájárulna a létszám korlátozásához, amire mindenesetre sor fog kerülni, tekintettel az ügy­védi kar rettenetes túlzsúfoltságára, akkor a föl­vétel tárgyában nem a miniszter dönt, tehát ment kormányhatóság. Dönt az­ illető ügyvédi kama­rának helyi bizottsága és dönt jogorvoslat ese­tében az országos bizottság, amely a kamarák­ elnökeiből, titkáraiból és az ügyvédi kamarák választmányainak kiküldötteiből tevődik össze. Az önkormányzat elve tehát e téren nincs meg­sértve. Abba, hogy ki vétessék föl a korlátozható rendszer mellett is, semmiféle kormány hatóságai­nak, tehát az igazságügyminiszternek sem­ lesz­ beleszólása. Már­pedig a numerus clausus lé­nyegéhez ez is mindenkor hozzátartozott. Ré­szemről sosem fogadtam volna el olyan rend­szert, amely nem önkormányzati alapon nyug­szik, amelyen nyugodott az idevonatkozóan nyil-­ vánosságra hozott törvényjavaslatom is. Kétségtelen, hogy a törvénytervezetnek van még több sebezhető pontja. Bizonyos az is, hogy sok módosításon fog még keresztülmenni, hiszen még nem is törvényjavaslat, csak tervezet. De a jog-­ kereső közönség és az ügyvédi kar szempontjá­­­ól mégis csak jelentős lépés, ezt — politika­­mentesen —f­el kell ismerni. Hatvan esztendő után! Vasárnap frontharcos ünnepély lesz Sopronban Amint arról má­r hírt adtunk, vasárna­p rendezik meg a frontharcosok az évenkívül ismétlődő népünnepélyüket az Erzsébet­­kertben. Az ünnepélyt szombat este zsenés fá­klyás­­menet vezeti be, amely alkalommal a fő­csoport tiszteletbeli elnökeinek lakása előtt szerenádot adnak. A tulajdonképpeni népünnepély vasárnap délután 2 órakor kezdődik, amelyen jó ze­néivel és olcsó borokkal, tánccal és­­külön­féle olcsó szór­akoz­áso­k­kal gondoskodnak a frontharcosok arról, hogy vendégeik jól érezzék magukat. A népünnepély kimagasló eseménye a tom­bola lesz. Már eddig mintegy 1000 szép és értékes tárgyat gyűjtöttek össze, amelyek közt értékes üvegáruk és selymek, konyha­felszerelési tárgyak, szalámik, stb. szerepel­nek. Emellett a frontharcosok a tombola és belépőjegyeknek 20 filléres áron való meg­­állapításával arra törekedtek, hogy az ün­­neplély tényleg népünnepély legyen. A mihályi fúrások alapján Győr város kormány segítséget kér a győri mélyfúrások megkezdéséhez Amint a «Győri Hírlap» tegnapi száma írja,­ a Mihályi községben végzett mélyfúrások ered­ménye Győrött is általános érdeklődést keltett, ami abban is megnyilatkozik, hogy a hivatalos­ város erősebb lendülettel szorgalmazza a győri mélyfúrások ügyét, amelytől a szakértők egybe-­­hangzó véleménye szerint, megfelelő hőfokú me­legvizet, esetleg azokban gázokat, olajokat is lehet várni, ha megfelelő mélységig lefutnak. A sopron megyei mélyfúrások vezetője, Papp Simonn főgeológus érdeklődést mutat a győri mélyfúrások iránt is. Csak azt kérte, hogy a vá­ros az állami fúrógépekkel 50—60 méter mély­ségben több helyen végeztessen Győrött próba­fúrásokat és ha azok eredményei igazolják a szakértői várakozást, az angol-amerikai társaság hajlandó a győri mélyfúrásokat elvégezni. A vá­ros ilyen értelemben feliratot is küldött a föld-­ mivelésügyi miniszternek, akitől az a válasz ér­kezett, hogy szívesen rendelkezésére állnak a városnak, de olyan fúrógépek fölött, amelyek­kel 50—60 méternyi mélységig lehet hatolni, csak a pénzügyminisztérium bánya-ügyosztálya rendel-’­kezik, oda forduljon a város kérésével. Most Győr az iparügyi minisztériumhoz for­»­dul támogatásért, miután közben a bánya-osztály átkerült az új ipari minisztérium hatáskörébe. Cikke végén az alábbiakat írja a «Győri Hír­lap»: «A sopronmegyei mélyfúrásoknak a gázforrá­son kívül Győrre nézve van még egy érdekes­sége. Mihályiban ugyanis kétfokos vízhűtés mel­lett is, fúrás közben 39 fokos melegvizet hoztak­ föl, ami körülbelül 50—55 fokos víznek felel meg. A sopronmegyei mélyfúrások vezetőjének kijelentése szerint ez a tény egymagában is kö­vetkeztetést enged arra nézve, hogy Győrött is kerülni fog kellő hőfokú melegvizet föltárni­. 1935 augusztus 1.

Next