Soproni Hirlap, 1935. szeptember (22. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

XXII. évf. 198. szám. Sopron, 1935 szeptember 1, vasárnap Ara 16 fillér, Soproni Hírlap az előfizetés Ara ! Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és Negyed­évre 8.00 P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal: Várkerület 66. Telefon 394. Hadarits plébános a leghűségesebb olvasója volt mindeddig lapunknak. Mellénk állt a zászló­­kitűzésnél, velünk volt sorsdöntő óráinkban és kitart mellettünk most, hogy olvasótá­borunk tömege élén tántoríthatatla­nul hir­detjük az elinduláskor zászlónkra tűzött cé­lok igazságait. Szemünkben az elvközösség alapján nagyra nőtt, tehát dicséretet és nem büntetést érdemel. És mi a mai napon mégis az utóbbihoz fordulunk. Olyan eszközhöz nyúlunk, mely­ről tudjuk, hogy neki fájdalmas, de mivel ezen eszköz használata nekünk kötelessé­­­günk, a lelki parancs teljesítése elől meg nem hátrálhatunk. A közfigyelmet irányítjuk rá a fertőszentmiklósiak lelkipásztorára, aki nemcsak az Urnák, de egész nyájának sze­rény szolgája s akinek leghőbb vágya, hogy teljesedjen vele szemben az irás szava: Ne tudja a jobb, mit csinál a bal. "■ Fertőszentmiklóson ma ünnep van. Ré­gen nem látott, fenséges ünnep: a halandó a maga földi javaiból visszaad valamit a vég­telen Istennek, aki mindent adott. Templo­mot szentelnek a megye egyik legnagyobb községében, melynek lakosai közel 300.000 pengős önkéntes adóval váltották valóra azt a lehetőséget, hogy a hetedik napon, a mun­ka és verejtékek napjai után, ünneplőbe öl­tözötten együtt dicsérhessék az lírát. Ez a 300.000 pengős önkéntes adó az áldo­zathozatalnak még akkor is nagy summája lenne, ha a boldog békeidők világában egy gazdag, örömökkel teli Fertőszentmiklós hozta volna azt. De a nagyközség népe a bol­dog békeidőkben sem tartozott a kiválasz­tottak közé. S mivel ez nincs másképpen, könnyen elképzelhető, hogy a küzködés és gond, a napi élet gyakori sivársága és a bi­zonytalan holnapok lelki gyötrelme otthonos éppen azon családokban, melyek ma dia­dalmasan, örömmel hirdetik: — Hajlékot építettünk az Urnak. Hogy az utóbbi megtörténhetett, a csön­­desszavu, gondos, a nyájáért élő lelkipász­tor érdeme mindenekelőtt. Aki a m­ai ne­héz viszonyok között eszményi, nagy cnál­lókra áldozni tud, annak romlatlan, arany­inyal telített szive van. Aki azonban meg tudja találni ezt az emberi lelkekben elrej­­­tett aranyat, annak kulcsa kell lenni a lel­kek megnyitására. Mint mindig, ezúttal is megmondjuk őszin­tén, «kemény» hire volt egykor Fertőszent­­miklósnak. A gyengébb szivüek, ha lehe­tett, kikerülték, ha nem lehetett, óvatosan lopakodtak rajta keresztül... Ez a hír az utóbbi időkben egyre veszített keménységé­ből s ma azt látjuk, hogy a léleknek olyan nemességét mutatja meg ennek a községnek a népe, mely előtt kalapot kell emelni. Kérdezzük, hogyan történhetett mindez? A nemesség nem kovácsolódik máról hol­napra és nem is formálódhat másból, mint nemesből. De hogy ez a nemesség kivillanjon, ahhoz egy olyan lelkipász­tor jelenlétére volt szükség, mint Hadarits Kálmán, aki a szó teljes értelmében vett egész pap és egész ember. Amikor róla emlékezünk, el kell monda­nunk, hogy egyetemes értékeink közé tarto­zik. Nincs benne semmi kivetni való. Élő példa mindazok számára, akik hittel vall­ják, hogy mai levertségünkből nem az álmo­dozás, de a vasszorgalmú munka, az erők a teremtés céljaira való beállítása vezethet csak a megérdemeltebb, boldogabb jövendő felé. Ő maga úgy indul a holnapok elé, hogy előbb összekovácsolta a lelkeket, aztán megépítette az Isten hajlékát. Aki ebből a hajlékból az ott nyert fegyver­zettel indul tovább, diadalmaskodni fog mindörökké.. ." Horváth Miklóst. Na van a templomszentelés Fertőszentmiklóson Hadarits Kálmán plébános Nagy napra ébredtek Fertőszentmiklós kát. hívői. Századok peregnek le egy község életében, mire a kései utódok hasonló fen­séges alkalmat megér­hetnek. Fertőszentmiklós ré­gi temploma a közép­kor végén épült. A fel­jegyzések szerint ez 1722-ben leégett, ami­kor is Bezerédj Ádám földesúr segítsé­­gével azt újraépítették­ és kibővítették. Az idő­ben 1500 lélekszáma volt a községnek, míg ma közel 4000 lelket számol az. Vallási te­kintetben színtiszta ka­tolikus községnek mondható, mert a más vallásúak száma jó­val százon alul marad. Boldogult Módly József plébános 40 évi lelkipásztorkodása alatt minden krajcárt ösz­­szerakosgatott, hogy a megnagyobbodott lér­e­lekszámu község részére templomépítési ala­pot létesítsen. A világháború kitörésekor százhatvan­lezer korona volt ezen alap végösszege értékes állampapírokba fektetve. Sajnos, a világégés után ez a szép összeg semmivé lett, így az új plébános, Hadárét­sí Kálmán, amikor 1923 őszén elfoglalta plé­bániáját, újólag hozzáfogott egy második templomalap megteremtéséhez. Óriási ener­giával, egy világháború és forradalmak ál­tal megfertőzött légkör összes akadályainak leküzdésével sikerült is az előmunkálatok hatósági jóváhagyása után Scharmár Ká­roly soproni műépítész tervei és költségve­tése alapján a templomépítési alapot egy­házközségi adó alakjában életrekelteni. Az egyházközség határozata értelmében a ki­vetett hozzáj­árul­ások részletekb­en voltak fi­zethetők, egy tíz éves időtartam állapíttatván meg az építkezés befejezéséig. Az egyházközségi képviselőtestület tagjai minden Mária-ünnepen házról-házra járva gyűjtötték össze az áldozatkész hívek fil­léreit. Hadarits Kálmán plébános, okulva a múlt tapasztalatain, a begyűlt pénzeket rövidesen építési anyagokba fektetvk. Hatalmas téglarakás éktelenkedett a község főterén, várva az alkalmat, hogy szorgos kezek falakat emelhessenek annak tömegei­ből. Végre az 1925. év nyarán megtör­tént az első­­ kapavágás és elkészült az a hatalmas vasbeton-alapzat, amely hivatva lett a gyönyörű templomot magán tartani. A következő évben erre az alapra az oldalfalak húzattak fel, pár mé­ter magasságig. Az építést irányító plébá­nos főelve az volt, hogy készpénz sose feküdjön a templom pénz­tárában. Sok-sok kétes mosoly szállott a "Luca"széke» szerint készülő templom felé. Voltak, akik nem akartak hinni abban, hogy megérik­­en­nek befejezését. Fertőszentmiklós keménykötésű plébáno­sa azonban ügyet sem vetett az ilyen kishi­tűségekre. Sok álmatlan éjszakákon át ki­agyalt irányelv szerint vezette tovább az épí­tés ügyét, amely kitartó és erős,akaratú ma­gatartás rövidesen elnémította a kishitűeit fel is­. Az utóbbi három esztendő alatt testő alá jutott épület már mindinkább közeledett a befejezés felé. Pontosan a tizedik évforduló nyarán, Isten segítségével, a mai napon, fő­­plásztori felszentelés után már át is adják rendeltetésének. A régivel egybeépült új fertőszentmiklósi templom Az 5000 ember befogadására alkalmas templom háromhajós. Kései barokk stilben épült. Patrónusa Szt. Miklós püspök, akinek a főoltárt díszítő ké­pét Steiner Rezső soproni festőművész­ festette meg megragadó beállítással. A régi templomból áthozott szószéket, amelyet a Nádasdy grófok ajándékoztak a régi temp­­­lomnak, Lorenz szombathelyi ip­arműv­ész­ rekonstruálta oly meglepő ihletséggel, hogy méltó párja a soproni Hild-cég által re­­mekbefaragott főoltárnak. Amidőn a ma felszentelés alá kerülő temp­lomról hosszasabban megemlékezünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a nagy áldozat­készséget, amelyet Fertőszentmiklós r.­kát, hívei az építés körül kifejtettek. A nagyköz­ség lakói általában szegényeknek mondha­tók. Alig van 3—4 gazda, akinek 20—30 hold földje van. A lakosság zöme 5—10 holdas törpebirtokos. Sőt van 150 család, akiknek

Next