Soproni Hirlap, 1935. augusztus (22. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-25 / 192. szám
az előfizetés Ára ! Egyes példány ára 10 fillér, vásár- és Negyedévre 8.00 P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal: Várkerület 66. Telefon 394. 300.000 pengőbe került az új fertőszentmiklósi templom A fertőszentmiklósi új templomot szép- isember első vasárnapján fogja felszentelni Breyer István győri megyéspüspök. Az új istenháza, a hívekre kivetett egyházi adókból épült, mintegy háromszázezer pengő költséggel. Igen nagy szépséghiba, hogy a vele összeépült, ütött-kopott, évszázados régi templomot a kegyuraság nem tataroztatta hozzá az új épülethez. A templomépítési hozzájárulás a földbirtoki kataszteri tiszta jövedelme után lett kiróva. Súlyos anyagi megterhelést jelentett ez a hívekre, de tekintve, hogy a templom tíz évig épült, az okosok, a körültekintők meg sem érezték a súlyosnak látszó közterhet. Igen sokan vannak, akik többet,sőt kétszer annyit is adtak, mint amennyi kivettetett rájuk. A hívek maguk megállapították, hogy akik tetézve adtak, csodálatos módon mind jobb anyagi viszonyok közé jutottak. Az önkéntes adományoknak egész légióját lehetne felsorolni. A legszegényebb utca lakói jelentős összegeket szedtek össze és abból megfestették Szt. Miklós püspök oltárképét. Egy öreg asszony, akinek egész vagyona hadikölcsönökbe van helyezve, öszszekuporgatott filléreiből készíttetett egy olyan gyönyörű monstranciát, amely díszére válhatna bármelyik székesegyháznak is. A községi orvosok, jegyzők, postások főoltárt ajánlottak fel az Urnák. A tankerületerre egy remekművű tabernaculumot ajándékozott. A csendőrőrs gyertyatartókat az oltárra, a volt káplánok egy drágaművű ciboriumot. Az egyik gazda anyagot adott a szentélyt elzáró vasrácshoz, míg a jobblelkű lakatos elkészítette azt jelentéktelen díjért. A cukorgyár az összes padokat készíttette el az átadott anyagból. Ki egy csengőt, ki egy miseruhát, vagy szenteltvíztartót ajánlott fel az új istenházának. Ahol a hívek áldozatkészsége ilyen határtalan, ott nem kell az egyházi község vezetőjének a fejét törni, hogy a még hiányzó felszerelési tárgyakat honnan szerezze elő. Megnyílnak maguktól az adakozó tenyerek, hogy ajándékozzanak a Mindenhatónak abból, amit Tőle kaptak. Szy. A Sopronban üdülő Juhász Andor volt kúriai elnököt hágai döntőbírósági bírónak kérték fel Néhány hónappal ezelőtt a német hatóságok letartóztattak egy Jakab nevű újságírót, aki a nemzeti szocializmus uralomra jutásakor Svájcba menekült, majd újra német területre került. Svájc kérésére döntőbíróságot küldtek ki, amely megállapítja, hogy német részről nem történt e határsértés. A kiküldendő bíróság öt tagból áll, mégpedig egy német, egy svájci, egy finn, egy norvég és egy magyar bíróból. Magyar íróul Svájc és Németország Juhász Andort, a Kúria nyugelnökét kérte fel. Juhász Andor dr., aki most Sopronban üdül, elfogadta a meghívást és legközelebb Hágárba utazik, hogy résztvegyen az ősszel összeülő döntőbíróság munkálataiban. A jövő héten megkezdik a Várkerületen az esővízcsatorna építését A városi közgyűlés nagyobb összeget szavazott meg a Várkerület csatornázásának megépítésére, amit útszakaszonként fokozatosan épít meg a mérnöki hivatal ínségmunka keretében. Amint értesülünk, az ínségesek szükségessé vált foglalkoztatására való tekintettel rövidesen hozzá is fognak a munkákhoz. A belügyminisztériumból ugyanis az egyik útszakasz kiépítésének jóváhagyása megérkezett és a mérnöki hivatal nyomban előkészítette a Várkerület északi részének, az Ikvahíd és Festetics-major közötti szakaszának esővízcsatornával való megépítését, ami mintegy 25.000 pengőbe fog kerülni. A munkát a jövő héten megkezdik és ott 40 inségmunkás jut kenyérhez. Szabad-e nemesi előnevet kis betűvel írni Egy bájos soproni úri hölgy kérdezte ezt tőlem, ki maga is szokott néha napján irogatni e lapba. Mikor megmondtam neki, hogy nem szabad, arra kért, írjam meg ezt a Soproni Hrlapban, hogy mások is okuljanak belőle. íme, eleget teszek kívánságának. A nemesi előnévnek kis betűvel való írását sem a hagyomány, sem a nyelvtani szabály, sem az Akadémia nem teszik lehetővé. A nemesi előnevet mindig nagy betűvel kell írni, még akkor is, ha nem kezdünk mondatot vele. Ez a kérdésegyáltalánsoha nem volt vitás. Elődeink is mindig nagy betűvel írták, mint magát a családnevet, vagy a keresztnevet. Ez a sok száz éves gyakorlat; most kezd ingadozni, mikornémelyek kis betűvel írják nemesi lelőnevüket, abban a téves hitben, hogy így van jól. ! Altorjai báró Apor Péter, Körösi Csomna Sándor, Baróti Szabó Dávid, Csokonai Vitéz Mihály, Felsőbüki Nagy Pál és többi nagyjaink soha nem vétettek e szabály ellen. Mert mindannyian tudták, amit mi is megtanultunk már az elemi iskolában, hogy a tulajdonnevet mindig nagy betűvel kell írni. Az pedig nem kétséges, hogy a nemesi előnév tulajdonnév. Milyen furcsán hatna, ha így olvasnék egy szép napon: felsőbüki Nagy Pál, vagy Csokonai Vitéz Mihály. Az utóbbi példa különösképpen is alkalmatos, mert a közönség jórésze azt hiszi, hogy e jeles poétánknak Csokonai a családi neve, pedig ez csak nemesi előneve. Vele is az történt, ami Dantéval. Az olaszok legnagyobb költőjének a Dante csak keresztneve, a családi neve Alighieri. De a közszokás Dantét mondott s ma ezen a nevén ismeri őt azegész világ. Csokonai maga is Vitéz-nek nevezi magát költeményeiben (Ki boldogabb Vitéznél?), de nemesi előneve ragadt meg a közönség emlékezetében és ez vált lassan kint nevévé. Láttam már névjegyet is, melyen a nemesi előnév kis betűvel volt írva, például: kovácsházi Kovács János kir. kormánytanácsos Nemde furcsa, groteszk dolog. És nyelvtanilag kétszeresen is hibás, mert az előnév itt mondatkezdő szó, tehát már csak ezért is nagy betűvel kell írni, ha nem is vesszük figyelembe tulajdonnév jellegét. Ha újságcikk alá írjuk a nemesi előnevet, akkor is mondatkezdő szó, tehát itt is kétszeresen vétkezünk nyelvünk szabálya ellen, ha kis betűvel írjuk. Utoljára hagytam az Akadémiát. Ha cikkemet francia közönségnek imám, akkor a többi érvet mind el lehetne hagynom, mert nekik elég ennyi: az Akadémia így kívánja. A francia tudományos Akadémia, az Institute, legfelsőbb fóruma a nyelvhelyességi kérdéseknek. Amit ez követendő elvül állít fel, az a francia közönség szemében törvény, még akkor is, ha egyébként más véleménye lenne is a dologról. Nekünk is így kell tekintenünk Akadémiánkat. Nyelvhelyességi kérdésekben csak ő dönthet, senki más. Mikor az Akadémia 1830-ban megkezdte működését, először a helyesírás főbb szabályait állította össze. Azóta persze ez több módosuláson ment keresztül a fejlődő kor követelményeinek megfelelően. Legutóbb az 1901-iki febr. 23-én tartott ülésében állapította meg a helyesírási szabályokat s 1922. május 29-iki gyűlésében újra átvizsgálta és korszerűen módosította. Ebben a szabályzatban az is benne van, ami különben soha nem volt vitás tanult emberek közt, hogy a nemesi előnevet nagy betűvel kell írni. Ha tehát nem szólna két nyelvtani szabály is a nagy betűs írás mellett, akkor is el kellene fogadnunk Akadémiánk döntését, amint a franciák is mindig azt a helyesírást alkalmazzák, amit az Académie francaise megállapítani jónak vélt. Hogy milyen híven követik ezt az elvet a franciák, köztük legnagyobb íróik is, annak jellemzésére szolgáljon itt a következő érdekes adat. A francia irodalom jó ideig ingadozott, hogy az «arbuste» (cserje) szó hímnemű-e, vagy nőnemű. Tudományos cikkek egész sora jelent meg e kérdésről, de a vélemények megoszlottak. Végre is az Akadémiának kell