Soproni Hirlap, 1935. november (22. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-03 / 250. szám
XXII. évf. 250. szám Ara 16 fillér, Sopron, 1935 november 3. vasárnap az előfizetés Ara Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és Negyed évre 8.00 P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal, Várkerület 66. Telefon 394. Párizsban — az evangélium ügyéért írta: D. Dr. Prőhle Károly Amikor október folyamán, a még szinte sigáriasan szép őszi napokban, egy új világháború veszedelmeivel terhes viharfelhők kavarogtak az alig elmúlt világháborútól most is válságosan neteg, vén Európa fölött és tartották lélekzetfojtó nyugtalanságban az igazi békét már rég nem ismerő népeket, akkor gyülekeztek össze Párizsban a világ minden részéből, 20 országból az evangélikus egyházak kiküldöttei, a 80 milliónyi evangélikusság képviseletében mintegy százan, hogy megtartsák erre az évre esedékes harmadik egyetemes közös tanácskozásukat. Nem messze a híres Quai d’Orsay-tól, ahol a világi politika szálait francia kezek fonják, oldják, bogozzák, egy szerény, de finom ízléssel, román stílben épült templom s a fentekette levő egyszerű gyűlésterem az a hely, ahol a világváros forgataga közepette az evangélium emberei az új idők rendkívüli komolyságának érezhető hatása alatt, de csüggedetlen bizakodással, egy szent ügyért hevülve, csendesen, testvériesen tanácskozónak. Mindazok a nagy kérdések, amelyek korunk válságának anyagát alkotjajk!, a nemzetiség és a fajiság ellentétei, a szociális kérdés, a nemzedékek problémája, az istentetlenség, az erkölcstelenség, a pogányság térhódítása, ezzel együtt a vallásos-erkölcsi megújhodási utáni vágy — mindez visszthangra talál ebben a csendes kis gyülekezetben és mindez nem szűkkeblű felekezeti szempontok, hanem az evangélium világításába kerül, mert itt nem az önző hatalmi érdek, hanem ,az Úr Jézus Krisztus lelki-szellemi királyságának, a lelkek felett való uralomra jutásának szent érdeke hevíti a lelkeket. Ö, az istenemberi Megváltó az egyedüli orvosa ,a népek és az emberiség bájainak. Ha Ö reá nézünk és Ö benne bízunk, akkor nem csüggedünk, ha még nehezebb idők törnek is reánk, a Krisztus szolgálata, a Vele és érte Való küzdelem nem lehet hiábavaló ebben a világban, mert a végső diadal csak a Krisztusé lehet s az a diadal, mely János apostol szava szerint in principio máris meggyőzte a világot», «a mi hitünk», az eleven Krisztushit. Ez a szellem hatotta át a tanácskozásokat s az eleiben való megerősödése volt a nagy lelki nyeresége mindazoknak, akik bennük résztvettek. Megható volt látni, hogy ez a pünkösdi szellem hogyan tüntette el az ellentéteket az ott képviselt nagyszámú különböző nemzetiségek, még a franciák és németek között is. Hasonlót lehetett tapasztalni a gyűlésen akkvüll is. Megismerkedtem egy párizsi középiskolai tanárral, aki valamikor mint beteg hadifogoly egy göttingeni kórházban sínylődött, ahol Stange teol. professzor vette emberszerető gondjaiba. Stange, aki különben nekünk magyaroknak is egyik legjobb barátunk, — fakultásunknak diszdolkitora — szintén ott volt a kongresszuson. Hogy az a francia tanár micsoda hálás ragaszkodással vette körül egykori német jótevőjét, azt igazán mélyen megható volt látni. Ilyen tapasztalatok között az ember önkénytelenül felsóhajtott: Istenem, ha ez a két nagy nemzet, a német meg a francia, megértené egymást és összebékülne, micsoda nagy áldás származnék ebből az emberiségre! A kongresszusnak egyébként kicsisége ellenére is része volt abban a közmegtiszteltetésben, mely belső jelentőségénél fogva megillette. A köztársaság elnöke fogadta a kongresszus vezetőségét, Párizs főváros polgármestere pedig az egész kongresszust, melyet gondosan kidolgozott szép beszéddel igen rokonszenvesen üdvözölt, kiemelve a lutheri reformációnak és az evangélikusságnak az emberi szabadságjogok kivívása és az emberies kultúra előmozdítása körüli érdemeit. Magyarok hárman vettünk részt a kongresszuson, kívülem, mint hivatalos megbízotton kívül Kemény Lajos budapesti esperes és Gaudy László dr. igazgató-vallási tanár. Jól esett azoktól, akik nálunk már megfordultak, hazánk, fővárosunk s a magyar vendégszeretet dicséretét hallanunk és természetesen minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy ,új barátokat is szerezzünk hazánknak, nemzetünknek, vagy legalább felvilágosítással irtsuk a tájékozatlanság és meg nem értés dudváit, ahol ilyesmi utunkba akadt. A kongresszus rendezősége az összes résztvevők számára vett tervbe közös kirándulást Versaillesbe, de amint a német megbízottak külön tették megezt a kirándulást, úgy mi magyarok is jónak láttuk kivonni magainkat a közös rendezésből, egy Párizsban működő református honfitársunk vezetésével külön tekintettük meg csendesen médázva Versaillest és a gyászos emlékű trianoni kastélyt, — hogy a magyar fájdalorrtnakés a vele viaskodó magyar dacnak ne legyenek kiváncsi idegen tanúi. No és Párizs? Érdekességeiről ittnincs mit regélnek. Négy évvel ezelőtt rövidebb idő alatt többet láttam belőlük, mint most, mikor reggeltől késő estig tanácskozások foglalták le időmet. Csak Napoleon síremlékénél, a Dame des Invalidusban, a Louvre ritkaságainál, meg a Notre-Dame boltozatai alatt méláztam, tűnődtem el újra. De igaz: fent voltam, ahol még nem jártam, ,az Eiffel-tornyán is. Amikor onnan 300 méter magasságból nézegettem a rengeteg háztengert, hogyan-hogyan sem Spengler jutott eszembe, aki a kimerült nyugati kultúra fényes nagy centrumainak, a sok milliós világvárosoknak, melyekben a kulturember nomadizál, Ninive és Babilon sorsát jósolja. Mi lehetne, ami a «művelt nyugatot» még megmenthetné a végleges lealkonyodástól? Csak egy ,a kereszt, — de nem mint felekezeti jelvény, hanem mint az isteni megváltásnak és a belőle fakadó új életnek diadaljele. A Magyar Vöröskereszt vitéz Simon Elemér ny. főispánt újra elnökévé választotta 3 évre Szerdán délben a Magyar Vörös Kereszt központi választmánya Budapesten .dr. Hász István tábori püspök, a Magyar Vörös Kereszt első alelnökének elnöklete alatt a központi székház dísztermében ülést tartott. A központi választmány, ezen az ülésen vitéz Simon Elemér dr. ny. főispánt újabb három évre egyhangúlag a Magyar Vörös Kereszt országos elnökévé választotta. A megválasztás után özv. gróf Apponyi Albertné, dr. vitéz Ordódy Sándor vezértörzsorvost és vitéz Guilleaume Árpád altábornagy, a Ma-agyar Vörös Kereszt főgondnoka küldöttségilegl mentek az újonnan megválasztott elnökért, akit a díszteremben dr. Hász István tábori püspök magasszárnyalású beszédben üdvözölt. A központi választmány ezután dr. vitéz Simon Elemér elnök elte alatt tovább folytatta az ülést és azon egyhangúlag báró Radvánszky Albertet, a felsőház alelnökét választották meg a Magyar Vörös Kereszt országos alelnökévé. A megválasztott alelnököt dr. Hennyey Vilmos ny. államtitkár és Sallay László legfőbb állami számszéki tanácselnök vezették a díszteremébe, ahol őt a központi választmány üdvözölte. Az ülés további során a Magyar Vörös Kereszt egyes osztályainak vezetői tartották meg beszámolóikat. Nagyszabásúnak ígérkezik a MANSz Ifjúsági Csoportja és a Szent Imre Kör által rendezendő jótékony célú estély Az anemes törekvés, mely a Mansz Ifjúsági csoportja és a Szent Imre Kör lelkes fiatalságát jótékony célú estélyének rendezésére buzdította, úgy látszik, megértésre és visszhangra talált Sopron társadalmában is. A nov. 16-án tartandó estély iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. A közönség különösen Turnay Alice mozdulatművészeti csoportjának szereplése elé tekint felfokozott várakozással, mely az estély kimagasló eseménye lesz. A kitűnő művészcsoport magas színvonalon álló teljesítményéről múltkor már bővebben írtunk. Vezetőjük, Turnay Alice, Németországban a mozdulatm művészet hazájában képezhette ki magát, Magyarországon tulajdonképpen ő honosította meg ezt a művészeti ágat. A tánccsoport nevének úgykülföldön, mint fővárosunkban egyaránt nagyszerű csengése van. A táncszámok kíséretét Dániel Ernő, az ismert nevű fiatal budapesti zongoraművész látja el, ki dacára fiatalságának, művészikörökben is minden szereplésével a legnagyobb elismerést vívja id. Az est részletes programmjáról legközelebb írunk. A fáradhatatlan rendezőség mindent elkövet, hogy a jótékony célú est úgy külsőségeiben, mint műsorával a közönség megyelégedését kiérdemelje. Minden remény megvan arra, hogy a szociális eszméktől áthatott ifjúság munkáját Úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben siker fogja koronázni. S. Hr.