Soproni Hirlap, 1935. december (22. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

2 soproni TAKARÍTPÉNZTÁR a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank l­e­ányintézete SOPRON, Széchenyi-tér 19. Alapittatott 1842. Telefonszám 23. Kölcsönöket folyósít ház- és földingatlanokra. Betéteket legjob­ban gyümölcsöztek Foglalkozik a bank­üzlet minden ágával. Minden ügyben díjmentesen felvilá­gosítással szolgál. I Glória a torony fölött Írta: HORVÁTH MIKLÓS (58) Az egyik kukoricásból k­ét vizenyős szem­pár tekintett rám.­­ — Ejnye, de rám ijesztett, uramöcsém! — Mitől ijedt úgy meg, Andris bácsi? — Fináncnak véltem. Ott bukkan föl a gyehennanépség, ahol senki sem várja. — Mióta ijed ez bátyám a fináncoktól? — Hát amióta én is ráadtam a fejemet a huncutságra. De nem érti ezt, uramöcsém­, mert nem él közöttünk. Úgy van, hogy előbb elhordta az állam a fiainkat, aztán elszedte a betevő falatunkat és nem ad érte sem­­­mit. Magunknak kell magunkról gondol­kodni. No, kerüljön beljebb. A kukoricás közepén ismeretlen növényre akadtunk. — Dohány, — mondja. — Tíz szál az egész, de ára van. I ! Megtelepszünk a hűsön. Beszélgetünk. Én a véres világról, télbehajló öreg Andris a kínos világról, a falunkról. — Bezzeg nem jól van ez így, ahogy van. Hát hiszen azelőtt is volt háború, 48-ban is volt, Boszniában is volt, de azért nem mu­száj izmagig irtani az embert. Hatvanheten pusztultak már el ebből a maroknyi falu­ból. Százan meg odavannak még Az öreg, az asszony, meg a gyerek robotolhat itthon szakadásig. Mert nem adnak ám minden házba szerbet, meg muszkát. — Van az is? — No, nem sokan vannak. Szétszórtan va­lami húsz. Nekem is van egy szerbem. Jódok­gos, rendes ember. Milán a neve. Megszok­tuk, az is bennünket. Úgy beszél már ma­­­gyarul, mint a vízfolyás. — Hát a gyerekek. Andris bácsi? A Pista, akivel együtt pajtáskodtunk? —­­Oh, a Pista sokra vitte. Káplár lett a 76-osoknál. Medáliát is kapott két ízben. Azt­­án egyszer csak hire veszett. Várjuk, talán előkerül egyszer. Hanem a Jóska, az elpusz­­­tult még Jaroszlávnál. — És a Nanica ura? — A röm?! Canderozzák Sopronban. Meg­­hibásult az egyik kezére. Az Andris bácsi biróviselt ember, de még soha nem volt Kapuvárnál messzebb. Oda is csak akkor ment, amikor hivatta a tekintetes szolgabiró úr, meg ha országos vásár volt. Sohasem hallott német beszédet- És most mégis olyan egykedvűen mondja, hogy can­derozzák a rémet Sopronban. — Milyenek mostanában a kapuvári vásár­­ok? — Nem járunk mi évek óta vásárba. A sok kereskedő egymásnak adja a kilincset és alkusznak a borjára már akkor, mikor mikor még végig sem nyalta az anyja. Ha nyugalmunk nincs is, de pénzünk az van,. IV. ' 1 ' Vasárnap délelőtt egyenruhásan mentem a templomba. Mise alatt lopva körültekint­gettem. A kórus, amely máskor termtve volt legénnyel, üres. A fiatal házasemberek pad­soraiban asszonyok üldögélnek. A padsorok előtt leányok, meg gyerekek. Sóik égő szeműi, pirosarcú lány és mögöttük sok sápadt arcú, fekete fejkendős menyecske. Mintha nagy­péntek lenne. Mise után meglátogattam a plébánost. Ott volt már a kántor is. Mindkettő idősebb úr. — Tisztelendő úr, gyerekkoromban Űr­­felmutatáskor harangoztak. — Harangoznánk most is, ha el nem lövöl­döztétek volna a harangjainkat. No, ülj le. Beszélj valamit a muszka-békéről. Vagy ne is kezdj bele. Igyál inkább egy pohár boro­vicskát. Ezt nem rekvirálták el. — Mindenütt ,a rekvirálás miatt panasz­­­kodnak. — Nem a muszka, meg­ ne­m, az az isten­telen francia ver meg bennünket, hanem a rekvirálás. Csapatostól, sokszor éjjel tör­pék ránk és föltárják még az ágyaidat is. — Fináncok? — A fináncokat agyonütnék. Szuronyos katonák. Nincs itt már, öcsém, sem­m­i be­csülete a katonának. — A katona nem tehet róla. Megy oda, ahova küldik és teszi azt, amit neki paran­­csolnak. —­ Ma még igen. — Hogyan tetszik ezt érten­i? — Látom, fiam, a megdöbbenésedet, de nincs másképpen. A vesztünkbe rohanunk. Amíg nálunk rekvirál az a vasi baka, addig nem egyéb puszta eszköznyél. De amikor megtudja, hogy odahaza Vasvárott más ban­kák ugyanazt művelik, amit ő nálunk, meg­­­csökönyösül, lábhoz ereszti a puskáját és azt mondja, nincs tovább. — Nincs kímélet — elegyedik a beszédbe Estélyiru­dákhoz virágok, fejdiszek szépek és olcsók G­ALETTA HELLA-»* Várkerület 12­5. ízléses ihulás­nal. P 1’50 és 195 árban! Nagyobb Mikulás-csomagok tetszés szerint összeállítható tartalommal, sem József divatár­m h­á­z Várkerület 61 sz. a kántor. — Nem kímélik azt sem, aki hadi­özvegy, vagy akinek az ura odakünn verek­szik. Tudod, hogy egy kanál sóért, vagy egy karika cérnáért néha a fél megyét be­barangolják? — De hiszen pénzük van.­­ — Igaz. Több is van a kelleténél- És ez az átkuk. Mert mit csináljanak azzal a pénz­­zel. Földbe nem ölhetik. Tudod, hogy már van padlós szoba és a padlós szobában zon­gora? — Minek az? — Nem fontos. A zongorához majd kist asszonyokat neveltetnek s amire mégegy­­szer hazakerülsz, a Csergő Mariból Mariska lesz és találkozáskor nem ő köszön néked, hanem te emeled meg előtte a kalapodat, hogy aszondod, kiszu­hand. No, még egy pohárkával. A borovicskának s­em éreztem az izét. A Csergő Mátyásra gondoltam, aki csősz és a lányából kisasszonyt neveltet. (Folytatjuk.) SOPRONI HÍRLAP Károlyi grófnő divatkészítményei, sárközi térítők, herendi porcellánok a MANSz karácsonyi kiállításán, amely ma nyílik meg A Pelőfi-tér 9. szám alatti festőterem két szor­galmas, mozgalmas munkanap után sokszínű, pa­zar látványossággá alakult s ma délelőtt fél tíz órától kezdve a magyar kiáll­­tás várja a kö­zönséget. A látogató számára valóban nehéz feladat a kiállított rengeteg szép tárgy között választani. Már a bejáratnál szembetűnnek a MANSz-vászo­nak, szőttesek, ízléses, tarka, szép változatai. Át­­ellenben, a MANSz szőttessel sárga színben dí­szített háló, az ablakok melletti teremrészben pe­dig két nagyon kedves, nőies elgondolás valósult meg. Egy fehér rózsaszínben összeállított bájos magyar leányszoba, teljes berendezéssel s felette a gyermek szíve­, két megdobogtató gazdag gyermeksarok. Ragyogó karácsonyfával, alatta sok-sok magyaros játék­kal, babával, állatokkal és aranyos, ízléses gyer­mekruhákkal. Külön öröm itt a gyermekek szá­mára a kis postaszekrény, melybe mindegyikük beledobhatja karácsonyi levelét. Mint színpompás virágos kert, úgy hat a szem­lélőre a másik terem, magyarosan terített asz­talaival, erdélyi edénykészleteivel, virágtartóval) Mikulásra selyem - bársony - szövet flanell- stb újdonságok legolcsóbbak itél­t 1 H •Et 43 s a sokféle, ötletes iparművészeti tárggyal. A­­sok finomszínezetű teríték között, a szépségkirálynő mégis a belga arisztokrata család rendelésére ké­szült, négy és fél méteres fehér, órózsaszín sárközi terítő, herendi porcellán diszével. A leheletfinom­­ságú pannóni­acsaféke, rátétes és rece munkák bámulatos női türelemről és szorgalomról mesél­nek. A termek hangulatos, művészi elrendezése pedig a MANSz hölgyseregének odaadó, szeretet­teljes munkáját dicséri. A hölgylátogatók számára divatkülönlegességet jelentenek Károlyi gróf­nő rendkívül finom angóra-nyúlszőr készít­ményei. Külön ki kell emelnünk Weidinger asztalos előzé­kenységét, aki a bútorberendezést dijmenttessen bocsátotta a MANSz rendelkezésére. A sorsjegyek is a pénztárnál válthatók s a lá­togató húsz filléres belépőjegyért élvezheti a sokat nyújtó kiállítást, melynek minden darabja valóban nagyon jutányos, karácsonyi áron kerül eladásra. A december 1 -től 8-áig tartó magyar kiállítás élmény a szépet kereső látogató számára. /. Sz. A­. Mikulásra — Karácsonyra Ajándékdobozok — Diszőrák ízléses! Olcsó! Modern Ékszerház Várkerület 69. 1935. december 1.

Next