Soproni Hirlap, 1935. szeptember (22. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
XXII. évf. 198. szám. Sopron, 1935 szeptember 1, vasárnap Ara 16 fillér, Soproni Hírlap az előfizetés Ara ! Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és Negyedévre 8.00 P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal: Várkerület 66. Telefon 394. Hadarits plébános a leghűségesebb olvasója volt mindeddig lapunknak. Mellénk állt a zászlókitűzésnél, velünk volt sorsdöntő óráinkban és kitart mellettünk most, hogy olvasótáborunk tömege élén tántoríthatatlanul hirdetjük az elinduláskor zászlónkra tűzött célok igazságait. Szemünkben az elvközösség alapján nagyra nőtt, tehát dicséretet és nem büntetést érdemel. És mi a mai napon mégis az utóbbihoz fordulunk. Olyan eszközhöz nyúlunk, melyről tudjuk, hogy neki fájdalmas, de mivel ezen eszköz használata nekünk kötelességünk, a lelki parancs teljesítése elől meg nem hátrálhatunk. A közfigyelmet irányítjuk rá a fertőszentmiklósiak lelkipásztorára, aki nemcsak az Urnák, de egész nyájának szerény szolgája s akinek leghőbb vágya, hogy teljesedjen vele szemben az irás szava: Ne tudja a jobb, mit csinál a bal. "■ Fertőszentmiklóson ma ünnep van. Régen nem látott, fenséges ünnep: a halandó a maga földi javaiból visszaad valamit a végtelen Istennek, aki mindent adott. Templomot szentelnek a megye egyik legnagyobb községében, melynek lakosai közel 300.000 pengős önkéntes adóval váltották valóra azt a lehetőséget, hogy a hetedik napon, a munka és verejtékek napjai után, ünneplőbe öltözötten együtt dicsérhessék az lírát. Ez a 300.000 pengős önkéntes adó az áldozathozatalnak még akkor is nagy summája lenne, ha a boldog békeidők világában egy gazdag, örömökkel teli Fertőszentmiklós hozta volna azt. De a nagyközség népe a boldog békeidőkben sem tartozott a kiválasztottak közé. S mivel ez nincs másképpen, könnyen elképzelhető, hogy a küzködés és gond, a napi élet gyakori sivársága és a bizonytalan holnapok lelki gyötrelme otthonos éppen azon családokban, melyek ma diadalmasan, örömmel hirdetik: — Hajlékot építettünk az Urnak. Hogy az utóbbi megtörténhetett, a csöndesszavu, gondos, a nyájáért élő lelkipásztor érdeme mindenekelőtt. Aki a mai nehéz viszonyok között eszményi, nagy cnállókra áldozni tud, annak romlatlan, aranyinyal telített szive van. Aki azonban meg tudja találni ezt az emberi lelkekben elrejtett aranyat, annak kulcsa kell lenni a lelkek megnyitására. Mint mindig, ezúttal is megmondjuk őszintén, «kemény» hire volt egykor Fertőszentmiklósnak. A gyengébb szivüek, ha lehetett, kikerülték, ha nem lehetett, óvatosan lopakodtak rajta keresztül... Ez a hír az utóbbi időkben egyre veszített keménységéből s ma azt látjuk, hogy a léleknek olyan nemességét mutatja meg ennek a községnek a népe, mely előtt kalapot kell emelni. Kérdezzük, hogyan történhetett mindez? A nemesség nem kovácsolódik máról holnapra és nem is formálódhat másból, mint nemesből. De hogy ez a nemesség kivillanjon, ahhoz egy olyan lelkipásztor jelenlétére volt szükség, mint Hadarits Kálmán, aki a szó teljes értelmében vett egész pap és egész ember. Amikor róla emlékezünk, el kell mondanunk, hogy egyetemes értékeink közé tartozik. Nincs benne semmi kivetni való. Élő példa mindazok számára, akik hittel vallják, hogy mai levertségünkből nem az álmodozás, de a vasszorgalmú munka, az erők a teremtés céljaira való beállítása vezethet csak a megérdemeltebb, boldogabb jövendő felé. Ő maga úgy indul a holnapok elé, hogy előbb összekovácsolta a lelkeket, aztán megépítette az Isten hajlékát. Aki ebből a hajlékból az ott nyert fegyverzettel indul tovább, diadalmaskodni fog mindörökké.. ." Horváth Miklóst. Na van a templomszentelés Fertőszentmiklóson Hadarits Kálmán plébános Nagy napra ébredtek Fertőszentmiklós kát. hívői. Századok peregnek le egy község életében, mire a kései utódok hasonló fenséges alkalmat megérhetnek. Fertőszentmiklós régi temploma a középkor végén épült. A feljegyzések szerint ez 1722-ben leégett, amikor is Bezerédj Ádám földesúr segítségével azt újraépítették és kibővítették. Az időben 1500 lélekszáma volt a községnek, míg ma közel 4000 lelket számol az. Vallási tekintetben színtiszta katolikus községnek mondható, mert a más vallásúak száma jóval százon alul marad. Boldogult Módly József plébános 40 évi lelkipásztorkodása alatt minden krajcárt öszszerakosgatott, hogy a megnagyobbodott lérelekszámu község részére templomépítési alapot létesítsen. A világháború kitörésekor százhatvanlezer korona volt ezen alap végösszege értékes állampapírokba fektetve. Sajnos, a világégés után ez a szép összeg semmivé lett, így az új plébános, Hadárétsí Kálmán, amikor 1923 őszén elfoglalta plébániáját, újólag hozzáfogott egy második templomalap megteremtéséhez. Óriási energiával, egy világháború és forradalmak által megfertőzött légkör összes akadályainak leküzdésével sikerült is az előmunkálatok hatósági jóváhagyása után Scharmár Károly soproni műépítész tervei és költségvetése alapján a templomépítési alapot egyházközségi adó alakjában életrekelteni. Az egyházközség határozata értelmében a kivetett hozzájárulások részletekben voltak fizethetők, egy tíz éves időtartam állapíttatván meg az építkezés befejezéséig. Az egyházközségi képviselőtestület tagjai minden Mária-ünnepen házról-házra járva gyűjtötték össze az áldozatkész hívek filléreit. Hadarits Kálmán plébános, okulva a múlt tapasztalatain, a begyűlt pénzeket rövidesen építési anyagokba fektetvk. Hatalmas téglarakás éktelenkedett a község főterén, várva az alkalmat, hogy szorgos kezek falakat emelhessenek annak tömegeiből. Végre az 1925. év nyarán megtörtént az első kapavágás és elkészült az a hatalmas vasbeton-alapzat, amely hivatva lett a gyönyörű templomot magán tartani. A következő évben erre az alapra az oldalfalak húzattak fel, pár méter magasságig. Az építést irányító plébános főelve az volt, hogy készpénz sose feküdjön a templom pénztárában. Sok-sok kétes mosoly szállott a "Luca"széke» szerint készülő templom felé. Voltak, akik nem akartak hinni abban, hogy megérikennek befejezését. Fertőszentmiklós keménykötésű plébánosa azonban ügyet sem vetett az ilyen kishitűségekre. Sok álmatlan éjszakákon át kiagyalt irányelv szerint vezette tovább az építés ügyét, amely kitartó és erős,akaratú magatartás rövidesen elnémította a kishitűeit fel is. Az utóbbi három esztendő alatt testő alá jutott épület már mindinkább közeledett a befejezés felé. Pontosan a tizedik évforduló nyarán, Isten segítségével, a mai napon, főplásztori felszentelés után már át is adják rendeltetésének. A régivel egybeépült új fertőszentmiklósi templom Az 5000 ember befogadására alkalmas templom háromhajós. Kései barokk stilben épült. Patrónusa Szt. Miklós püspök, akinek a főoltárt díszítő képét Steiner Rezső soproni festőművész festette meg megragadó beállítással. A régi templomból áthozott szószéket, amelyet a Nádasdy grófok ajándékoztak a régi templomnak, Lorenz szombathelyi iparművész rekonstruálta oly meglepő ihletséggel, hogy méltó párja a soproni Hild-cég által remekbefaragott főoltárnak. Amidőn a ma felszentelés alá kerülő templomról hosszasabban megemlékezünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a nagy áldozatkészséget, amelyet Fertőszentmiklós r.kát, hívei az építés körül kifejtettek. A nagyközség lakói általában szegényeknek mondhatók. Alig van 3—4 gazda, akinek 20—30 hold földje van. A lakosság zöme 5—10 holdas törpebirtokos. Sőt van 150 család, akiknek